Aradi Közlöny, 1931. szeptember (46. évfolyam, 197-222. szám)
1931-09-01 / 197. szám
REAEH KÖZLÖNY Egyenlő jogokat kért a kisebbségeknek A csehszlovákiai magyarság ismert képviselőjének drámai hatású beszéde a genfi kisebbségi konferencián a „Vörös fonál“, amely egyformán húzódik végig minden népkisebbség életsorsán (seniben Szübó Géza dr. • Génfből jelentik: A kisebbségi konferencia ülésén Szüllő Géza dr., a csehszlovákiai magyarság ismert képviselője, hatalmas beszédet mondott. Drámai színekkel ecsetelte azt a súlyos helyzetet, amelyben a kisebbségek az utódállamokban élnek. — Ez a konferencia, — mondotta — az elnyomottak konferenciája és mi eljöttünk Génfbe, mert itt székel a Népszövetség, amely állítólag orvosolja a sérelmeket. A világ ma már tudomást szerzett arról, hogy igenis van kisebbségi kérdés és, hogy a békeszerződések nem a teljes igazságosság jegyében születtek meg, hanem igenis sok hiba van bennük. •—■ Általános elv az utódállamokban, ■— mondotta — hogy gyengítsék a kisebbségeket, sőt, hogy helyenként erőszakosabban, máshol kevésbbé erőszakosan — megsemmisítsenek minket. Iskolareformokkal a kultúránkat, pénzügyi reformokkal gazdasági életünket akarják megsemmisíteni s ez a program új vörös fonalként húzódik végig az utódállamok kisebbségeinek sorsán. Az utódállamok nemzeti államokká szeretnének válni. De, mi küzdünk a kisebbségi jogokért és nem hagyjuk magunkat meg semmisittem! Tudjuk, hogy vannak jogaink mellett kötelességeink, azonban mi csak azt kívánjuk, hogy a jogok és kötelességek a mérleg serpenyőjében egyenlően legyenek elhelyezve. A hetedik kisebbségi konferenciana különben bezárult és a következő határozatot hozta: " Az európai államok szervezett nemzeti kisebbségei tudomásul vették az egyes nemzeti kisebbségek helyzetéről beérkező jelentéseket, amelyeknek, benyomása alatt megállapítja, hogy a nemzeti kisebbségek helyzete úgy a népkisebbségeket védő szerződésekkel kötelezettállamokban, mint az egyéb államokban is a legsúlyosabb és azt a többségi népek meg nem értéssel kezdik. Az állampolgári egyenlőség, a törvény előtti egyenlőség, a kulturális szabadság hiányzik és a nemzeti kisebbségeket az élet minden megnyilvánulásában elnyomják. Az asszimilációs törekvések erősebbek, mint valaha voltait. Rendőr és karhatalmi erők segítségével nem hiányoznak a kisebbségi népek vagyona ellen irányított intézkedések sem. Már az előző konferenciák leszögezték, hogy Európa békéjének egyik feltétele a kisebbségek megfelelő jogvédelme. A hetedik népkisebbségikongresszus ezen felül megállapítja, hogy a Népszövetség még azokat a bejelentéseket is, amelyek az élet és vagyon ellen irányuló tettekre vonatkoznak, lanyhán kezeli és az eddigi eljárás alkalmas arra, hogy az európai népkisebbségekben a Népszövetség iránti hitet és bizalmat megrendítse. Megbízza a konferencia az elnökséget azzal, hogy a Népszövetség előtt kifejtse ezen egész Európa életére fontossággal bíró panaszok elintézésének szükségességét és hangsúlyozza azt, hogy azokat a jövőben az eddigitől eltérő módon kell kezelni. KEDD, SZEPTEMBER 8. Leleplez a Neamul Romanesc Fuzionál a néppárt a nemzeti parasztpárttal Bucurestiből jelentik. A Neamul Romanesc nagy cikkben foglalkozik a pártok ügyeinek kérdésével. A lap szerint októberben és novemberben nagy pártkongresszusok lesznek, amelyek szenzációsan érdekes eseményeket ígér-enek. A nemzeti parasztpárt és néppárt kongresszusai váratlan eseményekkel