Aranyosvidék, 1938 (48. évfolyam, 1-53. szám)

1938-04-30 / 18. szám

Cenzurat ' / Anul XLVIII. Nr. Turda, 30 Aprilie 1938. ARANYOS VIDÉK Gazeta săptămânală politică și socială (REGIUNEA ARIEȘULUI) Apare în fiecare Sâmbătă 1­­ ? ABONAMENTE: Prim redactor: Editor proprietar: Pe un an 150 Lei 11 Pe un sfert de ani 38 Lei Dr. Gál Nicolae FÜSSY IOSIF Redactor responsabil. Redactor, Redacția și Administrația: Turda, Piața Mihai Abonamentele se trimit la Administrația ziarului. BorOSS Alexă Magyaróly Zoltán Viteazul No. 39. Pe o jumătate de an 75L 11 Un exemplar 3 Lei. A munka hármóniája. Sok viszontagság és izgalom után végre elérkeztünk egy olyan kor­szakhoz, amikor már lehet társadal­mi munka harmóniájáról beszélni, mert tudjuk, hogy a társadalmi egyen­súlyt, a lelkek békéjét semmi más nem valósíthatja meg, mint a munka harmóniája. Minden munka érték és értékte­remtő. Ezért mindenkinek a munkája fontos. De a legfontosabb az, hogy az összes állampolgárok és munka­tényezők folytonos tevékenysége egyetlen nagy összhangban olvadjon össze és egyetlen célt kövessen. Ez a cél nem­­ lehet más, mint minden dolgozó munkásember életle­hetőségének biztosítása és ezen ke­resztül az egész ország jólétének fel­lendítése. Ez a jólét a legáldásosabb harmónia. A társadalmi harmónia alapja a közgazdaság. Minden, ami történik, bármilyen távoli vonatkozásúnak is látszik, alapjában véve mégis a köz­­gazdasági életben gyökerezik. Elvont politikai elméletek indítóokait meg­találhatjuk a közgazdasági élet tala­jában, ha figyelmesen kutatjuk ke­letkezésüket. Ha a teória rossz talaj­­ból fakadt, akkor életképtelenné vá­lik. Ha azonban az eszmének meg­van az önmagában rejlő konstruktív teremtőereje, akkor építőleg érvé­nyesülni fog. A mi viszonyaink között nem is vitás az, hogy a magántulajdon el­vét tiszteletben tartó, mindenki szá­mára megélhetést biztosító társadal­mi berendezkedés az egyetlen lehet­séges, mert ennek közgazdasági ta­laja a munka értékének megbecsülése és a munka eredményének biztosí­tása. Nálunk, ahol a természeti elő­feltételek bőséges alkalmat nyújta­nak mindenki számára ahhoz, hogy dolgozzék és munkájából megéljen, életképtelen minden olyan társadalmi teória, amely megkíséreli elvitatni a munkához való jogot. A mi közgazdasági életünkben a változások, a fellendülések, a hanyat­lások, a fejlődések, a visszafejlődé­sek szinte mechanikus pontossággal követik a közgazdasági élet hullám­zásait. Ez természetes is. Majdnem azt lehet mondani, hogy Romániában állandó konjunktúra volna, ha néha meg nem zavarnák különböző befo­lyások. A munkások millióit lehetne még foglalkoztatni bányákban, erdők­ben, új vasutak és utak építésénél, új közegészségügyi intézmények ala­pításánál, az általános életnívó fel­lendítése körül. Sok milliárd értéket lehetne felhozni a föld alól, vagy a föld színéről, sok energiát lehetne kitermelni a folyóvizekből anélkül, hogy attól kellene tartanunk, hogy nem találunk piacot az új termékek számára. A legnagyobb piac, maga Románia. Románia népe a termékek leg­nagyobb részét maga fel tudná hasz­­használni, ha megvolnának az áruk beszerzéséhez szükséges anyagi esz­közei. Ez pedig magától bekövetke­zik akkor, ha mindenki dolgozik, mindenki termel és mindenki mun­kájának eredményét biztosítva látja. Ennek megvalósításához csak a meg­szervezés szükséges. Új eszmékre van szükség, amelyek a közgazdasági élet termékeny talajából hajtanak ki és amelyek épen ezért életképesek és megvalósíthatók­­­­hhez a korszakhoz most köze­lebb jutottunk. Ha valóban sikerülni fog a politikát teljesen kiküszöbölni a társadalmi és közgazdasági életből, ez már korszakalkotó eredmény. Belenyugszunk abba, hogy át­menetileg még bizonyos, nem tisztán közgazdasági jelentőségű intézkedé­sek történni fognak, de engedjék meg azt, hogy reméljünk. Az átmeneti in­tézkedések után egyedül és kizáró­lag a társadalmi munka harmóniája lesz a legfőbb szempont, ami a bé­kés együttélést és összeműködést biztosítani fogja. Most már igazán nincs szó sem optimizmusról, sem pesszimizmusról. A közgazdasági élet embereinek feladatuk az, hogy ter­melő munkáikkal járuljanak hozzá az állami és társadalmi értékek növe­léséhez és a maguk erejéből is se­gítsék elő a társadalmi munka igazi harmóniájának megteremtését. A pénz. K. L Miről esik manapság több szó, mint a pénzről, erről a furcsa kis jószágról, mely áldást és átkot egyaránt áraszt! Áldás az olyan ember kezében, aki nem pazarolja el oktalanul, hanem okos beosztással használja saját javára és ne­mes lélekkel a kultúra terjesztésére, a jó­tékony intézmények támogatására. Sajnos a legtöbb ember, ha nagy va­gyon birtokába jut, önzővé, fukarrá lesi és csak megnövekedett igényeit elégíti ki, a nemes közcélok anyagi támogatásától ridegül elzárkózik. Vannak azonban o­yan önzetlen lel­kek is, kik már azzal a kitűzött céllal gyűjtenek, hogy legyen mit hagyjanak em­­berbaráti, vagy kulturcálokra. Ezek a leg­­tiszteletreméltóbb emberek. Lemondanak arról a dicsőségről, hogy a dicsérő himnu­szokat élvezhessék, mert azokat róluk már csak haláluk után zenghetik el, mert csak akkor derül ki, miért voltak olyan lem­on­­dók saját személyüket illetőleg. Ha a pénz így és ilyen célokat szol­gál, a legnemesebb eszköznek lehet tekin­teni. De van a pénznek ördögi arculata is, mely addig vigyorog egy egy szerencsét­­­len emberre míg eltéríti a becsület ú já­rót. Hány ember átkozta már meg a pénzt, melyért mindent feláldozott, a minek va­lódi értéke van a földön, — hogy aztán kiközösítve embertársai közül a teljes zül­lésbe sü­lyedjen. Azt szokták mondani, hogy a­míg pénzed van, van elég barátod is. Mert va­lóban az élet sok példája mutatja, hogy a jó módból szegénységbe jutott embertől elpártolnak barátai még akkor is, ha ön­hibáján kívül jutott mostoha helyzetébe. Az ilyen „barátokén" azonban nem kár, Saját érdekét mozdítja elő, ha a­­ HANGYA“ Szövetkezetben vásárol, mert a Szövetkezet reklámja: a jó áru, a szolid ár és az előzékeny kiszolgálás. «

Next