Aradi Közlöny, 1932. december (47. évfolyam, 280-304. szám)
1932-12-01 / 280. szám
2 ARADI KÖZLÖNY Férfi és női szövetek, valamint szabó-kellékek legjobb beszerzési forrása Jk.JRA.JDI Megyeházzm.l szemben Abnormális módon emelik a házak átírási illetékét Az örökségi ingatlanokat is óriási módon megterhelik. — A hibás adásvételi szerződések következményei Egy bucuresti-i távirati iroda jelentése alapján az összes napilapok azt a hírt közölték, hogy az új ingatlanok adásvételi, illetve átírási illetékét felemeli a pénzügyminiszter, de az illetékkiszámításról téves adatot nyújtott a fentemlített sajtóiroda. A kérdést igen alaposan ismerő aradi szakemberektől az alábbi, rendkívül érdekes információkat kapta az Aradi Közlöny munkatársa. Ezekből megállapítható, hogy csaknem képzeletet felülmúló mértékben emelik a házak adásvételi, illetve átírási, továbbá az örökségek illetékét. Az új illeték kiszámítása annyira komplikált, hogy a háztulajdonos igen könnyen súlyos károkat szenvedhet. Évtizedeken keresztül a ház vételárának hat százaléka volt az átírási illeték, amelyet néhány év előtt 8 százalékra emeltek fel. Mivel igen sok szerződést a vevő javára tévesen állítottak ki és a tényleges vételárnál kisebb összeget tüntettek fel illetékmegtakarítás végett, azért az állam, a saját jövedelmének fokozása céljából, most horribilis mértékben fel fogja emelni az átírási tarsát. A mostani terv szerint az új illeték-kiszámításnál az eladási árat egyáltalán nem veszik figyelembe és csupán a bérjövedelmen alapszik az átirási illeték kivetése. Ha pl. egy aradi bérház bruttó 180.000 lejt hoz és nettó csak 85.000 lejt jövedelmez — a mai viszonyok közepette csupán egymillió lejért adható el. Ezelőtt ennek átírási illetéke 80.000 lej volt, de az új kiszámítás szerint a 85.000 lej bérjövedelmet húszszorosan veszik, amely 1.700.000 lejnek felel meg és ezt tekintik a ház értékének és ez után 8 százaléknak megfelelő, kb. 130.000 lej taksát számítanak az átírás alkalmával. Itt tehát kb. 50.000 lej átírási illeték-többlet jut az államnak, ami az új tulajdonost háromnegyedévi bérjövedelemtől fosztja meg. Ez az új rendszer kétségkívül teljesen lecsökkenti a városi házak eladási forgalmát. Ennél frappánsabb a másik példa: Az öregi Ipszilon 2.700.000 lej költséggel most új házat épített, amely 10 évig adómentes. Ipszilon néhány év múlva meghal, amely alkalommal a kincstár kiszámítja,hogy a bérház tisztán menynyit jövedelmez és ennek húszszorosát veszi az ingatlan értéke gyanánt. Ez alapon 5.500.000 lej után vetnének ki kb. 450.000 lejt kitevő illetéket. Ilyen esetek miatt jogosnak látszik az örökösöknek az a panasza, hogy már nagy jövedelmű városi házakat sem érdemes örökölni. (K. I.) ■ek CSÜTÖRTÖK, DECEMBER 1. Madzsar József egyetemi tanárt hathónapi fogházra Ítélték ítélet a budapesti kommunista perben Budapestről jelentik: Madzsar József dr. és társai ügyében a büntetőtörvényszék Szemák-tanácsa kétnapi tárgyalás után mára tűztte ki az ítélet kihirdetését- Néhány perccel tíz óra előtt nyitotta meg Szemák tanácselnök a tárgyalást A bíróság egy negyedórás tanácskozása után az elnök kihirdette az ítéletet. A törvényszék ítélete szerint Poll Sándort az állami és társadalmi rendelforgatásában bűönösnek mondta ki a törvényszék, bűnösnek mondotta ki kihágásban is, a többi vádlottakat azonban csak vétségben találta büntethetőnek. Pollt négy évi és két hónapi fogházra, Tisza László dr.