Aradi Közlöny, 1928. január (43. évfolyam, 1-24. szám)
1928-01-01 / 1. szám
- Köhögés, rekedtség, mellfájás, tüdőcsúcshurut leghatásosabb gyógyszere a PANTUSSIN, mely kitűnő gyógyhatásánál is megszünteti a köhögést, rekedtséget s kezdődő tüdőbajt Nagyon jó étvágyat okoz és a szervezetet ellenállóvá tesz a tüdőbaj dienvédekezésben. Egy üveg ára 90 lej. Vérszegény, sápadt, étvágytalan, is állandó fejfájásban szenvedők saját érdekükben használják a FERROE VASTAPSIKÖRT, mely elősegíti a vörösvérsejtek képződését, kitűnő étvágyat okoz, a test megerősödik és súlyban gyarapodik. A legjobb hizlaló szer. Rendkívül kellemes izénél fogva, bevétele nem okoz nehézséget. Egy üveg ára 95 lej. Gyakori székrekedés, emésztési zavarok, bélpangás, gyomorrontás, szédülés és fejfájás esetén használjunk SOLVOPIRULÁT vagy CSOKOLÁDÉT, mely a bélműködést felfrissíti s a szervezetre ártalmas anyagokat a belekből kiküszöböli. Görcsöket okoz. Leghatásosabb epehajtószer. Egy doboz ára 20 lej. • Fenti gyógyszereket a legfelsőbb közegészségügyi tanács jóváhagyása alapján készíti Dr. FÖLDES gyógyszertára Arad. 1928.Január 1. sokszínű nemzetközi tengerben. Kis szünet támad. Senk Ferenc lgondolkozva néz cigarettája füstjébe, de aztán, mintha saját magát ébresztené a valóságra, kissé anyar mosollyal néz szét a kávéháziban. — Hát bizony — mondja — azért csak jó volna ott ... de nemcsak most, amikor itt esik a hó és erős a fagy, hanem mindig. Talán csak Kairót és Egyptomot szeretem jobban. Tizenöt évvel ezelőtt voltam ott . . . ideje lenne már kimenni egyszer. Ismét egy kis csend keletkezik. — Na ugye mondtam — pattan fel — hogy nem tudok semmit se mondani. Inkább mutatok magának egy pár képrejtvényt. Látja, ezt kaphat tőlem. És nem is rosszak. Szerkesztettem, most nemrégiben vagy ötvenet. Megmutat egyet. Nem tudunk eligazodni... betűk, kosár, páre . . . végül megmagyarázta. Harsogón nevettünk mind a ketten. A pincérek is odaszaladtak, talán valami baj van. Hogy mi volt a rejtvény? ... Na azt nem lehet megmondani. Egy kicsit, hogy úgy mondjuk, nagyon is nem fehér. De jó. (Shy) Aradi szemmel Montecarlóban Senk Ferenc volt főszolgabíró nem talál érdekeset a Szerencse birodalmában. — Montecarlóban csak a játékot hajszolja mindenki. — Aki szórakozni akar annak Nizzába kell mennie (Arad, december 31.) A kávéházban ült épen Senk Ferenc volt pécskai főszolgabíró, az aradi úritársaság ismert és kedvelt tagja és reggelizett, amikor odamentünk hozzá. A jóhumorú főbíró tudvalevőleg sok országot bejárt ember, tavaly ilyenkor a Riviérán volt, úgy, hogy szinte furcsa, hogy ebben a hidegben egy aradi kávéházban reggelizett és neon Nizzában, Cannesben, vagy épen Montecarlóban. Úti emlékei iránt érdeklődünk, egy pár visszapillantást akarunk lerögzíteni Montecarlóról ama sokak számára, akik csak a szürke ólomszetű fantáziamegoldó erejénél fogva tudnak ott lenni a Cote d‘Azur vidékein. Lenk Ferenc elhárítóan legyint. — Ó, ugyan hagyja. Nincs ott semmi érdekes. — Főbíró úr tavaly ilyenkor volt kim, ugyebár? — Igen. Jobb volna most is ott lenni, mint itt ebben a hidegben, de most nem mehetek. Talán majd jövőre. Az ,,idény" úgyis pár napig tart már csak. — Ott most ép annyi sok meleg van, mint itt hideg, — hangzik a kérdés. — Még több is, 17—‘20 folk meleg van ott ilyenkor, de higgye meg, nem