Aradi Ujság, 1923. január (22. évfolyam, 5-22. szám)

1923-01-07 / 5. szám

Egyes szám áru 1 len. Vidéken, 1­50 Leu. XXII. évfolyam 5. szám. TELEFON: 503. Hirdetéseket felvesz: „Kelet“ hirlapiroda Str. Alex­ (Salac-utca), „Wallinger" hirdetési Iroda Str. Boranovics (Lázár Vilmos­ utca) és a kiadóhivatal. Paradi Insx. Távirati Jelentések Mussolini az angol javaslat ellen. Róma:­­A tegnapi miniszterta­nácson Mussolini beszélt a párisi konferenciáról és részletesen tá­jékoztatta minisztertársait az an­gol terv felől a Párisba küldött olasz delegáció szakvéleménye alapján. Kifejtette, hogy a terv nem felel meg az olasz érdekek­nek, így elsősorban a négy évre szabott moratórium, amely meg­fosztaná Olaszországot a német szénszállítá­soktól és kényszerí­tené, hogy szenét a világpiacon szerezze b­e, miután az angol terv szerint a moratórium az anyag­szállításokra is kiterjedne. Ehhez járul, hogy az angol javaslat olyan tartozásokat fe akar elengedni Né­metországnak, amelyek az olasz költség­vetésben mint fontos bevé­teli tételek szerepelnek, nem is szólva a kisebb, volt ellenséges államok irányában fennálló igé­nyeik törléséről, a Romániának és Cseh­or­­szágnak folyósított előlegek elengedéséről, amit­­Olaszor­szág nem tehet meg. A francia és az olasz aranyfedezet már h­atodfél éve Amerikába került, London. Az a nagy meglepetés, amely annak nyomán támadt, hogy az angol kormány már ré­gebben Amerikába szállította Franciaország és Olaszország aranylelétjét, a mai reggeli lapok­ban visszhangra talál. .Hivatalos részről kijelentik,­­hogy a francia és az olasz árufedezetet már 5 és fél év előtt elküldték az Egye­sült­ Államokba és hogy ez a két megállapodás alapján történt, ne­vezetesen a londoni és a párisi kormány között egyrészt, másfe­lől a francia és az angol nem­zeti bank megegyezése után. Elő­ször a francia kormány egy mil­liárd aranyfranknyi letétjét szállí­tották ki Amerikába az angol nemzeti bankból, később Olaszor­szág 400.000 aranyfrankját. Mind a két aranyletét hadianyagok vá­sárlására szolgált Ameriká­ban, tehát lehetetlen Anglia számára a­z­ aranyaat összevásárolni. Meg­ál­lap­íti a­tó, hogy az angol közvé­leményre nézve az aranyletét kin­szállítá­sa éppen olyan megle­petés, mint Olaszországban és Franciaországban. Újabb részletek a Rasin miniszter elleni merényletről. Már decemberben meg akarta ölni a minisztert. Rasin állapota reménytelen. Bécs. Tegnap délelőtt tizenegy órakor jött a telefonos hír Prágá­ból hogy dr. Rasin pénzügymi­niszter ellen gyilkos merényletet követtek el. Egy fiatalember, aki körülbelül hú­szévesnek látszott, négyszer lőtt el pénzügymi­­niszeter, mikor lakásának ka­puján kilépve, az automobilba akart szállani. A járókelők rávetették magukat a merénylőre és lefogták. Dr. Rasin pénzügyminiszter eszméletlenül te­rült el a járdán. Néhány percig tartott csak, míg a mentőkocsi megérkezett, hordágyra tették és beemelték a súlyosan sebesültet. Egy közeli szanatóriumba vitték és az első orvosi vizsgálat azt állapí­totta meg, hogy életbenmaradásához kevés a remény. Az a golyó, amely csípőjén fúró­dott be, valószínűleg nemes szerveket roncsolt össze. A merénylő a körülállók kérdé­sére azt mondta, hogy a Bohemia bank tisztviselője és elvesztette egész vagyonát, mikor a cseh ko­rona zuhanása