Aradi Közlöny, 1928. szeptember (43. évfolyam, 196-220. szám)

1928-09-01 / 196. szám

­KÜZC­Ü­NY» ­1925 szeptember 1. A montecarloi kaszinó titkaiból. Hogyan alakult meg a Játékbank, amely Monacot kormányozza. — Szolgálatában áll a rendőrség és a bíróság 18. — Radziwill herceg rejtélyes halála. A montecarloi kaszinó ma már olyan nagy­­szaásu intézmény, amellyel foglalkozni mindig opportunus, hisz nincs az az ország, mely ne képviseltetné magát állandóan, számos áldo­zattal, ebben a nagy apparátusit nemzetközi, j­át­ékkaszinóban. A montecarloi kaszinó nem állam az állam­iban, hanem egyedül teszi a monakói herceg­séget, a monakói kormányt és a végrehajtó ha­talmát Szolgálatában áll a rendőrség és a bí­­róság. Ahogy a monacói államügyész nem vál­lalja olyan eljárás képviseletét, amely akár polgári ügyben, akár bűnügyben a montecarloi kaszinó ellen irányul, úgy a monacói bíróság sem hozna soha marasztaló ítéletet ellene. A játékbankár dinasztiát alapít. 1862 április 2-án kezdte meg működését Francois Blanc, a nagystílű metégue — a hom­­burgi játékkaszinó volt tulajdonosa — Mante­ca­dóban. Részvénytársaságot alapított 15 mil­lió frank alaptőkével ..Société anonyme de Bains de Mert et des Strangers“ címen, de egyetlen részvényt sem engedett idegen kéz­be jutni. , Az. ..öreg“ Blancnak óriási volt a szerve­zőereje és nemcsak a montecarloi kaszinót tette világhíressé, de megalapította a mai Blanc-dinasztiát. És az igénytelen kinézésű burzsoá amilyen szívóssággal tündérkertté varázsolta a Riviérának addig kietlen, sziklás részét, olyan céltudatossággal dolgozott azon, hogy családját az arisztokrácia presztízsével övezze. Ő maga soha nem titkolta, hogy apja a Vaucluse department egy kis adószedő hi­vatalnoka volt és a maga erejéből dolgozta fel magát bordeauxi bankárrá, hogy 1841-ben a homburgi­ játékkaszinók tulajdonosa legyen. A­ Blanc-család királyokkal kerül rokonságba. Blanc feleségének becsvágya beteljesült akkor, amikor egyik leányát Radziwill Kons­tantin herceg, a másikait pedig Bonaparte Ro­land Napóleon herceg vette feleségül. Két fia közül Camille a montecarloi kaszinó igazgató­ságát örökölte az öreg Blanctól, a másik, Ed­mond, mint francia képviselő tette ismertté a nevét, egy volt francia színésznővel él boldog házasságban és távol a zöldasztal­tól, inkább a gyepen mint istállótulajdonos fejt ki tevékeny­séget. Azt már nem­ érte meg Blanc maga, hogy az egyik unokáját, Bonaparte Mária herceg­nőt, György görög királyi herceg vette felesé­gül és így a Blanc-család rokonságba került Európa összes uralkodócsaládjaival, de viszont azt sem, hogy másik unokája, Radziwill Leon herceg fiatalon, misztikus körülmények között halt meg hirtelen egy montecarloi szállodában. Ma már a Blanc-családnak édes-kevés köze van a montecarloi kaszinóhoz és habár jelenleg a részvények tömege megoszlik a Radziwill-család és Sir Basil Zaharoff között, azok a belső intrikák, amelyek a kaszinó ala­­pítása óta a vezető személyiségek között n­a­pirenden­ voltak, ma is épen úgy ott lappanga­­nak az egyes érdekcsoportok között — csak a külvilágnak nem szabad erről semmit tudni. Nincs a világnak egy másik intézménye, mely ennyire a denunciáció, besúgás, intrikák s stré­berség pilléreire lenne alapozva.Egyik igaz­gató a másik ellen dolgozik, egyik felügyelő a másikat árulja be és egyik krupié a másikra ügyel. Csalnak-e a montecarloi játékkaszinóban? Nincs kétség aziránt, hogy a montecarloi kaszinóban űzött roulette és trente quarante játéknál, a bank részéről csalás ki van zárva. Fantasztikus gondolkodású emberek állítják csak, hogy évtizedes gyakorlat után a krupié képes lenne, a roulette-gép cilinderének még csak a felébe is, a cilinderrel ellenkező irány­ban forgó elefántcsont-golyócskát dobni, nem is beszélve arról, hogy a krupié egy bizonyos meghatározott számot tudna hozni. Mégis, akad­nak hiszékenyek, akik ilyen fantasztikus­,­me­sével operáló, úgynevezett szisztéma-kereske­dőknek fölülnek és pénzüket rájuk bízzák gyü­­mölcsöztetés céljából.