fognak szolgálni. A két párt vezetősége 3—3 tagból álló direktóriumot fog kinevezni, akik a két párt fúzióját rövid időn belül keresztülviszik. A Neamul Romanesc cikke politikai körökben óriási feltűnést keltett. Válni akar a kínai excsászárné Férje „többször brutalizálta" Pekingből jelentik: Suang-Lü excsászár felesége válópert indított férje ellen, mert az őt többször brutaliizálta. A válókeresetbert az excsászárnő elmondja, hogy már több üzbeti öngyilkosságot is akart elkövetni, de körlyezete ebben megakadályozta. A közvélemény elítéli az excsászárnő elhatározását, mert bár Kínában a törvény meg-s engedi a válást, de azt erkölcstelennek tartják. Az angol gyarmatügyi miniszter zokogva lépett ki a szakszervezetek vezetőségéből A walesi herceg barátja inkább megmaradt miniszternek — „Lenondottam — melélt elbocsájtottak volna.. Londonból jelentik: Thomas gyarmatügyi minisztert, a nemzeti vasutasok szakszervezetének titkárát a szakszervezet felszólította, hogy mondjon le miniszteri állásáról. Erre Thomas nem volt hajlandó, hanem a szakszervezet tanácsának mai rendkívüli ülésén titkári állásáról mondott le. Levelében ezt írja: — Gyáva és gazember volnék, ha cserben hagynám azt a kormányt, amelyben a nemzeti veszedelem idején helyet vállaltam. Életem legsúlyosabb elhatározása előtt állok, mert 11 éves koromban mint mozdonytisztító kerültem a vasutasok közé és azóta nem szűntem meg érdekükben dolgozni. A végrehajtó bizottság egyhangú sajnálattal vette tudomásul a lemondást és búcsút vettek a jelen levő Thomastól, aki távozóban az újságíróknak ezeket mondotta: — Lemondottam — mielőtt elbocsájtottak volna. Ez volt életem legszomorubb órája. Mindig a vasutasokért dolgoztam ... Az utolsó szavakat zokogva mondotta és reszketeg lépésekkel indult autója felé. Thomas 33 évvel ezelőtt lett a vasutas szakszervezet tisztviselője és akkor expressz-mozdonyvezető volt. Az utóbbi időben egyre emelkedett a társadalmi ranglétrán, előkelő barátai lettek és a szakszervezet nem jó szemmel nézte azt sem, hogy a walesi hercegnek legbizalmasabb barátja lett. A három óra írta: ANDRE CASTING. Még abban az időben törtem. — beszélte igrange — mikor Braziliában hajszoltam az anyát, ami aztán végül, ahogy tudjátok, itten szakadt a nyakamba, egy örökség alakjain. A véletlen egy napon a curanai köztársaág messze hirhedt elnökének, Manuel Oliveirának az útjába vezetett. A köztársaság mérhetesen gazdag volt aranyban, drágakövekben és drága, finom fafajtákban. Mindez holt tőke volt, mert a hely megközelíthetetlensége kizárta a szállítás lehetőségét. A környékbeli néger törzsekkel állandó hadakozásban éltek. A fehérbőrű, portugál Oliveira, ördögien kegyetlen zsarnok volt. Egy izben ebédre hivott elnöki palotájába, amely egy szellős, faoszlopokon nyugvó, lapostetős nagy csarnok volt, semmi egyéb és mikor beszéd közben megtudta, hogy Franciaországban a közgazdasági egyetemet látogattam, nagy lelkesen azon frissen kinevezett közgazdasági miniszterré, havi negyvenezer reis fizetéssel, ami körülbelül száz franknak felelt meg. Minisztertársaim között volt egy Herzog nevű német óriás, aki első pillanattól kezdve betolakodottnak tekintett. Egy bajor ezredben szolgált régen káplári rangban. Itt hadügyminiszter volt s a lázadó négerek letörése volt a feladata. Brutális, hevesvérű fickó volt. Egy tizenkétéves siheder szolgálta. Indián és néger tvér keresztezése. Mamalo volt a neve. Egyizben, mikor minden