Aradi Közlöny, 1929. december (44. évfolyam, 274-296. szám)

1929-12-01 / 274. szám

Arad, XLIV. évf. 274-ik szám. Egyes péntgy ^ 5 lej Vasárnap 6 lej_ 1929. december 1. Vasárnap. Szerkesztősé*: Arad Acser-palota Kiadóhivatal: Aradi Nvomda Vállalat Bulev Recrele Ferdinand 4/21 (József föherce*-ut.lAradi Sürgőn­heim: Közlöny. Telefon szára' Arad. Szerkesztősé*» 4« kiadóhivatal! III. —eejelenik naponta reggel. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP Főszerkesztő: STAUBEL JÓZSEF. ELŐFIZETÉS: HELYBEN ÉS VIDÉKEN»­Egész évre — — 1000 Lei Fél évre — — — 540 Lei Negyed évre — — ára Lei Havonta — — — 90 Lei Hirdetések díjszabás szerint EGYES SZÁM ÁRA - 5 Le* VASÁRNAP — — — ötés # -Ajj Bucurestiben 50 baniv Ma éjjel kiürítették a második rajnai zónát műbes N8^'Pix*ix/B3m Byrd kapitány átrepülte a déli sarkot. Az amerikai kormány jogot formál a most felfedezett területekre. — Hatalmas eset a déli sark helyén. — Byrd kapitány kidobálta gépéből az élelmiszereket. Hoover szikratáviratban üdvözölte a déli sark hősét. N­e­w­ Y­o­r­k b­ó­l jelentik: Byrd kapi­tány a délsarkvidéki Kis-Amerika földjéről szállt fel első délsarki útjára. Sikerült neki át­repülnie a déli sarkon és sok olyan terület fö­lött, amelyeket eddig még nem ismertek. Az amerikai kormány a Monroe-elv alap­ján jogot formál ezekre a most felfedezett területekre, mert reméli, hogy igen gazdag ásványtelepek és cethalászterületek birto­kába jut. Byrd kapitány állandó összeköttetést tart repülőgépjéről egy nagy new-yorki lappal. A laphoz érkezett szikratáviratok szerint Byrd tegnap reggel 3 óra 29 perckor szállt fel és ettől kezdve, öt óra 30 percig volt érintkezés­ben a new-yorki lappal. A sarkkutató eddig gépével 2500 kilométert tett meg, kélte, hogy v, a déli sark helyén hatalmas gleccse úgy, hogy neki 4000 kilométer­ra kell gépével emelkednie, hogy hessen a gleccser fölött. Ezt a magasságot is csak úgy , hogy élelmiszereinek egy részét hogy dobja. New­ Yorkból jelentik: Byrd repülte a déli sarkot és gépjéről szó­ban jelezte, hogy a Sarkon hatalm tül el, óriási gleccserekkel. H Byrd kapitányt táviratban üdvözöl Sark átrepítlése alkalmából. lire IMI a tsiS-n­j­illái tárn Alkalmas embert a megfelelő helyre! A nyomor, ez a sápadt, hívatlan vendég már-már kopogtat az ajtókon. Néhol halk, fé­lénk, kísérteties kopogtatással, de so­k helyütt dübörgő, lármás dörömböléssel. Panasz hang­zik fel mindenünnen. Gondokkal küzd ma már a még nemrégen jómódú paraszt is. Lerongyo­lódik a tisztviselő, remegve néz a közelgő tél éles foga elé a napi gondoktól gyötört kishiva­­talnok és valósággal éhezik a kopott ruhájú, lefogyott, szomorú nyugdíjas- Nem túloznak az emberek, amikor úton-útfélen panaszolják, hogy nehéz, nagyon nehéz a megélhetés és hogy sokszor szinte elviselhetetlen a nyomor. Nyomor! Istenem, leírni is fáj. És ha meg­gondoljuk, hogy mennyire belevág ez a fájda­lom az eleven húsba és mennyire keserű köny­­nyet fakaszt! főképp ott, ahol nagy a család. Ahol 3—4 pár cipőt, ruhát, meg sok egyébet­­kell a gyermekek részére venni és ahol épen a gyakran oly fogyatékos táplálkozás folytán beteg is van. És sajnos, fa sincs még a háznál, pedig küszöbön a hideg, a kegyetlen, a fogva­­cogtató, dermesztő tél. A szenvedés két leg­­szörnyűbb réme: az éhség és hideg csattogtat­ják kegyetlen fogaikat és már-már előre vetik komor, félelmetes árnyékukat. S a szegény, sápadtarcu hivatalnok és kispolgár, a lakóarcu, kopott, sőt gyakran lerongyolódott ruhája sze­gény nyugdíjas, hazatérve szűkös, fülledt leve­gőjű lakásába, fájdalmas tekintettel néz körül. Szemlét tart s­­kémleli, hogy melyik szőnyeg, vagy festmény, esetleg egyéb berendezési tárgy kerül ma eladásra ? Vájjon melyik meg­szokott bútordarab jön sorra, amelytől fájdal­mas, nehéz szívvel, néha-néha zokogva kell­­örökre elbúcsúznia ? Hisz e tárgyak mind­egyike úgy a szívéhez van nőve! Egy-egy meg­hitt, megszokott, régi, kedves, bizalmas, jó ba­rát, melyek mindegyike külön-külön olyan kedves holmik a család minden egyes tagjá­nak. Hiszen néma tanúi voltak jó és rossz napjaiknak. S mi következik be maholnap holt bizonyossággal ? Rövidesen csak az üres, ko­mor, füstössé lett falak fognak reá meredni a bús lakóra, mondva szomorú meséket régi jó­létről, boldog időkről a szomorú családnak. Pedig sok, igen sok esetben ez a nyomor nem is az ő hibájuk, hanem csupán kedvezőt­lenné vált