Aradi Közlöny, 1931. május (46. évfolyam, 97-120. szám)

1931-05-01 / 97. szám

M $QO MA 12 OLDAL Szerkesztőség, kiadóhivatal és nyomda: Bus. Ree Ferdi­nand (József föherceg-uő 4. Te­­ff­or,: ’5­.. Siheonydm: Közl­ön v, Arad :: Az Aradi Nyomda Vállalat tulajdona, kiadása és rotációs nyomása. Megjelenik naponta reszel-XLVL évfolyam, 97. szám ^ Fö9zerkesztő: a&spma&ssssBi ARA 5 L£J Előfizetési árak: évente 10SD, félévre 540, negyed-, évre 270, havonta 90 Lei. Külföldre havonta 50 Lejjel több. :: Ejsves szám 5 Ld- Vasárnap 6 Lei.­­• (Bu­ch­­restiben 50 bani felár.) Hirdetések tarifa szerint: :: STAUBER JÓZSEF* Péntek, 1931, május hó ! A munka ünnepe A munka ünnepét üli a világ május else­jén. Mint egykor a régi rómaiak és­­ görögök híres tavasz-ünnepén, ezen a napon leteszik szerszámaikat a modern dolgozók milliói is és frissen ébredt, tavaszi kedvvel tódulnak ki a városok poros kőrengetegeiből az új, friss­­zöld pompá­t­ öltött ligetekbe. A természet nagy temploma, melynek ékességes kupolája maga a ragyogó tavaszi égbolt, szeretettelje­sen fogadja be a szürke napok robotjában a mindennapi kenyérért verejtékezők millióit, akik ezen a napon levetik munkászubbonyai­­kat és ünneplőbe öltöznek, mert ezen a na­pon leomlanak a társadalmat, a felekezetieket, a nemzeteket egymástól elválasztó köznapi előítéletek falai, a természetben megújh­odó vi­lág legszebb ünnepe ez és egyformán ünnep mindenki számára, aki lelkiismeretesen és sze­retettel végzi dolgát, amelynek­ ünnepét is szere­tettel kell megülni. . i ’ ! Május elsején azonban meg kell emlékez­nünk azokról, akiket a gazdasági világválság könyörtelensége megfosztott attól, aminek ünnepe a májusi hónap első napja. A termé­szet és az ember alkotóerejének megújhodá­sában még mindig neam részesülnek egyfor­mán a világon azok a százezrek, akik kényte­lenek voltak elhagyni kenyeret adó munkahe­lyeiket. A gyárak, a műhelyek és az írodák névtelen katonái, akik elestek abban a küzde­lemben, amelyet a m­unkaakarat­­folytat az egész világon, a gazdasági életet fojtogató válsággal szemben. A munka ünnepén meg kell emlékeznünk a gazdasági háborúnak ezekről a névtelen katonáiról is, a munkanélküliekről, akiknek a májusi első nap tavaszi megújhodá­sa nem hozza meg a lélek ünneplő nyugalmát. Akiknek kezéből kicsavarta a kalapácsot, vagy a­­tollat a nagy világégés nyomán tá­madt krízis, amely éppen úgy nehezedik­­ rá Romániára, mint a világ többi­­ országára, azoknak nem jelent ünnepet a május elseje, csak emlékeztetőt. A munkanélküliek százez­rei az egész világon nem az ünnepre, hanem a munkára emlékeznek, amelyhez minden al­kotni akaró embernek joga van. Ezen a helyen már sokszor tettük szóvá a világgazdaságnak ezt az általános, megol­dásra váró problémáját. Az újra elkövetke­zett május elsejének emlékünnepén, most újra el kell, hogy jussanak a gazdasági frontok se­besültjeinek sóhajtásai azokhoz, akik keresik annak a módját, hogy milyen célravezető esz­közökkel lehetne a társadalom egyik legsúlyo­sabb betegségén, a munkanélküliségen segí­teni, minden rendelkezésükre álló eszközzel orvoslást hozni a szenvedők számára. A nem­zetgazdasági politika örök igazságai nem­­ is­meretlenek az ország gazdasági közéletének intézői és irányítói előtt. Tudjuk, hogy meg kell indítani, a közmunkákat, amelyek százez­reket juttathatnak újra kenyérhez,­ csökken­teni kell a kereskedelmet és ipart .