Aradi Közlöny, 1928. január (43. évfolyam, 1-24. szám)

1928-01-01 / 1. szám

- Köhögés, rekedtség, mellfájás, tüdőcsúcshurut leghatásosabb gyógyszere a­­ PANTUSSIN, mely kitűnő gyógyhatásánál i­s­­ megszünteti a köhögést, rekedtséget s kezdődő tüdőbajt Nagyon jó étvágyat okoz és a szervezetet ellenállóvá tesz­ a tüdő­baj dien­­védekezésben. Egy üveg ára 90 lej. Vérszegény, sápadt, étvágytalan, i­s állandó fejfájásban szenvedők sa­ját érdekükben használják a FERROE VAS­TAPSIKÖRT, mely elősegíti a vörösvérsejtek képződését, kitűnő étvágyat okoz, a test meg­­­­erősödik és súlyban gyarapodik. A legjobb hizlaló szer. Rendkívül kellemes izénél fogva,­­ bevétele nem okoz nehézséget. Egy üveg ára­­ 95 lej. Gyakori székrekedés, emésztési zavarok, bélpangás, gyomorrontás, szédülés és fejfájás esetén használjunk SOLVO­­­PIRULÁT vagy CSOKOLÁDÉT, mely a bél­­működést felfrissíti s a szervezetre ártalmas­­ anyagokat a belekből kiküszöböli. Görcsöket­­ okoz. Leghatásosabb epehajtószer. Egy doboz ára 20 lej. • Fenti gyógyszereket a legfelsőbb közegész­ségügyi tanács jóváhagyása alapján készíti Dr. FÖLDES gyógyszertára Arad. 1928.­Január 1. sokszínű nemzetközi tengerben. Kis szünet támad. Senk Ferenc lgondol­­kozva néz cigarettája füstjébe, de aztán, mint­ha saját magát ébresztené a valóságra, kissé anyar mosollyal néz szét a kávéháziban. — Hát bizony — mondja — azért csak jó volna ott ... de nemcsak most, amikor itt esik a hó és erős a fagy, hanem mindig. Talán csak Kairót és Egyptomot szeretem jobban. Ti­zenöt évvel ezelőtt voltam ott . . . ideje lenne már kimenni egyszer. Ismét egy kis csend keletkezik. — Na ugye mondtam — pattan fel — hogy nem tudok semmit se mondani. Inkább mutatok magának egy pár képrejtvényt. Látja, ezt kap­hat tőlem. És nem is rosszak. Szerkesztettem, most nemrégiben vagy ötvenet. Megmutat egyet. Nem tudunk eligazodni... betűk, kosár, páre . . . végül megmagyarázta. Harsogón nevettünk mind a ketten. A pincérek is odaszaladtak, talán valami baj van. Hogy mi volt a rejtvény? ... Na azt nem lehet meg­mondani. Egy kicsit, hogy úgy mondjuk, na­gyon is nem­ fehér. De jó. (Shy) Aradi szemmel Montecarlóban Senk Ferenc volt főszolgabíró nem talál érde­keset a Szerencse birodalmában. — Montecar­­lóban csak a játékot hajszolja mindenki. — Aki szórakozni akar annak Nizzába kell mennie (Arad, december 31.) A kávéházban ült épen Senk Ferenc volt pécskai főszolgabíró, az aradi úritársaság ismert és kedvelt tagja és reggelizett, amikor odamentünk hozzá. A jóhu­­morú főbíró tudvalevőleg sok országot bejárt ember, tavaly ilyenkor a Riviérán volt, úgy, hogy szinte furcsa, hogy ebben a hidegben egy aradi kávéházban reggelizett és neon Nizzában, Cannesben, vagy épen Montecarlóban. Úti emlékei iránt érdeklődünk, egy pár visszapil­lantást akarunk lerögzíteni Montecarlóról ama sokak számára, akik csak a szürke ólomszetű fantáziamegoldó erejénél fogva tudnak ott len­ni a Cote d‘Azur vidékein. Lenk Ferenc elhárítóan legyint. — Ó, ugyan hagyja. Nincs ott semmi ér­dekes. — Főbíró úr tavaly ilyenkor volt kim, ugyebár? — Igen. Jobb volna most is ott lenni, mint itt ebben a hidegben, de most nem mehetek. Talán majd jövőre. Az ,,idény" úgyis pár napig tart már csak. — Ott most ép annyi sok meleg van, mint itt hideg, — hangzik a kérdés. — Még több is, 17—‘20 folk meleg van ott ilyenkor, de higgye