közviszonyok sajnálatraméltó ter­mése. Súlyos és komor feladatok várnak ez idén a tél közeledtével úgy jótékonysági in­tézményeinkre, mint egyénenként is a jószívű társadalomra. Ámde sajnos, az állam maga is beteg és kopott, rongyos ruhákban jár. Ezek közé tartoznak elsősorban a szégyenletesen­­rossz, nyaktörő országutak, az aszfaltgödrök, amelyek nem egy ember testi épségét veszé­lyeztetik állandóan és nem egy emberben tet­tek is kárt. A sok fizetésképtelenség és csod­­a tengődő, leromló, pusztuló ipar és kereske­delem, az egész vonalon látható állandó és fo­kozódó leépítések, a sok adóárverés, a vállal­kozási kedv és terjeszkedési lehetőség teljes hiánya, a sok kívánni valót igénylő közbizton­sági viszonyok, az oly régóta vajúdó pénz­­­krízis és pénzhiány, a tömeges és növekvő ki­vándorlás, ez az állandó legyengítő vércsapo­­lás a nemzet testén, a sok öngyilkosság, a tö­meges, hajmeresztő sikkasztások, az állam eme bűnöskezű vérszopóinak és egyéb hasonló bű­nözők visszaélései. Nem folytatom a helyzet képének e szo­morú festését. Csupán kérdem- hogy miért kell ennek így lennie? Miért kell egy földi és természeti javakban bővelkedő, istenáldotta or­szágban általános megelégedettség helyett a nyomor és szomorúság tanyájának lennie? Eme helyzet okai igen mélyrehatóak. Ezúttal csak egy fontos körülményre akarok rámu­tatni. Anglia imponáló világnagyságát és je­lentőségét annak köszönheti, hogy mindenkor szem előtt tartotta azt a híres mondást, hogy: „The right man on the right place“. („Az al­kalmas embert a megfelelő helyre“!) Csaknem minden bajunknak a kutforrása, hogy ez ná­lunk nincs így. Orgiáit üli országunkban a ne­potizmus, a destruktív tényezők legpusztítóbbi­­ka és leg­veszedelmesebbike. Ezt a tényt nem lehet­ tagadni. Kutassuk csak az igazságot. Az ország erejét és velejét pusztító és annyira le­­gyöngítő gyakori és sokszor oly nagyarányú sikkasztásoknak és visszaéléseknek is egyik fő oka az- hogy igen sok helyen nem az „alkal­mas ember ”-­ a megfelelő helyen.­Éppen olyan szomorú, mint kétségbeejtő és hazafias szempontból valósággal lesújtó­­hogy egy csomó sikkasztó gazember miatt kell hírnevünknek, a közjólétnek, a fokozódó terhek következtében az ország dolgozó la­kosságának, a kulturális törekvéseknek, a pol­gárok teherviselési képességének, szóval min­dennek és mindenkinek ártatlanul, de keserve­sen megszenvednie. Mert bizonyos, hogy épen a nepotizmus folytán a vezető egyének között igen sokan nincsenek feladatuk magaslatán és nem teljesítik vezetői és ellenőrző kötelességü­ket úgy, amint azt az ország érdeke megköve­telné. Ám legyünk igazságosak. Augias istálló­ját sem lehetett egy óra alatt megtisztítani. És istenem, hány Augias istállója és hány gáncs­vető van nálunk! Nem lehet tagadni, hogy a javulás biztató előjele mutatkozik. Országunk betegsége azonban súlyos és nem egy baja vált már krónikus jellegűvé. A közviszonyok, sajnos, szinte vigasztalanok. De a purifikáló műveleteknek bizonyos jelenségeit megnyug­vással látjuk. S ez a tünet azt a reményt kelti minden tárgyilagosan gondolkodó polgár lel­kűsé­télben, hogy egy szebb jövő már előreveti árnyékát és biztató előjeleit. Megnyugtató ér­zés tölti el bensőnket ama gondolatnál, hogy e jelenség hihetőleg mindannyiunk sorsának megjavulását fogja eredményezni- Kerpel Izsó. Hirschfeld Mór aradi rokonai távirati értesítést kaptak, mely­­szerint­ ítélet a jövő hétre várható­ (Arad, november 30.) Arad kereskedői kö­rében nagy érdeklődéssel várták Hirschfeld Mór aradi nagykereskedő ügyének Milánóban, november 29-ikére, péntekre kitűzött főtár­gyalását. A főtárgyalásra Aradról Hirschfeld Mórné és a letartóztatott nagykereskedő­ ügy­védje, dr. Kelemen Gábor utaztak Olaszor­szágba. Mint megírtuk, az ügyvéd 25.000 dol­láros garanciát készült felajánlani. Ezt a pénzt a nagykereskedő egyik rokona adta Hirsch­feld megmentésére. Ma délután a nagykereskedő egyik roko­na táviratot kapott, amelyben közölték, hogy a főtárgyalás folytatását a bíróság hétfő reg­gelre tűzte ki. A szűkszavú táviratból követ­keztethető, hogy a kiegyezés nem sikerült és hogy a milánói törvényszék megkezdte az ügy főtárgyalását, amelyet azonban egy nap alatt nem tudnak befejezni. Nagy érdeklődéssel vár­ják ezért a törvényszék ítéletéről szóló értesí­tést, amelynek hétfő estig kell megérkeznie Aradra. KH Lapunk mai száma 16 oldal. — Ara 6 lei.

Next