Aradi Közlöny, 1932. augusztus (47. évfolyam, 179-203. szám)

1932-08-02 / 179. szám

MA 12 OLDAL Szerkesztéség 1., kiadóhivatal és nyomda: But- Ree. Ferdi­nand (József főherceg-út) 4. Telefon: 151. Sürgönyeim: Közlöny. Arad- Az Aradi Nyomda Vállalat tulajdona, kiadása és rotációs nyomása. Megjelenik naponta reggel-Aradi Közlöny ARA 3 L’ár előfizetési árak: évente 840, félévre 420, negyed­évre 210, havonta 70 Lei. Külföldre havonta 50 Lei lel több. Egyes szám 3 Lei- Vasárnap 5 Lej. .. (B­u­c­u­­restiben 50 bani felár.) Hirdetések tarifa szerint. XLVII. évfolyam, 179. szám ^ Főszerkesztő: STAUBER JÓZSEF ^ Kedd, 1932. augusztus 2 Hitler közel tizennégy millió szava­zatot kapott a német választásokon Összesen 38 millió 890 ezer szavazatot adtak le - Véres csatározások Németország­ban a választások napján - Sok halott, többszáz sebesült - Teljesen szétforgácso­­lódtak a kispártok - Németországban még mindig bizonytalan a helyzet­­- Hitlerék kétszázh­arminc képviselői mandátumot szereztek , augusztus 21-én ül össze a biro­dalmi gyűlés Herényietek egész sora követte a német választásokat Robbanásig feszült hangulatban zajlott le Németországban a választás. Ebben az esz­tendőben már negyedszer járult az urna elé a német nép, de még egyik választást sem előz­te meg olyan feszült hangulat, mint a mosta­nit. Mindenki tisztában volt azzal, hogy a jú­lius 31-iki német választások nemcsak egy negyvenmilliós birodalom népe, hanem egész Európa jövőjét döntik el. És mégsem hangzott­ el a döntés: a választások nem produkáltak pozitív eredményt, hiába volt a véráldozat, az elkeseredett küzdelem, mert egyik párt sem kapott kormányképes többséget. Hitlerék jelentékenyen előrenyomultak: a nemzeti szocialista­ párt majdnem kétszer annyi mandátumhoz jutott, mint amennyi aze­lőtt volt. Megerősödtek a kommunisták, a szo­ciáldemokraták is, de a mandátumok elosztá­sa olyan szerencsétlen, hogy egyik párt sem alakíthat kormányt. A jövő újra hatalmas kér­dőjelként mered a német birodalom népére, senki sem tudja, milyen események követik a nagyjelentőségű július harmincegyedikét. A beavatott német politikai körök azt mondják, hogy most már nem következhet egyéb, mint Hitler­ék erőszakos hatalmi kísérlete, vagy a porosz bárók kormányának a parlament ki­kapcsolásával történő megerősítése. Mind a két eshetőség példátlan megrázkódtatást je­lent Németországra és újabb bizonytalanságot az európai politikában. A német nép megpró­báltatása még mindig nem ért véget... talán csak most kezdődik ... Revolveres harcok az egész országban A német választások eseményeiről az Aradi Közlöny berlini tudósítása az alábbiak­ban számol be: Vasárnap reggel nemzeti-szocialista autók jelentek meg a választási helyiségek előtt. Az autókról megafonon át hirdették Kerrl, nem­zeti-szocialista alvezér szombat esti beszédét, amelyben közölte, hogy nem tartják tisztelet­ben a választások eredményeit, hanem erő­szakkal ragadják magukhoz a hatalmat. Az a hiányzó néhány százezer szavazat nem akadá­lyozza meg Hitlert és pártját abban, hogy a német táj megmentésére ne siessen. Itt már nem jogról, hanem természeti törvényről van szó. Egy másik autóról, ugyancsak megafonon azt közölték a tömeggel, hogy már a jövő hé­ten hazahozzák Vilmos császárt, később pedig azzal keltettek pánikot, hogy Hannoverben megmérgezték a nemzeti szocialista­ párt hat­van vezető egyéniségét. A hírről a nap folya­mán kiderült, hogy kortesfogás csupán. Mindenütt fojtott feszültség és várakozás urakodott. Rendőr­autók száguldottak végig az utcákon, röpiratok osztogatása tilos. A szoci­­ádemokraták plakátját, amelyen Hitler képe áll, ezzel a felírással: „Ez az ellenség, ez a nyomorult­ a rendőrség távolította el. Az éj­szaka folyamán egyedül a fővárosban 34 vere­kedés történt. Éjszaka három órakor az An­­klamer- és Zionkirz-ucca sarkán egy rendőr­­altiszt feltartóztatott egy kommunistát. A fia­tal kommunista revolvert rántott és rá akart, lőni a rendőrre, azonban a fegyvere csütörtök­­öt mondott. A rendőr ekkor három lövést adott le a fiatalemberre, aki a