Aradi Közlöny, 1927. október (42. évfolyam, 217-242. szám)

1927-10-01 / 217. szám

fAWth Arad, XXXXI. évf. 217-ik gránt,’ meraaj « lel. Szerkesztőség Arad, Ac8ev.-palota. Kiadóhivatal: Aradi Nyomda Ví.llalat Bniev. Regele Ferdinand 4/22 (József főherceg-ut.) Sürgönyeim: Közlöny, Arad» Telefonszám: Szerkesztőség és kiadóhivatal 151. Megjelenik naponta reggel. 1927 október 1. Szombat ELŐFIZETÉS FŐI­TIK­AI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP.­­ Főszerkesztő: STAUBER JÓZSEF. * HELYBEN ÉS VIDÉKEN Egész évre Fél évre Negyed évre Havonta ... Hirde­tsek díjszabás szerin Egyes szám ára 5 lej, vasárnap 6 lej. Bucurestiben 50 han­val több ... 1CS0 Lei ... 540 Lei 270 Le ... 90 Le Nagy kavarodás a Paleo­op-jegyzék körül A sok ellentmondó nyilatkozatból nem lehet megállapítani, volt-e ilyen jegyzék és mi lett a sorsa. — A magyar külügyminisztérium tagadja, az akkori miniszterelnök beismeri a jegyzék létezését. — A magyar kormánynak kell világosságot deríteni ez ügyre. (Az Aradi Közlöny budapesti tudósítójá­nak távirata.) A világpolitikának ma a legna­gyobb és legizgatóbb szenzációja az­ a nyilvá­nosságra hozott Paléologiae-jegyzék, amely, mint az Aradi Közlöny mai számában részle­tesen megírta, bizonyos feltételek teljesítése fejében, jelentős területi kedvezményeket ígért Magyarországnak. Ezt a jegyzéket 1920. ápri­lis másodikán írta alá a francia külügyminisz­térium generál direktora és csak ma, hét esz­tendő elmúltával, a politikai körök legnagyobb megdöbbenésére került nyilvánosság elé. A leleplezés úgy politikai körökben, mint a köz­véleményben egyre nagyobb hullámokat ver fel. Csodálatos, hogy erről a jegyzékről, mely annak idején egy ország sorsát foglalta magá­ban, állítólag nem tudnak az akkori politikai élet egyes vezetői. Többen azt akarják elhitet­ni, hogy a jegyzék nem valódi, mások viszont emlékeznek reá, de arról nem tudnak, hogy az akkori kormány egyáltalában figyelembe vet­te-e. Ellentmondó nyilatkozatok hangzanak el, amelyek homályba borítják az egész ügyet, azokban most már a magyar közvélemény követeli a dolog tisztázását és azoknak fele­lősségre vonását, akik egyelőre még ismeret­len okokból eltussolták ezt az ügyet, amely Magyarország sorsát és jövőjét más irányokba terelte volna. A ma érkezett távirataink a kö­vetkezőkben számolnak be a Paléologue-jegy­­zék által forrongó budapesti eseményekről. A jegyzék nem lehetett hatással a békeszer­ződésre. A budapesti sajtó részletesen foglalkozik a jegyzékkel és igyekszik a kérdést minden oldalról megvilágítani és tisztázni. A cáfolatok sorozatát a francia külügyminisztérium nyi­totta meg, ahonnan olyan kijelentés érkezett, hogy ez a jegyzék egyáltalában nem is léte­zett volna. Sokan érthetőnek tartják a fran­ciák álláspontját, hiszen Franciaország keleti és délkeleti szövetségesei egész politikai és állami egzisztenciájukat Franciaország támo­gatására építik. Az Új Nemzedék kiemeli, hogy T­rianonnak semmiféle összefüggése nem volt a Paléologue jegyzékkel, mert a vörös hadsereg offanzivája a Trianont követő hóna­pokban teljesen kibontakozott és csak augusz­tus tizenötödikén, sikerült Weigand tábornok hadseregének a szovjet sereget