Aradi Ujság, 1923. február (22. évfolyam, 23-46. szám)

1923-02-01 / 23. szám

XXII. évfolyam 23. szám. TELEFON: 503. Egyes szám ára 1 leu. Vidéken 1950 leu. Hirdetéseket felvesz: „Kelet" hírlapíródó Str. Alex­ (Salac-utca), „Wallinger“ hirdetési iroda Str. Boranovici (Lázár Vilmos-utca) és a kiadóhivatal. %ARADI IUSAG O­­dhirata! Arad, Bule­vardul Regina Marta (AndrAssy-trt 204 ) an Cenzurat: Dr. ?. MARCOVK3L mmm Felelős szerkesztő: Dr. VÖRÖS LÁSZLÓ. Kiadja : az Aradi Lap-­­ kiadó Vállalat. Katasztrofális hossz Berlinben. A dollár 34.500 márka k­ tasztrofális hossz berlini tőzsdén a bécsi piac em­­p­­ eseményeihez h­asonlít­­­ta, sőt azokat is felülmúlta. Az ipari értékek minden téren, de fő­leg a bányaértékek piacán óriási módon szöktek a magasba. So­kág a Harpeni bányamű tartotta a rekordot, de aztán a Stöhr Kamgern-részvény felülmúlta. A tőzsdét az irányította ebben a mértéktelen hosszban, hogy a jó­­vátételi­­bizottság január 31-ére 500 millió aranymárkát­­követel Németországtól, ami a dollár 34.500 márkás árfolyama mellett — és ezt az árfolyamot a dollár a tegnapi tőzsdeidő alatt több ízben meg is haladta­­­♦ 17 billió pa­­pírmárkát jelent. Négy nagy vármegyére kellene felosztani Erdélyt. Egy volt nemzetiségi-párti miniszter nyilatkozata. Bucureşti. Brediceanu, volt nemzetségi minisztert, ki a román nemzeti párt­ egyik vezérembere, egy erdélyi újságíró előtt kijelen­tette, hogy az ő felfogása a nép­­kisebbségi jogok alapelveinek te­kintetében teljesen egyezik Ma­tt­inéval. Távirati jelentések. Poincaré hajlandó elfogadni minden észszerű német javaslatot. Franciaország nem ak­arja annektálni a Ruhr-vidéket. Paris. Poincaré tegnap fogadta az amerikai újságíróikat és a kö­vetkezőket jelentette ki: — Téves az a hír, mintha Franciaország annektálni akar­ná a Ruhr-vidéket. Ellenkező­leg, Franciaország hajlandó el­fogadni minden észszerű nemeti javaslatot, amely alkalmas a jó­­vátételi probléma megoldására. Addig azonban, amíg ilyen ja­vaslat érkezik, megtartja a Ruhr-vidéket garanciaképen. Ki­jelentette még a francia minisz­trüsszel. A Ruth­-vidékre ter­ve­zen­t­ t­örvényszerrendszabályok között szerepel az állami bányák esetleges kiaknázása és a teljes terelnök, hogy Oroszország be­avatkozása a német kérdésbe és a lausannei konferencia bal­sikere súlyosan fenyegetik a világbékét. Paris. Poincaré még kijelentet­te, hogy tekintettel a szovjet ál­lásfoglalására, a Memel kérdés­ben és tekintettel a lausannei konferencia várható összeomlá­sára, a Ruhr-megszállás jelentő­sége eltűnt, mert a két előbbi do­log a valódi veszedelem a világ­­békére. tilalom arra nézve, hogy a ruhr­­vidéki szénből Németország meg nem szállott részének juttassanak. Újabb kényszerrendszabályok a Ruhr-vidéken: nemcsak magyarok, hanem tekin­télyes szláv anyanyelvű állam­polgár is szerepel Gyorgyevics Szlobodán főszolgabíró személyé­ben, kedden hat nacionalista ifjút kiutasítottak a város területéről. Deák Ferenc-utcám lefelé. Alig tett azonban három lépést, mikor önkénytelenül is visszanézett, hogy mit csinál a megvert Fridvalszky. Ebben a pillanatban felsikoltott. Revolverlövések dörrenése hallat­szott és két golyó egymásután a bal karjába fúródott. Körülbelül há­rom lépés távolságra lehetett egymástól a két ellenség. A sebe­sült fiatalember visszafordult és mielőtt Fridvalszky harmadszor is elsüthette volna revolverét, ő is revolvert rántott és sérü­­­letten kezével rálőtt Fridval­­szkyra. A szerencsétlen ember hörögve összeesett. Ebben a pillanatban még úgy látszik a revolver kaka­sát szorongathatta, mert még egy harmaik lövés is eldördült Esz­láry felé. A szemtanuk vallomása így mondja el az esetet. A rendőrség tekintetbe vette, hogy a verekedést Eszláry kezdte, továbá hogy a verekedés halál­esettel végződött és hogy lövöldö­zésük nemcsak az ő életüket, de a regeli órákban zsúfolt utca kö­zönségének életét is veszélyeztette úgy határoztak tehát, hogy Esz­láry egyelőre fogva marad. Az ügyészséghez viszik át, éshogy az döntsön, valljon Eszláry jogos ön­védelme igazolt-e annyira, hogy hogy az eljárás végleges lefolyta­tásáig szabadlábra helyezhessék? A megdöbbenő esetnek szomorú tanulsága az, hogy ma Budapesten — rendőrségi megálalpítás szerint — valóságos lovagiassági