Aradi Közlöny, 1932. december (47. évfolyam, 280-304. szám)

1932-12-01 / 280. szám

2 ARADI KÖZLÖNY Férfi és női szövetek, valamint szabó-kellékek legjobb beszerzési forrása Jk.JRA.JDI M­egyehá­zzm.l szemben Abnormális módon emelik a házak átírási illetékét Az örökségi ingatlanokat is óriási módon megterhelik. — A hibás adásvételi szerződések következményei Egy b­ucuresti-i távirati iroda jelentése alapján az összes napilapok azt a hírt közölték, hogy az új ingatlanok adásvételi, illetve átírási illetékét felemeli a pénzügyminiszter, de az il­­letékkiszámításról téves adatot nyújtott a fent­­említett sajtóiroda. A kérdést igen alaposan ismerő aradi szakemberektől az alábbi, rendkí­vül érdekes információkat kapta az Aradi Közlöny munkatársa. Ezekből megállapítható, hogy csaknem képzeletet felülmúló mértékben emelik a házak adásvételi, illetve átírási, to­vábbá az örökségek illetékét. Az új illeték ki­számítása annyira komplikált, hogy a ház­­tulajdonos igen könnyen súlyos károkat szen­vedhet.­­ Évtizedeken keresztül a ház vételárának hat százaléka volt az átírási illeték, amelyet néhány év előtt 8 százalékra emeltek fel. Mi­vel igen sok szerződést a vevő javára tévesen állítottak ki és a tényleges vételárnál kisebb összeget tüntettek fel illetékmegtakarítás vé­gett, azért az állam, a saját jövedelmének foko­zása céljából, most horribilis mértékben fel fogja emelni az átírási tarsát. A mostani terv szerint az új illeték-kiszámításnál az eladási árat egyáltalán nem veszik figyelembe és csu­pán a bérjövedelmen alapszik az átirási illeték kivetése. Ha pl. egy aradi bérház bruttó 180.000 lejt hoz és nettó csak 85.000 lejt jöve­delmez — a mai viszonyok közepette csupán egymillió lejért adható el. Ezelőtt en­nek átírási illetéke 80.000 lej volt, de az új ki­számítás szerint a 85.000 lej bérjövedelmet húszszorosan veszik, amely 1.700.000 lejnek felel meg és ezt tekintik a ház értékének és ez után 8 százaléknak megfelelő, kb. 130.000 lej taksát számítanak az átírás alkalmával. Itt tehát kb. 50.000 lej átírási illeték-többlet jut az államnak, ami az új tulajdonost háromnegyed­­évi bérjövedelemtől fosztja meg. Ez az új rendszer kétségkívül teljesen lecsökkenti a vá­rosi házak eladási forgalmát. Ennél frappánsabb a másik példa: Az öregi Ipszilon 2.700.000 lej költséggel most új házat épített, amely 10 évig adómentes. Ipszilon né­hány év múlva meghal, amely alkalommal a kincstár kiszámítja,­hogy a bérház tisztán meny­nyit jövedelmez és ennek húszszorosát veszi az ingatlan értéke gyanánt. Ez alapon 5.500.000 lej után vetnének ki kb. 450.000 lejt kitevő illetéket. Ilyen esetek miatt jogosnak látszik az örö­kösöknek az a panasza, hogy már nagy jöve­delmű városi házakat sem érdemes örökölni. (K. I.) ■ek CSÜTÖRTÖK, DECEMBER 1. Madzsar József egyetemi tanárt hathónapi fogházra Ítélték ítélet a budapesti kommunista­ perben Budapestről jelentik: Madzsar Jó­zsef dr. és társai ügyében a büntetőtörvényszék S­z­e­m­á­k-tanácsa kétnapi tárgyalás után mára tűztte ki az ítélet kihirdetését- Néhány perccel tíz óra előtt nyitotta meg Szem­ák tanácselnök a tár­gyalást­ A bíróság egy negyedórás tanácskozása után az elnök kihirdette az ítéletet. A törvényszék ítélete szerint Poll Sándort az állami és társadalmi rend­­elforgatásában bű­ö­nösnek mondta ki a törvényszék, bűnösnek mon­dotta ki kihágásban is, a többi vádlottakat azon­ban csak vétségben találta büntethetőnek. Pollt négy évi és két hónapi fogházra, Tisza László dr.