Aradi Közlöny, 1928. március (43. évfolyam, 49-75. szám)

1928-03-01 / 49. szám

1920 március 1. KÖZBÖSZÍ! ♦♦♦♦♦»»»♦»»­»» »♦ ♦♦■»♦♦«·»»·»»•»»» ♦♦­»»» B. figyelmébe ajánljuk COLLI-EXPRESS belföldi gyors csomagforgalmunkat. ISgysanti Tastagpapirba emballageba, nagyládába „ burkolt sy9—40 kg. csomagokat továbbításra elfogadunk Erdély összes állomásaira. O ánréteket kívánatra incassá­­nk. A csomagok rendeltetési helyüket 107- 24 ór­a alatt érik el. Minden eddiginél gyorsabb és olcsóbb szállítási lehetőség. JElőnyős szállítmány­­biztosítás• Érdeklődjön a 83 vagy 216 telefonszám alatt. König & Lázár Meghiúsult a kisebbségi föderáció mielőtt még megalakult volna. Miért nem foglalkozik e kérdéssel a Magyar Párt hivatalos lapja? — Kräuter sváb vezér szerint e kérdés — nem időszerű. — A németek hivatalosan cáfolni akarnak. — A kisebbségi törvény. — Az állam­polgárságok revíziója. (Az Aradi Közlöny bucuresti-i tudósító­jának távirata.) Egyik erdélyi lapban néhány nap előtt megjelent egy cikk, amelyben felve­tődött a kisebbségi föderáció­ eszméje. A lap közölte a német­ párt elnökének, Mans Otto Roth-nak nyilatkozatát, amelyben a német pártelnök az összes romániai kisebbségi cso­portoknak szoros együttműködésére gondol. Egyöntetű vezetés alá kerülnének az összes kisebbségi pártok anélkül, hogy fel kellene ad­ni­uk a külön-külön pártkereteiket: a meglévő kisebbségi pártok föderációja név alatt­­ indulna meg az új kisebbségi szervező­­munka. Ez az eszme tulajdonképen először a bucovi­­nai német lapokban vetődött fel és az ottani német lapok már hónapok óta cikkeznek e témáról. Ez a kérdés ma már felmerült a ro­­m­án sajtóban is és napról-napra jelennek meg Cikkek, melyek különböző szempontok sze­rint bírálják a kisebbségi federáció gondolatát. A román lapok megállapítása szerint a készülő kisebbségi föderációnak tulaj­donképen két számottevő tagja lehetne: a magyarok és a németek, hiszen a többi kisebbségi csoportok, ma még n­­ncsenek annyira megszervezve, hogy az esetleges föderációban számottevő szerepet kaphassanak. Viszont a német- és magyar­párt a készülő föderáció nélkül is szoros szö­vetségben él egymással, úgy, hogy az állítóla­gos föderáció ténylegesen semmi újabb válto­zást nem idézhetne elő a belpolitikai életben­. Feltűnő tényként könyveli el mindenki azt, hogy úgy a magyar­ párt hivatalos központi lapja, mint az erdélyi német hivatalos orgánu­mok, mélységesem hallgatnak e kérdésről. A német­ párt Bucu­rest ilyen időző tagjai az Enescu-féle étteremben megbeszélést foly­tattak és e megbeszélésen részt vett egyik p­árt­tag kijelentése szerint, a német­ párt kénytelen lesz kiadni egy hivatalos cáfolatot, ha a sajtóban tovább­ra is tartja magát a kisebbségi federáció gondolata. A német­ párt még egyáltalában nem foglalko­zott a kisebbségi federáció tervével és na­gyon kérdéses, hogy az időpont alkalmas-e egy ilyen terv szélesebb körben való megbe­szélésre. Kräuter sváb vezér legutolsó nyilat­­kozata szerint a kisebbségi föderáció, ma még­sem időszerű. Egyik ismert kisebbségi vezér az alábbi­akban világította meg nekünk a kérdés hát­terét: — Én is időszerűtlennek tartom azt a vi­tát, mely megindult a kisebbségi federáció kérdésében. Nem azért tartom időszerűtlennek, mert még korainak tartom e terv megvalósí­tását, hanem azért, mert ez a federáció — minden előkészület és minden előkészítés nél­kül — de facto — létezik. Nincs az a kérdés, amit a magyar- és a német-párt egymás