téboly uralkodik. Szinte naponként tör­ténnek inzultusok, állanndóan zsú­foltak a vívótermek, hajnalonkint a hűvösvölgyi erdő hangos a pár­­bajozók golyóváltásától. De megdöbbentő éppen ezzel az esettel kapcsolatosan az a rendőr­ségi megálalpítás is, hogy ma min­denki, jogos és jogosulatlan revol­vert hord és az első kellemetlen szóra revolvert rán­tető és fegy­­veres fenyegetéssel igyekszik elin­tézni személyes kellemetlenségét. Úgy látszik hogy éppen ennek az esetnek a kapcsán valami komoly rendőrségi in­tézkedés készül, amely meg­szigorítja a fegyverviselési engedélyek kiadását és lehetetlenné teszi, hogy minden 20—30 éves fiatalember fegyver­rel a zsebében jujon be hivatalába. Bácskában. Súlyos incidensek a magyarság ellen. — Közbelépett a Magyar Párt. — Kiutasították a támadókat Zentáról. A bácskai magyar lapok irják: Körülbelül két héttel ezelőtt kez­­dődtek Zentán azok az atrocitá­sok, amelyeket a novi sadi na­cionalista szervezet Zentán tar­­tózkodó tagjai követtek el és kö­vetnek el még most is napról­­napra. A zentai magyarság a belügy­miniszterhez intézett panaszában a következőkre mutat rá: Egy éve már, hogy a Zentán tartózkodói huszonöt-harminc tag­ból álló nacionalista ifjúság hadat üzzent a zenti magyaroknak és ál­landóan kereste az alkalmat az összetűzésre. a rendőrfőkapitány vé­gül is belátta, hogy a rendzavaró elemek munkája nem nevezhető éppen honmentő hazafiasságnak, mert a megtámadottak között 1923. február 1. Párbajmánia és lovagiassági téboly Budapesten. Mindenki revolvert hord. — Eszláry banktisztviselő jogos önvédelemből használta fegyverét. Budapest. A hatóságokat, a nagy­közönséget és a sajtót kizárólag az Eszláry—Friedvalszky dráma fog­lalkoztatja. Eddig 30 tanút hall­gattak ki, akik közül sokan való­ságos rémregényt adtak elő, öt tanú azonban érdekesen és egybe­hangzóan tett vallomást Eszláry meleltt. Az öt koronatanú vallomása, mely Eszláryt igyekszik igazolni, lényegében a következő: Reggel 8 óra tájban a Deák Fe­renc­ tér és a De­ák Ferenc­ utca sarkán sétálva várta Eszláry Ká­roly, hogy megérkezzék a bank elé Frivaldszky András. Úgy lát­szik, nem számított arra, hogy ko­csin fog jönni. Azt várta, hogy gyalog érkezik, mert mindig abban az irányban sét­ált, ám enről a cég­vezetőnek g­yalag jönnie kellett. Nagyon izgatottan és nyugtalanul sétált s akik az üzletek kirakat ablakai mögül nézték a sétáló fia­talembert, láttá­k, hogy valamire készülődik.­­ ! Háromnegyed kilenc lehetett — mondják a tanuk —a mikor egy konflis állott meg a Wiener Kom­­mercial Lank hivatali helyiségei előtt. A konflisból egy középter­metű, nagyon jól öltözött 30—32 év körüli kis fekete bajuszú fiatal­ember szállott ki. Kilépett a konflis ajtaján és ki­gombolta a kabátját. A pénztár­cává akarta kivenni, hogy a ko­csisnak megfizess a viteldíjat. A kocsis közben felállott a bakon és lehajolt a fizetni készülő úrhoz Ebben a pillanatban vette észre Eszláry, hogy Fridvalszky kocsin érkezett. Átrohant az úttesten Mielőtt Fridvalszky a pénztárcáját kivehette volna, már oda is érke­zett, neki is ugrott és legelőször is botjával megütötte néhányszor. Fridvalszky­ megdöbbenve emelte fel a kezét, hogy védekezzék. Ekkor támadója ököllel is nekiesett. Az egész verekedés csaknem szótlanul játszódott le és öt-hat nézője is akadt. A kocsis felemelte az ostorát, hogy lecsapjon a táma­dóra, de Eszláry ekkor úgy látta, hogy már elintézte Fridvalszkyt és rászólt: — Na, most megkaptad a maga­dét! Én Végeztem veled! P„„„I le Ar- -ti- -i- t. UlUl 3* ClUiU«PU *■ Franciaország számít a kisantant támogatására Páris. Illetékes helyen, kijelen­tették, hogy Franciaország ruhr­­vidéki akcijában számít a kisan­tant erkölcsi támogatására. A ka­tonai támogatás terve komolyan nem került szóba. Franciaország saját akciój­át sem szánta katonai­­nak és semmi sem ellenkeznék job­ban­­céljával, mint a ruhrvidéki ak­ciónak kapcsolatbahozása más ka­tonai mozgolódásokkal. Cáfolják az orosz—török kato­nai megegyezés hírét. Lausanne: Az orosz és a török delegáltak formálisan megcáfolják mintha Törökország és Oroszor­szág között katonai megegyezés jött volna létre. A Petit Parisienne szerint a török delegáció meg­kezdte az ellentervezet kidolgozá­sát, amely 60 pontból áll.

Next