Aradi Közlöny, 1927. augusztus (42. évfolyam, 168-192. szám)
1927-08-02 / 168. szám
Arad, XXXXII évi 168-ik szám. Egyes pajlag óra . ^ ^ G le, 1927 augusztus 2. Kedd. Szerkesztőség Arad, Acsev.-palota. Kiadóhivatal: Aradi Nyomda Vállalat. Bulev. Regele Ferdinand 4/22 (József főherceg nr.) Sürgönyeim: Közlöny, Arad, Telefonszára. Szerkesztőség és kiadóhivatal 151. Megjelenik naponta reggel. ||^ «■ POLITIKAI fes KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Főszerkesztő: STAUBER JÓZSEF. & ELŐFIZETÉS HELYBEN ÉS VIDÉKÉN Egész évre Fél évre ... Negyed évre Havonta ... 1080 Lei 540 Lej 270 Lei 90 Le* Hirdetések díjszabás szerint Egyes szám ára 5 lej, vasárnap 6 lei. Bucurestiben 50 bánival több Jakabffy Elemér lemondása írta: Dr. Nagy Sándor. Az aradi kerület magyarsága a lefolyt választásokon nagy lelkesedést és kitartást tanúsított, mivel nemes becsvágyát helyezte abba, hogy Jakabffy Elemér, ez a nemzetközi viszonylatban is kiváló ember, a mi nevünkben kerüljön az ország parlamentjébe. A győzelmet kivívtuk, ámde az eredményt nem, mivel Jakabffy kénytelen volt mandátumáról leköszönni. Most tehát elismerésünknek társául szegődött a fájdalom, melyet lemondása a polgárság lelkében felidézett és nem volna helyes, ha hallgatással mellőznék a lehangoltságot, sokaknak valóságos elkeseredését a dolgok ilyen alakulata fölött. Mivel pedig az emberi elmének nagyszerű tulajdonsága, hogy mindennek az okát kutatja, sőt a természettudomány szeretné a legfőbb végokot is egyszer már meggyőzően megállapítani, nem elégedvén meg a Dubois Reymond-féle hírhedt „ignorabimus“ sal, továbbá, mivel emberi gyengeség, hogy a sors kedvezőtlen esélyeivel szemben vigaszul vagy magyarázatul bűnbakokat szeretünk felfedezni, szinte kötelességnek tűnik fel, hogy az aradiak előtt megvizsgáljuk, van-e olyan tényező, melyet a történtek miatt kárhoztatnunk kellene? Hogy Jakabffy Elemér semmiben sem hibás, az nem lehet kétséges senki előtt, ő elfogadta a jelöltséget, mert úgy kivonták, ment a pozícióba, ahová a párt érdekében elküldöttékés lemondott, mivel úgy kellett tennie a paktum folytán, melynek megszegése politikai, sőt karakterbeli becstelenség lett volna. Értékes egyéniségét azért el nem vesztettük, mert továbbra is harcolni fog a kisebbségi jogokért azon a téren, melyen eddig dolgozott és az ősszel (Jeniben ő fogja képviselni és védeni érdekeinket a nemzetek tanácsa előtt. De egy percig sem szabad engedni, hogy polgárainkban az a hit terjedjen el, mintha a fatális fordulatért a Magyar Párt vezetősége lenne a hibás. Arról már nem kell beszélni, hogy pártunk miért ment önálló listával a választásokba, mert az efeletti diskusszió a sok cikkezés megvitatása után már csak felesleges fecsegés volna és „quod múltum, stultum“. Az bizonyos, hogy a Magyar Párt Jakabffy Elemért képviselőül óhajtotta s abban a hitben volt, hogy a szövetséges párt igényei megfelelően kielégíthetők lesznek. Nem akarom itt feszegetni az okokat, melyek a biztos kilátásokat megsemmisítették, de semmiféle politikai számítással nem lehetett előre látni bizonyos dolgokat, melyek bekövetkeztek, — ehhez már próféciai látnokság kellett volna, ámde tudjuk, hogy a régi jövendőmondók meghaltak, az újaknak pedig már nincsen hitelük. Nem kell nekünk aradiaknak amiatt semkeseregnünk, hogy képviselet nélkül maradtunk, mert akkor, amidőn a választási törvény szerint a pártok vezetősége jelöl és nem az egyes kerületek, vagyis, amikor tisztán elvek állanak egymással szemben és a képviselő valóban „országos“ képviselő: bennünket minden képviselő képviselt és, akit Kolozsvárott megválasztottak, az épen úgy kolozsvári, mint aradi képviselő. Ha pedig valamelyik aradi polgárnak sérelme vagy jogos igénye van, bátran fordulhat bármelyik képviselőnkhöz, ha úgy tetszik Beller Harishoz, aki becsületes, tehetséges, agilis fiatal ember és bizonyára készséggel fog minden aradi rendelkezésére állani. Ezek a dolgok tehát ne aggasszanak bennünket, mi bizony ne hibáztassunk senkit, hanem inkább örvendezzünk a szerencsés és kedvező jelenségeken, melyek egyenes következményei ama férfias és független magatartásunknak, melyet a választásokon épen az önálló lista felállításával tanúsítottunk. Alig telt el néhány hét és ime Bethlen György elnökünknek sikerült Bratianu Ionel miniszterelnöktől és Anghelescu kultuszminisztertől ígéretet nyerni az államsegélyre nézve, amit 1922. óta a különböző kormányokkal való paktálások idejében hiába kérünk. Ugyanez a miniszter Makkai püspök kérelmére megadta a kolozsvári ref. leán-lyceumnak a nyilvánossági jogot, kijelentvén, hogy elérkezett a kulturális kisebbségi igények kedvező kielégítésének ideje és meginvitálván a püspököt a ref. egyház sérelmeinek megvizsgálására és orvoslására. Duca belügyminiszter „szívélyes viszonyt“ óhajt a