­­ ,s. Ha a roulettnél a legkisebb csalás is tör­ténhetne a krupié részéről, úgy a montecarloi kaszinó már régen nem állana fenn. Vannak ugyan preparált roulette-gépek, az úgyneve­zett „bisogne-roulettek“, amelyeket D­él-Ame­­rika sötét talpaiban használnak és ahol az asz­talba belekonstruált műszerek segítségével a krupié a banknak kedvező számot tudja hozni *— de ilyen roulette-gépek Montecarloban nem léteznek. De nem is szükséges, hogy Montecarlo­ban a roulettnél csalárd módon dolgozzanak, hiszen az évtizedeken át folytatott, szakadat­lan bankadásnál a „zéró“ — ami a banknak a főelőnye — érezteti romboló hatását. De elte­kintve ettől, az idegekből, húsból-vérből való ember, nem­ e gép ellen játszik? Montecarlióban ha csalás a roulettejáték­­nál, a bank részéről nem­ is fordul elő, de vi­szont bizonyos visszaélések történnek, ame­lyeket csakis a szakértő, élesszemű megfigyelő vesz észre. Ezek a visszaélések két kategóriába osz­lanak. Az egyik: amikor kezdő, tapasztalatlan, szórakozott játékosok nyereségeit, amelyeket az illető játékosok nem vesznek észre, a játék­asztal alkalmazottjai tudatosan nem fizetnek ki, vagy nem figyelmeztetik a nyerőket nyere­ségeikre. Sőt, ha az illető rögtön nem jelent­kezik a tétjéért, azonnal behúzzák a bankba, vagy egy sokat mondó gesztussal mintha a nyerő tét tulajdonosa más asztalnál is játsza­na, félreteszik, hogy a következő forgatásnál ismét a bank pénztárába vándoroljon. A másik: amikor olyan játékosok, akik­­maximum vagy igen nagy tétekkel játszanak, a kifizetésnél a fizető krupiék, a chef-krupié ellenőrzése mellett, sőt titokban leadott fi­gyelmeztetésére, kevesebbet fizetnek ki, mint a szabályszerű nyereség. Hogyan dolgozik a jó krupié. A kifizetésnél való visszaélést akkor űzik, ha a nagy játékos egy számot vagy számcso­portot az összes chance-okkal maximum tétek­kel megrakott. Vagyis: egy számot megtett en plain, az összes cheval-okkal, carrék és trans­­verzálokkal és minden más egyszerű és kom­binált módon. Ebben az esetben, ha a nyerő szám kijön, a kifizetést, a szabályosság látsza­tának korrekt betartása mellett, úgy összeza­varják, hogy egy maximum „cheval“ vagy „carré“ tétet nem fizetnek ki. A nyerő játé­kos hirtelenében, különösen a nagy nyereség fölött való örömében, nem tudja ellenőrizni a villámgyorsan számoló és rutinosan kifizető krupiét, de még föl se tételezi, hogy a monte­carlói kaszinó nagyképű alkalmazottai ne he­lyesen fizessenek. Ha meggondoljuk, hogy csak egyetlen maximum chance egyetlen tét­jét így elsikkasztva, a bank részéről 24.000 frankkal kevesebbet fizetnek ki a szerencsés nyerőnek, s ha ezt naponta csak kétszer meg­teszik, úgy ez egy évben 18 millió frank tiszta külön nyereséget jelent, úgy megértjük, hogy azt a krupiét, aki ügyes módon elsinkófál egy ilyen kifizetést a bank részéről, miért része­síti a chef-crupié mosolygó, igenlő pillantás­ban és miért vesz ki a zsebéből rögtön egy kartonlapot és könyveli el ezt a megtakarítót tétet. Ez a kartonlap azután az aligazgatók, felügyelők, igazgatók és osztályfőnökök útján minden esetben René Leon vezérigazgatóig jut. A krupié fölebbvalói ilyesmire nem adnak utasítást, ellenkezőleg, de egy jó krimiének magától tudnia kell Montecarloban, mi a teen­dője és milyen módon tudja hatásosabban szolgálni a társaságot, melynek szolgálatában áll. Meg nem hallgatott szerelem vitte Balánt a foil!! A­iatal haramia romantikus szerelme és egy gavalléros leányszöktetés. * -a* Balán tagnap megint Fogaras mellett mutatkozott. " Brassóból jelentik: A brassói csendőrpa­rancsnokság ma