Aradi Közlöny, 1926. november (41. évfolyam, 248-271. szám)
1926-11-03 / 248. szám
Nyomorognak a nyugdíjba kényszerült aradi tisztviselők*1 Hónapokig késlekedik a nyugdíjügyek rendezése. — Arad város vezetősége komoly akciót kezd a nyugdíjasok érdekében. (Saját tudósítonytól.) Az elmúlt évben már több olyan tisztviselő és alkalmazott volt a város szolgálatában, akik betöltötték Hatvanadik életévüket és a törvény értelmében nyugdíjba mentek. Irataikat szabályszerűen beterjesztették a temesvári tábla mellett működő nyugdíjbizottságnak a nyugdíj megállapítása végett és várták a határozatot. Ez azonban csak késett és a tisztviselők bizony kellemetlen szituációba kerültek. Állásukat elvesztették, fizetésüket beszüntették, nyugdíjat nem kaptak és így nem volt miből megélniük. A nyugdíjbizottság döntése pedig még máig sem érkezett meg, a nyugdíjasok a legszomorúbb helyzetben élnek, mert egyik oldalról sem kapnak semmiféle segélyt. Ez a kérdés foglalkoztatta ma délelőtt az aradi in»♦♦♦♦♦♦»♦♦»»»»♦♦♦♦♦♦♦♦»»♦♦♦sterimar bizottságot, amely elhatározta, hogy megfelelő lépéseket tesz nyugdíjasai érdekében. A mai ülésen dr. Gucu Vazul városi főorvos adta elő a városi nyugdíjasok helyzetét és javaslatot tett, bízzák meg dr. Pop irodafőnököt azzal, hogy állítsa öszsze a nyugdíjasok névsorát és ezzel utazzék Temesvárra a bizottság döntésének kissürgetésére. Előadta, hogy sokan várják már hónapok óta nyugdíjukat, így többek között Czakó Lajos a szegényház volt gondnoka is, de eddig nem intézték el ügyüket. Széll Lajos dr. utal arra, hogy a városoknak a törvény jogot ad most, külön megyei nyugdíjbizottság megalakítására, ami sokkal gyorsabb elintézést tesz lehetővé. Ángel István dr. elmondja, hogy a pénzügyminisztérium intenciója ►♦»♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦»♦♦♦♦»♦»»♦♦♦o < az, hogy a nyugdíjasoknak nyugdíjuk megállapításáig legutóbb élvezett fizetésüket adják ki. Ez igen jó megoldás volna, ha a bizottság 2—3 hónap alatt megállapítaná nyugdíjukat. De a procedúra sokszor hónapokig, sőt évekig tart és a végén a városnak nincsen módjában levonni a ráfizetett összeget, mivel nem a város fizeti ki a nyugdíjasokat. Sokkal jobb megoldásnak tartja Széll dr. indítványát, amelyre vonatkozólag javaslatot tesz, hogy intézzen a város memorandumot a minisztériumhoz és kérjen engedélyt a megyei nyugdíjbizottság megalakítására. Ez a bizottság gyors egymásutánban letárgyalhatja a nyugdíjasok ügyeit. A bizottság egyhangúlag elfogadta a javaslatot s lépéseket tesz a nyugdíjasok érdekében. Pálmay Ilka újságot árul. 'Öregségére nyomorba jutott az egykor hires magyar primadonna. — Két kézzel szórta az aranyat s végül koldusszegény maradt. — Újságárus-bódét kapott Budapestem ! Budapestről táviratozzak azt a szomorúan érdekes hirt, hogy gróf Kinszkyné Pálmay Ilka engedélyt kapott a Károly-klörút és Rákóczi-út sarkán könyv- és újságárus-pavilion felállítására. A régi idők nagy magyar primadonnája tehát odajutott, hogy a főváros jóvoltából öregségére újságot árulhat a Körút és a Rákóczi-út sarkán, szemben a Kossuth Lajos-utccával... Pálmay Ilka! A neve fogalom volt és pici lábai előtt egy ország tapsolt, ujjongott. Térdig gázolt a rózsákban és dicsőségben, pezsgőben fürdették, két kézzel szórhatta az aranyat, korlátlan ura volt a sziveknek, grófné lett... és most, megöregedvén, újságot fog árulni az uccasarkon! A régi „sztárok“ nem gondoltak a