Aradi Közlöny, 1929. február (44. évfolyam, 26-48. szám)
1929-02-01 / 26. szám
g. !ARAD! KÖZLÖNY 1929 február 1. wuiTiUfUJmn.wjwiai'Wii1*—h*winib m n■ mim»nmi --mm Aradmegyei magyar lelkész harca a falu jegyzőjével. Összeomlott a lázitásról szóló vád.— Feketegyarmat község küldöttsége az alispánnál. — Mendemondák alapján gyanúsították Bokor Sándort, aki ma is szabadlakon van. — Holnap tisztázódik a lázitás üsgye. (Arad, január 31.) Körülbelül a múlt év októberében történt, hogy az arad megyei Feketegyarmat község több lakosa feljelentést tett az aradi prefektúrán Wid községi jegyző ellen, akit különböző visszaélésekkel vádoltak. Kijelentették, hogy a szokásos holdankénti 500 lejes díj helyett külön 320 lejt szedett állami és községi illeték címén. Körülbelül 95.000 lej gyűlt össze ezekből a külön illetékekből és a pénz sehol nem szerepel. A feljelentés nyomán Bargan járási főszolgabírót bízták meg a vizsgálat levezetésével. A főbíró levezette a vizsgálatot és megállapította, hogy az eltűntnek mondott pénz a község pénztárában fekszik. Jelentést tett vizsgálata eredményéről dr. Lázár Ágoston alispánnak, aki azonban nem elégedett meg ezzel a jelentéssel, hanem megbízta dr. Mosa György vármegyei jegyzőt egy újabb vizsgálat levezetésével. Ez meg is történt és dr. Moisa ugyanazt állapította meg, mint a főbíró. Ebben az időben a jegyző viszont feljelentést tett Bokor Sándor feketegyarmati református lelkész ellen, akit azzal vádolt, hogy a község lakosságát a román hivatalnokok ellen lázította, azt jelentve ki:• Nem kell nekünk román hivatalnok. A levezetett vizsgálat folyamán a község lakosai kijelentették, hogy semmiféle lázítás nem történt, csupán két ember állította, hogy úgy hallotta, mintha a lelkész tényleg beszélt volna a román hivatalnokok ellen. Moisa dr. vizsgálatához azt a megjegyzést fűzte, hogy megállapítása szerint az ellenséges viszony a jegyző és a lelkész között, a feketegyarmati lelkészválasztás óta áll fenn, miután akkoriban Wild ellenezte Bokor megválasztását. Ma délben egy kisebb küldöttség kereste ismét fel dr. Lázár Ágoston alispánt. A küldöttséggel együtt a Magyar Párt részéről dr. Széll Lajos és dr. Lőcs Rezső jelentek meg az alispánnál, akinél a deputáció a község lakosságának ama óhaját tolmácsolta, hogy a vizsgálatot mihamarabb folytassák le. Az alispán holnap délelőttre magához rendelte Wild jegyzőt, valamint Bokor lelkészt is, akiket kihallgat az ügyre vonatkozólag. Ma olyan hírek terjedtek el, mintha a lelkészt a csendőrség letartóztatta volna, megkérdeztük a küldöttség tagjait, akik kijelentették, hogy a csendőrség a községből való távozásuk alkalmával magához idézte be Bokor lelkészt és az egész falu úgy tudta, hogy a lelkészt a csendőrök letartóztatják. Ezzel szemben hivatalos helyről azt az értesülést nyertük, hogy a letartóztatás nem történt meg. A küldöttség tagjai a feketegyarmati viszonyok felől kijelentették, hogy a lakosság nagyrésze nincs megelégedve a jegyzővel, miután nem bánik udvariasan a lakossággal, sőt kidobással is fenyegetett meg egyes polgárokat. Ezzel szemben Bokor lelkész mindig a békét igyekezett a faluban megóvni. A feketegyarmati ügy legérdekesebb momentumának a holnap délelőtti kihallgatás ígérkezik, amikor az alispán szokott erélyével hamarosan ketté fogja vágni a gordiusi csomót. Parkírozzák Arad főutcáját. A Szentháromság-szobortól a