Aradi Közlöny, 1927. október (42. évfolyam, 217-242. szám)
1927-10-01 / 217. szám
fAWth Arad, XXXXI. évf. 217-ik gránt,’ meraaj « lel. Szerkesztőség Arad, Ac8ev.-palota. Kiadóhivatal: Aradi Nyomda Ví.llalat Bniev. Regele Ferdinand 4/22 (József főherceg-ut.) Sürgönyeim: Közlöny, Arad» Telefonszám: Szerkesztőség és kiadóhivatal 151. Megjelenik naponta reggel. 1927 október 1. Szombat ELŐFIZETÉS FŐITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Főszerkesztő: STAUBER JÓZSEF. * HELYBEN ÉS VIDÉKEN Egész évre Fél évre Negyed évre Havonta ... Hirdetsek díjszabás szerin Egyes szám ára 5 lej, vasárnap 6 lej. Bucurestiben 50 hanval több ... 1CS0 Lei ... 540 Lei 270 Le ... 90 Le Nagy kavarodás a Paleoop-jegyzék körül A sok ellentmondó nyilatkozatból nem lehet megállapítani, volt-e ilyen jegyzék és mi lett a sorsa. — A magyar külügyminisztérium tagadja, az akkori miniszterelnök beismeri a jegyzék létezését. — A magyar kormánynak kell világosságot deríteni ez ügyre. (Az Aradi Közlöny budapesti tudósítójának távirata.) A világpolitikának ma a legnagyobb és legizgatóbb szenzációja az a nyilvánosságra hozott Paléologiae-jegyzék, amely, mint az Aradi Közlöny mai számában részletesen megírta, bizonyos feltételek teljesítése fejében, jelentős területi kedvezményeket ígért Magyarországnak. Ezt a jegyzéket 1920. április másodikán írta alá a francia külügyminisztérium generál direktora és csak ma, hét esztendő elmúltával, a politikai körök legnagyobb megdöbbenésére került nyilvánosság elé. A leleplezés úgy politikai körökben, mint a közvéleményben egyre nagyobb hullámokat ver fel. Csodálatos, hogy erről a jegyzékről, mely annak idején egy ország sorsát foglalta magában, állítólag nem tudnak az akkori politikai élet egyes vezetői. Többen azt akarják elhitetni, hogy a jegyzék nem valódi, mások viszont emlékeznek reá, de arról nem tudnak, hogy az akkori kormány egyáltalában figyelembe vette-e. Ellentmondó nyilatkozatok hangzanak el, amelyek homályba borítják az egész ügyet, azokban most már a magyar közvélemény követeli a dolog tisztázását és azoknak felelősségre vonását, akik egyelőre még ismeretlen okokból eltussolták ezt az ügyet, amely Magyarország sorsát és jövőjét más irányokba terelte volna. A ma érkezett távirataink a következőkben számolnak be a Paléologue-jegyzék által forrongó budapesti eseményekről. A jegyzék nem lehetett hatással a békeszerződésre. A budapesti sajtó részletesen foglalkozik a jegyzékkel és igyekszik a kérdést minden oldalról megvilágítani és tisztázni. A cáfolatok sorozatát a francia külügyminisztérium nyitotta meg, ahonnan olyan kijelentés érkezett, hogy ez a jegyzék egyáltalában nem is létezett volna. Sokan érthetőnek tartják a franciák álláspontját, hiszen Franciaország keleti és délkeleti szövetségesei egész politikai és állami egzisztenciájukat Franciaország támogatására építik. Az Új Nemzedék kiemeli, hogy Trianonnak semmiféle összefüggése nem volt a Paléologue jegyzékkel, mert a vörös hadsereg offanzivája a Trianont követő hónapokban teljesen kibontakozott és csak augusztus tizenötödikén, sikerült Weigand tábornok hadseregének a szovjet sereget döntően megverni. Akkor a magyar segítség már feleslegessé vált. Hogy a jegyzék semmiesetre sem lehetett hatással a békeszerződésre, abból is nyilvánvaló, hogy a kormány május hetedikén megkapta a francia ultimátumszerű felszólítást a békeszerződés elfogadására. A jegyzék pedig április huszadikán került a kormány kezeibe. Ilyen rövid idő alatt, amikor a jegyzék kifejezetten előkészítője volt a megindítandó tárgyalásoknak, lehetetlen lett volna az ügy perfektuálása. Hogy magyar részről visszautasítás nem történt, az kiviláglik Miterand kisérő leveléből, amely nyitvahagyta az utat a határok megváltoztatására egész szeptember végéig és amíg Franciaországban netről történt rezsimváltozás, állandóan felszínien volt a magyar-francia közeledés kérdése. A közeledést az orosz veszedelem tette rokonszenvessé. Magyarország hajlandó lett volna részt venni a bolsevizmus elleni harcban, de a bekapcsolódás a szlávbarát francia tábornokok és Csehország tiltakozása miatt lehetetlenné vált. Amikor a lengyel fronton a legégetőbb volt a helyzet, közvetlenül a varsói csata előtt, Benes táviratot küldött Parisba, hogy Lengyelország melletti katonai beavatkozás egész Középeurópa tiltakozását vonni maga után. Ezután bekövetkezett az oroszok döntő veresége és elmúlt a lehetőség a bekapcsolódásra. Külpolitikai körökben is megerősítik azt a tényt, hogy valóban folytak tárgyalások, de csak május közepétől június végéig. Tehát nem valószínű, hogy már április közepén az ilyen előrehaladott stádiumot jelző jegyzék megérkezett volna a kormányhoz. Simonyi- Semadam volt miniszterelnök ma megerősíti egy nyilatkozatában, hogy valóban folytak tárgyalások és a magyar kormány mindent elkövetett, hogy az ügyet perfektuálja. Hogy ez nem következhetett be, annak az volt az oka, hogy Paléologue visszavonult a politikától. Az okmány.»