tudok semmi érdekeset mondani. Montecarlóról pláne nem. Hiszen ott még szórakozni sem lehet rendesen. Csak játszani. Ott van a világhírű kaszinó és kész. Tovább nincs. Oda persze elmegy mindenki. Van, aki szórakozásból, sokan a mindennapi betevő falatért játszanak és kínosam megdolgoznak idegeikkel esetleges nyereségükért. De amikor nyert vagy vesztett a játékos és unja már a játéktermeket, ha szórakozni akar, akkor vagy felül az expresszbe, vagy begyújt gépkocsijába és az aszfaltozott országúton csak úgy repül Nizza felé. — Miért ép oda? — Na mert ott még csak eltöltheti az idjét az ember. Van szórakozóhely, színház, koncert, népmulatság, ki amit akar és a megélhetés maga ,nem drágább, mint itt. Sok orosz emigráns él Nizzában. Arisztokraták, akik megmentették vagyonuk egy részét és most aránylag nyugodtan élik le hátralevő napjaikat. Van egy törzs vendéglőjük, ott találkoznak egymással mindennap. Annak is persze orosz a tulajdonosa. Egész külön kis szigetet alkotnak — Halló Nagysadkám! A Városi Színházat kérem . . . Városi Színház?. . . Portás?... Kérem, ott van Zilahy Irén művésznő, vagy ha nincs, hol a lakása? ... Mi az, maga nem mondhatja meg? ... — Parancs, parancs! Tessék talán az igazgatóságnál érdeklődni . . . nekem nem szabad egy mukkot sem szólani . . . Nagyon sokan keresgélik újabb időben a művésznőt — szólt és letette a kagylót. És az igazgatóság: — Kérem, mi igazán nem tudjuk, tessék talán a portásnál érdeklődni — szólt a hang és tulajdonosa sebtiben letette a kagylót. Na ezek szépen elintéztek — gondoltam. Tehát kénytelen vagyok személyesen elballag,ni. Ezt is pompásan kiterveltem. Bemegyek a portáshoz. Megmondom ki vagyok, s bevezetnek. Kész. És ahogy történt: először a kapus szegezte mellemnek vizsgálóbiztosi kérdéseit, majd átadott egy lurkónak, aki a belső portás magasságos színe elé vezetett és aki aztán végre hajlandó volt meghallgatni kérésemet és kellő „aláfestés" mellett elkérte a névjegyem. Néhány pillanat. Bevezet egy öltözőbe. Az ajtaján névjegy: Zilahy Irén. Hál’Istennek révben voltam. — Most próbál a művésznő, de azonnal jön . . . — mondta. Nagy, tágas szoba. Egyes öltöző, nálunk a közös is kisebb. Mosdóval és kerevettel. Kényelemmel és komforttal. Föltárul az ajtó. Berobog egy darab elevenség, de öntudatos, határozott fölény. Ma már ez a „kis“ Zilahy karakterisztikuma . . . Nem győz csodálkozni rajtam. Majd hamiskásan megjegyzi: — Mégis csak jó a kis Zilahy a háznál. Legalább van mit írni róla, ugye? . . . Hú, most aztán megint írhatnak rólam, mert gondoljon amit akar, én bizony ma Pesten már nem szubrett, hanem beérkezett primadonna vagyok, akinek szerzők már darabot írnak. Hogy kik, ő az egyelőre üzleti titok, de a közeljövő mindent feltár. Három direkt rámszabott szerepem is készül. — Itt aztán igazán megbecsülnek. A legjobb társaságok fogadtak be. Most, például legújabban egy egyesület alapító tagja lettem. Igen, megalapítottuk a Koszta-klubot: Horthy Sándorral, D‘Arrigo Kornéllal, Sziklay Józseffel. Most már tizen alkotjuk a nemes célú klubot. — Nemes cél? . . . KOSZTA! ... De mit is jelent, hogy KOSZTA? . . . — Jaj, azt nem lehet elárulni. Csak anynyit mondhatok, hogy olyan uzsonnázó és vacsorázó klubféle. Összejövünk, eszünk-iszunk, •rádióztunk, táncolunk és közben nagyokat nevetünk az újonnan