vagyonszerzésre, idealizálták a hivatásukat és a taps, a siker volt minden ambíciójuk. Blaha Lujza, Jászai Mari sok dicsőség és tartalmas, gazdag, szenzációkban bővelkedő ragyogó élet után szegényen haltak meg és Pálmay Ilka, a maga gyönyörű, csudálatos életpályája alkonyatán szintén nem azért ül most az újságárus bódéba, mert már megunta ezerholdas birtokát a vagyonban való dúskálódást. Nem! Pálmay Ilkának vagyona bizony édeskevés. Valahogy nem abból a fajtából való, aki kincseket tudott magának gyűjteni. A gyönyörű életéből nem maradt más az ő számára, mint egy csomó színes, szép, feledhetetlen emlék. A vagyont, a kincset, az autót, a palotát a későbbi primadonna-generáció tudta csak megszerezni, Pálmay Ilika, szegény, nem. Az egykor diadalmas nagy primadonna megöregedett, vagyon nélkül maradt, sziniiskolát nyitott, majd külföldi turnéval próbálkozott, végül is nekikeseredvén, nekiült a keserves, szomorú kérvénynek: — „Alulírott Kinszky grófné szül. Pálmay Ilka alázattal kérem a tek. főváros tanácsát, hogy nekem ujságelárusitó bódé felállítására engedélyt adni kegyeskedjék... A magyar kultúra szolgálatában eltöltött, ragyogó múltam ...“ Biztosra veszem, hogy itt forró, kövér könnycsepp perdült Pálmay Ilka elhomályosult szeméből a fehér, részvétlen miniszterpapirosra ... (—) Aljegyző lett egy börtönviselt rablógyilkos. Különös rablótámadás egy postahivatal ellen. A napokban vakmerő rablási kísérlet történt a bánáti Jarkovác községben, ahol egy álarcos férfi próbálta kirabolni a község postáját. A szenzációs rablási kísérlet izgalmas részleteit itt adjuk: Jarkovác község postahivatalát Zsivanovics Katica 23 éves postakezelőnő vezeti, aki ott is lakik az épületben. A házban kívüle csak Radoszev Vasza aljegyző lakik. Az aljegyző nős ember, azonban a felesége jelenleg Módoson tartózkodik. A postahivatalmelletti szoba a leány hálószobája. A rablás estéjén tíz órakor a postamesternő Szamoson lakó vernpo legényével beszélt telefonon, majd onnan szobájába ment. Alig, hogy beért szobájába, valaki kívülről kinyitotta az ablakot. Csakhamar egy talpig,feketébe öltözött alak mászott be az ablakon, arcán fekete álarc, kezén fekete keztyű, a lábán fekete harisnya volt. Észrevétlenül a leány mögé került. A postamesternő rémült sikoltással menekült a hivatalba, amikor észrevette a váratlan látogatót, aki utánaszaladt és leteperte. — Pénzt, vagy életet — kiáltotta magyarul az álarcos rabló. A leány nem veszítette el lélekjelenlétét, százezrek feküdtek a Wertheim-kasszában és ezeknek elvitelét meg akarta akadályozni. Kijelentette, hogy a kasszában nincs ősi pénz, mert beszállította a postaigazgatósághoz. — Hazudsz — ordította a rabló. —Add ki a pénzt, vagy meghalsz. A leány visszaugrott a hálószobájába és segítségért kiáltott. A rabló utána és formális harc fejlődött ki közök. Egyszerre az udvar felől nesz hazat úszott, mire a rabló eleresztette a leányt és kiugrott az ablakon. Előbb azonban odaszórt a félig átért leányhoz: — Ha beszélni mersz, agyonütlök. A pénzért pedig visszajövök és ezzel eltűnt az éjszakában. Zsivanovics Katica ekkor a hivatalba ment, hogy leüljön az asztalhoz és megírja az ügyészséghez teendő feljelentést. Ebben a pillanatban a leány tisztán hallotta, hogy, az aljegyző szobájában, amelyet egy üvegajtó választott el tőle, nyílik az ajtó és ember oson be rajta. Most már határozottan megállapította, hogy az álarcos rabló nem más, mint szomszédja, Radoszav