Aradi Közlöny, 1928. március (43. évfolyam, 49-75. szám)

1928-03-01 / 49. szám

Arad, XLIII évi 49-ik szám. Mígy példány ára 5 lej, vasárnap 8 lej. 1928 március 1. Csütörtök Szerkesztőség Arad, Acsev-palota. Kiadóhivatal: Aradi Nyomda Vállalat Bulev. Regele Ferdinand 4/22 (József főherceg­ ut.) I­génycím: Közlöny, Arad» Telefonszám: Szerkesztőség és kiadóhivatal 151. Megjelenik naponta reggel. Aram Közlöny POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. * Főszerkesztő: STAUBER JÓZSEF. *­ ELŐFIZETÉS HELYBEN ÉS VIDÉKEN Egész évre Fél évre ... Negyed évre Havonta ... 1080 Lej ... 5411 Lej ... 270 Lej ... 90 Lej Hirdetések díjszabás szerint Egyes szám ára 5 lej, vasárnap 6 lej. Bucurestiben 50 bánival több Uj kaszt. A magyar képviselőházban Gaál Gaston mondotta, hogy a megszűnt nemesi osztály kiváltságos helyére új kasztot ültettek: a köz­­tisztviselőt. Ez a megálapítás Magyarországra vonatkozik ugyan, d­e szinte hajszálpontosan ráillik a mi viszonyainkra is, ahol az arisztok­rácia előjogait a lépten-nyomon megnyilvánuló bürokrácia sajátította ki magának. Úgy látszik a két ország között ebben a tekintetben nin­csen különbség és ezért bátran magunkra vehetjük Gaál Gaston találó szavait. Modern és valóban demokratikus állam­ban annak minden polgára egy erdő a jogok élvezésében és egyenlő a kötelességek teljesítésében. A demokrácia szelleme nem­ ismer az állampolgárok között megkülönbözte­tést nemzeti, faji, felekezeti, foglalkozási vagy osztályszempontok szerint. Ennek dacára azt kell tapasztalnunk, hogy nálunk bizony mind­eme szempontok fontos szerepet játszanak ál­lami életünkben. Számtalanszor fölpanaszoltuk már ama sérelmeinket, melyek kisebbségi mi­­voltutokban értek bennünket, de ugyancsak okuk van a panaszra azoknak is, akiket fele­kezeti, vagy osztályhelyzetük miatt ért mellő­zés vagy bán­tatom. Most azonban az érám má­sik oldalát tegyük ki a napvilágra: a köztiszt­viselői kaszt kiváltságait állítsuk szembe az adófizető állampolgárok millióinak helyzeté­vel. Nem azt akarjuk mondani ezzel, hogy Ro­mániában a­ köztisztviselő duslakodik a földi javakban és gondtalanul, bőségben él. Épen mi voltunk azok, akik már számtalanszor rámu­tattunk az állami tisztviselők és közalkalma­zottak nyomorúságos anyagi helyzetére és fi­zetésemelést, a bürokratikus szellem restau­rálását követeltük. Jól tudjuk tehát, hogy a pontos, megbízható, lelkiismeretes közhivatal­­osokra szükség van. Nem helyeselhetjük azonban egy állam bürokráciájának indokolatlan túltengését, mert az csak az ország kárára várhatik. A kormány­zati szellem Romániá­ban is azt az elvet vallja, hogy a köztisztviselő kedvéért van az ország sokmillió lakossága, nem pedig ellenkezőleg. Ezt az elvet a gyakorlatban akként érvénye­sítik, hogy a dolgozó, adófizető, a terhek alatt roskadozó polgárok fölé, mint az állam dédel­getett kedvenceit helyezik a köztisztviselőket, h­ogy egyebet ne említsünk. Romániában a köztisztviselők részéről külön lakástörvény van életben és ennek alapján kevesebb lak­bért fizetnek, rekvirált szobákban lakhatnak. Más vonatkozásokban is előjogokat élvez