döntően meg­verni. Akkor a magyar segítség már felesle­gessé vált. Hogy a jegyzék semmiesetre sem lehetett hatással a békeszerződésre, abból is nyilván­való, hogy a kormány május hetedikén meg­kapta a francia ultimátumszerű felszólítást a békeszerződés elfogadására. A jegyzék pedig április huszadikán került a kormány kezeibe. Ilyen rövid idő alatt, amikor a jegyzék kifeje­zetten előkészítője volt a megindítandó tár­gyalásoknak, lehetetlen lett volna az ügy per­fektuál­ás­a. Hogy magyar részről visszautasí­tás nem történt, az kiviláglik Miterand kisérő leveléből, amely nyitvahagyta az utat a hatá­rok megváltoztatására egész szeptember vé­géig és amíg Franciaországban netről történt rezsimváltozás, állandóan felszínien volt a ma­gyar-francia közeledés kérdése. A közeledést az orosz veszedelem tette rokonszenvessé. Magyarország­ hajlandó lett volna részt venni a bolsevizmus elleni harc­ban, de a bekapcsolódás a szlávbarát francia tábornokok és Csehország tiltakozása miatt lehetetlenné vált. Amikor a lengyel fronton a legégetőbb volt a helyzet, közvetlenül a varsói csata előtt, Benes táviratot küldött Parisba, hogy Lengyelország melletti katonai beavat­kozás egész Középeurópa tiltakozását vonni maga után. Ezután bekövetkezett az oroszok döntő veresége és elmúlt a lehetőség a bekap­csolódásra. Külpolitikai körökben is megerősítik azt a tényt, hogy valóban folytak tárgyalások, de csak május közepétől június végéig. Tehát nem valószínű, hogy már április közepén az ilyen előrehaladott stádiumot jelző jegyzék megérkezett volna a kormányhoz. Simonyi- Semadam volt miniszterelnök ma megerősíti egy nyilatkozatában, hogy valóban folytak tárgyalások és a magyar kormány mindent el­követett, hogy az ügyet perfektuálja. Hogy ez nem következhetett be, annak az volt az oka, hogy Paléologue visszavonult a politi­kától. Az okmány.»**, ni»»» nyoma a juhügyminisz­tériumban. K h u te n-H­éderváry Sándor grói. kül­ügyi államtitkár nyilatkozott ma a sajtónak a Paléologue-ügyről. — A kormányt meglepte — mondotta a külügyi államtitkár — a jegy­zék nyilvánosságra hozatala. Nem a benne­­foglaltak keltettek feltűnést, hanem az, hogy a jegyzéknek a külügyminisztériumban nyomát sem találták. Már­pedig egy ilyen nagyfontos­­ságú jegyzéknek nyomának kellene lennie. Sem a békedelegáció, sem a külügyminiszté­rium nem­ kapta meg ezt a jegyzéket, ezért a Érdekes, hogy csaknem mindenki, aki eb­ben az ügyben nyilatkozott, mást mondott és így olyan pokoli sötétség terjeng e kérdés­ben­, hogy ember legyen, aki tisztán lát. Az el­ső kérdés, hogy került-e egyáltalán ilyen irat a magyar kormányhoz­? Hivatalos helyen azt az információt adják, hogy ilyen irat sohasem került a magyar kor­mányhoz. Ezzel szemben súlyos ellentmondás, amit Simonyi­ Semadam, az akkori miniszterelnök nyilatkozatában állít, hogy ezt­ az iratot (amely ezek szerint volt) a minisztertanács „elfogad­ta“, egy más lapban megjelent nyilatkozatában csak annyit mondott, hogy „elintézte“. Az el­fogadás pedig nem elintézés. Benárd miniszter azt mondja­, hogy ő ilyen iratról „hivatalosan nem tudott“. Haller akkori miniszter azt mond­ja, hogy ilyen iratról egyáltalán nem tudott. Bleyer volt