Aranyosvidék, 1938 (48. évfolyam, 1-53. szám)

1938-01-01 / 1. szám

2________________________________ kapott többet Pártunk, mint a meg­előző választás alkalmával. Parlamen­ti csoportunk megnövekedett szám­mal, fiatal és új erőkkel kibővülve áll csatasorba. Ez a választás beigazolta ismé­telten azt, hogy a Magyar Párt az a nemzeti szövetség, amelynek kereté­be minden magyar tartozik, a magyar­ság egységének megbontása lehetet­len, az erre irányuló kísérletek és erőfeszítések mindannyiszor porba hullanak. Kedves magyar Testvéreim ! Az uj évben is haladjunk a megkezdett után, szorosan egymás mellett, kéz a kézben, egymást mindig megbecsülve és segítve. Minden cselekedeteinket uralja a mi nemzeti egységünk gon­dolata, melynek hiányában elpusztu­lunk s melynek létezése esetén az uj évünk is csak boldogabb lehet! Kívánom mindnyájatoknak ezt a boldogabb ujesztendőt! Boldog, örömteljes ujesztendőt ki­ván az „Aranyosvidék“ mélyen tiszteli előfizetőinek, olvasóinak, munkatársai­nak, hirdetőinek és összes barátainak Régi újévi emlék Turda-Tordáról. Emlékezés egy megható újévi búcsuzásra. Városunk egész közönsége mindig szeretettel gondol e ked­ves cikk írójára, megyénk egy­---- --orf-'-•- íiU T'^'jiffv­<■ J igazgatójára: dr. Ciuta Gheorge Arra, kinek szive — mint e cikke is igazolja — szintén melegen ápolja az egykori kedves tordai emlékeit. Megtisztelő emlékező soraihoz újévi igaz jókivánatain­­kat fűzzük. (Szerk.) Egy bölcs mondása szerint az idő­sebb ember életének csupán szomorú és kellemes eseményeire emlékezik, az előb­biekre ritkábban, az utóbbiakra gyakrabban, mikor Ebből kiindulva, az újév első napján, visszagondolni szoktunk a többé vissza nem térő, elmúlt évekre, örömest emlékezem életemnek Torda—Torda váro­sában eltöltött idejére, kellemes esemé­nyeire. 23 évig hű polgára voltam e vá­rosnak, ügybuzgó tisztviselője az ottani pénzügyigazgatóságnak, de ez bizony rég volt. Eszembe jutnak a tisztviselők és jó ismerőseim körében töltött újévi ünneplé­sek, melyekben részt vettem. Gyökerezett hagyomány szerint az új év első napján a tisztviselők délelőtti 10—11 óra között kellemes kötelességüknek tartották össze­gyűlni a pénzügyigazgató helyettesnél hogy vezetése alatt ünnepélyesen megjelenjenek a pénzügyigazgatónál s vármegyei főnök­nél, őket üdvözölni és jókivánataiknak élő szóval kifejezést adni. Mindig pontosan be lett tartva e régi, hagyományos szokás. Az ebbe­i ünneplé­seken én is részt vettem, eleinte mint tiszt­viselő, később mint pénzügyigazgató he­lyettes én vezettem a tisztviselőket s a végén mint pénzügyigazgató, én fogadtam az újévi üdvözleteket, mely útin követke­zett a meg vendégelé a jó itallal és étellel s egy jó óra hosszat vidáman és kellemesen töltöttük az időt, mint jó kollegák és ba­rátok. Az nap általánosságban uralkodott a jó kedv. A tisztviselők és városi polgá- , ARAN­YOB VIDÉ K*4______________________________1938 január 1 6.000.000 2.000.000 1.000.000 IOOOOOO sorsjegyekkel mind a­­ DACIA“ játékosai nye­ték Rendeljen postán sorsjegyet a „DACIA“ fociárusitónál Révész Ernő Târgu-Mureș — Piața 47 I 17286 16903 351697 leies föDDeremengt o 65882 számú számú számú számú rok kölcsönösen üdvözölték egymást, szent volt a béke, egyetértés és szeretet. Felejthetetlen maradt reám nézve az utolsó torda—tordai, 1921. újévi ünnepléa pénzügyig­azgatói minőségemben, a mikor egyúttal budtút vettem a pénzügyigazgató­sági tisztviselőktől, át lévén helyezve Cluj— Kolozsvárra. Ezen alkalommal a tisztvise­lők megajándékoztak egy nagy képpel, közepén az én fényképemmel, köröskörül a tisztviselők fényképeivel. Hálásan