az, aki az állam alkalmazottja. A dolgozó polgár robotol, verejtékezik, a­míg a horribilis adóösszegeket ki tudja fizetni és mindezt a sok pénz- és erőáldozatot azért teszi, hogy abból az államszervezet személy­zetét az állam eltartsa a közönség szolgálatá­ra. Ehelyett azonban az állam éhbért fizet tisztviselőinek és különféle rendelkezéseivel arra törekszik, hogy a tisztviselők eltartásá­nak egy részét is az adófizetőkre hárítsa. Hát ez az, ami már jogos tiltakozást válthat ki mindazokból, akik az ország érdekeit szívü­kön viselik. Tessék a polgárság által befize­tett hatalmas adóösszegekből jól fizetett és szeresen dolgozó tisztviselőket alkalmazni és akkor nem lesz szükség arra, hogy az adó­zók bőrére menő kiváltságokkal hintsenek port az elégedetlen közalkalmazottak szemébe. Izgalmak a cluji diákper mai tárgyalásán. Az ügyész és a védők szóharca. — Inzultálták az egyik tanút. — A diákvezér támadó vallomása a kormány ellen. — Zárt tárgyalás. — Mentik a vádlottakat a tanuk és vádolják az áldozatokat. — Éjszaka is tárgyalják a Waiszlovich-ügyet. (Az Aradi Közlöny cluji tudó­sítójának t­e­l­e­f­o­n­j­e­l­e­n­t­é­s­e.) A ha­todik hadtest hadbírósága ma délelőtt zsúfolt tárgyalóterem előtt folytatta a rombolással vádolt diákok perének főtárgyalását. A tár­gyalóterem­ előszobája telve van tanukkal, köztük néhány zsidó kereskedővel, akik ért­hető izgalommal tárgyalják a tegnapi inci­denst, amikor egy zsidó tanút a diákok inzul­­táltak. A rendőrprefektúra ezért számos rend­őrtisztet és detektívet rendelt ki, akik részint a tárgyalóteremben, részint a folyosókon he­lyezkednek el, hogy így­ biztosítsák a­ rend­ fenntartását. Hogyan inzultált Waiszlovichot? A tárgyalás megnyitása után elsőnek Pap Sándor oradeai közrendőrt hallgatja ki a bíróság Kereszturi-Olteanu Sándor egyik af­férjával kapcsolatban. Keresztúri ugyanis ál­lítólag egy évvel ezelőtt súlyosan inzultálta Fuchs Ignác oradeai kiskereskedőt, aki az épen szolgálatot teljesítő Pop közrendőrtől kért segítséget. A rendőr nem tud arról, hogy­­Keresztúri lett volna Fuchs támadója. Réz Bertalan az oradeai Park-szálloda portása, az elnök kérdésére elmondta, hogyan játszódott le a Waiszlovich-féle affér. A portál szerint a diákok betörték a szálloda ajtaját és súlyosan inzultálták Waiszlovichot, aki tőrrel a kezében védekezett a támadással szemben. Ezután min­den részletében izgalmas és érdekes tanúvallo­más következett. A bíróság elnöke Fuchs Ig­nác oradeai fűszerkereskedőt szólítja. A ke­reskedő kaftánban, minden izében reszketve megy végig a tárgyalóteremben, amelynek hallgatósága zajos megjegyzésekkel ad kife­jezést nemtetszésének. Zbarcea elnök rendre utasítja a hallgatóságot. Fuchs Ignác az elnök kérdésére elmondta, hogy egy évvel ezelőtt az oradeai állomás közelében súlyosan inzul­­tálták. Zbarcea ezredes megkérdezi, hogy ki volt a támadó. Fuchs megfordult és rámu­tat a vádlottak padján ülő Keresztúrira. Keresztúri: Nem igaz. Maga a tanú sem vallotta ezt első ízben határozottan, any­­nyira nem, hogy amikor kihallgatás céljából az ügyészségre megidézték, azt kérdezte a vizsgálóbírótól, hogy