Aradi Közlöny, 1927. augusztus (42. évfolyam, 168-192. szám)

1927-08-02 / 168. szám

Arad, XXXXII évi 168-ik szám. Egyes pajlag óra . ^ ^ G le, 1927 augusztus 2. Kedd. Szerkesztőség Arad, Acsev.-palota. Kiadóhivatal: Aradi Nyomda Vállalat. Bulev. Regele Ferdinand 4/22 (József főherceg­ nr.) Sürgönyeim: Közlöny, Arad, Telefonszára. Szerkesztőség és kiadóhivatal 151. Megjelenik naponta reggel. ||^ «■ POLITIKAI fes KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Főszerkesztő: ST­AUBER JÓZSEF. & ELŐ­FIZETÉS HELYBEN ÉS VIDÉKÉN Egész évre Fél évre ... Negyed évre Havonta ... 1080 Lei 540 Lej 270 Lei 90 Le* Hirdetések díjszabás szerint Egyes szám ára 5 lej, vasárnap 6 lei. Bucurestiben 50 bánival több Jakabffy Elemér lemondása írta: Dr. Nagy Sándor. Az aradi kerület magyarsága a lefolyt választásokon nagy lelkesedést és kitartást ta­núsított, mivel nemes becsvágyát helyezte ab­ba, hogy Jakabffy Elemér, ez a nemzet­közi viszonylatban is kiváló ember, a mi ne­vünkben kerüljön az ország parlamentjébe. A győzelmet kivívtuk, ámde az eredményt nem, mivel Jakabffy kénytelen volt mandátumá­ról leköszönni. Most tehát elismerésünknek társául szegődött a fájdalom, melyet lemondá­sa a polgárság lelkében felidézett és nem vol­na helyes, ha hallgatással mellőznék a lehan­­goltságot, sokaknak valóságos elkeseredését a dolgok ilyen alakulata fölött. Mivel pedig az embe­ri elmének nagyszerű t­ulajdonsága, hogy mindennek az okát kutatja, sőt a természettudomány sze­retné a legfőbb vég­okot is egyszer már meg­győzően megállapítani, nem elégedvén meg a Dubois Reymond-féle hírhedt „ignorabimus­“ sal, továbbá, mivel emberi gyengeség, hogy a sors kedvezőtlen esélyeivel szemben vigaszul vagy magyarázatul bűnbakokat szeretünk fel­fedezni, szinte kötelességnek tűnik fel, hogy az aradiak előtt megvizsgáljuk, van-e olyan tényező, melyet a történtek miatt kárhoztat­nunk kellene? Hogy Jakabffy Elemér semmiben sem hi­bás, az nem lehet kétséges senki előtt, ő elfo­gadta a jelöltséget, mert úgy kivonták, ment a pozícióba, ahová a párt érdekében elküldötték­­és lemondott, mivel úgy kellett tennie a pak­tum folytán, melynek megszegése politikai, sőt karakterbeli becstelenség lett volna. Ér­tékes egyéniségét azért el nem vesztettük, mert továbbra is harcolni fog a kisebbségi jogokért azon a téren, melyen eddig dolgo­zott és az ősszel (Jeniben ő fogja képviselni és védeni érdekeinket a nemzetek tanácsa előtt. De egy percig sem szabad engedni, hogy polgárainkban az a hit terjedjen el, mintha a fatális fordulatért a Magyar Párt vezetősége lenne a hibás. Arról már nem kell beszélni, hogy pártunk miért ment önálló listával a vá­lasztásokba, mert az efeletti diskusszió a sok cikkezés megvitatása után már csak feles­leges fecsegés volna és „quod múltum, stul­­tum“. Az bizonyos, hogy a Magyar Párt Ja­kabffy Elemért képviselőül óhajtotta s abban a hitben volt, hogy a szövetséges párt igényei megfelelően kielégíthetők lesznek. Nem aka­rom itt feszegetni az okokat, melyek a biztos kilátásokat megsemmisítették, de semmiféle politikai számítással nem lehetett előre látni bizonyos dolgokat, melyek bekövetkeztek, — ehhez már próféciai lá­tnokság kellett volna, ámde tudjuk, hogy a régi jövendő­mondók meghaltak, az újaknak