Aradi Közlöny, 1939. november (54. évfolyam, 249-273. szám)

1939-11-01 / 249. szám

­vi­co Administrator delegat: Dr. STÄUBER JANOS Proprietară: Societatea ARAD, AIMIL 54 No. 249 1939- november 1., szerda-Anonimă pt.­eartura ziarului Aradi Közlöny, Inreg in Reg. Pu­bl Redactor responsabil: SZ. JAKAB GÉZA Periodice sub No. 10/1—1988. Trib. Arad Mindenszentek 1939 NAGYANYÓ:" Mi mindig itt vagyunk és vár­juk, hogy benézzenek hozzánk kicsit, akik él­nek .. Olyan ritkán jönnek!.. Mikor is vol­tatok itt utoljára?.. Mindenszentek napján, mi­kor a templom harangja csengett... TYLTYL UNOKA: Mindenszentek napján? De hiszen akkor ki se mozdultunk a házból, mert fájt a torkunk ... NAGYANYÓ: Nem, de gondoltatok ránk... TYLTYL UNOKA- Az igaz .. NAQYANYÓ: No, hát valahányszor ránk gondoltok, mi fölébredünk és viszontlátunk ben­neteket ... Különös dolog ez ott fenn, az élők között... hát nem tudnak meg azok soha sem­mit .. . NAGYAPÓ­ Akárcsak a mi időnkben... Az élők olyan ostobák, mikor a Többiekről beszél­nek­­(MAETERLINCK. ..A kék madár“, mesejáték) Friss sebek, fel nem száradt kö­nnyek legvé­­vén elérkeztünk 1939­ november elsejéhez. Min­denszentek napjához, mikor az élők bekopogtat­nak az elmúlás birodalmának komor kapuján és emlékezéssel élesztgetik azokat akik örökre el­mentek. A csendes evász, a halk emlékezés nap­ja azonban ebben az évben többet jelent, mint húsz esztendeje bármikor, többet jelent, mert ez az első háborús Mindenszent napja és a megbé­kélő­ elgondolkodás­­helyét a vad kétségbeesés, az ismét felidézett tömeghalál ezreket kétségbeesés­be korbácsoló hulláma foglalja,fel.. A vádaskodás, a zokogásba futó számonkérés, az elkerülhetetlen­nek hirdetett husztítás meg nem öltésének napja ez a Mindenszent szomorú­ határkő a"m­ár elpusz­tult tízezrektől a halálra szánt milliók felé vezető úton. Húsz esztendőn keresztül közhellyé csé­pelten annyiszor idézték már ezen a napon a mos­tanit megelőző nagy háború tizenkétmillióra be­csült áldozatainak emlékét, hogy szinte idegenné és érzéketlenné vált a mesterséges elmúlás vi­hara okozta elkeseredés. Ami pedig vad bosszú­vággyal, leszámolást hirdető dühkitöréssel söpört végig a fegyverbe béklyózott világon. Mit mondhat az, aki az első háborús Minden­szent napján a halottakkal együtt az emberi lel­kiismeret szavát költögeti? Mit mondhatunk ar­ról, hogy kintatorzu­lt emberarcok fúródtak és fúródnak a sáros földbe és ordítják a halálra seb­­zett emberi test harsogó fájdalmát a fegyverdör­­gés mindent elnyomó zsivajába? Nincs az a hang, nincs az a figyelmeztető kiáltás, ami elég erős, agyakba vésődő lenne ahhoz, hogy ezen a napon gátlás nélkül hirdesse az élőknek. Nem lehet bün­tetlenül felidézni a pusztulás szellemét, nincs erő, ami megakadáyozhatja a gyilkosság gépezetének lendületét, amelyről puskaaggyal, vasökö­llel verik le a fékeket-Ma feléled a halottak birodalma. Az emlékezés szava ismét körünkbe vonzza az eltávozottakat. Ha igaz lenne a költő elgondolása, ezen a napon mindazok az elköltözöttek, akikre emlékeznek, visszanézhetnek erre a vértől csatakos sárgolyóra és ha így lenne, döbbenve láthatnák: „Különös do­­log ez ott fenn az élők között . . . Hát nem tud­­nak meg azok soha semmit?