meg, nem tudok semmi ér­dekeset mondani. Montecarlóról pláne nem. Hi­szen ott még szórakozni sem lehet rendesen. Csak játszani. Ott van a világhírű kaszinó és kész. Tovább nincs. Oda persze elmegy min­denki. Van, aki szórakozásból, sokan a minden­napi betevő falatért játszanak és kínosam meg­dolgoznak idegeikkel esetleges nyereségükért. De amikor nyert vagy vesztett a játékos és unja már a játéktermeket, ha szórakozni akar, akkor vagy felül az expresszb­e, vagy begyújt gépkocsijába és az aszfaltozott országúton csak úgy repül Nizza felé. — Miért ép oda? — Na mert ott még csak eltöltheti az id­jét az ember. Van szórakozóhely, színház, kon­cert, népmulatság, ki amit akar és a megélhe­tés maga ,nem drágább, mint itt. Sok orosz emigráns él Nizzában. Arisztokraták, akik meg­mentették vagyonuk egy részét és most arány­lag nyugodtan élik le hátralevő napjaikat. Van egy törzs vendéglőjük, ott találkoznak egymás­sal mindennap. Annak is persze orosz a tulaj­donosa. Egész külön kis szigetet alkotnak — Halló Nagysadkám! A Városi Színhá­zat kérem . . . Városi Színház?. . . Portás?... Kérem, ott van Zilahy Irén művésznő, vagy ha nincs, hol a lakása? ... Mi az, maga nem mondhatja meg? ... — Parancs, parancs! Tessék talán az igazgatóságnál érdeklődni . . . nekem nem sza­bad egy mukkot sem szólani . . . Nagyon so­kan keresgélik újabb időben a művésznőt — szólt és letette a kagylót. És az igazgatóság: — Kérem, mi igazán nem tudjuk, tessék talán a portásnál érdeklődni — szólt a hang és tulajdonosa sebtiben letette a kagylót. Na ezek szépen elintéztek — gondoltam. Tehát kénytelen vagyok személyesen elballag­,­ni. Ezt is pompásan kiterveltem. Bemegyek a portáshoz. Megmondom ki vagyok, s bevezet­nek. Kész. És ahogy történt: először a kapus szegezte mellemnek vizsgálóbiztosi kérdéseit, majd átadott egy lurkónak, aki a belső portás magasságos színe elé vezetett és aki aztán vég­re hajlandó volt meghallgatni kérésemet és kellő „aláfestés" mellett elkérte a névjegyem. Néhány pillanat. Bevezet egy öltözőbe. Az ajtaján névjegy: Zilahy Irén. Hál’Is­tennek rév­ben voltam. — Most próbál a művésznő, de azonnal jön . . . — mondta. Nagy, tágas szoba. Egyes öltöző, nálunk a közös is kisebb. Mosdóval és kerevettel. Ké­nyelemmel és komforttal. Föltárul az ajtó. Be­­robog egy darab elevenség, de öntudatos, ha­tározott fölény. Ma már ez a „kis“ Zilahy ka­­rakterisztikuma . . . Nem győz csodálkozni rajtam. Majd hamiskásan megjegyzi: — Mégis csak jó a kis Zilahy a háznál. Legalább van mit írni róla, ugye? . . . Hú, most aztán megint írhatnak rólam, mert gon­doljon amit akar, én bizony ma Pesten már nem szubrett, hanem beérkezett primadonna vagyok, akinek szerzők már darabot írnak. Hogy kik, ő az egyelőre üzleti titok, de a kö­z­eljövő mindent feltár. Három direkt rámsza­bott szerepem is kés­zül. — Itt aztán igazán megbecsülnek. A leg­jobb társaságok fogadtak be. Most, például leg­újabban egy egyesület alapító tagja lettem. Igen, megalapítottuk a Koszta-klubot: Horthy Sándorral, D‘Arrigo Kornéllal, Sziklay József­fel. Most már tizen alkotjuk a nem­es célú klubot. — Nemes cél? . . . KOSZTA! ... De mit is jelent, hogy KOSZTA? . . . — Jaj, azt nem lehet elárulni. Csak any­­nyit mondhatok, hogy olyan uzsonnázó és va­csorázó klubféle. Összejövünk, eszünk-iszunk, •rádióztunk, táncolunk és közben nagyokat ne­vetünk az újonnan