Aranyosvidék, 1934 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1934-01-06 / 1. szám

2_______________________________________.,ARANYDeVIDflK,<______________________________1934 Január 6 egységes Románia határait. E veszedelemmel szemben a komány tudós fogja teljesíteni kötelességét és ezért felhívja a jó románokat, támogas­sák feladatának végrehajtásában. kormány ma­g az egész román közvéle­­­ménytől támogatva el van határozva és módjában is áll, hogy biztosítsa az állam rendjét és nyugalmát, amire oly nagy szüksége van és elvégzi a nemzeti újjá­építés munkáját, amelynek nevében megszerezte a Korona és az ország bi­zalmát.­­ A fájdalmas megpróbáltatás e pilla­natában, a felelősség súlyosságának fo­kozott terhével állunk Önök előtt, hogy teljesítsük kötelességünket teljes elhatáro­zottsággal és önmegtagadással a haza és a Korona iránt’*. A manifesztumot Anghelescu minisz­terelnök, továbbá a kormány összes tag­jai írták alá. Ostrom­állapot A 3376 számú királyi decretum és az 1933. dec. 30 án kelt 1544 sz. minisz­tertanácsi határozat az ország egyes terü­leteire és városaira vonatkozólag elrendel­te a statáriumot. Az ostrom állapot ki­lenc városra és két megyére terjed ki, és pedig: Bukarest, Kolozsvár, Cserno­­vitz, Kisenev, Iași, Nagyvárad, Temesvár, Galaț, Konstanca városokra s Prahova és Dombovija­ megyékre. Az ostrom­állapot sajtó­cenzúrával kapcsolatos. A nagy temetés Duca miniszterelnöknek, mint a nem­zet halottjának ravatalát az Athénéal pa­lotában állították fel s innen ment végbe a nagy temetés kedden délután impozáns arányú részvét mellett, több százezer főnyi gyászoló közönség kegyelet nyilvánításá­val. A temetés idejében kedden délután országszerte mindenütt s így Tordán is az összes templomok harangjai­­ megszó­laltak s gyászistentiszteleteket tartottak, melyeken a katonai és polgári hatóságok tisztikarai testületileg jelentek meg. A megrendítő gyászeset alkalmából Tordán is az összes középületeken gyászlobogók lengtek s a hivatalokban kedd a gyász­­szüret volt. nagyon o­csó lesz tehát az „Aranyosvidék", mindenben méltó olvasó táborának hatvá­nyozott támogatására ! Új előfizetési áraink tehát Egész évre . . . 100 Lbí Fél évre .... 50 „ Negyedévre ... 25 „ Egy szám ára” Az „ARANYO­SVIDÉ­K“ szerkesztősége és kiadóhivatala. Mai számunktól kezdve 2 Lei az „Aranyosvidék“ 44-ik évfolyamába lépett az „Aranyos­­vidék“ ez év január elsejével. Az évforduló alkalmából visszatekintve a letelt négy évtizednél hosszabb időre hálás lélekkel köszöntjük a lapunkat megértő szeretettel és hűséges kitartással támogató olvasóink táborát, kedves előfizetőinket és mindig készséges munkatársainkat. Lapunk minden igaz barátja fogadja ezért a nagyértékű támogatásért és segítségért hálás köszö­­netünket ! Kérjük őket, hogy az „Aranyos­vidék” iránti ragaszkodó barátságukat tart­sák meg ezután is változatlanul. Mi ezzel szemben lelkünk minden erejével arra tö­rekszünk, hogy a mi jó közönségünk, ne­­héz sorsú magyar testvéreink hűséges tá­mogatását továbbra is nívós, tartalmas, be­csületes irányú, a magyar élet lehetőségét minden vonalon szolgáló, segítő erősítő la­pot szerkesszünk. E tekintetben tehát irány­vonalunk és eszme-lobogónk a régi marad s ahoz ragaszkodunk ezután is az újság­írói tisztesség és puritánság lankadatlan kitartásával. A 4- ik évkezdetkor ezzel a jószán­­déku munka­készséggel indulunk az újév munkájába ,s teljes erőnkkel és lelkese­désünkkel arra törekszünk, hogy szép és nagy múltú lapunk ezután is kifogástala­nul és közmegelégedésre megfeleljen fon­tos hivatásának és missziójának. Nem más ez ma is, mint a­mely köztudat szerint ideálja, munkaprogramja volt lapunknak a közel félszázados múlt alatt: szolgálni híven, becsülettel minden gondolattal, min­den betűvel, minden sajtó­akcióval e vá­ros és e megye magyarságának jogos lét­érdekeit sorsának, jövendőjének könnyíté­sét, tehermentesítését, jobbítását. Szolgálni mindenkor és minden téren az igazságot és közérdeket. Erősíteni, felemelni a gyen­­­t