elfogadható ok nélkül, puszta kedvtelésből, korbácsolta a fiút, kiragadtam kezéből a korbácsot. Igaz, hogy nekem támadt s a hevenyészett bokszmérkőzésben le is gyűrt, de azóta bizonyos tisztelettel környékezett. A kis Mamalo pedig a tűzbe ment volna értem. Ahányszor csak messziről meglátott, nekemrontott és kezemet, lábamat csókolta. Idővel Herzoggal összemelegedtünk és néhány hónap múlva együttesen szerveztük meg a puccsot a mindenkitől gyűlölt Oliveira megbuktatására. Október 24-ét, a nemzeti ünnep napját választottuk a puccs napjául. Sajnos, a jól megtervezett puccs nem sikerült. Valaki beárult Oliveirának, aki Herzogot, engem és egy Chimbó nevű négert, a szövetségesünket, lecsukatott. Három külön börtönben. Fegyvereinket, pénzünket, még ruháinkat és cipőinket is elszedték. Oliveira gonosz tekintetével, örökös szivarjával a fogai között maga adta tudtunkra, hogy ..istentől meghatározott órában“ mindhármunkat. " ”on fognak lőni. Kivégeztetésünk órájának ezt a furcsa meghatározását olyan módon értelmezte, hogy börtöneink előtt bevezetett egy-egy cölöpöt és mindegyik cölöpre felakasztatott egy-egy órát. Tonto tábornok, a hadtestparancsnok, este, zseblámpájával a kezében végigvizsgálta e három órát. Udvariasan meg is magyarázta miért. Azt a parancsot kapta, hogy mindhármunkat azon percben fog sorjában agyonlövetni, amely percben a börtönünk előtt lógó óra megáll. Az éjszaka folyamán, rendszeres időközökben, megjelent az órák felülvizsgálására. Hajnalban a derék Tontó tábornok elégedetten csettintett a nyelvével. —Chimbó órájának a mutatói megálltak ... A négert azon percben kirángatták a börtönéből és elcipelték. De hiába lestük a puskaropogást. Később megtudtam, hogy az emberséges Oliveira meggondolta a dolgot és szándékát megváltoztatva, inkább felakaszttatta. A mi sorsunk se késhetett soká. Ugyan , melyikünk lesz az első? . . . E gyötrelmes várakodásban, idegeim túlfeszültségében szinte sóvárogtam, bár én kerülnék sorra. De Herzog órája állt meg előbb. Mikor az „én órám“ pontosan féltizenegyet mutatott. Oly hirtelen cipelték el, hogy alighogy búcsút inthetett . . . Fejem lángolt, a szívem vadul dobogott. Egyik percről a másikra várhattam a véget . . . Eltelt a nap, az éjszaka . .. Tonto minduntalan vizsgálta az órámat. És óráról-órára jobban bámult. Velem együtt. Éjfélkor az órám harminchat óra óta szakadatlanul járt. Felvirradt, újabb nap, újabb éjszaka köszöntött ránk s az óra szünet nélkül ketyegett. Bár megmagyarázhatatlanul, de kezdtem magam biztonosságban érezni. Oliveira, akit értesítettek a csodáról, maga jött az óra vizsgálására. S mikor a csodaórát körülvizsgálta és hallotta egyforma ketyegését, szinte félve mutatott rám: — Bocsássátok szabadon! Menjen útjára.* Ezt természetesen nem mondattam kétszer! . . . Tíz percbe se telt és bennültem egy, csónakban a Rión. Mielőtt a csónakot nekiindítottam, egy villogó szemű, gyapjas fekete fej bukkant elő a part bokraiból. Mamalo, a kis néger indián, akit egyszer kimentettem Herzog brutális kezeiből, kúszott felém búcsút intelgetve: — Isten áldjon, senor... sose feledd, hogy, Mamalo mentett meg!... hálából, amiért te is megmentetted Mamalot a veréstől. .. egészen könnyen ment... Az a mafla tábornok olyan mélyen aludt, hogy akár szépen el is sétálhattam volna az orra előtt!... De Mamalo négykézláb mászott éjjel az órához, hogy felhúzza... Mamalonak könnyű volt, mert Mamalo olyanfekete, mint az éjszakai.