Hegyaljai Vilamosig parkot terveznek a föút közepére. ( Arad, január 31.) A közeli napokban tart ülést az aradi városszépészeti bizottság, amely már esztendők óta nem ülésezett. Az interimár-bizottságnak komoly szándéka, hogy a lehető legrövidebb időn belül széppé teszi Aradot. Erre vall dr. Lutai Cornel interimárbizottsági elnök rendelete, amelyet Marcsán János városi főmérnöknek adott ki és amelyben felszólította, hogy dolgozzon ki tervezetet az aradi parkok megnagyobbítása és rendbehozása tekintetében. Ez a terv kerül a városszépészeti bizottság elé. A főmérnök nagyjában már el is készítette tervezetét, amely elsősorban a főútvonal közepén elhúzódó, angol parkszerű közteret akar létesíteni. Ezt úgy oldanák meg, hogy a főtér két oldalán levő kocsiutat kiszélesítenék, a középső keramit utat teljesen eltüntetnék és itt, a középen húzódna el a nagy park. A városháza előtti park szintén megnagyobbodik és egészen a villamos állomásig húzódik el A Piata Stefan cel mare (Béla-teret) pedig a legrövidebb időnbelül kiaszfaltozzák. — Ugyanekkor a meglevő parkokat fokozatosan gondoznák. Nagyjában ez a tervezet, amelynek részletei csak a városszépészeti bizottság ülésén kerülnek nyilvánosságra. ♦♦»»♦♦♦»»♦♦♦♦♦♦♦♦♦»♦»♦♦♦♦»♦♦♦»♦»♦♦♦» Munkáspárti képviselő győzött egy angol választáson. Londonból jelentik. A middletoni pótválasztáson Clarke munkáspárti képviselő győzött 7907 szavazattal, a konzervatív 6965 és a liberális 3130 szavazatával szemben. Álarcosbál. írta: Egri Viktor. Idén sem maradtak el a tanácskérők, hogy beköszöntött a farsang és idén is beigazolódott, hogy a legtöbb tanács csak arra jó, hogy meg ne fogadják. Az emberi jellem alapvonása, hogy a felismerhetetlenség leple alatt szereti olyannak képzelni és mutatni magát, amilyennek álmai láttatják; szeret egy napra, egy éjszakára kimenekülni az irgalmatlan élet valóságaiból. Jó ilyenkor mindenfajta mámor, csak felejtést hozzon és megnyílását annak a világnak, melyet a hétköznapok kapui elzárnak felőtte, jó ilyenkor farsang idején gondüzőnek, ábránd- és álommegvalósítónak egy kis selyemálarc és egy kopott jelmez. Az ábrándot persze nem lehet túlfűteni, ahogy a fantáziát sem lehet megerőszakolni. A kéményseprőtől nem követelhetem, hogy többre vágyjon, minthogy péklegényként kínálhassa rúdra tűzött pereceit, a cukrásznak vágya alkalmasint egy kínai mandarin selyemkimonójába bújni, a tipmamzel mint rokokódáma akarja feledni a főnök úr ideges rendelkezéseit, az aranyifjúság soványerszényű része pedig megelégszik, ha könnyű trikóiban légtornászként fitogtathatja izmait. Bizonyosra veheted azt is, hogy aki hétköznap csak kényszerből, vagy belénevelt illemből csinosítja magát, most mint kócos cigányleány forgatja feléd máskülönben álmos pillantását. Hát nekem nem volna semmi kifogásom a kimonók és selyemrokolyák ellen, ha nem érezném rajtuk száz lépésről a ruhatár színházi ócska kellékszagát, a beléragadt masztix émelyítő illatát. Tapasztalatomon okulva pedig a jövő farsangon medvék, ördögök, pólyásbabák, Pierrot-ok, Chaplinok, Pat és Patachonok, cigányleányok, arabusok, törzsfőnökök és nagymamák helyett nem fogom indul mágusok, gépemberek, olasz trubadúrok, Falstaffok, Landsknechtek, Gretchenek, púderos dobozok, vagy karikás szegénylegények. Hóbélikéltök, francia pezsgő és más ínyét és szemet iiditő jehnetek felvonulását várni. Maradjunk meg tehát a tavalyi