-t egy évi és két hónapi fogházra, Kopecsek Margitot egy évi fogházra és az ország területéről való kitiltásra, Madzsar Jó­zsefet hat hónapi, Kürti Hedviget egy évi fogházra, Postalics Emíliát három hónapi fogházra, Glotz Bélát hat hónapi fogházra, Háy Károlyt tiz hónapi fogházra ítélte a törvényszék és valamennyiüknek három hóna­pot és néhány napot kitöltöttnek vett. Hajdúk Fe­rencet és Kálmán Antalt három hónapi fogházzal sújtották, a vizsgálati fogsággal azonban bünteté­süket kitöltöttnek vették- Az ítélet még nem jog­erős. Hitler meghiúsítja Schleicher tábornok Elmaradt a két politikus találkozása, amely­től a német kormányválság végét várták - Berlinből jelentik. A német kormány­­válság még mindig nem ért véget. Mint isme­retes, Schleicher tábornoknak ma kellett volna Hitlerrel találkozni és a német közvéle­mény ettől a találkozástól várta a helyzet tisz­­tázását. Az általános vélemény ugyanis az volt, hogy Hitler, illetve a nemzeti szocialista párt néhány hónapos kancellárságot engedé­lyezett volna Schleicher tábornoknak, mind­addig, amíg a jelenleg dúló gazdasági bajok, amelyek feltétlen és gyors elintézésre várnak, elmúlnak. A remélt találkozás azonban el­maradt. Mint utólag­­kiderült, Hitler Adolf Ber­lin helyett Weimarba utazott, ahol különböző politikai gyűléseken vett részt. Ide követték a ■n——lmi­­tii—aujmingmi­mi— iiiimimii i ............ délutáni órákban Göring, Strasser és é­s dr. Frick nemzeti szocialista alvezérek, akik a késő délutáni órákban Hitlerrel hosszas ta­nácskozást folytattak. A megbeszélésről nem adtak ki hivatalos jelentést. Politikai körök­ben úgy tudják, hogy a tanácskozáson Schlei­cher tábornok Hitlerhez intézett meghívását tárgyalták meg és arra a konklúzióra jutottak, hogy a tábornok meg fogja érteni a nemzeti szocialisták válaszát abból, hogy Hitler nem jelent meg Berlinben. A német fővárosban egyébként erősen tartja magát az a hit, hogy Hitler és Schleicher találkozása nem is fog megtörténni. Ma tették közzé a nemzeti szo­cialista vezér e heti munkaprogrammját, kancellárságát Aki feladta a játszmát írta : STODOLNI DEZSŐ Valamelyik nap a posta furcsa levelet ho­zott. Mikor kibontottam, egy napló esett ki belőle. Egy naplótöredék... íme... — Nem találok semmit sem, amiért érde­mes lenne élni. Magam is elismerem, hogy na­gyon pesszimista vagyok, de senki sem volt még eddig az én kietlen életemben, aki egy kis melegséget nyújtott volna. Csak az anyám. — Igénytelen vagyok, semmi másra nem vágyom, mint egy kis boldogságra, melyhez mindenkinek joga van. Legalább is én így ta­nultam. Életem robot, napjaim keserűek, köny­­nyem sokszor összefolyik a verejtékemmel. Nem hiszem, hogy így sokáig mehetne. — Három színtelen nap, semmi. Mik is a napok az ember, életében? Újabb küzdelmek és a szenvedések kezdete és soha be nem feje­ződő kínta. — Őszinte vagyok. Teljesen. Nem is tud­nám, hogy miért is ne lennék az, hiszen ma­gamnak írok, de olvasni úgysem fogja senki­sem. Még az anyám sem... Nem... biztosan