meg­köszöntem e figyelmet és szívből fakadó, keresetlen szavakkal búcsúztam az előttem megjelent tisztviselőktől, azután régi szo­kásnak megfelelően megvendégeltem őket, hogy legyen egy kis jókedvünk, hogy tudjunk erre emlékezni később is. Mikor javában folyt a jókedv, meg­vgaszzalván egymást: „Ne lúsuljunk, majd megleszünk valahogy !” — emelke­dik Halmi Lajos volt pénzügyi titkár, (je­lenleg pénzügyigazgató, miniszteri taná­csosi ranggal Magyarországon) — enge­­delmet kér, hogy néhány szót intézhessen hozzám, nem tehette előbb, mert búcsú­beszédem alatt hátul a tisztviselő kisasszo­nyokkal sírt. S oly érzékenyen könnybe lábadt szemmel búcsúzott tőlem, hogy alig tudtam könnyeimet visszatartani. Szavai meghatóan őszinték voltak. Nemsokára ő is eltávozott Turda—Torda városról. 8 azt a sziveket átjáró újévi üdvözletét és bú­­csúzást drága, szép emlékemnek tartom és kegyelettel fogom megőrizni mindvégig Dr. Csuta volt tordai pénzügyigazgató Dániai mozaik. Képsorozat egy tanulmányút tapasztalataiból. Irta: Dr. Nagy Miklós gazdamérnök. Két cikk. II. Autója, motorkerékpárja, vagy leg­alább biciklije Dániában majd mindenki­nek van. Ez az elamerikaisodásuknak jele s bele illik munkatempójukba. Répát ka­pálni a munkás, ha nem motorkerékpárral, akkor biciklivel jött. De gyalog soha. Nem luxus ott mindez, csupán közlekedési eszköz, ami időnyereségben fizeti ki ma­gát. A dán dolgozó ember, amikor leteszi a kapát, vagy a kalapácsot, vagy — hogy az intellektuellek se panaszkodjanak, — a tollat vagy körzőt, akkor szabad emberré lesz a szónak nemes és emberi értelmében akkor mindenki éli az életét. Ki kultur­­igényét, ki tudnivágyását, ki szórakozás­­vágyát elégíti ki, tetszés szerint. Ilyenkor felkapnak biciklijükre, s mennek a kívánt cél felé, nyáron leginkább a csodás tenger mellé, melyet minden 30 km re meg lehet találni valaho­, ha másként nem, legalább egy sekély fjord képiben A vasárnapi forgalomra jellemző, hogy egy reggel Kopenhágából mentem kifele autóbusszal. Az 5 km es után 1456 biciklistát hagytunk el. És ez az áradat így tart reggel is három, este is három óra hosszat. A dánok nemzeti vallása a lutheránus, de egyenjogunak vannak elismerve a rét, róm. kath. zsidó és methodista vallás is. Vannak régi időkből fennmaradt, hires templomaik, mint pl. a voskildei és kallund­borgi, da általában vidéki templomaik egyszerűségükben szépek, frontjuk rende­sen lépcsőzetes vörös tégla díszitéssel vég­ződik. Ha behunyt szemmel magam elé képzelem Dániát, mindig a következő 3 jellegzetességben áll előttem : a torony­nélküli, puritán egyszerűségű lépcsőzetes homlokzatú templomaiban, rengeteg, gyö­nyörűen gondozott élősövényeiben, s ked­ves, vidám szélmalmaiban. Híres múzeumaik vannak a dánoknak, sok drága műremek van bennük felhalmozva. Kopenhágában a Ny-Carlaberg Glyptotek, a Thorvaldser és a Nemzeti Múzeum a leghíresebbek. Egyptomi gyűjteményük modern szobor­­gyüjteményük képviselik főleg a világhíres­­séget. Sajnos, magyar művész szobrát, vagy képét egyebem találtam gyüjteményükben. Végül meg kell említenem még Kopenhága népi mulató-kertjét, a Tivolit. A Dániát járt idegen mindig ezzel kezdi a kard­zősködést: Látta-e a Tivolit? Mi­kor először jártam benne, az ott nyüzsgő nép még változatosabb és hangosabb volt, mint rendesen lenni szokott, mert Keresz­­tély király 25 éves trónra lépésének évfor­dulóját ünnepelte. A budapesti angolpark­hoz, vagy a buc­ureș­i Moșilorhoz hasonlít, nagyobb méretekben, azzal a különbséggel, hogy a benne szórakozó emberek sokkal kedélyesebbek, vidámabbak. Nem is csoda. Nem kell úgy megnézzék a garast, mint

Next