én nem vagyok-e szigu­­ranca­ detektív. A védő osztályozza a tanúk állampolgárságát. Badulescu védő megállapítja, hogy a tanú ellentmondásba keveredett. Tanú: Én nem azért kérdeztem, mintha nem ismertem volna fel Keresztúrit, hanem azért, mert azt hallottam, hogy ő detektívszol­­gálatot is teljesít. Negulescu ügyész: Itt nincs semmi ellent­mondás. Statescu védő: Az ügyész úr nem preju­­dikálhat, nem állapíthatja meg, hogy van-e el­lentmondás, vagy nincs. Különben sem olyan fontos és hihető, amit a tanú mond. A védő ezután kissé humoros megjegyzést tesz a tanúra. * Negulescu: Figyelmeztetem a védő urat, hogy a törvény előtt mindnyájan egyenlők va­gyunk. Ne tessék nyolcvanszázalékos állam­polgárnak deklarálni a tanút. Éles szóharcok az ügyész és a védők között. Az ügyész és a védők között éles vita ke­letkezik, amelynek Zbarcea elnök vet véget. A védők ezután kifogásolják, hogy Fuchs ma­gyar nyelvű vallomását egy altiszt tolmácsol­ja. Kérik a hadbíróságot, hogy egy magyarul tudó tisztet nevezzenek ki tolmácsnak, akinek intelligenciája és jogérzéke garantálja a he- tíres fordítást. A hadbíróság elfogadja a védők kérését és am­íg az új tolmács megérkezik, el­rendeli Sorin Popescunak, a romániai keresz­tény országos diákszövetség elnökének ki­hallgatását. Badulescu védő: Kérem kihallgatni Sorin Popescut, az oradeai diákkongresszus elnö­két, arra vonatkozólag, hogyan folyt le a diák­kongresszus, hogy kezdték meg azt a kormány garanciájával és anyagi támogatásának se­gítségével, hogy leszögezhessük, hogy meny­nyire hibás volt a hatóságok eljárása akkor, amidőn bűnbakokként ártatlan diákokat hur­coltak a vádlottak padjára. Negulescu ügyész: Ellenzem, hogy a ta­nú részletekről beszéljen. Szerintem csupán olyan eseményekről kérdezheti meg a bíróság, amelyek szoros összefüggésben vannak a vádlottakkal. Tiltakozom továbbá az ellen a hang ellen, amellyel a védő urak az államha­talom közegeit, a csendőrséget és rendőrséget aposztrofálják. Statescu védő: Aposztrofálhatjuk, mert a miniszter számos rendőrtisztet elcsapott. Negulescu ügyész: Az adminisztrációs ügy volt. A törvény azt mondja, hogy az ál­lamhatalom közegeiről gúnyos­ hangon nem beszélhet. A diákvezér vallomása. A vitának ismét Zbarcea elnök vet véget, aki elrendeli Sorin Popescu kihallgatását. A diákszövetség elnöke közel másfél órás tanú­vallomást tesz. Elmondja, hogy a kormány 100 ezer lej segélyt adott a diákkongresszus­­nak, hogy élelemmel lássák el annak résztve­vőit. Tatarescu államtitkár megígérte a rend fenntartását és erről úgy gondoskodtak, hogy 350 diákellenőrt állítottak fel. Részletesen is­merteti a kongresszus első napját, majd kitér Fleischer Sándor oradeai újságíró inzultálá­­sának történetére. Vallomása további részében azt állítja, hogy a magyar kormány ügynökei és budapesti kémek rendezték az oradeai szo­morú napokat. A diákokat kövekkel dobálták meg, aminek következménye volt a Waiszlo­­vich-féle affér. Azt az állítást, hogy egy zsidó újságíró szemtelenül odamerészkedett a diák­ság nemzeti gyűlésére, amelynek fő célja épen Lapunk mai száma 10 oldal.

Next