és elesetteket, gyámolítani az elha­gyottakat és kereszthordozókat. Pártfogolni erősíteni, lendülethez segíteni és minél tér*­ményekbebbé tenni­­ a magyar kulturális, közgazdasági, népéleti és társadalmi szer­vek és erőtényezők működését­ és fejlődését. Ez a változatlan, híven vallott és hí­ven szolgált programmunk ma is és lesz a jövőben is ! Lapunk hasábjairól ez a szel­lem fog ezután is olvasóink lelkébe sugá­rozni. Ennek a szellemnek a munka-posztja a mi kis redakciónk és itt hivatásunk ko­moly átérzé3ővel dolgozunk ezután is ren­dületlen igyekezettel magyar népünk egy­ségéért és boldogulásáért. Éhez a mai súlyos idők számtalan nehézségei, gátjai, gondja-baja­ közepette el nem erőtlenedő lelkesedéssel vállalt és teljesített sajtó­munkához most: a 4- ik évfolyamunk kezdetén is megyénk s vá­rosunk egyetemes magyarságának további megértő támogatását és segítségét kérjük, hogy ebből a magyar testvéri összetartás­ból sarjadzók ki, viruljon ki s hozzon mi­nél dusabb termést a minden tekintetben boldogabb ujesztendő Ezzel az uj esztendei üdvözletünkkel és kérésünkkel kapcsolatban az .Aranyos­­vidék" előfizetőinek és olvasóinak egy nagy kedvezményt is kíván nyújtani, amikor a kiadóhivatal a mai megnehezült életviszo­nyokhoz alkalmazkodva 1934 január 1-től a lap példányonkénti árát leszállítja . Lejre s az évi előfizetési díjat 100 Lejre. Ezzel az áldozattal szemben hisszük és reméljük, hogy közönségünk azon meg­értő és együttérző támogatással és párto­lással fog felelni, a­mely nehéz és küz­delmes sajtómunkánkat sok tekintetben meg fogja könnyíteni. Nívós, tartalmas és Az ó­tordai köztemető rendezésének kérdése. Beszélgetés Dr. CSUTAK Kálmánnal, a temető uj gondnokával. Az „Aranyosvidék” nemrégiban fel­hívást kapott egy ótordai köztemetőt ér­deklő fontos ügyben B­e­k­e­a Károly ko­lozsvári ref. theológiai háznagytól, aki az ősz folyamán egy az ótordai köztemetőben tett látogatása alkalmával, amikor is egy régi sírhelyet igyekezett megtalálni a leg­nagyobb csodálkozással látta azt, hogy az ótordai köztemető sírjai semmi­nemű nyil­vántartásba felvéve nincsenek s egyedül a temető öreg őre, az öreg Vas Ferenc útbaigazítása nyomán lehet eligazodni a régi sírok között, aki ma még élő regisz­tere az ótordai köztemetőnek. Kötelessé­gemnek láttam — írja Békés Károly felhívni figyelmüket az ótordai temető le­hetetlen állapotára még az öreg Vas életé­­­ben, mert eltekintve a temető szomorú és fájdalmas rendezetlenségétől nem szabad továbra is megtörténni annak, hogy minden nyilvántartás mellőzésével, a temető törté­nete csak egy öreg ember memóriájában éljen Békés Károly úr nagyon is helytálló felhívásának vétele után felkerestük Dr. Csutak Kálmán ügyvédet a temető új gond­­nokát, akit lapunk nevében felkértünk, hogy a közérdekű ügyben adjon lapunk és a nagyközönség részére némi tájékoztatást. Dr. Csutak Kálmán, aki a gondnoki tisztséget 1933 tavaszán vette át Farkas Árpád elhalálozásával, kérdéseinkre a kö­vetkező választ adta. Az átvételkori állapotokról a követ­kezőkben van módomban referálni: Mindenekelőtt tudnunk kel, hogy az ótordai köztemető, amely cirka 13 hóld terület, telekkönyvileg éa ténylegesen is, a négy magyar egyház (r. kath., ref., u­it. és lath. egyházak) tulajdonát képezi. A kisajátítási eljárás rendjén a bejárattól jobbra eső belső tereket az egyázaktól ki­sajátították. A temetői alap jövedelme csupán a sírhelyekért befolyandó csekély díjak, a­­melyek azonban csak új sírhely nyitásért szedetnek és a változott viszonyokhoz ké­pest oly csekély összegek (150—400 Lejig) hogy ezekből nagyobb költekezéseket és befektetéseket eszközölni lehetetlen. Átlag alig esik egy hónapra egy zsirhely eladás, mert a többi mind a régi sírhelyekbe te­metkezik. Amikor átvettem,­akkor a teme­tőnek cirka 10.000 Lej készpénze és cirka 26 000 Lej bank betétje volt. Első intézkedésem a vízvezetéknek a temetőbe való kivezetése volt, ami ti.COO Lejbe került és amely összeget részben közadakozásból fedeztem, részben pedig

Next