felvett tagok felavatásán. Most legutóbb Petráss Sárit érte az a nagy ,•megtiszteltetés", hogy beléphetett tagjaink sorába. Nemsokára meg is jelenik Petráss Sári. Egymásra néznek. Háromszor szívükre teszik kezüket, meghajolnak és ezt mondják: Prutty... Eza KOSZTA kötelező köszöntése. És ezután kezdetét vette egy rögtönzött KOSZTA-uzsonna. Sör, sonka és szalámi körül éld. Engem soron kívül KOSZTA-kullagnak dekarai talk és én is résztvehettem az uzsonnán. Közben Zilahy Irénnel folyik a beszélgetés: — Most pedig hallja az érdekességeket. Azt tudják, ugye, hogy Horthy Hannától átvettem az eredetileg is nekem szánt Lehmann Vilma szerepét a Mesék az írógépről operettben. Kérdezzen meg akárkit, azóta új lendületet kapott az operett és az új szereposztás direkt premierszámba ment. Képzelje el, a kritika külön irt az estről és például a Pester Lloyd 16 soron át foglalkozott velem, ami nagyon nagy szó. (Petráss Sári, Berczelly Magda és a többiek csaknem írásban akarták hitelesíteni, Zilahy Irén igazmondását, nehogy kételkedni merjek.) — Nemrégen felszólítást kaptam, hogy rádióba énekeljek. Hát nem nagyszerű ez? . . . Szorgalmasan tanulok németül és franciául, mert épen a napokban a bécsi Staats Theaterhez kaptam éves szerződési ajánlatot. Egyelőre azonban nem tudom itt hagyni az én Budapestemet, ahol annyira rajongnak értem, hogy Szilveszterre nem kevesebb, mint nyolc helyre is elkapkodtak, úgyhogy ahogy lejátszom az egyik helyen a számom, már taxiban rohanok a másik színházhoz. — Januárban pedig Horthy kormányzó védnöksége alatt egy estélyen fogok fellépni Fedák Sárival, Márkus Emíliával stb.-vel együtt. Most egyébként nagy dologban fő a fejem. Berendezkedem. A Váci-utcában van az új lakásom. Hat szobás. Most vettem meg a hálómat. XVI. Lajos korabeli. A párja Titkos Ilonának van meg. Még jó, hogy fenn van Pesten az édesanyám. Legalább segítségem van. Közben berreg az ügyelő-csengő. A KOSZTA uzsonnázok szétrebbennek. Az új operettből a Cigánykirályból folyik a próba. Becipelnek a színpadra. Lelkemre kötik, egy kukkot se szóljak, mert nem ajánlatos Lóránt rendezővel szembekerülni. Közel háromnegyed óra múltán kiballagok a színpadról. Eddig tartott a finálé, de csurgóit is a verejték mindenkiről és be isrekedt Lóránt Sándor. Végül még egy kérdés: — Mikor jön a művésznő Aradra? — Látogatóba talán megyek, de vendégszerepelni csak nagyon nehezen. Kaptam most ajánlatot Szendreynétől, aki a napokban fennjárt Pesten, de legnagyobb sajnálatomra nem mehetek le. Egyelőre a Royalban lakik Zilahy Irén. Egy darabig elkísérem. Búcsúzáskor kissé ijedten mondja: — Jaj, majd elfelejtettem, ha látja Aradon az apámat, ne felejtse megmondani neki, hogy nagyon-nagyon várom akár a disznóságokat.— — ? — Na igen. Otthon most volt disznóvágás.. Elköszönök. Még hallom, amint a hátam mögött összesúgnak az emberek. — Ez Zilahy Irén ... A „kis“ Zilahy Irén jól megálmodta a jövőjét, befutott Pesten . . . . _______’Salgó Pál. Zilahy Irén rádióba énekel és beérkezett primadonna Budapesten. Darabot imák már számára és Bécsibe hívják. — Szilveszterre nyolc helyre is elkapkodták. — ’Az Aradi Közlöny Budapestre kiküldött munkatársától. — Vasárnap delfél 12 órakor | NAGY M4TIME CSODADOKTOR Ráskay Márton és Vaszary Piroskával m 5 évi 10 lejes belyárakkal w B| Erzsébet moziban