rongyoknál és ne akarjuk lefőzni nagyapáinkat. Ha aztán belesodródtál a bálterembe, ne húzódj meg egy páholy alatt és ne próbálj savanyú ábrázattal az idő lassú múlásán elmélkedni. Különben megesik veled is, hogy egy csomó álarcos körülvesz és rúdtámad: — Költő, mondj el hamar egy szerelmes verset! A költőnek szólított elhárítja magától a titulust és menekülni próbál. Azonban a gyűrű szorosabbra fonódik, az üldözők egy történet erejéig mérséklik igényüket és a költő szentimentálisan rákezdi: — A férfi egy álarcosbálon látta meg először a nőt... igen, a nő kivételesen ragyogó volt, egy kámzsás barát karján suhant el mellette, andaluz táncosnő jelmezét öltötte magára és selyemálarca mögött egy pillanatra felvillant koromszin szeme. A nevetése pezsgően végigömlött idegein, átjárta s keresztülkasul kavarta. Utánaeredt. Egy sarokban elérte, egyedül volt és igy szólott hozzá: — Táncosnő, bűbájos vagy, mint metszett üvegben tündöklő óbor, amit a Sierra-Nevada lábánál sajtoltak a mult század alkonyán. Fiatal andalúz szelek szagát érzem a hajadon és a Teio suhogását a bőröd alatt! Táncosnő, nem látom az ajkad, de csak olyan lehet, mint egy kifestő virágbimbó! Szeretném megizlelni a csókod borát, fiatal virág! Az andalúz lény megmámorosodott a bóktól és a férfi táncba vitte. Éjfélig táncoltak együtt s a mámor könynyü, omló felhőkön úszott feléjük. Akkor hirtelen eltűnt a leány, anélkül, hogy álarcát levetette volna és a férfi nem látta többé. Hasztalan kereste, a táncosnő ismeretlen maradt. Megpróbálta felejteni. Egyszer aztán, új báli éjszakán, halvány porcellánbaba lépett hozzá és legyezőjével könnyen vállát érintette. A férfiben felgyűlt az emlékezés s megint áradt belőle a szerelmi vallomás: ‘ — Törékeny rokokóba kutattam utánad, hogy a szivemet, mely harangvirágként eléd nyílt, apró selyemtopánod elé rakjam. Igéző rózsa vagy, mint egy Marshal Niel, melyet Trianon kertje termelt. Szeretlek az éjfélen, mámoron és minden időkön túl, bűbájos andalúz lány és törékeny francia baba. — Táncoljunk! — mondta a leány és míg karját a táncosa karjába öltötte, halkan súgta felé: — Vigyázz! Nem hiszek neked, nem hiszek a szerelmedben! Magadat szereted csak, szép férfi, nézz a tükörbe és lásd a fiatalságodat ! Aztán lekonyult a feje s a hangjában könynyei remegtek: — A szerelmet szereted s nem engemet! De a férfi hangosan dobbantott és megállt a táncban. — Nem igaz! Csak téged szeretlek, minden megpróbáltatáson át, csak téged! Ekkor letépte a leány az álarcot magáról és a férfi megdöbbenve hátrált. Csak egy kis szemölcs éktelenkedett a leány balorcáján, alig fillérnyi szemölcs, de a férfi szemölcs nélkül álmodta maga elé álmatlan hosszú éjjeleken át és a szája széle keserűen megvonaglott és otthagyta a leányt... — Vége? — kérdezte valaki a csoportból és a költő igenlően bólintott. — Fordítva igazságosabb és mélyebb értelmű volna a meséje — vélte egy Harlekin és a csoport nevetve odébb állott. A költő pedig újra magára maradt. Egy rózsaszintüllruhás ballerinát sodort felé a báli forgatag. Ördögfióka követte a tüllruhást. — Iszsierlek szép maszk! — hangzott a megszólítás. . A költő arcára unalom telepedett. — Hallja, savanyu ember, maradjon otthon ha unatkozik! — kiáltott rá az ördög és eltáncolt. Igaza volt, otthon kellett volna maradnia, gondolta magában a költő, kritikusan egyszer még körültekintett és hazament