felvett tagok felavatásán. Most legutóbb Petráss Sárit érte az a nagy ,•megtiszteltetés", hogy beléphetett tagjaink sorába. Nemsokára meg is jelenik­ Petráss Sári. Egymásra néznek. Háromszor szívükre teszik kezüket, meghajolnak és ezt mondják: Prutty... Ez­­a KOSZTA kötelező köszöntése. És ezután kezdetét vette egy rögtönzött KOSZTA-uzsonna. Sör, sonka és szalámi körül éld. Engem soron kívül KOSZTA-ku­llagnak dek­­arai talk és én is résztvehettem az uzson­nán. Közben Zilahy Irénnel folyik a bes­zél­­getés: — Most pedig hallja az érdekességeket. Azt tudják, ugye, hogy Horthy Hannától át­vettem az eredetileg is nekem szánt Lehmann Vilma szerepét a Mesék az írógépről operett­ben. Kérdezzen meg akárkit, azóta új lendüle­tet kapott az operett és az új szereposztás di­rekt premierszámba ment. Képzelje el, a kriti­ka külön irt az estről és például a Pester Lloyd 16 soron át foglalkozott velem, ami nagyon nagy szó. (Petráss Sári, Berczelly Magda és a töb­biek csaknem írásban akarták hitelesíteni, Zi­lahy Irén igazmondását, nehogy kételkedni merjek.) — Nemrégen felszólítást kaptam, hogy rá­dióba énekeljek. Hát nem nagyszerű ez? . . . Szorgalmasan tanulok németül és franciául, mert épen a napokban a bécsi Staats Thea­ter­hez kaptam éves szerződési ajánlatot. Egyelőre azonban nem tudom itt hagyni az én Buda­pestemet, ahol annyira rajongnak értem, hogy Szilveszterre nem kevesebb, mint nyolc helyre is elkapkodtak, úgyhogy ahogy lejátszom az egyik helyen a számom, már taxiban rohanok a másik színházhoz. — Januárban pedig Horthy kormány­zó védnöksége alatt e­gy estélyen fogok fellépni Fedák Sárival, Márkus Emíliával stb.-vel együtt. Most egyébként nagy dologban fő a fe­jem. Berendezkedem. A Váci-utcában van az új lakásom. Hat szobás. Most vettem meg a hálómat. XVI. Lajos korabeli. A párja Titkos Ilonának van meg. Még jó, hogy fenn van Pes­ten az édesanyám. Legalább segítségem van. Közben berreg az ügyelő-csengő. A KOSZTA uzsonnázok szétrebbennek. Az új operettből a Cigánykirályból folyik a próba. Becipelnek a színpadra. Lelkem­re kötik, egy kukkot se szól­jak, mert nem ajánlatos Lóránt rendezővel szembekerülni. Közel háromnegyed óra múltán kiballagok a színpadról. Eddig tartott a finálé, de csurgóit is a verejték mindenkiről és be is­­rekedt Lóránt Sándor. Végül még egy kérdés: — Mikor jön a művésznő Aradra? — Látogatóba talán megyek, de vendég­­szerepelni csak nagyon nehezen. Kaptam most ajánlatot Szendreynétől, aki a napokban fenn­­járt Pesten, de legnagyobb sajnálatomra nem mehetek le. Egyelőre a Royalban lakik Zilahy Irén­. Egy darabig elkísérem. Búcsúzáskor kissé ijed­ten mondja: — Jaj, majd elfelejtettem, ha látja Aradon az apámat, ne felejtse megmondani neki, hogy nagyon-nagyon várom akár a disz­nóságokat.— — ? — Na igen. Otthon most volt disznóvágás.. Elköszönök. Még hallom, amint a hátam mögött összesúgnak az emberek. — Ez Zilahy Irén ... A „kis“ Zilahy Irén jól megálmodta a jö­vőjét, befutott Pesten . . . . _______’Salgó Pál. Zilahy Irén rádióba énekel és beérkezett primadonna Budapesten. Darabot imák már számára és Bécsibe hívják. — Szilveszterre nyolc helyre is elkapkodták. — ’Az Aradi Közlöny Budapestre kiküldött munkatársától. — Vasárnap d­­el­fél 12 órakor | NAGY M4TIME CSODADOKTOR Ráskay Márton és Vaszary Piroskával m 5 évi 10 lejes belyárakkal w B| Erzsébet moziba­n

Next