Aradi Közlöny, 1929. november (44. évfolyam, 249-273. szám)

1929-11-01 / 249. szám

/M 7- 1 Arad, XLIV. évf. 249-ik szám. Egyes példány ^ 5 fej vasáru­p . ,ef 1929. november 1. Péntek. Szerkesztőség­­: Arad. Acsev.-palota. Kiadóhivatal Aradi Nyomda Vállalat Bulev- Regele Ferdinand 4/22. (József föherceg-ut." Sürgönyeim: Közlöny, Arad, Telefonszám. Szerkesztőség és feladóhivatal: 151. Megjelenik naponta reggel. Aradi Közlöny POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP Főszerkesztő: STAUBER JÓZSEF. ELŐFIZETÉS: HELYBEN ÉS VIDÉKEN: Egész évre — — 1080 Lei Fél évre — — — 540 Lei Negyed évre — — 270 Lei Havonta — — — 90 Lei Hirdetések díjszabás szerint EGYES SZÁM­ARA — 5 tel VASARNAP — — — 6 Lei Bucurestiben 50 bánival több. Példátlan botrány a lengyel parlamentben. Újabb politikai gyilkosságok Zágrábban. Fanatikus horvát nemzetiek agyonlőttek két rendőrtisztviselőt, akiket letartóztatásukra küldtek ki. — Két másik rendőrtisztviselő megsebesült. — A hazafias soffőr és a barátja. (Az Aradi Közlöny belgrádi tudósítójának táv­irata.) A zágrábi jelentések arról számolnak be, hogy ma véres események játszódtak le a horvát fővárosban. Az összeütközésnek hátterében poli­tikai momentumok állanak. Ma délben K­e­c­s és Bán rendőrtisztviselők az egyik gyártelepen le akarták tartóztatni Bábics soffőrt. Amikor a soffőr meglátta a rendőri közegeket, revolvert rántott és két lövést adott le, Kecs meghalt és Bán élet­­veszélyesan sebesült meg. A gyilkos ezután elmenekült. A véres eseményről jelentést tettek a rendőr­ségnek, amely őrjáratokat küldött ki a soffőr le­tartóztatására. Az egyik őrjárat, amely Trensz­k­y rendőrtisztviselőből és Blazsevics rendőr­felügyelőből állott, Bábics egyik barátjának, H­r­a­­nilov­ics soffőrnek lakására ment. A soffőr nem volt otthon és a rendőrök a lakásában várták meg. Amikor Hranilovics hazatért és meglátta a rendőröket, szintén revolvert rántott zsebéből és rájuk lőtt. Trenszky nyomban meghalt, míg társa életveszélyes sérülést szenvedett. Hranilovicsot a délután folyamán letartóztatták, míg Bábics nyomtalanul eltűnt. Mindkét gyilkos fanatikus horvát és gyűlöli a szerbeket. Azt hi­szik, hogy a két soffőr részese volt S­c­h­­­e­g­l­ernak lapkiadó meggyilkolásának is. A nyomozás nagy apparátussal folyik. MUK Az élők siratása. Autók, kocsik színessé virágzottan rohan­nak az utcákon és a járműveken sötétruhás emberek ülnek. Asszonyok, férfiak, akik ko­szorúkat­ visznek ki a temetőkbe. Szép ünnep­pel kezdődik minden évben a november, mert a halottakra való emlékezés felébreszti a keb­lekben az, egyik legnemesebb emberi érzést: a kegyeletet. Halottak napjána­k ünnepéhez sok szava van a szívnek és olyan lenyűgöző ilyen­kor az elmentek országa, a temető, hogy az élő lehajtott fejjel áll meg a kivilágított, misz­tikus fényű sírok előtt és visszanéz a múltba. Azokra az időkre tekint vissza, amikor még mindazok éltek, nevettek, szerettek, küszköd­­tek, akik most oly csendesek a föld, a virágok és a koszorúk alatt. Ez a nap az emlékek ünne­pe is, ama dolgoké, amik megszépültek az idő távlatán, aminthogy a hegy is kék, ha messzi­ről nézik. De van igazság is a pietás szépítő fátyola mögött. Annak igazsága is elővillan ilyenkor, hogy a gyászolt idők emberei máskép éltek, mint mi, még akkor is, ha nemrég hagytak itt bennünket e siralom völgyében. Könnyek pe­reknek elérzékenyült szemekből, de vájjon, a­ki sir, nem kétszeresen sir-e ma? Aki sir, váj­jon csak halottját siratja-e, aki jó volt, hogy élt, nem pedig saját magát is egy kicsit?... Van oka reá épen elég, ha már úgy rendelte­tett, hogy élő legyen. Ma nem a halál nehéz, hanem az élet Nyu­galmas halott !m­indenki könnyen lehet, de haj­szolt élőnek lenni, naponta keservesen megve­rekedni azért, hogy holnap újra kezdődjék az egészi súlyos­, őrlő, keserves dolog. A gazda­sági viszonyok egyre szűkítik az életformá­kat, egyre sivárabbá teszik az életlehetősége­ket és a jövő perspektívája egészen homá­lyos­. Becsukódó boltok, megszűnő műhelyek, elhulló exisztenciák, kétségbeesett kapaszko­dás szalmaszálakba­, húsig csavarintott, kö­nyörtelen adóprés, baktatás ziháló mellel a nagy bizonytalanság elé: ez ma az Élet, mely­nek még enyhítő örömei sincsenek. Vannak, akiknek az lenne