Aradi Közlöny, 1927. január (42. évfolyam, 2-23. szám)

1927-01-04 / 2. szám

2 k­oz­cott ! 1947 márc­u­s­ 4. Meg akarták lopni Amerikában Mária királynét. (Az Aradi Közlöny távirati tudósítása.) Newyorkból érkezett jelentés közli: A n­ewyorki törvényszék tíz évi fegyházra ítélte J0n Alderse® ékszertolvajt, aki a tárgyaláson bevallotta, hogy Mária királyné ékszereit is el akarta tulajdonítani, de a királyné óvatos­sága keresztülhúzta számításait. Megnyerte csatáját az aradi színház. Arad közönsége megint találkát ad a színházban. — Szendrey Mihály színigazgató nyilatkozata az idei szezon tapasztalatairól és a Jövő reménységeiről. (Arad, január 3.) Aradnak az elmúlt esz­tendőkben állandóan felszínen levő problémája lett a színházkérdés. .Vagy három direktor is vajúdott egymásután ennek megoldásával és a hosszú, kínos vergődések végül is odavezet­tek, hogy a szinigazgató igy vagy úgy, csődöt mondott s elképzelhetetlen zavarok támadtak a színház életében. Nyugodt, csendes konszoli­dált viszonyok csak az elmúlt év őszén kezdőd­tek, amikor az aradi közönség régi, kedvelt direktora, Szendrey Mihály vonult be Aradra­­és amint az eddigi kilátások mutatják, Szen­drey Mihály megteremti majd — hosszú idők után először — a sima, incidens nélküli kelle­mes szezonvéget, melyet bizony öt év előtti di­­rektorsága óta nem igen kaptunk más igazga­tótól. Most, a lefolyt negyedesztendős színhá­zi eredmény kimutatással kapcsolatban kér­dést intéztünk Szendrey Mihályhoz, nyilatkoz­zék eddigi tapasztalatairól, jövő programu­iár­ól: — Hogy vagyok megelégedve az eddigi eredménnyel? — kezdődött Szendrey válasza. — Ezt a kérdést a közönségnek kellene föl­tenni, hogy van ő megelégedve velem? Nekem mindenkor megelégü­ltnek kell lennem. Meg­felelek azonban: elégedett vagyok teljesen, mert megtaláltam az én régi jó közönségemet, azokat a színházbajárókat, akiket húsz eszten­dőn át szolgáltam odaadással, hűen. Én a régi maradtam, a közönség nagy része is. Köteles­ségem teljesíteni, s büszke vagyok arra, hogy a prózai előadások közönségét is sikerült fel­rázni közönyéből. Szinte példátlan eset az ma, hogy három hónapos idényben egy társulat­nál, ahol ötféle műfajt kell ápolni, a prózai darabok olyan tomboló sikereket árasztottak, mint a Noszty-fiú esete Tóth Marival, mely 14, az Alvó férj, mely 7, a Darázsfészek, mely 6 és a Játék a kastélyban, mely 7 előadást ért meg egymásután. Hatalmas erkölcsi siker ez. — A Cirkuszhercegnő őszinte, meleg sike­réről beszélve, elárulhatom a siker titkát s ho­gyan lehet a mai rémes viszonyok között ilyen előadást adni, amikor úgyszólván nap-nap után más és más darabokat kell próbálni. Hiába költenék én el kétszázezer lest a kiállításra, ha a társulat nem támogatna teljes lélekkel fára­dozásomban. Az aradi színtársulat személy­zete nap-nap után olyan respektabilis munkát végez, amelyet sem fegyelem, sem büntetés, sem fényes anyagi dotáció nem produkálhat, hanem ezt csakis a tagok és a direktor között fennálló szoros, belső kapocs eredményezheti. Amint látható volt, a Cirkuszhercegnő előadá­sán maguk a drámai társulat főerősségei statisz­táltak minden művészi önérzet megsértése nél­kül. A belső kapocs, a szoros baráti viszony, a szükségben való segítés, az a siker titka. És mindezt csakis akkor lehet elérni, ha a szín­igazgató kezében nem a virgács és nem a szín­házi törvényszék szigorú paragrafusa fenye­geti, hanem az igazgató, a kolléga meleg, jó­szava kéri a társulati tagok összeségét. — Milyen az anyagi eredmény? Sajnos, nem lehet jó. A közönség áldozatkészsége­­csakis a