beállott. Politikai okok nem késztették a gyilkos­ságra. Ma a következő részleteket je­lentik: A merénylőt Supalnak hívják és első kihallgatásakor azt állítot­ta hogy a prágai Bohemia bank hivatalnoka és húsz éves. Nem volt nehéz rájönni, hogy személyi adatai hamisak. Supal nevű hiva­talnoka a Bohemia banknak nin­csen, nem is volt. A merénylő egy biztosító társa­ság alkalmazottja, Rieutsch-Br­ód­ból származik. Elmondta a rendőr­tisztviselő faggatására, hogy politikai motívumok érlelték benne az elhatározást. Nem tartozik semmiféle politikai párthoz, a cseh légiónak sem tagja azonban erős a hite, hogy Rasin politikai tevékenysége pénzügyi téren romlásba vezeti a csehszlovák köztársaságot. Bevallotta azt is, hogy már ré­gen készül a merényletre. Decem­ber 11-én kihalgatásra jelentke­zett a pénzügyminiszternél, el is ment a minisztériumba és az elfo­gadó szobában várt. Az mentette meg akkor Rasint a golyótól, hogy egy női látoga­tója volt s a merénylő félt, hogy a pénzügyminiszter helyett ezt a hölgyet fogja leteríteni. Be sem vár­ta tehát, hogy bebocsássák Ra­­sinh­oz és elment. Mikor ezeket jelentem, a me­rénylő kihallgatása még tart. A­­Szanatóriumból az a hír érke­zik, hogy a csipőlövés súlyos és a pénzügyminiszter még nem tért eszméletre. Állapotát az orvosok reménytelennek tartják. 0I09080I0SQI0BOSC, — A királyi fattyú anyja, Mi­ről híres Arad, Emelt ön már tő­két? Nyugdíjas színészek kará­csonya, Az újjáíróasztal mellől, „A Fáklya“ ötödik éve, Szenzá­ciós hírek stb. című érdekes cik­ket közöl az „Aradi Fáklya“ mai legújabb száma. 74410 1923. január 7. Román publicisták a Magyar Párt mellett, Mit mond Costa Foru. Kevesen vannak még a ro­mán közélet kiválóságai és a sajtó munkásai között, akik az objekti­vitás szemüvegén át vizsgálva a magyarság politikai szervezkedé­sét annak valódi értékét felismer­ni képesek és e felismerés mellett nyíltan tanúságot is mernek tenni. Annak nagyobb szolgálatot tesz a belső konszolidációnak az, hogy Gierga Miklós után most a román újságírás büszkesége, Costa Fora is a Magyar Párt védőinek sorába áll. A jeles publicista az Adeverul­­ban „Az erdélyi magyarok egye­sülése“ cím alatt cikket írt és eb­ben a következket tárja a tévelygő román közvélemény elé: „Diákságunk nacionalista tünte­tésére a mi magyar nemzetiségű polgártársaink azarl feleltek, hogy megalakították az Erdélyi Magyar Pártot. .Jól­­ tették-e a magyarok, hogy egymással egyesültek? Bizonyos, hogy,­ igenje ez joguk és érdekük volt, sőt, ha jobban megvizsgáljuk, még nekünk is érdekünkben állott. A Jósika bárónak ennek a szép és impozáns mágnásalaknak elnöklése alatt a választmányban helyet foglaló személyiségek kellő biztosítékul szolgálnak arra nézve, hogy a párt manifesztumában nyíl­tan kifejtett célokat becsületesen fogják szolgálni. A párt lesz az összekötő ka­pocs a kormány és a magyar nem­zetiségi kisebbség között. Mind­az a sok elégedetlenség, melyet ma nem lehett orvosolni, a párt útján hatóságaink tudomására jut. Kik ma titkon szenvednek, nyílt utat találnak panaszaik elő­terjesztésére, a párt választmánya pedig ezek közül a jogosakat kivá­lasztván sok jó szolgálatot tehet magyar polgártársainknak, de az ország kormányának is. Hogy a­ párt­állam lenne az ál­lamban s hogy általa a magyar irredentizmus