Aradi Közlöny, 1931. október (46. évfolyam, 223-249. szám)

1931-10-01 / 223. szám

MA 12 OLDAL Szerkesztőség: Ida Rö­vábl és nyomda: Bvt. Reg. Fer­di­­nand (József föbercez-i­­) 4. Telefon: 151, Sürgönyeim­i Közlöny. Arad. .: Az Aradi Nyomda Vállalat tulajdonai kiadása és rotációs nyomása« Megjelenik naponta reggeli Aradi Közlöny Ara­d «. fil­fizet­ési Irak: évente 1080, félévre 540, negyed 1 1 évre 270, havonta 90 Lei. Külföldre havonta 50 Lejjel több. Ezreg szám 5 Lei Vasárnap 6 Lei :: (B­u c ír­re­stiben 50 báni felár-J Hirdetések tarifa szerint :: XLVI. évfolyam, 223. szám ^ Főszerkesztő: STAUB­ER JÓZSEF* ^ Csütörtök, 1931. október 1 Arad példaadása Október elseje egy órával hamarabb kö­szöntött ránk ebben az évben, mint ahogy szo­kott. A sorsunkat irányító földi hatalmak ren­delkezései szerint az ország valamennyi váro­sában ma éjjel csak egy pillanatig tartott az éj­féli időforduló s máris egy teljes órával estünk előre az időben, hatvan kerek percet vesztet­tünk napi pihenésünkből, csakhogy minél előbb Keletre érkezzünk a hamar megszokott Kö­­zépeurópából. Időszámításunk újabb mesterséges és eről­tetett meggyorsítása a közélet minden terüle­tén éreztetni fogja a maga hatásait. Ám,­­ amint minden rosszban akad egy kicsi jó is, — a véletlenek sajátságos összetalálkozásaként, azt mernénk állítani, hogy egyedül Aradon nem ártott az október elsejének ilyen meg­gyorsított beköszöntése. Ez a dátlum ugyanis aktív kezdetét jelenti annak a megértő szívre valló akciónak, amelyet Radu Cornel dr. kez­deményezésére és tervei alapján indítot­t meg Arad város vezetősége az aradi munkanélküli­ség problémáinak leküzdésére. A munkanél­küliség kérdéseinek megoldásáról szólva nem lehet eléggé nagy idő még az a­z egy óra sem, amellyel az előkészületek tartama megrövidül és a város társadalmának önkéntes áldozat­­készsége által egybegyűlt összegért a város munkára válthatja át az aradi munkanélküliek nyomorát. Közel egy millió lej áll jelen pillanatban Arad város vezetőségének rendelkezésére, hogy a közmunkák megindításával keresethez és ezáltal kenyérhez juttassa az aradi munka­­­­nélkülieket. Ha Csak a város költségvetésében rendelkezésre álló 350 ezer lejt, az elmúlt havi­­ gyűjtés 150 ezer lejét összegezzük a szeptem­beri gyűjtések 104 ezer lejével, az aradi pénz­intézetek 85 ezer lejes felajánlásával, valamint az Astrra-gyár igazgatóságának ez évben is fel­ajánlott 150 ez­er lejes adományával, végösz­­szegként 839 ezer lej lesz az eredmény. De nem vehetjük még számításba azt az összeget, melyet az aradvárosi, az aradmegyei, a Keres­kedelmi és Iparkamara, a Cassa Cercuala, a kereskedelmi és pénzügyigazgatósági alkalma­zottak és tisztviselők önkéntes havi rendes felajánlása jelent a munkanélküli segélyalap számára, mivel ez ugyancsak komoly össze­gek első ízben október elsején folynak be Arad város pénztárába. Beszámolóinkban hű tükrét adtuk annak, hogy milyen termékeny talajra hullott az a terv, amelynek megvalósí­tásában Aradi megye polgársága, papsága és katonai hatóságai egyformán kívánja kivenni részét. Ezek mulasztásaiból ennek az október el­sejei egy órának, melyet most akaratlanul is behozott az idő, ha másutt nem is, de Arad munkanélkülieinek sorsára nézve jótékony ha­tása marad, ha csak egy órával is sikerült meg­rövidíteni az egész országot elfátyolozó