kisebbségekkel és — last but not least — Tatarescu belügyi államtitkár az ősszel beterjeszti a kisebbségi probléma megoldását célzó törvényjavaslatot, a szerkesztésbe bevonván a kisebbség vezéreit is. Íme mily biztató perspektíva áll előttünk és ezt köszönhetjük elsősorban Bethlen György hivatottságának és annak a nagy megbecsülésnek, mellyel a kormány iránta viseltetik, továbbá ez döntő bizonyíték arra, hogy a kormány nem sújtja sem megtorlással, sem haraggal önálló, jogos, alkotmányos szereplésünket. Ezek a tények erősítsenek meg minden magyart abban a gondolatban, hogy egységesen álljunk vezetőségünk mögé, mert működésének csak így lehet sikere és lássuk be különösen azt, hogy egy kisebbségi párt, pláne exisztenciájának kezdetén, nem foglalkozhatik osztályérdekekkel, hanem csakis a faj egyetemes kérdéseivel, melyeknek keretébe okkal-móddal mindig belefér minden társadalmi osztály és foglalkozás istápolása. Gondolok e percben Kun Richárd figyelemreméltó cikkére, melyben a kereskedők tömörülését kívánja egy önálló pártba, mely képviselőket küldene a parlamentbe „az ipar és kereskedelem képviseletére“. Kun Richárd jó magyarsága és jóhiszeműsége vitán felül áll, de mit szólna ahhoz, ha a gazdászok, ügyvédek, orvosok, mérnökök, tisztviselők hasonló mentalitással önálló pártokat alakítanának és mivel a társadalmi osztályok harcai bellum omnium contra omnes, egy választáson azt az épületes látványt nyújtanék, hogy magyar kereskedők, magyar gazdászok, magyar ügyvédek stb. állanak egymással szemben a román pártok gúnykacaja és a külföld méltó megvetése mellett? Kun Richárd úgy gondolja, hogy az ő tervezett „pártalakítása nem jelent szakítást a Magyar Párttal“, pedig a gyakorlatban bizony úgy festene a dolog, ahogy fennebb vázoltam. A magyar kereskedők, úgy hiszem az egész országban, de különösen Aradon nagy hűséggel tartottak ki a magyar lista mellett, ami a par excellence kereskedői kerületben leadott szavazati számarányból kétségtelenül megállapítható. Kun Richárd a kiváló magyar ember ne akarja tehát kivezetni társait a Magyar Pártból, melyet, hisszük, és reméljük, ő sem fog cserbenhagyni. Tabéry Géza e zseniális magyar író (ak mily fájdalmas egy ilyen nagy elmének politikai megtévelyedése), nemrégen egy gunyoros írásában a régi magyar históriából idéz. Én is ideírom a török hódoltság idejéből Kara Musztafa bég levelét, melyet egy államférfiuhoz intézett e képen írván: „Legyen a magyar a cethal gyomrában, de egy helyen, s nem fogja semmi megemészthetni, de osszátok kétfelé, tegyétek külön paradicsomba és el fog veszni.“ Maniu visszautasítja Bratianu közeledését. A parasztpárt vezére kitart eredeti álláspontja mellett. — Madgearu és Stelian Popescu incidense. — Bíróság elé állítják Averescuékat. — A kisebbségi iskolák államsegélye. — Kedden ér véget az ülésszak. (Az Aradi Közlöny bucuresti-i tudósítójának távirata.) Nemcsak politikai körökben, de az ország közvéleményében is élénk visszhangra talált a kormány ima felhívása a nemzeti parasztpárthoz, hogy Damu Gyula adjon kielégítő választ az emlékílésen tett súlyos kijelentésére vonatkozólag. Ezzel kapcsolatban a Dimineaţa közli Maniu Gyula — már abból az időből ismert — nyiatkozatát, amely szerint a párt semmi körülmények között nem hajlandó együttműködni a kormánnyal, amíg az az erőszak alapján áll. Maniu Gyula az akkor tett feltűnést keltő nyiatkozatát tegnap újból megismételte Politikai körökben élénk várakozást keltett, hogy a kormánylapok útján és a szenátus ülésein tett elhívásokra milyen választ fog adni Maniu Gyula, ha emlékezetes kijelentéseit még az elmúlt napokban is továbbra is fenntartotta. A nemzeti parasztpárt különben ma nyilatkozatotett közé, amely szerint helyteleníti Stelian Popescu igazságügyminiszter azon eljárását, hogy rágalmazás címén eljárást kíván indíttatni Virgil Madgearu nemzeti-parasztpárti képviselő ellen, aki a képviselő által tett kijelentéseibe rágalmazó tendenciát magyaráz. A nemzeti-parasztpárt közli, hogy a párt teljes eréllyel utasítja vissza azt az eljárást, amely egy köztiszteletben álló politikussal szemben nyilvánult meg. Belső harcok az Averescu-pártban. A nemzeti-parasztpárt körül történt események egyébként ismét előtérbe tolták Averescu tábornok pártjának ügyét. Mint a Cuvântul értesült, a néppárt — minden ellenkező híresztelés dacára — a teljes felbomlás képét mutatja és Averescu minden erőlködése hiábavaló, mert a párttagok legnagyobb része nyíltan a szakadás mellett van. Különösen Petrovici frakciója követeli a teljes likvidálást, amit azzal segített elő, hogy visszautasította Averescu újabb tárgyalásra vonatkozó ajánlatát és bejelentette, hogy kilép a pártból. A Cuvântul úgy tudja, hogy Popovici híveivel a nemzeti parasztpártba lép át. Viszont Iorga sem nagyon Lapunk mai száma 10 oldal