kö­zött alaposan meg ne beszélne egymással. És a legutóbbi választás alkalmával kötött­­ választási blokk azt is megmutatta, hogy­­ a többi megszervezett kisebbségek is tel­­j­­es mértékben hajlandók az együttműkö-­ désre. Ilyen körülmények között teljesen időszerűtlen e kérdés feszegetése, hiszen egy kisebbségi pártem­ber sem gondol­hat komolyan arra, hogy meglazítva a part­nereteket, egyöntetű vezetés alá helyezzük a­­kisebbségi pártokat. Amit pedig a Lapta ir, hogy a kisebbségi föderáció eszméjét azért szeltettük életre, hogy a föderáció megbízottja, mint kisebbségi miniszter a kormányban he­lyet foglaljon, nem egyéb, mint a valódi hely­zet teljes félreismerése. Hiszen mindaddig, míg a kisebbségi kérdés intézményesen nincs ren­dezve, egyetlen kisebbségi politikus sem­ kap­ható arra, hogy a kormányban kisebbségi mi­niszteri tárcát vállaljon, mivel egy közülünk való kisebbségi miniszternek az első huszon­négy óráiban legalább huszonnégyszer kellene benyújtania lemondását. Kisebbségi törvényre van szükség ... Az én véleményem szerint azonban tiszta helyzetet kell teremteni a kisebbségek és az állam közti viszonyban. Nem lehet kitenni a kisebbségeket az alantas államközegek jó vagy rosszakaratának. Határozottan és precízen meg kell állapítani a kisebbségi jogokat. És ezt akár egy szerves törvényt­?» fektetjük le, vagy pedig a különböző törvényekben juttat­juk kifejezésre, az mindegy. De a kisebbségi kérdés-komplexum végérvé­nyes rendezését nem tudjuk elképzelni a­­ kisebbségi törvény nélkül. Nagyon jellemző az eddigi tör­vény­hozásunkra­, hogy például az elemi iskoláztatásról szóló törvényben alig egy-két soros mondat foglal­kozik a kisebbségekkel és magában az alkot­mányban is alig történik említés a kisebbsé­gekről és tulajdonképemt csak indirekt után Szerezhetünk ez alapvető törvényből tudomást arról, hogy ez országban kisebbségek élnek. .., Az állampolgársági törvény revíziója. Itt van még egy fontos kérdés. Amikor négy évvel ezelőtt a Marzescu-féle állampol­gársági törvény készült, a kisebbségek legtöbb óhaja csak a levegőben maradt. Ismeretes tény, hogy 1919-ben a párisi nemzetközi egyezményben történt először rendelkezés az új területeken lakó polgárok állampolgársá­gára nézve. Ezt a nemzetközi szerződést a román parlament törvényként aplikálta és be­­cikkelyezte. Az 1924-es állampolgársági tör­vény tulajdonképen e nemzetközi szerződés alapján készült és általános jogszokás, hogy egy újabb keletű törvény hatálytalanít egy hasonló kérdéssel foglalkozó régibb törvényt: nemzetközi szállítók ABAD, Str. Bucur 3. Ugyanez történt ebben az ügyben is. A nemzetközi szerződés szerint ,,sans aucun formalité“ minden különösebb formalitás nélkül állampolgárrá lett mindenki, aki az új területeken élt, a Marzescu-féle tör­vény azonban hosszú kálváriás utat ír elő­ , mindazoknak, akik az állampolgársági bizo­nyítványt meg akarják szerezni. De ki álla­píthatja meg ma azt, hogy e két törvény kö­zött alapvető eltérés van? Nagyon érdekes helyzet állhatott volna elő, ha valaki, aki nem tudta megszerezni az állampolgársági bizo­nyítványát, a Legfelsőbb Sem­mitőszéket kérte volna fel, annak elbírálására, hogy van-e elté­rés a két törvény között és milyen formalitá­­­sokhoz lehet kötni az állampolgársági bizo­nyítvány kikézbesítését. Mint ismeretes, a belügyminisztérium el­készült az állampolgársági törvény revíziós javaslatával és az eddig forgalomba került hí­rek szerint arról van