­fojtogató adó, illetékek és különböző triaxok terheit, meg kell változtatni az eddigi vámpolitikát és­­egészséges kereskedelmi szerződések megkö­tése útján kell lehetővé tenni a külföldi tőke számára, hogy itt bent az országban adjanak itt lendületet és erősödő tempót a gazdasági­­élet vérkeringésének. Ma, amidőn minden öntudatos ember visz­­szautasítja az idegen érdekek szolgálatában álló ügynökök romboló tendenciájú törekvé­­­seit, a munka emlékünnepén és az ősi tavasz­­i ünnep megújhodásában egy jobb jövő remé­nyében nézünk valamennyien az új kormány gazdasági intézkedései elé, amelyek megte­remtik a becsü­letes munka érvényesülését. wig Feloszlatták a parlamentet Feszült izgalmak között folyt le a képviselőház ülése — Drámai jelenetek — Feltűnést keltett a rövid trónbeszéd — A Iorga-kormány programja — Királyi dekrétum a parlament feloszlatásáról Az Aradi Közlöny bucuresti-i tudósítójának telefonjelentése Amire az újságolvasó közönség számított és amit a politikai körök csaknem teljes bizo­nyossággal tudtak, az bekövetkezett: leszavaz­­ták a kormányt és feloszlatták a prlamentet. A még le nem csillapodott politikai izgalmak most új erőre kapnak. A pártok előreláthatólag olyan propagandát kezdenek meg a választá­sok előkészítésére , amilyenre még alig volt példa. A nagypártoknak a sorsa függ ettől a választástól és bizonyára mindent elkövetnek, hogy a kormánnyal szemben értékesíthető elő­­­­nyeiket a legteljesebb mértékben kihasználják. Valószínű azonban, hogy Iorga kormánya sem fog fegyvertelenül belemenni ebbe a nagy harc­ba. Hogy a kezében levő hatalmat milyen mér­tékben fogja értékesíteni, ez még ismeretlen. De annyi bizonyos, hogy ez a hatalmas, ener­giákat, pénzt fecsérlő, nagy depressziókat ki­váltó küzdelem, nem válik előnyére az ország haldokló közgazdasági életének. A feloszlatott parlament utolsó és valóban szenzációsnak mondható üléséről a következőket jelenti az Aradi Közlöny­ bucuresti-i tudósítója: Érthetően nagy érdeklődés, nyilvánult meg a parlament ma megnyíló rendkívüli ülésszaka iránt. Az érdeklődés nem is annyira a képviselő és a szenátorok körében mutatkozott, hanem a nagy általánosságban. Délelőtt 11 órakor az érseki székesegyház­ban ünnepélyes Tedeum volt, amelyen a kor­­­mány és a parlament összes tagjai megjelentek. Fél 12 órakor gyülekeztek a képviselők és a szenátorok a parlamentben. Tekintettel arra, hogy a király és a tábornoki kar nem jelent, meg a megnyitó ülésen, az nélkülözött minden ünnepélyesebb jelleget. A karzatok viszont zsú­folásig megteltek, ellenben a képviselők és sze­nátorok nem jelentek meg teljes számban. A nemzeti-parasztpárti táborban bizonytalanság uralkodott. A hangulat csendes volt és "komor, csupán a kispártoknál lehetett észlelni bizonyos mozgolódást. Pontosan 12 órakor Pap C. István elnök megnyitotta az ülést és ugyanekkor lépett a te­rembe Mánia Gyula. A képviselők és szenáto­rok felállva tapsolták a pártvezért, a­ki mosolyogva bólintott hívei felé. Közvetlen Má­nia után Mihalache jelent meg a parlament be­járatánál, őt is lelkes ovációban részesítették. Még tapsolt a parlamenti tömeg, amikor Jorgo impozáns alakja tűnt fel az ajtóban, nyomá­ba és kormányának tagjai, egyedül Manoilescu nem volt közöttük. Mihalachenak szóló taps