**, ni»»» nyoma a juhügyminisztériumban. K h u te n-Héderváry Sándor grói. külügyi államtitkár nyilatkozott ma a sajtónak a Paléologue-ügyről. — A kormányt meglepte — mondotta a külügyi államtitkár — a jegyzék nyilvánosságra hozatala. Nem a bennefoglaltak keltettek feltűnést, hanem az, hogy a jegyzéknek a külügyminisztériumban nyomát sem találták. Márpedig egy ilyen nagyfontosságú jegyzéknek nyomának kellene lennie. Sem a békedelegáció, sem a külügyminisztérium nem kapta meg ezt a jegyzéket, ezért a Érdekes, hogy csaknem mindenki, aki ebben az ügyben nyilatkozott, mást mondott és így olyan pokoli sötétség terjeng e kérdésben, hogy ember legyen, aki tisztán lát. Az első kérdés, hogy került-e egyáltalán ilyen irat a magyar kormányhoz? Hivatalos helyen azt az információt adják, hogy ilyen irat sohasem került a magyar kormányhoz. Ezzel szemben súlyos ellentmondás, amit Simonyi Semadam, az akkori miniszterelnök nyilatkozatában állít, hogy ezt az iratot (amely ezek szerint volt) a minisztertanács „elfogadta“, egy más lapban megjelent nyilatkozatában csak annyit mondott, hogy „elintézte“. Az elfogadás pedig nem elintézés. Benárd miniszter azt mondja, hogy ő ilyen iratról „hivatalosan nem tudott“. Haller akkori miniszter azt mondja, hogy ilyen iratról egyáltalán nem tudott. Bleyer volt miniszter pedig azt mondja, hogy ez az ügy — nem „irat“, hanem „ügy“ — mikormány Intézkedni nem is tudhat. Elsősorban be kell várnunk, hogy Franciaország hogyan foglal állást ebben az ügyben. Ismételten leszögezem, hogy a jegyzéket nem kaptuk meg, annak semmi nyoma és ezért a kérdést nem tudjuk egyelőre tisztázni. — Tisztázódni fog-e a kérdés? — kérdezte tudósítónk — Simonyi Semadam ugyanis azt a kijelentést tette, hogy annak idején a minisztertanács elfogadta a jegyzékben foglaltakat. — Én Simonyi Semadam nevében nem nyilatkozhatni — felelte Khuen Héderváry — azonban tudomásom van arról, hogy ő helyre akarja igazítani nyilatkozatát, amely arra enged következtetni, hogy a minisztertanács tárgyalta volna ezt a jegyzéket. Simonyi nyilatkozatában az a lényeg, hogy nem emlékezik arra, hogy várjon ez volt-e az a jegyzék, amivel annak idején foglalkoztak. Tisztázni akarják a Vareologae.jegyzék ügyet. Ma hivatalos helyről olyan, nyilatkozat látott napvilágot, hogy a külügyminisztérium vizsgálat tárgyává teszi a Paléologue-jegyzék ügyét. Meg akarják állapítani, hogy egyáltalában volt-e ilyen jegyzék, ha volt, úgy az mikor érkezett és mi lett a sorsa. A vizsgálat céljából Budapestre rendelték Semsey grófot, hogy Walkó külügyminiszternek tegyen jelentést a jegyzék eredetéről. A külügyminisztériumban folytatott kutatások ellenére még azt a jegyzéket sem találták meg, amelyet állítólag április tizenötödikén készítettek a magyar kormány részére. Jegyzőkönyvre való hivatkozásnak sincs semmi nyoma, közvetítő ajánlatot sem találtak Úgy vélik, hogy a nyilvánosságra került jegyzék csak bizonyos részében állhat fenn, mert 1920. április tizenötödikén még folyamatban voltak a tárgyalások a franca kormány megbízottjaival, Illiért is csak később kaphatott volna a magyar kormány ilyen jegyzéket. Tisztázni fogják továbbá azt a körülményt is, hogy miképen került a jegyzék nyilvánosságra, valamint intézkednek, hogy a párisi magyar követség keresse meg a francia külügyminisztériumot, a jegyzék hitelességének megállapítása végett. Gróf Andrássy ma nyilatkozott a sajtónak és kijelentette, hogy akkoriban hallotta, hogy Franciaország szeretné, ha Magyarország Lengyelország mellett foglalna állást és katonailag segítené.nisztertanács elé került, de az nem hozott határozatot. Vannak más ellentmondások is. Az egyik szerint nem tudök, hogy V* vette át ezt az Tatot és kinek adta át az illető. Félhivatalos állítás szerint senki sem vette át s senki sem adta át. Gróf Semsey Andor pedig, aki állítólag átvette és átadta, nem nyilatkozik, mert őt hivatalos titoktartás köti s különben sincs Budapesten. Ha pedig ilyen átirat nem érkezett, akkor minek az alapján tárgyaltak vagy miféle átiratot vitt Simonyi-Semadam minisztertanács elé?! Bleyer szerint mielőtt válaszoltak volna erre az átiratra, már Waigand francia tábornok legyőzte a lengyel hadsereg élén az orosz szovjethadsereget, ez azonban nyilván tévedés, mert az átirat 1920. április 15-én érkezett és az oroszokat Waigand csak 1920. augusztus 13-án verte meg Varsónál. A másik volt miniszter szerint azért ba j az Krazsáér? KHT Lapunk maii masa 10 oldal.