Aranyosvidék, 1938 (48. évfolyam, 1-53. szám)

1938-02-26 / 9. szám

Cenzurat v * „ _ ., o V Anul XLVIII. Turda, 26 Febuarie 1988. ARANYOS VIDÉK Gazeta săptămânală politică și socială (REGIUNEA ARIEȘULUI) Apare în fiecare Sâmbătă ABONAMENTE: I Primredactor: I­I Editor proprietar: II *~v # « ft*« a N­ Dftaor f ROTP Pe un an 150 Lei II Pe un sfert de ani 38 Lei Pe o jumătate de an 75 L 11 Un exemplar 3 Lei. Abonamentele ce trimit la Administrația ziarului: ur­­uai nicolae rupax luoir Redactor responsabil: Redactor: Redacția și Administrația: Turda, Piața Mihai Boross Alexă Magyarósy Zoltán Viteazul No. 39. Politika és közgazdaság. A mindenkori választások két­ségtelenül még mindig a politika problémáit helyezik előtérbe.­­ Rend­kívül érdekes azonban megfigyelni, hogy a közgazdasági élet eleven ereje milyen gyorsan tud alkalmazkodni a változott viszonyokhoz és milyen ha­talmas regeneráló képessége van an­nak az energiának, mely a közgaz­daság fejlődését irányítja. Aki most ráér elmélkedni, törvényszerűsége­ket megfigyelni és azokból követ­keztetéseket levonni, szinte csodál­kozással állapíthatja meg, hogy a tár­sadalmi é et ös­zes hatóerői között talán a közgazdasági energiáknak van a legnagyobb befolyásuk a tár­sadalmi harmónia megteremtésére. Íme, bármilyen gyors változások is következzenek be a politikai és társadalmi életben, a közgazdaság halad a maga útján és ha talán pil­lanatokra bekövetkezik is némi diszhar­mónia, ez az eleven rugékony életerő szinte önműködően igyekszik megta­lálni a neki lekedvezőbb feltételeket. Bebizonyult az, hogy gazdasági krí­zis tartósan csakis gazdasági okok­ból következhetik be, mint ah­ogy gazdasági fellendülés sem képzelhető el gazdasági előfeltételek nélkül. Gyakorlatilag mindez abban nyil­vánul meg, hogy alig néhány napig tartó átmenet után a közgazdaság meg­találta a maga egyensúlyát és ma már azt lehet mondani, hogy eléggé nor­mális gazdasági viszonyok között fo­lyik tovább a termelés, a javak szét­osztása és a fogyasztás. Ez termé­­­szetesen nem annyit jelent, hogy po­litikai és társadalmi befolyások tel­jesen hatástalanul maradnak a köz­gazdasági életre. Ezek a befolyások bizonyos hatósági intézkedések for­májában jelentkeznek, amelyek ellen a közgazdasági élet nem térhet ki, amelyeket tudomásul kell vennie és amelyekhez alkalmazkodnia kell. Ha azonban ezek az intézkedések ellen­tétben állanak a közgazdasági élet törvényszerűségével, akkor a reak­ció pontosan csak olyan méretű, mint amennyit az intézkedések meg­kívánnak, ezentúl a gazdasági élet eleven ereje igyekszik minden más területen biztosítani magának a fej­lődés lehetőségét. A közgazdaság nem valami el­vont fogalo­m­ és korántsem annyira ingadozó és határozatlan, mint a po­litika. A közgazdaság gyűjtőneve an­nak a társadalmi berendezkedésnek, termelésnek, javak szétosztásának, amely m­ellett valamennyien az adott körülményekhez képest a lehető leg­jobban megtaláljuk megélhetésünk alapvető feltételeit. Természetesen ez nem mindig sikerül. Sokszor diszhar­mónia áll be a gazdasági osztályok között és ebből következik a krízis, amely bizony a legnagyobb csapást jelenti az egész társadalomra. A tu­­lajdonképeni krízisnek mindig gaz­dasági okai vannak, legtöbbször a termelés és fogyasztás közötti össz­hang megbomlása. A közgazdaság fellendülése pedig az együttműködés megszilárdulását jelenti. Ha nem tisz­tán közgazdasági okok befolyásolják az együttműködést, ezeknek a­z okok­nak nem lehet tartós a hatásuk és nem idézhetik elő sem a krízist, sem a fellendülést, — legfeljebb csak át­menetileg. Miután pedig Romániában a közgazdasági élet fejlődésének irányzata határozottan a fejlődés felé visz, ennélfogva a politikai okok bár­mennyire erősek is, legfeljebb csak átmenetileg idézhettek elő kisebb je­lentőségű krízist. Ezzel tisztában kell lennünk va­lamennyiünknek, akiknek főhivatá­sunk a közgazdaság, ha tájékozódni kívánunk a legközelebbi jövőre vo­natkozólag. A közgazdasági élet fej­lődése nem áll meg. Nem szabad abból egy pillanatra sem kikapcsolódnunk, mert aki bármely okból megszakítja a közvetlen összeköttetést a közgaz­dasági élettel, az t­lán sohasem tud­ja m­gtalálni többé az új kapcsolat lehetőségét. Minden körülmények kö­zött alkalmazkodnunk kell a ható­sági intézkedések formájában jelent­kező politikai intézkedésekhez, de semmiféle körülmények között sem szabad kihagyni azokat a lehetősé­geket, amelyek bennünket a közgazda­­sági élethez kapcsolnak. Vagyis folytat­ni kell eddigi munkánkat teljes erőnk­kel és energiánkkal, a legnagyobb hidegvérrel és tökéletes nyugalom­mal, úgy mint eddig A történelem­ben számos példa volt már arra, hogy a legkülönbözőbb politikai viszonyok mellett is virágzó közgazdasági élet alakult ki, amelynek mindenki egy­formán élvezte előnyét. Annyi azonban bizonyos, hogy ma­gának a közgazdasági életnek tör­vényszerű fejlődését megakadályozni senki sem kívánja, minthogy az nem is lehetséges. Ha minden előfeltétel megvan ahhoz, hogy a konjunktúra, a közgazdasági­ élet fejlődése továbbha­ladjon a maga útján, akkor ez is meg fog történni. A mi feladatunk tehát az, hogy minél kevesebbet törődjünk politikai problémákkal és minél többet dol­gozzunk saját hivatásunkban, amely bennünket minden szállal a közgaz­dasági élet fejlődéséhez fűz. A leg­közelebbi jövő ezt a feladatot hárítja ránk. És nekünk meg kell értenünk az idők szavát. Igyekezzünk tehát normális, ren­des hétköznapi hangulatot teremteni magunknak. Kevésbé érdeklődni a szenzációk és a hírek iránt, bizalom­mal lenni a közgazdasági élet ener­giájával szemben és dolgozni, nagyon sokat dolgozni, mert munkánk eredmé­nyétől függ a jövőnk. K. L <1 Saját érdekét mozdítja elő, ha a „HANGYA“ Szövetkezetben vásárol, mert a Szövetkezet reklámja: a jó áru, a szolid ár és az előzékeny kiszolgálás.i

Next