-t egy évi és két hónapi fogházra, Kopecsek Margitot egy évi fogházra és az ország területéről való kitiltásra, Madzsar Józsefet hat hónapi, Kürti Hedviget egy évi fogházra, Postalics Emíliát három hónapi fogházra, Glotz Bélát hat hónapi fogházra, Háy Károlyt tiz hónapi fogházra ítélte a törvényszék és valamennyiüknek három hónapot és néhány napot kitöltöttnek vett. Hajdúk Ferencet és Kálmán Antalt három hónapi fogházzal sújtották, a vizsgálati fogsággal azonban büntetésüket kitöltöttnek vették- Az ítélet még nem jogerős. Hitler meghiúsítja Schleicher tábornok Elmaradt a két politikus találkozása, amelytől a német kormányválság végét várták - Berlinből jelentik. A német kormányválság még mindig nem ért véget. Mint ismeretes, Schleicher tábornoknak ma kellett volna Hitlerrel találkozni és a német közvélemény ettől a találkozástól várta a helyzet tisztázását. Az általános vélemény ugyanis az volt, hogy Hitler, illetve a nemzeti szocialista párt néhány hónapos kancellárságot engedélyezett volna Schleicher tábornoknak, mindaddig, amíg a jelenleg dúló gazdasági bajok, amelyek feltétlen és gyors elintézésre várnak, elmúlnak. A remélt találkozás azonban elmaradt. Mint utólagkiderült, Hitler Adolf Berlin helyett Weimarba utazott, ahol különböző politikai gyűléseken vett részt. Ide követték a ■n——lmitii—aujmingmimi— iiiimimii i ............ délutáni órákban Göring, Strasser és és dr. Frick nemzeti szocialista alvezérek, akik a késő délutáni órákban Hitlerrel hosszas tanácskozást folytattak. A megbeszélésről nem adtak ki hivatalos jelentést. Politikai körökben úgy tudják, hogy a tanácskozáson Schleicher tábornok Hitlerhez intézett meghívását tárgyalták meg és arra a konklúzióra jutottak, hogy a tábornok meg fogja érteni a nemzeti szocialisták válaszát abból, hogy Hitler nem jelent meg Berlinben. A német fővárosban egyébként erősen tartja magát az a hit, hogy Hitler és Schleicher találkozása nem is fog megtörténni. Ma tették közzé a nemzeti szocialista vezér e heti munkaprogrammját, kancellárságát Aki feladta a játszmát írta : STODOLNI DEZSŐ Valamelyik nap a posta furcsa levelet hozott. Mikor kibontottam, egy napló esett ki belőle. Egy naplótöredék... íme... — Nem találok semmit sem, amiért érdemes lenne élni. Magam is elismerem, hogy nagyon pesszimista vagyok, de senki sem volt még eddig az én kietlen életemben, aki egy kis melegséget nyújtott volna. Csak az anyám. — Igénytelen vagyok, semmi másra nem vágyom, mint egy kis boldogságra, melyhez mindenkinek joga van. Legalább is én így tanultam. Életem robot, napjaim keserűek, könynyem sokszor összefolyik a verejtékemmel. Nem hiszem, hogy így sokáig mehetne. — Három színtelen nap, semmi. Mik is a napok az ember, életében? Újabb küzdelmek és a szenvedések kezdete és soha be nem fejeződő kínta. — Őszinte vagyok. Teljesen. Nem is tudnám, hogy miért is ne lennék az, hiszen magamnak írok, de olvasni úgysem fogja senkisem. Még az anyám sem... Nem... biztosan