“ Láthatnák, hogy min­den éppen úgy történik, mint az ő idejükben. Az élők olyan ostobák és tehetetlenek. Magukkal, a sorsukkal, az élettel, amelyhez pedig annyira ra­gaszkodnának . . . De a halottak közömbösen, elporladva, vagy a termőfölddel éppen összeolvadva, mit sem törőd­nek már velünk, akik vakon rohanunk Mindszent­­től Mindszentig, közben pedig ezrével­­áldozzuk életünket, gyermekeinket, az apákat és a testvére­ket. Legdrágább kincsünket, az emberi létet pusz­títjuk és engedjük pusztítani. í­gy hősi sírok tesznek bizonyságot arról. „Őrségváltás” Olaszországban Lemondott az olasz kormány hat tagja, a fascistapárt vezetője és a hadseregfőparancsnokság három tagja . Moszkvába utazott újra a finn küldöttség Kölcsönös légi felderítő tevékenység kezdődött a nyugati frontok mögött Róma. Az olasz kormányban, a fascista párto­k­ban és az olasz hadsereg főparancsnokság ve­zető tisztségeiben széleskörű őrségváltás ment végbe. MUSSOLINI miniszterelnök elfogadta az olasz kormány hat tagjának lemondását. Elfo­gadta ezenkívül a hadsereg főparancsnokság 3 tagjának és a fascista párt vezetőjének a lemon­dását is- A lemondottak közt vannak SANTINI, ALFIERI miniszterek, ezenkívül a népnevelés­ügyi miniszter, a devizaügyi miniszter a köz­­munkaügyi miniszter és a miniszterelnökségi államtitkár A hadsereg­ vezetői közül lemon­dott PAIUANI hadügyi államtitkár, a hadsereg vezérkari főnöke és VALLE tábornok, a légügyi miniszter. Végül a lemondottak között van STARACE, a fascista párt főtitkára is. A lemon­­dottaknak Mussolini miniszterelnök kiejtett működésükért köszimetét fejezte ki A fascista­ Párt új főtitkára­­ a miiszterelnök Étere MI­T­­W a fascista indicia főkonzulját nevezte ki, aki mindössze 37 éves ember és aid, mint önkép­tes résztvett a­ világháborúban majd a kelet­­afrikai hadjáratban és a spanyol polgárháború­ban is, ahol több ízben megsebesült. A hadse­reg vezérkari főnökévé s hadügyi államtitkárrá nevezte ki a miniszterelnök GRAZIANI táborno­kot Staracet, aki nyolc éven át volt a fascista nak­ főtitkára, a miniszterelnök a fascista milí­cia vezérkari főnökévé nevezte ki Kinevezte a miniszterelnök RICCIT korporációs minisz­ternek, PAVOLINIT népnevelésügyi miniszter­nek, RICAIRDIT­ devizaminiszterré. PAL­EINA­­RIT földművelésügyi miniszternek, YANITTIT közlekedésügyi miniszternek TERENÁT köz­­munkaügyi miniszterré­ PRICOLAT kinevezték légügyi államtitkárrá. PERUCCIT afrikai mi­niszterré és ALFIERIT nagykövetté nevezték ki, későbbi beosztással. Az olasz kormány átszervezése a meglepetés erejével hatott, mert arról az utolsó pillanatig csak a legbeavatottabbak tudtak- illetékes kö­rökben hangsúlyozzák hogy a szokásos ,,őrség­váltásról“ van szó, amelyet bizonyos időközök­ben végrehajtanak- éj emberek kerülnek a szakminisztériumok élére, részben azért, hog a fascizmus vezetésre alkalmas gárdáját kibő­vítsék, másrészt pedig, hogy a fascizmus má­sodik nemzedékének tagjai nagyobb számban jussanak