társa­dalmi nyomort. Az aradi példa nyilvánvalóan bizonyítja azt a tételt, hogy ahol megvan a se­gítség­nyújtás őszinte és céltudatos szándéka, ott az eredmény sem maradhat el. Arad pol­gárságának és különféle társadalmi rétegeinek áldozatkészsége hasonló akciókra buzdítja Er­dély többi nagy városainak vezetőségeit is és ez a tény bizonyára nem marad észrevétlenül a kormány előtt sem. A közmunkák sokat sür­getett megindítása országos arányokban jut­tathatja munkához a tétlenségre kényszerült ínségeseket, ha különféle rendelkezési alapjai­ból a kormány is meghozná végre a maga ön­kéntes áldozatait. Aradváros példaadó polgár­sága kiveszi részét az áldozatvállalás önkéntes feladatából: a kormány szaktudósain és állam­férfiain van a sor, hogy teherviselések áthárí­tása helyett önmaga erejéből hozzon áldozatot a közmunkák országos jellegű megindulása ér­dekében és a segítségre szorult munkátlan tö­megekért A megértés útján Németország és Franciaország „Éljen Laval! Éljen Briand! Éljen a béke!“ kiáltozással fogadták Párisban a visszatérő államférfiakat. Laval feltünéskeltő nyilatkozata — Új korszak Európában — Lelkesedik a párisi sajtó Németországért A két francia államférfi, Laval miniszter­elnök és Briand külügyminiszter berlini láto­gatása befejeződött és már mindketten vissza­tértek a francia fővárosba, ahol a tömeg lel­kesen és béketüntetéssel fogadta őket. A két francia miniszter rövid időn belül Washington­ba látogat el, hogy a Berlinben megkezdett munkát ott folytassák. ‘ Laval és Briand Berlinből való elutazásuk után Aachenből a következő, közösen megfo­galmazott táviratot küldötték Brümting kan­cellárnak és Curtius külügyminiszternek : — Nem szeretnék Németországot elhagyni anélkül, hogy ne fejezzük ki Önöknek köszö­net­ünket azért a fogadtatásért, amelyben Önök és a lakosság részesített bennünket. Megbeszéléseink során országaink közeledése érdekében dolgoztunk. Kifejezetten arra kívá­nunk törekedni, hogy együttes művünket siker koronázza. Laval miniszterelnök és Briand külügy­miniszter éjjel negyed tizenkét órakor érke­zett meg Parisba az északi pályaudvarra. Itt a kormány tagjain és Forster párisi német ügyvivőn kívül nagyszámú közönség várta a két államférfit, akiket — Éljen Laval, éljen Briand, éljen a béke!­kiáltásokkal üdvözöltek. Laval és Briand a nagy ünnepeltetés miatt csak éjfél után értek haza lakásukra. Laval a délelőtt folyamán rendkívüli minisztertanácsot hív egybe, me­lyen a berlini tárgyalásokról számol be. A francia miniszterelnök Németországból való elutazása előtt a berlini pályaudvaron­ nyilatkozatot adott az Intransingeant egyik munkatársának, amelyben kijelentette, hogy látogatásuk alkalmával sok mindenféle tisztá­zódott és a megértés most már Németország és Franciaország között útban van. Curtius német külügyminiszter a Liberté munkatársá­nak adott interjúban kijelentette, hogy a Ber­linben lefolyt találkozás csak kezdetét jelenti annak a német-francia közeledésnek, amelyt Európában egy új korszakot vezet be. — Bízom a jövőben — mondotta befejezé­sül a német külügyminiszter. Laval miniszterelnök Juemont francia ha­­tárállomáson a következő nyilatkozatot tette a Havas-ügynökség képviselőjének­-y — Berliniben a legkényesebb missziót tel­jesítettük, ami francia minisztereknek jutha­tott A német miniszterek látogatását