értesítést kapott, hogy Balán haramiavezér rettegett alakja tegnap este a Fogaras melletti Sárkány községben tűnt fel. A bandita dohányt és szivart vásárolt, majd betért egy korcsmába, ahol sört rendelt. Maga mellé hívott egy idősebb parasztasszonyt is, akit megkínált itallal és közben megkérdezte, hogy kik a leggazdagabb emberek a faluban. Az öregasszony gyanútlanul felelt a bandita kérdéseire, aki röviddel aztán fizetett és eltá­vozott. Csak távozása után jöttek rá, hogy a titokzatos érdeklődő Balán volt, mire a csend­őrök és a lakosság t­űzőbe vette. Átkutatták a környéket, azonban Balánnak már nyomát sem­ találták. Bálán előéletéről az erdélyi és fővárosi sajtó megdöbbentő részleteket közöl, amelye­ket a haramiának egyik volt rabtársa mesélt el..Bálán az elmúlt évben Nagydisznódon egy vállalat pénztárosát ki akarta rabolni. A pénz­táros védekezett. Bálán rálőtt és lábán oly sú­lyosan sebes­í­tette meg, hogy pár nappal rá sérülésébe belehalt. Balánt elfogták és a nagy­szebeni fogházba szállították. A fogházban senkivel sem fért össze, mindenkivel összeve­rekedett. Senki sem akart vele egy cellában lakni. Később azonban megszokták és akkor bizalmasainak döbbenetes dolgokat mondott el magáról Bálán. A bandita húsz éves volt, ami­kor elhagyta a hólepte hegyeket és világgá indult. Gyalog jutott el Nagyváradig. Munkát keresett, de nem kapott. Visszament Szeben környékére és Nagydisznódon állapodott meg, vasmunkás lett egy ottani vállalatnál. Belesze­­retett egy leányba, de riválisa akadt: az üzem­tulajdonos fia. A nagyvárosi fiatalember min­den eszközt felhasznált, hogy Balant távol­tartsa a csinos paras­ztleánytól. Intézkedett, hogy a munkások este 9 órakor otthonukban legyenek úgy, hogy ő este nyugodtan udvarol­­hasson a leánynak. Balant ez rendkívülien fel­izgatta és bosszút esküdött az üzemtulajdonos és fia ellen, akit egy ízben meglesett és késé­vel arcába vágott, hogy később felismerje. Persze menekülnie kellett és így került Cons­­tanzaba. — Alig pár heti Constanziai tartózkodás után visszatértem Nagydisznódra — mesélte a börtönben Bálán. — Napokig bujkáltam a kör­nyéken. Pénzem teljesen kifogyott. Ekkor ha­tároztam el, hogy kifosztom a volt vállalatom pénztárát. Sötét este volt, amikor a pénztárba benyitottam. A pénztárost felhívtam, hogy nyissa ki a kasszát, de az nem engedelmeske­dett, mire belé lőttem, majd a kasszában lévő pénzt magamhoz vettem é­s­ elmenekültem, de röviddel utána elfogtak. Kőhalmi emberek ,ve­­zették a csendőrséget nyomomra." Mint érdekes epizódott mesélte még el Bálán fogolytársainak, hogy menekülése köz­ben, a brassói hegyekben, egy fiatal diákle­ánnyal találkozott össze. Azt hitte, hogy a leány utána kutat. Felkapta lovára, elnyargalt vele és csak másnap, amikor meggyőződött arról, hogy a leány egy szegény kiránduló diákleány, aki azt sem tudta, hogy kicsoda Bálán, bocsájtotta szabadon és 5000 lejt adott neki, hogy minél hamarabb hazajusson szü­leihez. Bálán 23 éves, fiatal, leányos, szelíd arcú ember, akiről látásra senki sem tételezné fel, hogy milyen vakmerő és milyen elszánt. — Egy új európai királyság. Varsóból je­lentik. A varsói korrn''”whtops rendkívül meglepődött, amikor szolgája elképedve „őfel­sége I. Sándort“ jelentette be neki. Eg­r fia­tal, ékszerekkel felcicomázott cigánylegény lépett be, egy csodaszép cigánynő kíséreté­ben és elmondotta, hogy Lengyelország 20.000 főből álló cigánysága királlyá választotta őt és székhelyéül Soliborz­ot jelölte ki. Szavai­nak bizonyítására felmutatott egy írást, ame­lyen 20.000 cigány aláírása szerepelt. A len­gyel kormány megbízottja zavarban volt, nem tudta, miképen viselkedjék, mindenesetre na­gyon udvarias volt őfelségéhez. A királyi pár egy csodaszép négylovas­ hintón elvágtatott székvárosuk, Son­borz felé.

Next