miniszter pedig azt mondja, hogy ez az ügy — nem „irat“, hanem „ügy“ — mi­kormány Intézkedni nem is tudhat. Elsősorban be kell várnunk, hogy Franciaország hogyan foglal állást ebben az ügyben. Ismételten le­szögezem, hogy a jegyzéket nem kaptuk meg, annak semmi nyoma és ezért a kérdést nem tudjuk egyelőre tisztázni. — Tisztázódni fog-e a kérdés? — kérdezte tu­dósítónk — Simonyi Semadam ugyanis azt a kije­lentést tette, hogy annak idején a miniszter­­tanács elfogadta a jegyzékben foglaltakat. — Én Simonyi Semadam nevében nem nyi­latkozhatni — felelte Khuen Héderváry — azon­ban tudomásom van arról, hogy ő helyre akarja igazítani nyilatkozatát, amely arra enged követ­keztetni, hogy a minisztertanács tárgyalta volna ezt a jegyzéket. Simonyi nyilatkozatában az a lé­nyeg, hogy nem emlékezik arra, hogy várjon ez volt-e az a jegyzék, amivel annak idején foglal­koztak. Tisztázni akarják a Vareologae.jegyzék ügyet. Ma hivatalos helyről olyan, nyilatkozat látott napvilágot, hogy a külügyminisztérium vizsgálat tárgyává teszi a Paléologue-jegyzék ügyét. Meg akarják állapítani, hogy egyáltalában volt-e ilyen jegyzék, ha volt, úgy az mikor érkezett és mi lett a sorsa. A vizsgálat céljából Budapestre rendelték Semsey grófot, hogy Walkó külügyminiszternek tegyen jelentést a jegyzék eredetéről. A külügy­minisztériumban folytatott kutatások ellenére még azt a jegyzéket sem találták meg, amelyet állítólag április tizenötödikén készítettek a magyar kormány részére. Jegyzőkönyvre való hivatkozásnak sincs semmi nyoma, közvetítő ajánlatot sem találtak Úgy vélik, hogy a nyilvánosságra került jegyzék csak bizonyos részében állhat fenn, mert 1920. április tizenötödikén még folyamatban voltak a tárgyalások a franca kormány megbízottjaival, Illiért is csak később kaphatott volna a magyar kormány ilyen jegyzéket. Tisztázni fogják továbbá azt a körülményt is, hogy miképen került a jegyzék nyilvános­ságra, valamint intézkednek, hogy a párisi ma­gyar követség keresse meg a francia külügy­minisztériumot, a jegyzék hitelességének meg­állapítása végett. Gróf Andrássy ma nyilatko­zott a sajtónak és kijelentette, hogy akkoriban hallotta, hogy Franciaország szeretné, ha Ma­gyarország Lengyelország mellett foglalna ál­lást és katonailag segítené.­nisztertanács elé került, de az nem hozott ha­tározatot. Vannak más ellentmondások is. Az egyik szerint nem tudö­k, hogy V* vett­e át ezt az Ta­tot és kinek adta át az illető. Félhivatalos állítás szerint senki sem vette át s senki sem adta át. Gróf Semsey Andor pedig, aki állítólag átvette és átadta, nem nyilatkozik, mert őt hivatalos ti­toktartás köti s különben sincs Budapesten. Ha pedig ilyen átirat nem érkezett, akkor mi­nek az alapján tárgyaltak vagy miféle átira­tot vitt Simonyi-Semadam minisztertanács elé?! Bleyer szerint mielőtt válaszoltak volna erre az átiratra, már Waigand francia tábor­nok legyőzte a lengyel hadsereg élén az orosz szovjethadsereget, ez azonban nyilván téve­dés, mert az átirat 1920. április 15-én érkezett és az oroszokat Waigand­ csak 1920. augusz­tus 13-án verte meg Varsónál. A másik volt miniszter szerint azé­rt ba­­ j az K­razsáér? ­KHT Lapunk maii masa 10 oldal.

Next