Aranyosvidék, 1937 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1937-01-02 / 1. szám

2______________________________________,ARANYQeVIDÍSE>­_________________________________1937 január 2 zás, birodalmak mentek már tönkre a luxus- és élvezet-hajhászásban. Igyekezzünk mindnyájan megtar­tani azt a posztot, amelyen állunk ! És minden igyekezetünk az legyen, hogy fajtestvéreink részére munka­alkalmat s igy megélhetési lehetősé­get biztositsunk. Aki pedig megélhe­tést és ellenértéket kap, adja ezért oda legjobb igyekezetét, legponto­sabb munkáját. Tartsuk ébren és ápoljuk az együvé tartozás, a szeretet, a megbecsülés érzé­seit ! Legyünk egységesek terveink­ben és tetteinkben, kitartók a mon­­ban! Szeressük és becsüljük ember­társainkat faj, vallás és nemzeti kü­lönbség nélkül, mert csak így vár­hatunk hasonló érzéseket. Nekem nagyon nehezemre esik megcsllogtatni azt a reménysugárt, hogy jobb és jövendőnk, mint boldogabb lesz a mi az elmúlt évben osztályrészünkbe jutott életünk. Pedig ezt mégis hiszem és erő­sen remélem, mert vissza kell térjen e földre a békesség, a szeretet, a biza­lom, a jóakarat! Ezek a feltételei az életnek, a jövőnek. Ezek nélkül szörnyű pusz­tulásba rohan az emberiség s éppen ezért hiszem, az ember végre szá­mot vet lelkiismeretével s visszatér Istenéhez, akitől kapta az Isteni szikrát, amit léleknek hívunk. Ezért kívánok mégis Nektek kedves Testvéreim egy szorgalmas munkával eltöltendő, nyugodalmas, békés és boldogabb újesztendőt! A jelen szociális problémái. Kivonat egy előadásból. Irta: Báró Atzél Ede. II. Mint már említettem nem annyira a vagyoni különbségek, mint inkább a va­gyonok és a hatalom önző célszerűtlen fel­használása a baj kulforrása. A vagyon nem csak akkor káros, ha kihasznál má­sokat, hanem akkor is, ha lustán hever egy szalmazsák fenekén és a forgalomból kivonva nem teremt munkaalkalmakat. A jóllakott nem érti meg az édest. Törvé­nyeket hoz, amelyekkel saját á­láspontját egyoldalúan támasztja alá. Elfelejti, hogy egy bizonyos fokon túl a pénz csak an­­­nyit ér, amennyit segíteni tud a közön. Nem cél, hanem eszköz és nem csak az ér­demli meg, aki meg tudja szerezni és tar­tani, hanem elsősorban az, aki okosan fel­­tudja használni. Láttam külföldön óriási birtokokat, ahol a hozzá nem értő és lelkiismeretlen kezelés folytán a tulajdonos is végül csak adósságok között sínylődött, de láttam még nagyobb vagyont nálunk is, ahol a tudás és jóindulat olyan eredményeket tudott felmutatni, melyek munkást és munkaadót egyaránt a legnagyobb egyetértésben kap­ált egymáshoz generációkon kérést­­ül. ^-asztaltuck viszont jót és rosszat a va­gytalanok és vezetőknek oldalán is és ezer n­em osztályharcot kell hirdessünk, hanem­ eoz mindenki ellen bárhova is tartozzék kd nem annak a köznek az ér­dekeit szolgálja, amelynek mindnyájan tag­jai vagyunk. Nagy tudás és körültekintés kell an­nak elbírálásánál, hogy mit nyújthat egy vállalat a köznek és alkalmazottjainak, mert ez elsősorban az annyira titkolt te­­herbíró képességén múlik. A nagy versen­gés sokszor rákényszeríti a leglelkiismere­­tesebb munkaadót is arra, hogy éhbó­ért dolgoztasson, ha nem akar egy időn túl maga is éhezni, bukott vállalatából elbo­csátott munkásaival együtt és mire évek során v­a­ga is jobb helyzetbe kerül, a hosszú és kíméletlen tülekedés eltompi­­totta fiatalkori fogékonyságát, mely minden szépért és jóért lelkesedett, így ta­áo ön­hibáján kívül hasonló lett azokhoz, akik kíméletlenségre kényszerítették, mert min­den ember azt szokta visszaadni környe­zetének, amit tőle kapott. Nehogy valaki azt a következtetést vonja le, hogy rosszabbak vagyunk mint nyugat és főleg észak népei, melyek né­melyikénél a szociális problémák minta­szerűen vannak megoldva, mert ez nem áll fenn. Csak körülményeink mások, sze­gényebbek vagyunk és sokan közülünk, akik adni szeretnének, maguk is szűköl­ködnek Kétségtelen, hogy a világ, minden kézenfekvő rossz állapota dacára szociális téren is van haladás, de ez a természet­szerűen egyre fokozódó igényekkel nem tud lépést tartani, amely tény, nélkülözé­seket von maga után. Mai napság nem halnak éhen nálunk az emberek tömegei, legfeljebb Kínában és az oroszországi „nép­­boldogító“ mozgalmak következtében. Van­­nak csecsemőotthonaink, aggmenházaink, árvaházaink, kórházaink sőt betegsegély­­zőnk és még sok más állami