hivatásuk, hogy segítsenek rajtunk élőkön, akiknek az lenne a kötelessé­gük, hogy emberséges életet biztosítsanak másoknak, ha már nekik ilyesmi jutott osz­tályrészül de ki él ma hivatásának, ki teljesíti ma kötelességét? Régente így hangzott az ige: „Boldogok­, akik hisznek, mert övék a mennyek országai. •Hó, hogy ilyenkor halottak napján nem szólal­tnak meg a sírok lakói, mert bizonyára nagyon­­ elcsodálkoznának afelett, hogy mi földi élők koszorúkkal, gyertyákkal, virágokkal és köny­­■ nyekkel sajnáljuk őket, mivel nincsenek itt köztünk, mivel nem élhetnek, mivel a halot­tak. Jót hogy hallgatnak, mert különben meg­­ülő­ldanak szerető, vigasztaló szavakkal: .. . — Ne bennünket sirassatok! Minden novemberben hullanak a könnyek a temetőbe­n, de valahogy úgy tűnik, hogy év­­ről-évre kevesebb könny hullik a halottakért és évről-évre több az élőkért.. Hajszálon múlt a polgárháború Ausztriában Három munkás miatt a Heimwehr megszállotta a stockerani Heid-gyárat. -*-■ A Schutzbund is fel­fegyverkezett. — Rohamautókkal vonult fel a csendőrség és katonaság. Az utolsó pillanatban sikerült a véres összeütközést megakadályozni. (Arad, október 31.) Bécsből érkezett je­lentések szerint az ausztriai Stoc­ke­rau város­ban csaknem kitört a polgárháború. Az egy­mással szemben álló két párthadsereg már kö­zel állott, hogy összeütközzön és három munkás miatt szinte lángba borult Ausztria. A mai események is igazolták, hogy az osz­trák köztársaságban a hangulat igen feszült és minden pillanatban bekövetkezhetik a két párt­hadsereg összeütközése. Az ország belső bé­kéje tehát okvetlenül megköveteli mindkét párthadseregnek a leszerelését és Schoberre, az erőskezűs kancellárra vár ez a feladat, mert csakis ezzel lehet az országnak belső békéjét és nyugodt fejlődését biztosítani. Az ausztriai incidensről a következő tudósításaink számol­nak be: Bécsből jelentik: Izgalmas események játszódtak le az alsóausztriai Stockerau város­ban. Pár nappal ezelőtt három Heimwehr­­szervezethez tartozó munkás jelentkezett fel­vételre az egyik stockeraui gyárban. A szo­­cialistákból álló munkástanács nem engedé­lyezte felvételüket, amit a Heimwehr sérel­mesnek talált. Hamarosan alárub­ozták az egész kör­nyék szervezeteit és a Heimwehr-csapa­­tok most teherautókon vonultak fel a vá­ros ellen. A Schutzbund is nagyarányú előkészületeket tett a várható küzdelemre és szintén értesítet­te csapatait. A városban óriási izgalom ural­kodik. A hatóságok megkeresésére csendőrség és katonaság indult roham­autókon a város felé, hogy megakadá­lyozza a várható összeütközéseket. Ma már híre kelt annak, hogy a Heimwehr megtámadta a gyárat, azonban ezt a szocialis­­ták maguk cáfolták meg. Bécsből jelentik­: Az alsóausztriai tar­tományfőnökség megerősíti a stockeraui Heid­­gépgyárban lejátszódott eseményeket. E jelen­tés szerint a Heimwehr három tagját eltávolí­tották a gyártelepről és az egyiket egy ökölcsapással könnyebben megsebesítették. A Heimwehr tagjai Stockerau és környékéről összegyűltek egy vendéglőben. Délután a gyáriparosok szövetsége és a fémmunkások egyesülete tanácskozásra gyűlt össze az ügy tisztázására. Délben jelentik Bécsből. A Heimwehr megszállotta a stockeraui Heid-gyárat. A Heimwehr és a gyár mun­kássága nyugodtan viselkedik. A Schutz­bund hivatalosan közli, hogy összeütközés sehol sem volt. A stockeraui összeütközés veszedelme a késő délutáni órákban elmúlt és úgy látszik, békés fordulatra fog sor kerülni. A kirobba­náshoz vezető kritikus mozzanat az volt, hogy a Heid-gyárból kivonuló munkásoknak a gyárépület előtt felvonult Heim­wehr-csapatok sorfala között kellett elvonulnia. Tekintettel a holnapi ünnepre, a munka délután 3 órakor véget ért. A gyár környékén 300 Heimwehr­­ember sorakozott fel és már-már az összeüt­közés elkerülhetetlennek látszott, amikor a stockeraui és korneuburgi kerületi főnök a helyszínre érkezett, aki azonnal tárgyalásba kezdett a szembenálló felekkel. A Heimwehr hajlandónak mutatkozott arra, hogy a gyártól nagyobb távolságra gyülekeztesse fel csapa­tait és a munkások szabad sorokban elvonul­hassanak. A konfliktus most már elkerültek tekinthető és az iparosszövetség ma esti ülé­sén hozza meg határozatát az ügyben. Lapunk mai száma 10 oldal — Ara 5 lei. I

Next