helyszínen meg­halt. Megállapították, hogy Ziegalski Artur 17 éves kommunista volt. Essenben fejbelőttek egy Schön Fritz nevű­ 18 éves Hitleristát, aki meghalt. Hasseldorfban is összeütközésre ke­rült a sor, Müller Fritz kommunistát halálosan megsebesítették. Egy másik kommunista mell­lövést kapott. Hamburgban is véres összeütkö­zés volt, több sebesülttel, amiért az egyik nemzeti szocialista­ klub zászlaját akarták le­szakítani. Kölli nemzeti szocialistát három lö­véssel megölték. Schönwaldban egy mezőgaz­da házába ismeretlen tettesek bombát dobtak. Szerencsére senki sem tartózkodott a házban. Halléban a kommunisták összeütköztek a nem­zeti szocialistákkal. .A rendőrség be­avatko­­zott a küzdelembe, mire több re­szőt meg'r­'­­besítettek. Chemnitzben egy csoport választó megtámadott két rendőrt. A támadók egyikét ■agyonlőtték, többet megsebesítettek. A két rendőr is megsebesült. Hindenburg vidéken, Papén kancellár egy zsigkocsmába­n szavazott le Düsseldorfban egy százötven főnyi kom­munista csapat tüntetést akart rendezni vörös zászló alatt. A rendőrség szét akarta oszlatni ■a tömeget, mire harcra került a sor. Két rend­őr meghalt. Breslauban is véres összeütközé­sek történtek. Itt egy közúti kalauzt lőttek le. A rendőrség harminc nemzeti szocialistát le­tartóztatott. Ob­aschinban a kommunisták egy Hitlerista plakátot szakítottak le. A nemzeti szocialisták Breslauból kértek és kaptak erősí­tést. Ekkor megtámadták a kommunistákat, elvették az egyik csapattól a vörös zászlót, a zászlóvivőt pedig lelőtték. Nüimbergben a szociáldemokrata ,fränkische Post­ szer­kesztősége előtt került sor harcra. Két sebe­sültje volt a lövöldözésnek. Lübeckben Meinen Bernát tekintélyes bőrkereskedő 25 éves fiát, aki a Reichsbanner tagja volt, két lövéssel­­agyonlőtték. A breslaui rádióállomás ellen a kommu­nisták követtek el merényletet oly módon, hogy felgyújtották az épületet és csak a szolgálattevő tisztviselők éberségének si­került nagyobb szerencsétlenséget meg­akadályozni. Az épület hátsó falára a me­rénylők tettük elkövetése előtt fekete fes­tékkel sarlót és kalapácsot festettek. összesen kilenc halottja és többszáz súlyos sebesültje van a választásoknak, amelyeknél véresebbet Németország még nem produkált. Vasárnap hajnalig a rendőrség háromszáz le­tartóztatást eszközölt, a vasárnapi verekedé­sekkel a letartóztatottak száma azonban több mint kétszeresére emelkedett. Hatalmas meny­­nyiségű puskát, revolvert és muníciót kobozott el a r­en­dőrség. Szinte illuzóriussá tette a titkos szava­zást a zászlóharc. Az egész német birodalom imbolygó zászlótömeg volt, főképpen a szél­sőséges pártok tették híveik kötelességévé, hogy zászlót tűzzenek ki lakásukra. Voltak balkonok, amelyekről három-négy párt zász­lója leng. Ezek a zászlók egy-egy család belső konfliktusát árulták el. A család különböző tagjai különböző pártállásúak voltak és egy­más mellett lengette a szél a kommunisták és nemzeti szocialisták zászlaját. Az újságírók fő­képpen azoknál a sz­avazatszedő helyiségek­nél csoportosultak, ahol a kormány tagjai sza­vaztak le. Papen kancellárt azonban hiába várták, a kancellár egy teljesen ismeretlen kis lebujban adta le szavazatát. Csak később érte­sültek erről az újságírók és fotóriporterek és vad hajsza indult meg a kancellár után. Végre sikerült egy kis korcsmában ráakadniuk a kancellárra, aki ott szavazott le. Még a pálya­udvarokon is elhelyezték a szavaztszedő bi­zottságokat és ezzel alkalmat akartak adni az elutazóknak, kirándulóknak, hogy távozásuk előtt eleget tehessenek állampolgári köteles­ségüknek. Hindenburg köztársasági elnök első­nek szavazott le — de nem Berlinben. A biro­dalmi elnök reggel kilenc órakor indult el autón Heinrichauba, ahol fia, Hindenburg ezre­des és Rüder kormányfőtanácsos kíséretében leadta szavazatát. Döntést akart a német nép Este nyolc óráig tartott a szavazás a leg­több kerületben. Az első választási eredmény Németország egyik legmagasabban fekvő pont­járól, a Watamann-menedékházból érkezett, ahol most első­ ízben dalt­oltek fel szavazó-de-

Next