pedig már nincsen hi­telük. Nem kell nekünk aradiaknak amiatt sem­­keseregnünk, hogy képviselet nélkül marad­tunk, mert akkor, amidőn a választási törvény szerint a pártok vezetősége jelöl és nem az egyes kerületek, vagyis, amikor tisztán elvek állanak egymással szemben és a képviselő va­lóban „országos“ képviselő: bennünket min­den képviselő képviselt és, akit Kolozsvárott megválasztottak, az épen úgy kolozsvári, mint aradi képviselő. Ha pedig valamelyik aradi pol­gárnak sérelme vagy jogos igénye van, bát­ran fordulhat bármelyik képviselőnkhöz, ha úgy tetszik Beller Harishoz, aki becsületes, tehetséges, agilis fiatal ember és bizonyára készséggel fog minden aradi rendelkezésére állani. Ezek a dolgok tehát ne aggasszanak ben­nünket, mi bizony ne hibáztassunk senkit, ha­nem inkább örvendezzünk a szerencsés és kedvező jelenségeken, melyek egyenes kö­vetkezményei ama férfias és független maga­tartásunknak, melyet a választásokon épen az önálló lista felállításával tanúsítottunk. Alig telt el néhány hét és ime Bethlen György elnökünknek sikerült B­r­a­t­i­a­n­u Ionel mi­niszterelnöktől és A­n­g­h­e­l­e­s­c­u kultuszmi­nisztertől ígéretet nyerni az államsegélyre nézve, amit 1922. óta a különböző kormányok­kal való paktálások idejében hiába kérünk. Ugyanez a miniszter M­a­k­k­a­i püspök kérel­mére megadta a kolozsvári ref. leán­-lyceum­­­nak a nyilvánossági jogot, kijelentvén, hogy elérkezett a kulturális kisebbségi igények ked­vező kielégítésének ideje és meginvitálván a püspököt a ref. egyház sérelmeinek megvizs­gálására és orvoslására. Duca belügyminisz­ter „szívélyes viszonyt“ óhajt a kisebbségek­kel és — last but not least — Ta­tar­es­cu belügyi államtitkár az ősszel beterjeszti a ki­sebbségi probléma megoldását célzó törvény­javaslatot, a szerkesztésbe bevonván a kisebb­ség vezéreit is. Íme mily biztató perspektíva áll előttünk és ezt köszönhetjük elsősorban Bethlen György hivatottságának és annak a nagy meg­becsülésnek, mellyel a kormány iránta visel­tetik, továbbá ez döntő bizonyíték arra, hogy a kormány nem sújtja sem megtorlással, sem haraggal önálló, jogos, alkotmányos szerep­lésünket. Ezek a tények erősítsenek meg min­den magyart abban a gondolatban, hogy egy­ségesen álljunk vezetőségünk mögé, mert mű­ködésének csak így lehet sikere és lássuk be különösen azt, hogy egy kisebbségi párt,­ plá­ne exisztenciájának kezdetén, nem foglalkoz­hatik osztály­érdekekkel, hanem csakis a faj egyetemes kérdéseivel, melyeknek keretébe okkal-móddal mindig belefér minden társadal­mi osztály és foglalkozás istápolása. Gondo­lok e percben Kun Richárd figyelemre­méltó cikkére, melyben a kereskedők tömörü­lését kívánja egy önálló pártba, mely képvi­selőket küldene a parlamentbe „az ipar és ke­reskedelem képviseletére“. Kun Richárd jó magyarsága és jóhiszeműsége vitán felül áll, de mit szólna ahhoz, ha a gazdászok, ügyvé­dek, orvosok, mérnökök, tisztviselők hasonló mentalitással önálló pártokat alakítanának és mivel a társadalmi osztályok harcai bellum om­nium contra omnes, egy választáson azt az épületes látványt nyújtanék, hogy magyar kereskedők, magyar gazdászok, magyar ügy­védek stb. állanak egymással szemben a ro­mán pártok gúnykacaja és a külföld méltó megvetése mellett? Kun Richárd