Aradi Közlöny, 1927. augusztus (42. évfolyam, 168-192. szám)

1927-08-02 / 168. szám

2 19*27. airgraphs 2.^ Kiskereskedők gyűlése Aradon. Hogyan kell vezetni a főnaplót. Érdekes vita a magánkiadások igazolásáról Az aradi fűszerkiskereske­dők egyesülete vasárnap délelőtt fél 11 órakor a kereskedelmi és iparkamara gyűléstermében nagyarányú értekezletet tartott, amelynek az volt a célja, hogy vitaülés keretében felvilágosítsák a ke­reskedőket és iparosokat a törvénynek a könyvvitelre és bélyegilletékre vonatkozó ré­széről. Nagy érdeklődés kísérte Arad keres­kedői részéről ezt az értekezletet, hogy elosz­lassa azokat a kételyeket és bizonytalanságo­kat, amik már huzamosabb idő óta gátolták a kiskereskedőket abban, hogy az új rendelke­zéseket helyesen, a törvény intenciói szerint vezessék be üzletükben. L­i­s­z­k­a Pál elnök román és magyar nyelven nyitotta meg az ér­tekezletet és meleg szavakkal üdvözölte N­a­s­­­a Viktort, aki mint a kereskedelmi ka­mara kormánybiztosa jelent meg. Ezután fel­kérte dr. T­r­a i l­e­s­c­u Jon iparkamarai tit­kárt a törvény szakszerű ismertetésére. Dr. Trailescu részletesen ismertette a rendelkezé­sek minden pontját és alapos jogászi tudásával a kérdés minden oldalát megvilágította. A nagy figyelemmel hallgatott előadásának lé­nyege az volt, hogy minden kereskedő és ipa­ros köteles főnaplót, leltárkönyvet vezetni. Az értekezlet úgy állapodott meg, hogy egysége­sen augusztus 1-től kezdi meg a tételek beve­zetését, de azt néhány napig, amíg a főnaplók a nyomdából kikerülnek, följegyzés formájá­ban eszközli s néhány nap múlva vezeti majd be a közben lebélyegzett főnaplóba. Trailescu sdr. szerint a pénzügyi hatóságok semmi aka­dályt sem fognak gördíteni a néhány nappal későbben történő lebélyegzés elé. A vitát legjobban az a pont váltotta ki, mely szerint minden üzlettulajdonos az összes magánkiadásait is köteles bevezetni és azokat számlákkal, írásos bizonyítékokkal alátámasz­tani. Ennek az eljárásnak, amely meglehetős ellenszenvet váltott ki a jelenlevők közül, tu­lajdonképen a jövő évi adókivetésnél lesz ha­tása és annak idején valószínűleg akceptálják is a múlhatatlan és szükséges kiadások szem­pontjából. Több kereskedő hozzászólása után dr. V­a­d­á­s­z Armand tartott nagyszabású be­szédet, párhuzamot vonva az itteni és a kül­földi adórendszerek között s követelte, hogy a pénzügyi hatóságok is épolyan pontossággal és körültekintéssel vigyék keresztül rendelke­zéseiket, mint amilyen legaprólékosabb pon­tosságot követelnek a kereskedőktől.­­ Az ülés végén bemutatták a főnapló min­táját és közölték a jelenlevőkkel, hogy a könyv néhány nap múlva az iparkamara 7. számú szobájában beszerezhető. sietteti a tárgyalásokat, és így a jelen pilla­natban az a helyzet, hogy a kormány minden jóindulata és ígérete, valamint Averescu min­den igyekezete dacára a néppárt széthullása elkerülhetetlen. A dolgokkal kapcsolatban kü­lönben egyes lapok annak a véleményüknek adtak kifejezést, hogy ezúttal is csak az is­métlődött meg,,amit a­z Agarescu-k­orm­ány alatt maguk a liberálisok idéztek elő, csak­hogy most a nemzeti­ parasztpárt áll a háttér­ben. Egy tehát kétségtelen: a kibontakozás kér­dése most még inkább a messzi jövő méhében rejlik s igen kétséges, hogy ilyen állapotok mellett a politikai helyzet realizálása bárki­nek is sikerülhetne. A kamara elnökválasztása. A kamara szombat délutáni ülésén külön­ben­ sor került a kamara elnökének megválasz­­­tására is. Mint ismeretes, a választást nagy érdeklődés és harc előzte meg. Annál érdeke­sebb volt azonban, hogy maga a szavazás a lehető legnagyobb rendben folyt le és a sza­vazatok nyolcvan százaléka a kormány jelölt­jére N. N. Saveanu volt minszterre esett, aki megválasztása után nyomban elfoglalta az el­nöki széket s miután megköszönte a szemé­­­lyével szemben megnyilvánult bizalmait, kij­jelentette,­­hogy