viszo­nozva, közvetlen tárgyalásokra adtunk módot a két népnek. Minden intézkedés, amelyet a­ világnyomor leküzdésére teszünk, közelebb visz a felemelk­edéshez és a világbékéhez. Or­­­szágunk érdekeiből semmit sem áldozunk fel, azzal, hogy igyekezünk azokat a nemzetközi érdekekkel össz­hangba hozni. Ahogyan most Berlinben, úgy legközelebb Washingtonban is országom nevé­ben minden lehetőt megteszek, hogy részt vegyek a súlyos feladatok megol­dásában, ame­leket a világválság vetett fel­színre. A párisi sajtó osztatlan lelkesedéssel és elismeréssel ír Berlinről. Az egész frak­cia sajtó általában megállapítja, hogy Berlinben a konferencia­i lehetőségek tekintetbe vételé­vel eljutott óráig, ameddig csak lehetséges Botrányba fulladt a magyar főváros rendkívüli közgyűlése A szociáldemokrata városatyák botrányos verekedé­st provokáltak — Könyvek, tintatartók repültek az elnöki emelvény felé — Egy félreértés, amelyből vere­kedés támadt — Egy rendőrszakasz választotta szét a városatyákat Budapestről jelentik. A magyar szé­kesfőváros törvényhatósági bizottságának mai ülésén izgalmas, sőt szokatlanul botrányos je­lenetek játszódtak le, amelyek a szociáldemo­krata városatyák provokációjának tulajdonít­hatók. A törvényhatósági bizottság ugyanis ma délután rendkívüli közgyűlésre ült össze, ame­lyen a gazdasági válság súlyos helyezettével kívántak foglalkozni. A közgyűlés már a kez­detén is izgatott hangulatban ült össze, amely az egyes felszólalások folyamán még inkább fokozódni látszott Amidőn pedig Lázár Fe­renc keresztény községi párti tag beszámoló­jának előadására került a sor a napirend tárgy­­sorozata szerinti, a bizottság szociáldemokrata frakciója állandó közbeszólásokkal kezdte za­varni az előadót. Lázár végre is türelmét ve­szítve abbahagyta beszámolóját és a zajongó szociáldemokraták felé kiáltotta: — Mikor szegény emberek sorsáról van szó, kár zavarni a munkát! Erre Horváth szociáldemokrata városi tanácstag élesen belesüvullott a tárgyalóte­rembe : — Gazság! A váratlan felkiáltás nyomán óriási lárma tört ki az ülésteremben. A városatyák a pado­kon kezdtek ökleikkel dörömbölni és­­állandóan­­ zajongtak. Az általános kavarodásban három szociáldemok­rata tanácstag elindult a Wolff­­párt padsorai felé, hogy Horváth felkiáltását nem Lázár személyére értették s ezt az állás­pontjukat kimagyarázzák. Csiky László Wolff-párti városatya azonban félreértve a szociáldemok­raták közeledését, kiugrott a pad­sorokból és megrohanta a közeledőket. Erre általános verekedés és pofozkodás tört ki az amúgy is felkavart hangulatú ülésteremben. Peyer szo­ciáldemokrata tanácstag az előtte levő súlyos jegyzőkönyveket kapta fel és vág­ta a verekedők tömegei közé, majd kifogyván a municióból, székeket ragadott és azokat kezdte az el­­nö­ki emelvényhez vagdosni. Ripkl­ Ferenc főpolgármester belátva, hogy minden igyekvése, amellyel rendet kí­vánt terem­eni, teljesen hiábavalónak bizo­nyul, az ülést felfüggesztette és kivonult a te­remből. Csakhamar megjelent a verekedők kö­zött egy re­ndőrszakasz Andrejka Károly fő­­kapitányhelyettes személyes vezetése mellett és szétválasztotta a még mindig dulakodó vá­rosi képviselőket. A rend aránylagos helyreál­lítása után Ripka főpolgármester végérvénye­sen bezárt­a; a törvényhatósági bizottság bot­­rányba n állí­­t rendkívüli közgyűlését.

Next