Vasza aljegyző. Meg akart minden áron győződni a valóságról, bekopogott a két szobát elválasztó üvegajtón és átszólt azi aljegyzőhöz: — Megismertem magát. Ezt meg fogja keserűlni. A következő pillanatban az aljegyző felugrott ágyából, a szoba falához rohant, onnan leakasztotta puskáját és megtöltötte. A leány erre a szomszédba menekült. Másnap reggel ment csak vissza a hivatalba. A pénztár érintetlen volt: A postamesternő nyomban a községházára ment és feljelentést tett az aljegyző ellen. Az aljegyző azonban az arcába nevetett: — Úgy látszik, rossz álmaid voltak. Csak nem képzeled, hogy elhiszem ezt a mesét — mondta. Harmadnapra, a leány feljelentésére megérkezett a csendőrség, amely letartóztatta az aljegyzőt A nyomozás megállapította, hogy Radoszav Vaszát egy módos ügyvéd meggyilkolása miatt 20 évi fegyházra ítélték, amiből 13-at kitöltött. Ekkor történt az összeomlás és Radoszav Vasza kiszabadult a fegyházból. Egy ideig csavargó volt, majd korcsatáros és végül aljegyző lett a börtönviselt rablógyilkos. Halottak napja Aradon. Csodálatosan sokan zarándokoltak ki e gyönyörű napon az aradi temetőkbe. (Saját tudósítónktól.) Csodálatosan enyhe őszi haldoklás, dús sugárarany becézte körül halottak napján a temetők feldiszitett sírjait. És az élők, akik szinte végtelennek tetsző karavánokban hömpölyögtek fekete bánatukkal a megbékélt halottak birodalma felé, a szívükben most az egyszer olyan kevés halálfélelemmel helyezték el a szelíd őszirózsákat és krizantémumokat a sírokra, amelyeken langyos szél pislogtatta a lélek szimbólumát, az apró gyertyák lángocskáit 1926. halottak napján — emberemlékezet óta nem volt ilyen különösen nyárias időjárás ezen a napon — az emberi elmúlás fájdalma nem markolta meg — mint máskor — jeges ujjakkal a gyáva szíveket, a drága halott sírjánál tegnap megbékült az élő, akit meghatott, megigézett a mindenség: a Természet haldoklásának fensége. Tegnap, a ragyogó őszi napsugárban, ezrek és ezrek látogattak ki az aradi temetőkbe. Minden sirhant körül meghatódott gyászolók. Tegnap talán egyetlen sír sem maradt árván. Az élők többen vannak, mint a halottak és az elhagyott sírokra is jutó egykét szál a kegyelet virágaiból. Itt-ott a gyászdalok mély bánata zendült fel a sírok között, a munkásszervezetek s egyes testületek dalárdái keresték fel elhunyt szaktársaikat. A bohémiának is vannak elcsöndesült lakói, hozzájuk is elvitték a kegyelet virágait, az ő sírjaik felett is elhangzott a gyászdal és a „Nyugodj békében.” Az aradi újságíró-szervezet is megkoszorúzta halott bajtársainak sirkantját. A színész-sírokat egykét visszaemlékező, egy-két régi kolléga és a hozzátartozók látogatták meg. Nyilassy Matyi emléke közülök a legelevenebb, nagyon sok virág és koszorú borította be a kicsiny földpúpot, mely, alá az akkori idők legdrágább, legvigabb lelkű bohéme vitte el a A királyné sarja (Newyork, november 2.) Mária királyné különvonata hétfőn reggel Dakotába érkezett. A királyné vasárnap este rádión kérte a dakotai farmereket, hogy közöljék vele véleményüket a földművelésről. Útjában minden állomáson 22 farmer várta a királynét, akit részletesen tájékoztattak az ottani földművelési és ezzel kapcsolatos kérdésekről. Madanban egy benszülött indiántörzs nemzeti viseletben várta a királynét, akinek tiszteletére indián lovasgyakorlatot mutatott be. HA LAPUNK részére közölni valója van, telefonon is bemondhatja. TELEFONSZÁM IIL 1.«