tisztét igazságosan, de a­ szük­séges esetekben eréllyel fogja betölteni. Kéri a képviselőket, hogy elsősorban mindenki maga is ügyeljen a rendre. Ezután Bratianu Vintila pénzügyminiszter előterjesztette a köztisztvi­selői fizetésemelésről szóló javaslatot, amely­nek letárgyalására a kamara kimondotta a sürgősséget. A kamara felirati javaslata. A kamara vasárnap délelőtti ülésén Mad­­gearu válaszol Stelian Popescu igazságügyi miniszter szombati beszédére és igyekszik an­nak hatását gyengíteni. A délutáni ülésen Saveanu elnök bejelenti Robert de Flers halálát, mire Victor Antones­­cu a liberális párt, Popovici Mihály pedig az ellenzék nevében ad kifejezést Románia igaz barátjának halála felett. Ezután felolvassa a felirati javaslatot, amely bejelenti, hogy a par­lament megalakult és néhány törvényjavaslat megszavazását tűzte ki a jelen ülésszak pro­gram­jául. A gyűlés délután négy órakor vé­get ért. A kamara délelőtti ülésén beterjesztették a CFR. államtitkárságának megszüntetéséről és a CFR. autonómiájának helyreállításáról szóló törvényjavaslatot. Madgearu kijelenti,­­hogy az ellenzék nincs megelégedve a tör­vényjavaslattal és teljes autonómiát követel a CFR­ részére. Dimitriu miniszter dicséri Mad­­gearu objektivitását és ígéri, hogy az autonó­miát később kiszéles­ítik. Ez a munka azonban több évig fog tartani és kéri ehhez az ellen­zék támogatását. A javaslatot vita nélkül meg­szavazza a kamara, majd elfogadják Qaroflid­­nak a földmű­vel­és­ügyi minisztérium szerveze­téről szóló törvény hatályon kívül helyezését is. Ezután az 1926. évi költségvetési felesleg felosztásáról szóló törvény megváltoztatására kerül a sor. Dr. Wilier József kéri a kisebbségi iskolák támogatását. Hans Roth a németek nevében csatlakozik Wilier dr. kéréséhez. Bra­tianu Vintila kifejti, hogy a kisebbségi iskolák a­ román állam részére díszt jelentenek, de nem kell elfelejteni, hogy a román iskolák helyzete is tragikus. A javasolt összeg különben még nem végleges, mert csak könyvelési formának tekinthető, miután az előző kormány alatt bi­zonyos összegeket törvényes felhatalmazás nélkül fizettek ki. Az állam még­­másfél évig fogja érezni az Averescu-kormány pazarlásai­nak következményeit s ezért a költségvetési feleslegből másfél évig semmit sem lehet fo­lyósítani, sohasem szabad elfelejteni — mond­ja a pénzügyminiszter — a június 5-re virradó éjszaka ka­­ndjait. Mihalache kérdezi a pénz­ügyminisztert hogy ezek után nem­­olna-e helyes az Averescu-kormány felelősségre vo­nása. Popovics Mihály megjegyzi, hogy rövid pénzügyminisztersége alatt vizsgáló bizottsá­got küldött ki, amelynek most kellett volna beterjesztenie jelentését. Bratianu Vintila örömmel veszi tudomásul Mihalache kijelen­téseit. Az ügyet a legfőbb számvevőszék elé terjesztik, azonban az igazságszolgáltatásé lesz az utolsó szó. A délutáni ülésen megszavaznak néhány kisebb törvényjavaslatot, majd a kamara bi­zottságait választják­ meg, mire az ülés vé­get ér. A szenátus ülésén Lapedatu pénzügymi­niszter benyújtja a kamara által megszavazott javaslatokat. Nicolaescu elnök felolvassa Ma­ria királyné köszönő levelét a szenátus rész­vétnyilvánításáért, majd elparentálja Robert de Flers-t. A­ kormány nevében Dimitriu minisz­ter csatlakozik az elnök szavaihoz. Dr. Boila Romulus kéri az ostromállapotra vonatkozó akták bemutatását. Végül a szenátus vita nél­kül megszavazná a benyújtott javaslatokat. A parlament üléseit kedden fejezik be. Aradi egyetemi tanár könyve Erdélyről. Petranu Coriolan dr. német nyelvű könyvben tárja fel a külföld tudósai előtt Erdély híres műemlékeit. — A legrégibb fatemplom Arad megyében van. (A­r­a­d, augusztus 1.) Érdekes és tu­dományos szempontból igen nagyértékü könyv hagyta el most a sajtót. Szerzője dr. Petra­­n­u Coriolan, az aradi származású, cluji (ko­lozsvári) tudós fiatal