Aradi Közlöny, 1930. szeptember (45. évfolyam, 198-221. szám)

1930-09-02 / 198. szám

M WOK MA 10 OLDAL Szerkesztődés. kiad/ J’ívrat és nyomda: Bul. Re?- Ferdi­nand (József fobercec-tűt) 4. Telefon: 151. Sürgönyeim: Közlöny. Arad. .: Az Aradi Nyomda Vállalat tulajdona, kiadása és rotációs nyomása. Megjelenik naponta reggel. XLV. évfolyam, 198. szám Főszerkesztő: SXAXIBEH JÓZSEF* ism. AHA 5 LEJ Előfizetési árak: évente .1080. félévre 540, negyed­évre 270, havottra 90 Lei. Külföldire havonta 50 Lejjel több. :: Egyes szám 5 Lei. Vasárnap 6 Lei. (Bucu­reşti­ben 50 bani felár.) Hirdetések tarifa szerint. :: Kedd, 1930. sze­rartn—Mw bér 2 A korrupció ellen Halvány, bátortalan gesztus történt a kor­rupció elhatalmasodása ellen, de ezt is öröm­mel és elégedetten kell regisztrálnunk. A te­mesvári kormányzóságtól érekezett Aradra az a rendelet, amely keresztülment a pénzügy­­miniszter és belügyminiszter kezén és szigo­rúan megtiltja minden állami tisztviselőnek, hogy magánvállalatok vezetésében bárminemű szerepet vállaljon. Köztisztviselő tehát a jövő­ben nem szerepelhet egyetlen bank, gyár, vállalat igazgatósági, vagy felügyelőbizottsági névsorában sem. A legutóbbi évtizedben szo­kás volt, hogy különösen a kisebbségi kézben lévő magánvállalatok villámhárítanak, amo­lyan protektor-féle egyéniséget választottak be a­z igazgatóságba azok közül, akik a hata­lom aktív birtokosai voltak. Ezek az állami funkcionáriusok aztán minden különösebb ha­táskör nélkül élvezték a tantiémercet és mind­össze az volt a dolguk, hogy nevűikkel, román­ságukkal tompították a vállalat kimondottan kisebbségi jellegét. A protektor-rendszer már nem egy kínos helyzetnek volt az előidézője Romániában. Megtörtént, hogy aktív miniszterek, prefektu­sok, vagy magasrangú állami­­ főtisztiviselők, akik­ valamely vállalat vezetőségében is­ he­lyet foglaltak, valamely nagyobb állami szállításnál, vagy pénzügyi tranzakciónál olyan helyzet­be kerültek, hogy annak legeny­hébb kifejezése az összeférhetetlenség. Ha az­t illető nagyvállalat üzleti összeköttetésbe lépett az állammal — erre pedig gyakran adódik le-­­hetőség — a közvélemény minden eset­ben a Protektor közbenjárásának tulajdonította az üzlet létrejöttét még akkor is, ha ez nem volt igaz. Az állam érdekei ilyenkor szöges el­lentétbe jutottak üzletfelei érdekeivel és az a köztisztviselő, aki történetesen a vállalat ve­zetőségében ült, dilemmatikus helyzetbe került és ha altruista érzéke nem volt teljesen kifej­lődve, többnyire a magánérdekei javára dön­tött ebben a lelki küzdelemben. De nemcsak a magasrangú politikusok és államférfiak kerültek ilyen összeférhetetlen helyzetbe, hanem nagyon gyakran a vidéki közigazgatás vezető funkcionáriusai is. Na­gyobb városok polgármesterei épp úgy, mint a községi tanácsok tagjai, akik valamely vál­lalatban érdekelve voltak, állandó céltáblái let­tek a gyanúsításnak, a panamavádaknak. Er­re pedig igazán semmi szüksége sincs az ál­lamnak, de kényelmetlen magának a köz­­tisztviselőnek is, aki könnyen kerülhettett a tá­­á­madások pergőtüzébe. Régen, a békevilágban nemcsak kormány­­rendelkezések, hanem maga a közfelfogás is, szigorúan tiltotta a köztisztviselők ilyetén függőségét Összeférhetetlen volt a tisztviselői méltósággal még az a körülmény is, ha nem az illető közfunkcionárius, hanem annak vala­mely közeli rokona szerepelt abban a vállalat vezetőségében, amely üzleti összeköttetésbe került az állammal. A közmorál nem tűrte a panamaszagot és az állami tisztviselők, politi­kusok, gondosan ügyeltek arra, hogy az ösz­­szeférhetetlenségnek még a látszatát is elke­­rüljék. A háború és az azt követő zavaros idők azonban nyomot hagytak a közéleti erkölcs­ben és az utóbbi években lassan már kezdtük megszokni ezt a bizánci mentalitást, amely már-már hatalmába kerítette egész gondolko­dásmódunkat. Örvendeztető tünet, hogy a kor­mány most kísérletet tesz a korrupció megfé­kezésére és eltiltja a köztisztviselőiket a­ttól, hogy magánvállalatoknál vezető szerepet vi­seljenek. A nagyjövedelmű főtisztviselők mosd számadást csinálhatnak önmagukkal: vagy a funkcionálással járó tekintélyt és méltóságot válasszák, vagy pedig a nagy jövedelmem. Ne­­­ húz, glasztfelgyu­szo­ló? Véres szeptember elseje Budapesten Forradalmi tüntetések a magyar főváros cocáin — Barrikádf harcok a tün­tetők és a karhatalom között — A kommunista propaganda borzalmas következményei — A tömeg véresre verte a szocialista vezéreket is — Felborított autók és villamosok — Száznegyvenszer ember az uccákon — Sortűz és páncélautó Számos halottja és sebesültje van a tüntetéseknek BUDAPEST, szeptember 1. Budapest uc­cáin vér folyt ma délben. A