megerősödnék? A magyar párt a többi népi és vallási kisebbség szövetsége mel­lett, amelyek az ország területén alakulhatnak, virágozni fog, ha jó­tékony hatása lesz. Ha azonban vallott hasznos céljától el­téve­­lyedne, ha netalán rossz útra térne akkor az ország törvényeibe üt­közni s ennek hátrányos következ­ményeit érezni fogja. De mire való ez a gyanakodás­? Vájjon az erdélyi románoknak nem volt-e a magyar időben román nemzeti pártja? Állam volt-e az államban? Velünk regátbeliekkel irrendentista összeköttetést tartot­tak-e fenn? Ma nyíltan megmondhatjuk e te­kintetben az igazat s az, igazság az hogy ha a mai állapotot az ő vagy a mi irredentizmusunktól kellett volna várni, még ezer évig várhat­tunk volna anélkül, hogy megvaló­suljon. Ugyanúgy állunk a magyar irre­­edntizmus rémképével. A mai magyar kisebbségeknek ugyanazok a jogaik és érdekeik a mik hajdanában a magyar uralom alatt a románikéi voltak. Mindnyájunknak és különösen az intellektuálisaknak, erre ügyel­jenek diák urak! — az a köteles­ségünk, hogy a népi és vallási ki­sebbségekkel szemben ugyanazok­ba a nemzeti elfogultságból szár­mazó hibákba ne essünk, amelyek­be a magyarok estek. A háztulajdonosnak nem kell lakásigazolvány. Minden engedély nélkül beköltözhet saját házába. Az­ aradi törvényszék a napok­ban érdekes elvi jelentőségű hatá­rozatot hozott. Egy ügy­ből kifo­lyólag kimondotta a bíróság, hogy egy háziúr minden engedély nélkül beköltözhet a saját házába megüresedett lakásba, mert a lakásigazolványi kö­telezettség csak a lakókra vonatkozik. A Szél­ utca 9. számú háznak Kompas­z József aradi iparos a tu­lajdonosa. Amikor ebben a ház­ban egy többszobás lakás meg­üresedett, a háztulajdonos, aki nem lakott a saját házában, be­költözött a lakásba, anélkül, hogy ezt a körülményt a lakáshivatal­nak bejelentette volna. A lakás­hivatal, aki nem akceptálta a ház­­tulajdonos eljárását, ötezer lej pénzbüntetésre ítélte Kompaszt és arra kötelezte, hogy a lakást ü­resítse ki. Az ügy felebbezés folytán a tör­vényszék elé­­került, ahol Zeiner Gusztáv dr. ügyvéd képviselte a háztulajdonost, aki azt vitatta, hogy a háztulajdonosnak nem kell igazolvány. Teljesen elég, ha egy­szerű bejelentést intéz a lakáshi­vatalhoz arról a körülményről, hogy a házában megüresedett la­kást elfoglalta. A törvényszék, amely Kovács József táblabíró­ elnöklete mellett tárgyalt, hosszabb tanácskozás után kihirdette ítéletét, amely tel­jes egészében­ elfogadta a háztu­lajdonos ügyvédjének álláspontját és kimondotta, hogy a háztulajdonos minden engedély nélkül elfoglalhatja a házában megüresedett la­kást, mert lakásigazolványt csak lakásbérlőnek lehet ki­adni. A laká­shivatal hatásköre csakis a bérbeadott lakásokra terjed ki, olyan eseteikre, amelyben a bérbe adó és a bérlő szerződéses vi­szonyban állnak egymással. A háztulajdonos által igénybevett lakást nem lehet bérelt lakásnak tekinteni, mert hisz a háztulajdo­nos nem fog saját magával szerző­dést kötni. Ezért a lakáshivatal hatásköre és a lakásigazolvány kényszere nem terjed ki a háztu­lajdonosokra. A törvényszék, egy­ben törölte a Kompasz terhére ki­vetett ötezer lejes bírságot. adóhivatal Arad, Bal» vantai Regina Maris (Andrâssy-nt 204 ■■■ Cenzurat: Dr. V. MARCOVICL ■■■ Felelős szerkesztős Dr. VÖRÖS LÁSZLÓ. ■■■ Kiadja : az Aradi Lajs O kiadó Vállalat. Nemagonizál a­ Fekete macska. Jobban érzi magát, mint valaha. Lapkiadók különös ambíciója. Az „Aradi Újság“ tegnapi szá­ma hosszabb cikkben írta meg, hogy a „Fekete Macska“ című saradon megjelenő irodalmi heti­lap, amely nívós tartalmával egé­sz Erdélyben feltűnést keltett, a kiadóik üzleti kalkulációjának negatív mérlege után megszűnik. Tény, hogy a „Fekete Macska“ új száma ma megjelent Aradon és az eddigieknek semmiben sem marad mögötte. A lap munkatár­sainak nevében ma Fekete Tiva­dar, a lap fő­szerkesztője, az aláb­bi levelet küldte az „Aradi Új­ság “-hoz: Mélyen tisztelt Szerkesztőség! Az „Aradi Uj­ság“ tegnapi számá­ban lapomról, a „Felkette Mateská“ ról megírták, hogy agonizál. A cikk íróját minden valósznűség szerint tévese­n informálták. A „Fekete Macska“ mai száma meg­jelent, a lap megszűnéséről szó sincs, a kiadóim hallatlanul am­bicionálják a ráfizetést. Az egész lapot azért alapították, hogy az aradi írókat és költőket felülfizes­sék. Elismerem, hogy drága a nyomda és drága a papír, de ne­kem és financiereimmek minden pénzt megér, hogy meg ne buk­junk. Erre én munkát, kiadóim anyagiakat, munkatársaim tehet­séget reszkíroznak. Kolportőrjeink igazolják, hogy az eddig megje­lent számok szerte Erdélyiben el­fogytak. Köszönöm az „Aradi Új­ságának, hogy elismeri a la­p iro­dalmi értékét,­­de ugyanakkor ké­rem, hogy állapítsa meg a „Fe­kete Macska“ min­den agónia nél­kül való friss lélekzését. Némely misztikus kávéházi sarkok halott­­kémeinek olcsó próféciáját, vagy szállongó verzókat rövidesen üres szóbeszédnek deklarálom. A t. Szerkesztőségnek nagyon köszö­nöm, hogy soraim közlésére mó­dot nyújtott. Igaz hívük: Fekete Tivadar. Filharmonikus koncert. Osztatlan nagy siker jegyeiben folyt le a tegnap esti filharmoni­kus hangverseny. A nagytermet zsúfolásig megtöltő mű­értő kö­zönség nagy reményeket fűzött a kitűnő szólista Unger Ernő zon­goraművész, a budapesti zene­akadémia tanárának teljesítménye elé. Az est gerince Tschaikowsky zongorahangversenye volt szim­fonikus kísérettel. Már az első háromnegyed ütemű frissen lük­tető ttétel után szűnni nem akaró tapsorkán fogadta a művészt, mely a monumentális maestosó­­ban végződő utolsó tétel eredmé­nyeként két szóló zongora rá­adást eredményezett. Unger Er­nő D aknán­y­i Capriccióját és Scriabin csak a balkézre írt Noc­turn­óját játszotta. Melegen á­tér­­zett előadása, kertek és precíz fu­tárnak tökéletes technikájának temperamentumos nagy erejű elő­adása méltán ejtettek bámulatba. Balkezének orchestrális erejét a balkéz-nocturnában — mit leg­utóbb a nagy orosz Lechintől hal­lottuk — csillogtatta. Külön ér­dekesség volt, hogy az apa és fia aratták együtt a diadalt, Un­ger Mór, az egyesület pompás karmestere elfojtva megindultsá­­gát, kiváló érzékkel tanította be és vezényelte a nagyszerű zene­kart. Az első szám Beethovennek talán legnépszerűbb szimfóniája, a Pastorale volt, melynek minden szépségét pontosan hozta ki a zenekar. Befejezésül könnyű far­sangi i­zű­ lormá­s zenét kaptunk, Berlioz római karneválját. A di­namikai hatásokra épített mű­ben gyönyörű részei vannak egy rit­kán hallott­ hangszernek ,az angol kürtnek. A hangverseny után a közönség melegen ünnepelte Un­ger Ernőt, Unger Mórt és a zene­kart. dr. —gár.

Next