szűkös anyagi megélhetést biztosítja, de ez nem a közönségen múlik, hogy anyagilag is elégedett legyek. Mert, ha 900.000 lej havi rezsi mellett még a jövedelem egy­negyedét is oda kell adnom adóba, akkor bizony ugyan­csak lehetnek némi aggodalmaim a nyári idényre vonatkozólag. Mi tesz a nyáron a lényegesen kedvezőtlenebb szezonban, a gyen­ge házaknál, ha most sem tehetek félre semmit. — Az új esztendő programmjára a követ­kezőket mondhatom. Szerintem a színház pro­­grammját mindig a közönség állapítja meg, mert hiába hozom én azokat az újdonságo­kat, amelyek nekem tetszenek, a közönség dönti­­el, hogy neki mi kell. Sok jó újdonságom van. Mind elő fogom adatni, mivel a színház jövője megköveteli, hogy állandóan műsoron tartsam a legfrissebb újdonságokat. Egy na­gyon szép művészi kötelességet is felvettem a januári programmomba. Gál Gyula, az aradi származású hírneves pesti művész januárban ünnepli Pesten országos ünnep keretében 40 éves színészi jubileumát. Szeretném Aradon is megtartani ezt az ünnepet, ha megkapnám Gál Gyula beutazására a miniszteri engedélyt. Egyébként a tavaszi szezonra mindazokat a neves külföldi művészeket igyekezek lehozni, akiknek bejövetele elé semmiféle akadály nem gördül. * Rejtélyes támadás magyar mágnások ellen Egy ismeretlen úr rálőtt Keglevich Ilona grófnő robogó autó­jára.­­ A titokzatos merénylő nyomtalanul eltűnt. (Az Aradi Közlöny budapesti tudósítójá­nak távirata.) Különös revolver­es támadás ügyében nyomoz a budapesti rendőrség, amely teljes diszkrécióval kezeli ezt a titokzatos ügyet. A ligeti villanegyedben, közel az An­­drássy-uthoz, egy eddig ismeretlen ur revol­veréből utánalőtt egy autónak, amelyben báró Rodics Antal, Bárczay Ferenc cs. és kir. kama­rás és annak felesége i szül. Keglevich Ilona grófnő ült, aki különben nővére a Kohner Ali­­ce-botrányból ismert Keglevich Pál grófnak, Bárczayék az év nagyobb részét az örökölt Keglevich-birtokon, Somogyszentmiklóson töl­tik és pesti lakásukban felkérésükre egyik jó ismerősük, báró Rodics Antal, a Tátra-autóvál­­lalat igazgatója foglalt el néhány szobát. Pár nappal ezelőtt Bárczayék Budapestre jöttek s a báróval megbeszélték, hogy tegnap este színházba mennek. Este hat óra tájban érke­zett báró Rodics autójával a villa elé. Mikor kiszállott, észrevette, hogy szemben a Műcsar­nok arénauti oldalánál egy jól öltözött férfi áll, aki feltűnően figyeli. A báró megállt az autó melllett és pár percig farkasszemet nézett az elegáns úrral, akin szőrmegalléros, fekete téli­kabát volt és kamásni. A báró, amikor bement a villába, előhivatta a házm­estert.­­ — A Műcsarnok mellett, a túlsó oldalon egy gyanúsan viselkedő úr leselkedik mifelénk — mondotta báró Rodics a házmesternek — rosz­­szat sejtek, legyen szives, vegye magához a revolvert és maradjon itt kinn az utcán, mig az autóba beszállunk. ..Ya A házmester magához vette revolverét s őrködni kezdett. Néhány perc múlva lejöttek a lakásból Bárczayék és báró Rodics. A grófnő sietve beszállt az autóba és a soffőr izgatott, gyors beszélgetést hallott, amely gazdája és Bárczayék között folyt le. De hogy mit beszél­tek, azt nem tudta kivenni. Mindhárman autóra ültek és a kocsi megindult. A házmester ön­kéntelenül is a túlsó oldalra pillantott s a gya­núsan ólálkodó urat kereste tekintetével. Meg­döbbenéssel látta, hogy a jólöltözött ur abban a pillanatban, ahogy az autó elindult a villa elől, előugrott sötét rejtekhelyéről és a­­iviblanó autó után szaladt. Az úttest közepére ért már, az autó viszont az Andrássy-út sarkára. Eb­ben a pillanatban az autó után