nem ...De mégis jobb lesz, ha elégetem... Igen, ezt teszem. — De akkor ostobaság volt egyáltalán megkezdenem. Nem merek az anyám szemébe nézni. Neki olyan tisztás a nézése, aiiely nem tűri a hazugságot. És ahhoz, hogy igazat mondjak, már néhány napja gyenge vagyok... Hogy miért? Néisi tudom. Talán jobb is így. Talán... De lehet, hogy nem mindenki másképpen nézi ezt a táncot, melyben, én már elfáradtam. — Két napja egy sort sem írtam. Minnek. Talán holnap hamu porlad a helyén. Kint esik. Ázik az ucca. Ilyenkor olyan jól esik céltalanul bolyongani az aszfalton. — Magam sem tudom, hogyan történt. — Tegnap az irodában, ahová járok, a főnök kinyitotta a páncélszekrényt, valamit kivett belőle... Megszédültem, a fejem zúgott... Pénz... Ezresek... ott feküdtek egymás mellett. Új élet. Jólét. — Eh... Az embernek néha bolond gondolatai támadnak. — Tulajdonképpen semmi az egész... Csak egy nyomás a ravaszon és nyitva állana az út. — A pénzhez? — Lehet. De lehet, hogy a börtönhöz. Nem, inkább szenvedek tovább. Éjjel hánykolódom... Pénz.. Revolver... Éhség... Meg kellene tennem... meg... Aztán el innen valami ismeretlen helyre... Jaj... Az anyám... Mit tenne ő, ha megtudná, hogyhogy... öltem!... — Anyám faggat, mi bajom... Nem szabad sejtenie... Nem... Az irodában már régen rém csinálok semmit... Sokszor nézem a pénzt... Valami húz, érzem... Húz... És én még mindig itt küzdök az árral? — Meg kell tennem... Nem birom tovább... Csak egy kézmozdulat... Új élet... Vége lenne a nyomornak... Ma bent maradok túlórázni... A pénztáros egyedül van... És ha nem sikerül? — Ostobaság... sikerülni fog... Érzem... Valami szorítja a torkomat... a revolver biztatóan simul a zsebemben... Ma este. — Megtörtént. — Kezem biztos volt, nem voltam egy cseppet sem izgatott. Széles vércsík futott végig a mellén... Hirtelen elszédültem... Kezem megremegett... Gyilkos vagyok... Gyilkos... A pénzért... A nyomorult pénz!... Te kisért... Al most feltápászkodik... Utánam indul... Szeme fehér... haja csapzott... Uramisten... Menekülnöm kell. Kábultan csavargok a parton... Anyámnak nem szabad sohasem megtudnia... Lenn fekete örvények... Titkos köd a zugó folyam felett... ö kisért... ő... Érzem, hogy nyomomban van... Érzem. — Az emberek részvétlenül bámulnak bele az arcomba. Mindenki más belül, mint azt mutatja... Álarcosbál... Miért? — Arcomról csurog a víz... Nem birom ezt a hajszát... Érzem, hogy ö a nyomomban van... Most ott... Rávilágít a gázlámpa sápadt fénye... Látom azt a piros csikót a mellén... Rohanni kezdek... ő követ... rohan... a sarkamban van. ... Egy rendőr tartóztat fel... Azt hitte részeg vagyok... Én részeg?... Nevetnem kell.. Gyilkos vagyok, de nem részeg!... Fejem vadul zug... Ott lemn integet a folyó... Én gyilkos... gyilkos!... Ö már egészen a közelemben van... Jobban rohanni kezdek... Hiába... Már a hídon vagyunk... Nem birom... kifulladok... Gyilkos... Gyilkos... A gázlámpák torz alakokká olvadnak egybe... ő már egészen mellettem van... Érzem a lehelletét... Most... Most ... Hosszú ujjait a nyakam köré fonja... Segítség... Nem akarok meghalni... Nem... Élni akarok... Most... ... És másnap ismét valakinek a holttestét fogták ki a Dunából.