egyetemi tanár, akinek már vagy nyolc könyve jelent meg román, német és francia nyelven és akinek egyik mostanában történt nagyértékű tudományos felfedezése — a remetei templom régi freskói, amiről annak idején beszámoltunk — nagy feltűnést keltett az egész tudományos világ­ban. A kitűnő professzor legújabb művét né­met nyelven írta meg, mert hiszen azt nem is annyira a hazai publikumnak, hanem a külföld tudományos világának szánta. A könyv címe magyarul: „Az erdélyi románok műemlékei“. Az Ízléses kiállítású és dús illusztrációjú könyv, amely 8 évi nehéz munka eredménye, voltaképen azért íródott meg, mivel az erdé­lyi románság művészete teljesen ismeretlen a külföldön és dr. Petranu teljesen elérte a ki­tűzött célt, mert ezzel a könyvvel egyedülálló szintézist, áttekinthető képet adott az erdélyi románság művészetéről a külföldi tudósok kezébe. Megállapítható, hogy Erdély műemlé­keiről ilyen könyv még nem jelent meg. Eddig a magyar, román és szász tudósok különböző folyóiratokban cikkeztek egyes dolgokról, de egész Erdélyt egy sem­ ismerte ezek közül, mi­vel még az egymás műveit sem olvasták el. Dr. Petranu professzor áttanulmányozta évek során az összes megjelent írásokat és ezt az óriási adathalmazt kiegészítve saját kutatá­saival, írta meg a modern műtörténet szem­üvegén át nézve a dolgokat, új könyvét. Nagy hasznára volt neki a magyar és német tudó­sok idevágó cikkei. A könyv megállapítja, hogy az erdélyi románok műemlékei kő- és téglatemplomokból, freskókból, képekből és iparművészeti tárgyakból állanak, amik a XII—XIX. századból valók. Kideríti a könyv, hogy a legrégibb román templom a dem­­s­u­s­­, a XII. századból való, a legrégibb fa­templom. Arad megyében van, a XVII. század­ból, a legrégibb festmény alkotási ideje pedig 1409. Stílus tekintetében — fejti ki a szerző — három válfajt lehet megkülönböztetni. A bi­záncit, az amalgán (kevert) stílust és a nyu­gatit. Az erdélyi szászoknak és magyaroknak nincsenek bizánci stílü műemlékeik, de nin­csenek fatemplomaik se. A regátbeli műemlé­kek pedig tiszta bizánci stílusúak, igen kevés nyugati hatással. Az erdélyi románok műem­lékein a bizánci stílus mellett érezhető a nyu­gati hatás, ami annyit jelent, hogy a régi felfo­gástól eltérően, a bizánci stílus itt, Erdélyben és főleg Arad-vidéken érte el terjeszke­dési határát és vegyült össze a nyugatról jövő stílussal. Ez azonban azt is jelenti, hogy az er­délyi románok műemlékei külön fejezetet je­lentenek a románok műtörténetében és lénye­gesen különböznek a magyar és szász műem­lékektől. Megállapítja még a kitűnő tudós azt is művében, hogy a románok a nyugati motí­vumokat főleg a szászoktól vették át. Az erdélyi román műemlékek művészeti értékét a magyar tudósok is igen nagyra tar­tották. Schulz német tudós pedig úgy nyilatko­zik, hogy azok érték tekintetében felülmúlják a svájci, norvég és finn műemlékeket. Dr. Pet­ranu Coriolan könyvét a tudományos világ nagy elismeréssel fogadta és a szakkritika több helyütt máris nagy dicsérettel emlékezett meg róla. — Elrabolt ékszerek titokzatos históriája. Iasiból jelentik: Még karácsony hetében tör­tént, hogy ismeretlen tettesek kirabolták L­á­­z­á­r József erdélyi származású iasi-i éksze­rész üzletét, ahonnan több millió lej értékű ék­szereket vittek el. A rejtélyes rablási ügyben megindított rendőri nyomozás azonban teljesen eredménytelen maradt, míg a mai napon ér­dekes fordulat állott be az ügyben. Lázár ugyanis ma egy névtelen levelet kapott, amelyben ismeretlen jóakarója közölte, hogy elrabolt ékszerei egy chisinaui dúsgazdag em­ber birtokában vannak. Lázár a levélről nyom­ban értesítette a rendőrséget, ahonnan két tisztviselővel autón Chisinauba ment át. A jel­zett helyen tartott házkutatás azonban­­nem járt eredménnyel, mindazonáltal a rendőrség az újabb nyomon tovább folytatja a vizsgá­latot. •

Next