futó férfi re­volvert rántott és gyors lövés adott le a gép­kocsira, amely mintegy 4—5 méternyire lehe­tett tőlük. A házmester, amikor az első lövés eldördült, előkapta revolverét, kiugrott a gya­logjáró szélére é® rálőtt a támadóra, a golyó azonban célt tévesztett. A támadó tovább sza­ladt az autó után és revolverét előreszegezve, ezt kiabálta: — Senki se álljon utamba, mert lövök! A második lövés elördülése már riadal­mat keltett. Egy villamos haladt épen arra, az utasok lecsöngették a vihamost s leugráltak a kocsiról. Egy részük a liget felé futott, másré­szük pedig az előttük rohanó lövöldöző ember után. Az autó közben befordult az Andrássy­­útra és ige® nagy sebességgel rohant tovább a nyílegyenes után. A rendőr le akarta állí­tani a száguldó autót, akkor vette észre a nyomában rohanó utat, kezében a revolverrel A rendőr is a lövöldöző után vetette magát Az autó oly gyors iramban haladt, hogy rövi­desen eltűnt az üldözők szeme elől, de nyoma veszett a revolveres támadónak is. Később több rendőr érkezett a helyszínre, végigjárták­ az egész környéket, de a támadót nem talál­­ták meg. A nyomozás azonnal megindult, de mi­előtt még Bárczay Ferencet és feleségét ki­hallgatták volna, azok már ma délelőtt elutaz­tak a fővárosból. Báró Rodics Antalt idézték­ be ezután a kerületi főkapitányságra. Vallomás­­ában semmi lényges útbaigazítást adni nem tudott. Ugyancsak lényegtelen vallomást tett Dobos István házmester is. A rendőrség most Bárczyék kihallgatásától reméli a rejtély meg­oldását. v Vadászatok Aradmegyében. A harmadik nap eredményei. __Bucuresti-i ven­dégek Aradon. — Elejtett vaddisznó. (Arad, január 3.) Az Aradi Közlöny megírta, hogy Aradvá­rmegye területén rendezett három­napos vadászat első két napja mily eredménnyel végződött. A harmadik napon a hajtóvadászatot a Nadab melletti szamosi erdőkben tartották meg, amely alkalommal hat róka, 20 fácánkakas, „..záz” nál több nyúl kerül puskavégre. A vadászaton, mely nehéz terepen foly le, a következő meghí­vott vendégek vettek részt: Savulescu Miklós dr., országos vadászati főfelügyelő, Micescu Tstrata dr., a bucuresti-i ügyvédi kamara dékánja, Zana­firescu György gyáros Bucurestiből. Giulan Ar­cad­ie aradi államrendőrségi igazgató, Miclosi Emil dr., Lutai Cornel dr. aradi ügyvédek, Andre­­nyi Lajos báró, Babus Zsiga báró, Czárán János, Kapdebó János földbirtokosok, Záray Jenő kö­zépiskolai tanár és Vernica János erdész. A va­dászat után a vendégek autókon tértek vissza Aradra. A háromnapos vadászatot Csorogaria Jenő kapitány, kerületi vadászati felügyelő ren­dezte s a kitűnő eredményért őt illeti az elismerés. Azt is megírtuk, hogy a ,,Moma_Codru‘‘ társa­­ság Moneasa (Menyháza) és a biharmegyei Vas­­coh (Vaskóh) környékén kezdte meg több napos hegyi vadászatát. Dániel Péter földbirtokos, a hírneves afrikai vadász egy hatalmas vadkant se­bes­itett meg halálosan s késő esti órákig kitartóan ment vérnyomok után, mig végre a vaddisznót aléltan megtalálta és egy biztos lövéssel agyoo­i lőtte. A társaságba visszatért Dánielt vadásztársai nagy lelkesedéssel fogadták. A vaddisznó hatal­mas példány, testsúlya meghaladta az egy mázsát — FRIEDRICH ISTVÁN A PESTI VIZ­­MŰTELEP IGAZGATÓJA LESZ. Budapest­ről jelentik: A városházi körökben az a hír terjedt el, hogy Friedrich István volt minisz­terelnök lemond a mandátumáról és a fővárosi vízművek élére kerül vezérigazgatónak, he­lyébe a parlamentbe Szabó József, a keresz­­tényszocialista párt főtitkára kerül be. A Wolff­­párt vezetői állítólag már meg is egyeztek ez ügyben a többi párttal

Next