rendészeti hatósá­gok határozott tilalma ellenére a budapesti munkásság nagy tömegben vonult ki az uccára és a közéjük keveredett kommunista elemek kezdeményezésére több helyen rombolni és fosztogatni kezdett. A rendőrség is nagy ké­szültséggel vonult ki és már a kora délutáni órákban mindenütt helyreállította a rendet. A nagyarányú tüntetésről a következő jelenté­seink számolnak be: Budapest utcáin ma délig a legteljesebb rend és nyugalom uralkodott. A tömeg csak a déli órákban kezdett a perifériákról felvonulni. A felvonuláshoz az idő is nagyon kedvezett A karhatalom eleinte nyugodtan nézte a felvonu­lást. Csupán azt nem engedte meg, hogy a mun­kások csoportokban elállják a gyalogjárót. Dél felé a Dembinszky-ucca sarkán, a nagykörúton, a Király-uccában és a Newyork­­kávéház környékén nagy­ csoportokban verő­dött össze a tömeg. A rendőrség oszlásra szó­lította fel az embereket, akik azonban ellen­szegültek. Az első összecsapás az Erzsébet­ körúton volt, ahol a tömeg a villamosokat felbo­rította. A rendőrség közben a tömeg közé hatolt és többeket letartóztattak. A Körút és az András­­sy­ út sarkán többször került rendőri beavat­kozásra sor. Ahányszor a rendőrség szétosz­latta a tömeget, az mindig újból gyülekezni kezdett. Egyre követelőbb kiáltások hangzot­tak el: — Munkát és kenyeret adjatok! — kiabál­ták a rendőrök felé. Amikor a rendőrség újból fel akarta osz­latni a tömeget, kövek kerültek elő és azzal tá­madták meg a rendőrséget. Közben az arrafelé haladó autókat leállí­tották és felborították, hogy barrikádot csináljanak maguknak. Fosztogat a tömeg A tömeg egy része behatolt a lakásokba és ott fosztogatni kezdett. A Dob­uccában a tüntetők összeütköztek a rendőrséggel. Az összeütközés során több munkás megsebesült. A kora délutáni órákban a tömeg több pon­ton kezdte meg a tüntetést. A negyvenhatos villamos környékén a munkások egy villany­ kocsit felborítottak. Erre a villamostársaság elhatározta, hogy beszünteti ezen a ponton a forgalmat. Fél egyig huszonhat esetben nyúj­tottak gyorssegélyt a mentők. A Dembinszky­­utcában a tüntetők az üzletekre vetették ma­gukat. Megkezdődött a fosztogatás. A rendőrség nyomban közbelépett, de eleinte nem tudott megbirkózni a tömeggel és így ka­tonai segítséget is igénybe vett. A katonaság két páncélautón érkezett meg a helyszínre. Az Andrássy­ úton négy lövés dördült el. A munkások fosztogatni kezdték a környékező villákat. A Benczur-utcában a rendőrség sor­­tűzzel fogadta a fosztogatókat. A sebesültek pontos számát nem tudni. Délben egy órakor nagyon kritikus volt a helyzet. A munkásság sorra állította le az autókat, még az újságírók autóit sem kímélték. Az Andrássy-út végén egy luxusautót borított fel a tömeg, a luxus­autó felrobbant és elégett. A Millenium­i emlék­oszlop és a Mezőgazdasági múzeum között a tömeg sorra borította fel a nyolcas villamo­sokat. Egy rendőrszakasz vonult fel a helyszín­re, amely revolver sor­tüzet adott le a tö­megre. A rendőrszakaszt maga Andreika főkapitány­­helyettes vezényelte. A sortű­z után több halott és számos sebesült maradt a helyszínen. P­eresre verik a szociál Kiár Zoltán fővárosi képviselőt úgy össze­verték, hogy súlyos állapotban szanatóriumba kellett szállítani. A tömeg kövekkel inzultálta állítólag Garami Ernőt és Peyer Károlyt is, a­kiket kórházba kellett szállítani. Délután egy órakor az a helyzet, hogy a kommunista csőcselék kerekedett felül. Ezen idő alatt olyan hírek terjedtek el a városban, hogy a Millenium előtti sort­űznek öt halottja és három súlyos sebesültje van. Közben a fő­­kapitányságot csendőrség szállta meg. Ugyan­csak katonaság vonult fel a „Magyarság“ cí­mű lap szerkesztőségéhez, mert a tömeg a vál­lalatot szét akarta rombolni. A tömeg sorra verte be az ablakokat. Itt közben összeakadtak a munkások Miskolczy nevű rendőrkapitánnyal, akit félholtra vertek. Az utólagos jelentések szerint a Syrina demokrata képviselőket halottjának neve Danyik János 22 éves fiatal­ember, aki a Milleniumi emlékműnél állt, ami­kor a rendőrség a tömegbe akart lovagolni. Er­re a tömegből egy revolverdörrenés hallatszott, amely a hasán találta el Danyik Jánost. A sor­tű­z után Esztergályos János szociáldemokrata képviselő jelent meg elsőnek a helyszínen, a­mikor az utcán fekvő sebesülteket megpillan­totta, sírógörcsöt kapott. Utóbb kijelentette, hogy ez nem a szociáldemokraták munkája, ha­nem a kommunistáké, akik a tömeg közé vegyültek. A helyzet egyre súlyosbbá válik. Csend-b­őrség és katonaság szállja meg a fontosabb útvonalakat. Hitek szerint a Társadalombizto­­sító palotája előtt nagy tömeg verődött össze, hogy népgyűlést tartson. A rendőrség széjjel-»

Next