szó, hogy újabb haladékot adnak mindenkinek arra nézve, hogy jelentkezzék az állampolgár-.,­sági listába való felvételre. Meg kell azonban várnunk, míg a revíziós törvényjavaslat szövege nyil­vánosságra kerül és csak akkor állapíthatjuk­ meg, hogy végre tényleg állampolgárságot fognak-e nyerni a „hermat­os“ állampolgárok. F. A. Egy évre meghosszabbítják a lakbér­szerződéseket. A miniszteri bizottság csak a bucuresti-i helyzetet vette mérték­adóul. — A háztulajdonos­ és a lakász­vétség vezetőinek nyilatkozata. — Holnap lesz a végleges döntés. (Az Aradi Közlöny bucuresti-i tudósítójának távirata.) A lakbérleti törvény ügyében kiküldött kormánybizottság azt a megoldást ajánlotta a kormánynak, hogy a 100 ezer lej évi bérig minden lakás bérszer­ződését egy évvel hosszabbítsák meg, ami úgyszólván az összes lakbérleti szerződések meghosszabbítását jelentené. Ezzel szemben a háztulajdonosokat jelentékeny lakbéremelés­sel kárpótolnák. A Rador esti jelentése a kö­vetkezőket mondja: A minisztertanács holnap dönt véglegesen a lakbérleti törvény ügyében, valószínűleg olyan értelemben, ahogy a fen­tebbi jelentés szól. Ez a bucuresti-i jelentés kétségtelenül nagy érdeklődést vált ki az egész országban, hiszen csak kétféle ember van ebből a szem­pontból, vagy háztulajdonos vagy lakó. Hogy a fentemmett javaslat következtében beállható új helyzetről pontos tájékozást nyerjünk, fel­kerestük dr. Steinitzer Pált, az aradi háztu­lajdonosok szövetségének főtitkárát, aki a kö­vetkezőket mondotta: — Ez a bérszerződési meghosszabbítás véleményem szerint csak javaslat m­ég és nem tudjuk elhinni, hogy abból törvény is lesz. A szövetség különben ma távirati úton felvilágo­sítást kért erre vonatkozólag illetékes helyen és érintkezésbe lép az összes szövetségekkel, hogy a javaslat ne emelkedhessen törvényi erő­re, mert ez voltaképen azt jelenti, hogy az ösz­­szes lakások bérszerződése meghosszabbodik egy évre, hiszen egész Erdélyben nincs olyan lakás, amelynek évi bére magasabb volna 100 ezer lejnél. A bizottság a lakbér­határ megál­lapításánál csak a bucuresti-i viszonyokat tar­totta szem előtt s nem az egész országét. A­ lakók azonban így sem járnak jobban, mint hogyha megegyezünk volna házigazdáikkal. A javaslat ugyanis béremelésről tesz említést, a­mely nem lehet más, mint a lakbéreknek aranyparitásra való emelése. Munkatársunk beszélt dr. Zelner Gusztáv­val, a lakók szövetségének titkárával is, aki a következő információt adta: — Megkaptuk mi is a törvényelőkészítő bi­zottságnak ezt a tervezetét, ami annyit jelent, hogy az ország összes lakosai 85—90 százaléká­nak bérszerződése egy évre meghosszabbodik. Megnyugtathatom a lakókat, az emelésre vonatko­zóan, hogy a lakbéreknek aranyparitásra való emeléséről alig lehet szó. A bizottság — hír sze­rint — a békebérek 25—30-szorosára szándék­szik emelni a béreket, ami úgyis elég súlyos meg­terhelés a mai jövedelemcsökkenések mellett. Leg­­méltányosabb egy 22—25-szörös emelés volna és lehet, hogy a parlamenti tárgyalás során idáig is fog csökkenni az emelés. Közölhetem azt, hogy a már meghozott lakbérleti ítéletek se lesznek vég­rehajthatók. Értesüléseink szerint az előkészítő bi­zottság erre vonatkozó tervét elejtette és ma már a minisztérium is belátta, hogy az eddig megho­zott ítéletek végrehajtása lehetetlenségbe ütközik. Úgy­ hiszem különben, hogy pár napon belül végleg eldől ez az égetően fontos ügy­­— remélem — mindenki megelégedésére.

Next