úgy gondolja, hogy az ő tervezett „pártalakítása nem jelent szakítást a Magyar Párttal“, pedig a gyakor­latban bizony úgy festene a dolog, ahogy fen­­nebb vázoltam. A magyar kereskedők, úgy hiszem az egész országban, de különösen Aradon nagy hűséggel tartottak ki a ma­gyar lista mellett, ami a par excellence keres­kedői kerületben leadott szavazati számarány­ból kétségtelenül megállapítható. Kun Richárd a kiváló magyar ember ne akarja tehát kive­zetni társait a Magyar Pártból, melyet, hisszük, és reméljük, ő sem fog cserbenhagyni. T­a­­b­é­r­y Géza e zseniális magyar író (ak mily fájdalmas egy ilyen nagy elmének politikai megtévelyedése), nemrégen egy gunyoros írá­sában a régi magyar históriából idéz. Én is ideírom a török hódoltság idejéből Kara Musz­­tafa bég levelét, melyet egy államférfiuhoz intézett e képen írván: „Legyen a magyar a cethal gyomrában, de egy helyen, s nem fogja semmi megemészthetni, de osszátok kétfelé, tegyétek külön paradicsomba és el fog veszni.“ Maniu visszautasítja Bratianu közeledését. A parasztpárt vezére kitart eredeti álláspontja mellett. — Madgearu és Stelian­ Popescu incidense. — Bíróság elé állítják Averescuékat. — A kisebbségi iskolák államsegélye. — Kedden ér véget az ülésszak. (Az Aradi Közlöny bucure­sti-i tudósítójának távirata.) Nemcsak politikai körökben, de az ország közvélemé­­nyében is élénk visszhangra talált a kormány ima felhívása a nemzeti­ parasztpárthoz, hogy Dam­u Gyula adjon kielégítő választ az emlék­­ílésen tett súlyos kijelentésére vonatkozólag. Ezzel kapcsolatban a Dimineaţa közli Maniu Gyula — már abból az időből ismert — nyi­­atkozatát, amely szerint a párt semmi körül­­mények között nem hajlandó együttműködni a kormánnyal, amíg az az erőszak alapján áll. Maniu Gyula az akkor tett feltűnést keltő nyi­­atkozatát tegnap újból megismételte Politikai körökben élénk várakozást keltett, hogy a kormánylapok útján és a szenátus ülésein tett elhívásokra milyen választ fog adni Maniu Gyula, ha emlékezetes kijelentéseit még az elmúlt napokban is továbbra is fenntartotta. A nemzeti­ parasztpárt különben ma nyilatkozatot­ett közé, amely szerint helyteleníti Stelian Popescu igazságügyminiszter azon eljárását, hogy rágalmazás címén eljárást kíván indít­tatni Virgil Madgearu nemzeti-parasztpárti képviselő ellen, aki a képviselő által tett ki­jelentéseibe rágalmazó tendenciát magyaráz. A nemzeti-parasztpárt közli, hogy a párt tel­jes eréllyel utasítja vissza azt az eljárást, a­mely egy köztiszteletben álló politikussal szemben nyilvánult meg. Belső harcok az Averescu­-pártban. A nemzeti-parasztpárt körül történt ese­mények egyébként ismét előtérbe tolták Ave­rescu tábornok pártjának ügyét. Mint a Cu­vântul értesült, a néppárt — minden ellenkező híresztelés dacára — a teljes felbomlás képét mutatja és Averescu minden erőlködése hiába­való, mert a párttagok legnagyobb része nyíl­tan a szakadás mellett v­an. Különösen Petrovi­­ci frakciója követeli a teljes likvidálást, amit azzal segített elő, hogy visszautasította Ave­rescu újabb tárgyalásra vonatkozó ajánlatát és bejelentette, hogy kilép a pártból. A Cuvân­tul úgy tudja, hogy Popovici híveivel a nemzeti parasztpártba lép át. Viszont Iorga sem­ nagyon Lapunk mai száma 10 oldal

Next