köze­pette foglalták el helyüket a kormány tagjai, de meg kell áll­apí­tani, hogy I­or­gát is megéljenez­ték. Iorga nyomban a szószékre sietett, rövid papírlapot vett elő, amelyről megkezdte a trón­­beszéd felolvasását. Feszült figyelem közepette hangzottak a király szavai: ■ A király: Szükség lett volna az ország politikai erői­­nek összefogására, ez azonban nem sikerült ...A Mironescu-kormány lemondása után megalakult új kormányom a parlament­arizmus alapján kíván működni, céljait és metódusait is parlamentáris úton kívánja megvalósítani. Uj kormányom ama hosszantartó kísérletek után jött létre, amelyek megalakulását céloztuk. Ez a nemzeti kormány a mai súlyos pénzügyi és gazdasági viszonyok között rendkívül szüksé­ges lett volna és csakis az ország politikai erői­nek összefogása mellett jöhetett volna létre. Ez azonban nem sikerült és a kormányt sorga alakította meg. A törvényhozás eme rendkívüli ülésszakát ezennel megnyitottnak nyilvánítom. Károly." A trónbeszéd igen nagy feltűnést keltett, mert ez volt a legrövidebb szövegű királyi üze­net, amely eddig a parlamentben elhangzott. A további események már rapszodikusan pereg­tek, Pop C. István enunciálta, hogy a kamara délutáni ülése délután 5 órakor kezdődik, Bratu szenátusi elnök pedig közölte, hogy a szenátus fél 6 órakor ül össze ülésre. Amint Pop C. István elnök bejelentette, délután öt órakor ült össze a képviselőház, Pap C. István­ elmondotta­ a konvencionális­ megnyi­tó szavakat, utána C­sárga emelkedett­­szólásra és a miniszterelnöki székből többek között­ a következőket mondotta: "­­ Ez a parlament igen jó intenciókkal kezdte meg működését, azonban az idők folya­mán fokozatosan eltért az eredeti intenciójá­tól és nem tudott ura lenni a mindinkább elő­térbe nyomuló súlyos helyzetnek. Ez a körül­mény okozta a jelenlegi kormány megalakulá­sát, amelyben számos gyakorlati és elméleti tudással rendelkező szakférfiú foglal helyet. Kormányom tagjai a következő Programm kö­ré csoportosulnak: 1. A korona jogainak helyreállítása, ame­lyektől az utóbbi időben megfosztották. 2. Az igazi parlamentarizmus megvalósí­tása, a belső pártpolitikai harcok teljes kikap­csolásával. A regionalizmus megszüntetése, a­mely nem egyéb,­­mint a történelmi idők szo­morú maradványa. A nemzeti egység helyreál­lítása. 3. Egészségügyi reformok.­­A román nép testi és lelki egészségének helyreállítása. Egészségügyi reformok. Az egészségügyi auto­­nóm­ intézetek megszüntetése. 4. Iskolareformok. Annak megszüntetése, hogy az iskolákban kul­tur­parazitákat nevelje­nek. Az egyetemek teljes szabadsága. 5. Gazdasági liberalizmus helyreállítása, a különböző, korlátok megszüntetésével, amelyek a forgalmat egyenesen megbénították.­­• 6. A parasztság megszabadítása az uzsora­terhek nyomása alól. A termelési ágak olcsó hitelhez való juttatása. 7. Különböző pénzügyi és gazdasági refor­mok. A gazdasági viszonyok szanálásával. Ehhez a külföld támogatása is szükséges. 8. Az autonóm intézetek legtöbbjének meg­szüntetése, mert ezek felsőleges terhet jelente­nek az államháztartásban. 9. A hadsereg szükségleteinek fedezése, hogy megfeleljen hivatásának. 10. A pazarlás megszüntetése. A bűnösök megbüntetése. Bizonyos vagyonok revízió alá vétele. A miniszterelnök szavainál itt nagy taps tört ki, ami még fokozódott, _ am­ikor a fekete-]

Next