szerephez. Általában, megemlítik hog­y a kormányátalakításnak nincsen olyan jelentő­sége mint a demokrata államokban és nem je­lenti az általános politikai irányvonal megvál­toztatását Tény viszont hogy a fiatal erők új lendületet és új kezdeményezéseket hoznak Nagy fovo­sságot tulajdonítanak annak hogy Grazianit nevezték ki vezérkari főnökké. llesztinába utazott . Helsinki. Paasikivi vezetése alatt álló finn bizottság a finn kormánynak a pártok vezetői­vel megfogalmazott írásbeli válaszával kedden este utazott ismét Moszkvába. A finn kormány két napon át vitatta meg azt a választ, amelyet Paasikivi tegnap Moszk­vába vitt. Finn politikai körökben rendkívül súlyos­nak ítélik meg a helyzetet. A kormány elhatá­rozta, hogy a szovjet követeléseket visszauta­sítja. Finnország szerint Szovjetoroszor­szág­nak nincsen szüksége a finn szigetekre, hogy a Balti államokat egy esetleges támadás ellen megvédje. Az a határozat, hogy a finn kormány nem ad át területet Szovjetoroszországnak, végle­ges és megváltozhatatlan. Bár több jelenség arra mutat, hogy Stalin a finn kérdésben a megoldást keresi, Finnországban mégis klytat­ják a katonai elitkészületeket. Illetékes helyen hangoztatják, hogy a finn kormány és a nép még sohasem volt annyira egységes, mint a válság jelenlegi napjaiban­hogy az emberi kötelességteljesítés, a tehetetlenség törvényei, a szabadon eső kő végzetszerűsége vál­tozatlanul uralkodnak felettünk. Itt állunk hát,­ a sírok mellett — testben, vagy gondolatban —, itt állunk és szinte csodálkozó gondolattal tapogatjuk körül magunkat, hogy még élünk. Látjuk a pusztulást és a pusztítást, látjuk a beteljesedő végzetszerűséget, amelyet a szemben. A Havas-iroda jelentése szerint a finn kor­mány és a pártok vezetői közötti tanácskozás hosszadalmas volt és nem tudtak megegyezni egymással a szovjet követelések tekintetében­­,ezek a követelések a finn öbölben levő szige­tek átengedésére és finn területen, létesítendő katonai bázisok ügyére vonatkoznak. Az Aa- Land szigeteket ismét megerősítenék- miként azt Finnország és Svédország kívánja, de hár­mas finn—svéd—orosz bizottság ellenőrzése mellett. A követelésekhez tartozik még a Ba­­goda-tó északi részének határkiigazítása, va­lamint jószomszédi és baráti közös nyilatkozat kiadása. Londoni politikai és diplomáciai körökben tudni vélik, hogy Molotov külügyi népbiztos keddi beszédében az egész világ előtt deklimen­tálni fogja az orosz—német barátság elmélyü­lését s ebben utal az együttműködés további irányára is. Tudni vélik még, hogy Molotov úgynevezett ,­fenyegető békeajánlatot“ tesz, vagyis ultimátumszerű békej­avaslatot és Né­metország mindaddig tartózkodik nagyobb a rá­álló ellenfelek egyaránt megjósoltak, amikor azt hirdették, hogy ez­ a háború végzetes csapása lesz az emberi társadalomnak. Mindezt tudjuk és tehe­tetlenül, zsibbadtan várjuk a holnapot_ Amiről pe­dig éppen Mindszentek napján, a halottáldozatok­­ra gondolva kellene leghatározottabban­­és i­degen­­tudatosabban hirdetni, hogy jobb lesz, mint ez a végzetbe ágyazott ma . . . (b. k.) a Pee küldöttség 3 lei

Next