nem ...De mégis jobb lesz, ha elégetem... Igen, ezt teszem. — De akkor ostobaság volt egyáltalán megkezdenem. Nem merek az anyám szemébe nézni. Neki olyan tisztás a nézése, aiiely nem tűri a­ hazugságot. És ahhoz, hogy igazat mondjak, már­­ néhány napja gyenge vagyok... Hogy miért? Néisi tudom. Talán jobb is így. Talán... De leh­et, hogy nem mindenki másképpen nézi ezt a táncot, melyben, én már elfáradtam. — Két napja egy sort sem írtam. Minnek. Talán holnap hamu porlad a helyén. Kint esik. Ázik az ucca. Ilyenkor olyan jól esik céltalanul bolyongani az aszfalton. — Magam sem tudom, hogyan történt. — Tegnap az irodában, ahová járok, a főnök kinyitotta a páncélszekrényt, valamit ki­vett belőle... Megszédültem, a fejem zúgott... Pénz... Ezresek... ott feküdtek egymás mellett. Új élet. Jólét. — Eh... Az embernek néha bolond gondo­latai támadnak. — Tulajdonképpen semmi az egész... Csak egy nyomás a ravaszon és nyitva állana az út. — A pénzhez? — Lehet. De lehet, hogy a börtönhöz. Nem, inkább szenvedek tovább. Éjjel hánykolódom... Pénz.. Revolver... Éh­ség... Meg kellene tennem... meg... Aztán el innen valami ismeretlen helyre... Jaj... Az­ anyám... Mit tenne ő, ha megtudná, hogy­hogy... öltem!... — Anyám faggat, mi bajom... Nem szabad sejtenie... Nem... Az irodában már régen rém csinálok semmit... Sokszor nézem a pénzt... Va­lami húz, érzem... Húz... És én még mindig itt küzdök az árral? — Meg kell tennem... Nem birom tovább... Csak egy kézmozdulat... Új élet... Vége lenne a nyomornak... Ma bent maradok túlórázni... A pénztáros egyedül van... És ha nem sikerül? — Ostobaság... sikerülni fog... Érzem... Valami szorítja a torkomat... a revolver bizta­tóan simul a zsebemben... Ma este. — Megtörtént. — Kezem biztos volt, nem voltam egy cseppet sem izgatott. Széles vércsík futott vé­gig a mellén... Hirtelen elszédültem... Kezem megremegett... Gyilkos vagyok... Gyilkos... A pénzért... A nyomorult pénz!... T­e kisért... Al most feltápászkodik... Utánam indul... Szeme fehér... haja csapzott... Uramisten... Menekülnöm kell. Kábultan csavargok a parton... Anyámnak nem szabad sohasem megtudnia... Lenn fekete örvények... Titkos köd a zugó folyam felett... ö kisért... ő... Érzem, hogy nyomomban van... Érzem. — Az emberek részvétlenül bámulnak bele az arcomba. Mindenki más belül, mint azt mu­tatja... Álarcosbál... Miért? — Arcomról csurog a víz... Nem birom ezt a hajszát... Érzem, hogy ö a nyomomban van... Most ott... Rávilágít a gázlámpa sápadt fénye... Látom azt a piros csikót a mellén... Rohanni kezdek... ő követ... rohan... a sarkam­ban van. ... Egy rendőr tartóztat fel... Azt hitte ré­szeg vagyok... Én részeg?... Nevetnem kell.. Gyilkos vagyok, de nem részeg!... Fejem va­dul zug... Ott lemn integet a folyó... Én gyil­kos... gyilkos!... Ö már egészen a közelemben van... Jobban rohanni kezdek... Hiába... Már a hídon vagyunk... Nem birom... kifulladok... Gyilkos... Gyilkos... A gázlámpák torz ala­kokká olvadnak egybe... ő már egészen m­el­lettem van... Érzem a lehelletét... Most... Most ... Hosszú ujjait a nyakam köré fonja... Segít­ség... Nem akarok meghalni... Nem... Élni akarok... Most... ... És másnap ismét valakinek a holttestét fogták ki a Dunából.

Next