és magán népjóléti intézményeink. Dicséretre méltó buzgalmat sőt eredményeket mutatnak fel egyesületeink és magánosaink. Mindegyre jobban kezd átmenni a köztudatba össze­tartozásunk érzete. Tudjuk, hogy az ön­zetlenség a legnagyobb önzés, mert minél többet adunk annak a közösségnek, amely­hez tartozunk, annál többet tud az idővel nekünk és­­ utódainknak nyújtani. Tudjuk, hogy az összes erkölcsösnek hirdetett tu­lajdonság nem csak szép, hanem hasznos is, a bátor nyer, az igaznak hisznek, a jót viszontsegítik. Mindent tudunk, amit csak tudni kell, sőt dolgozni is akarunk, eszméink érdekében, de csak kapkodunk és megelégszünk részleteredményekkel, anélkül, hogy megfognék a dolog lényegét. Csak az élet hozhatja meg és a si­ker bizonyíthatja. Áldozatokat kell hozni az biztos és ezt csakis azok hozhatják meg, akiknek van miből. Ilyenek pedig vannak és ha olyan haszonlesők, rövidlátók és nem­­törődök lesznek, hogy nem fogják meg­adni azt, amit meg kell adjanak önként, emberségből, vagy előrelátásból és a tör­vények sem fogják erre kényszeríteni őket, akkor idővel összecsapásra fog kerülni a sor, amiből pedig mindenkinek kára lesz. De azért minden helyzetnek megvan legalább­is a maga kezdeti részleges meg­oldási módja, ehez pedig elsősorban veze­tők kellenek, vagy kipróbált régiek, vagy a meg nem felelők helyébe nálunknál jobb újak. Ha pedig tényleg megérdemlik, foko­zottabb mértékben kell támogassuk őket, aminek fejében az eddiginél több munkát és eredményt követelhetünk és remél­hetünk is. A legkevesebb, amit elvárhatunk a vezetőktől még mielőtt bármit­ is elérné­nek : az igyekezet és segíteni akarás, amely legalább is annyi ügyességgel és tudással kell legyen párosulva, amennyi feltétlenül szükséges a körülmények által nyújtott lehetőségek legvégső kihasználására, mert anélkül csak szánalomra méltó tehetetlen­séggé változik a legnagyobb jóság is. Az igazi jósághoz pedig erő kell, amely segíteni büntetni és jutalmazni tud­jon egyaránt. Az erőt a minőség, az íz a hit és akarat ereje és a tömeg adja meg, a tömeget az egység az egységet a közös cél, a közös c­ét, pedig a kö­­zös érdek. Itt pedig megint elju­­ttunk jövendőnk legfon­tosabb kiindulási pontjához, a szociális kér­déshez, melynek sikeres megoldásán a leg­több fog múlni, mert ez az egység alapja, ha pedig sok ember egyet akar, az ered­mény legfe­jebb csak késhetik. Eredmény alatt jobb jövőt értünk, melyek mindenki­nek képességeihez mért kereseti és fejlő­dési viszonyokat biztosítanak és a nyomo­rékoknak is, vagy bárkinek, aki önhibáján kívül nem tud boldogulni, emberi megél­hetést nyújt. Mert ha tudja , hogy egyen­lőség a célbaérkezéskor nem is lehet, de kívánjuk az egyen­i indítást, mely alkal­mat ad mindenkinek arra, hogy képessé­gét kellőképen felhasználhassa. Mindazok, akik kitartó munkájukkal az élet folytonosságát biztosítják és köz­teherviselésükkel megadják a lét alapját, sajnos, olyanoknak is, akik azt nem ér­demlik meg, igényt tarthatnak egy olyan életre, melyben ki. betegség-, gyerek­nevelési , öregkori és nem túlzott kultu­rális kielégülési gondok nem fordulnak naponta elő. Minden, az mi ól, — igy a gondo­lat is — annak a rétnek a terméke, ahol született. Arról büntetlenül leszakitani nem lehet, igy jövőnk sz­olális kérd­é­i is csak a hazai gond­olat határain belül nyerhet­nek megadást. Amikor az örök nyugtalanság erőt fog venni rajtunk s állandó gond fog emész­teni azért, hogy mit tehetnénk egyformán mindnyájunk érdekében, akkor fogjuk meg­kapni az ütemet, amellyel a cá­ba fogunk érni a kellő időben. A hidakon menetelő katonaságnak nem szabad ütemesen lépni, nehogy a hid az egyszerre, közös akarattal történt erő­kifejtés következtében megrongálódjék, vagy éppen összeomoljon. Ezt a más világnéze­tűét­ is tudják és össze akarnák zavarni lépteinket, de ez számottevőleg nem fog­ sikerülni. (Vége). Rádiótulajdonosok! Miképen érünk el anód és fütőáram meg­­takarítást ? Csak a felülmúlhatatlan éé legújabb gyártmányú Dura-Optima fűtőelemekkel és Dura-rex anódelemekkel utóbbiak 3 lámpás készü­ékhez, ennél na­gyobb rádióhoz Dura-Rex-Triple háromszoros teljesítményű anódele­­mek révén. — Legmagasabb kapacitás és legjobb minőség 1 Legnagyobb kényelem és megtakarítás 1 Minden viszonteladóvól beszerezhetők. Technikai fellárositással szive­en szolgál: DURA MŰVEK R. T. Timișoara.

Next