Aranyosvidék, 1939 (49. évfolyam, 1-54. szám)

1939-01-01 / 1. szám

2______________________________________.ARANYOS VIDÉK [UNK]­__________________________________1989 január 1 keretében helyezkednek-e el­­ egy­­párt­rendszer mellett, hogyan alakul ki a nemzetkisebbségek képviselete? Az új alkotmány szerint a szervez­kedés és jelölés szakmai alapon kell történjék, az arányosság szem előtt tartásával. Mindenesetre az alkot­mány és a pártfelállításról szóló ren­delkezés szövege között ellentétek is látszanak fennforogni. A hírek sze­rint a nemzeti újjászületés arcvona­lának kolozsvári alakulógyűlése­ al­kalmával a kisebbségi főkormány­­biztos úr tett volna minket érdeklő felvilágosító kijelentéseket, de vo­natkésés miatt a gyűlésre idejében nem érkezett be. Hogyan és miként tér át az ál­lam ismét a népképviseleti rend­szerre, ezúttal még korai lenne talál­gatásokba bocsátkozni, de az új év ezen kérdések tisztázását is minden­esetre el fogja hozni. Nem tudjuk most sem, mint ed­dig sem tudtuk, hogy mit hoz a jövő, de mi mégis kedves olvasóinknak az 1939 évben a legboldogabb új évet kívánjuk. A Nemzeti Újjászületés Arcvonala. Molt számunkban csak röviden emlékeztünk meg arról az általános érdekű eseményről, hogy őfelsége II. Károly király a belügy- és igazság­ügyminiszterek előterjesztésére szen­tesítette a Nemzeti Újjászületés Arc­vonala nevű egyetlen politikai szer­vezet létesítéséről intézkedő törvényt. Az új törvény december 16 ról van keltezve. Ez lesz az országnak egye­düli politikai szervezete, amelybe minden 21-ik életévét betöltött ro­mánnak joga van felvételét kérnie, kivéve a katonáknak és a bírói kar tagjainak. A nemzeti újjászületés Arc­vonalán kívül minden más politikai tevékenység titkosnak tekintetik, amit a törvény szigorúan büntet A törvény megjelenése után az egész ország területén megkezdődött a pártszervezés munkája, illetékes helyen rámutatnék arra, hogy az alapítók között helyet foglalnak va­lamennyi társadalmi réteg képviselői, akik a múltban a különböző felfo­gású politikát képviselték. Az alapí­tók között ott találjuk a munkásmoz­galmak képviselőit. Azonkívül meg­lepő volt az erdélyi közéleti méltó­ságok nagy számban való csatlako­zása. A belügyminiszterhez és a párt alapítóihoz özönével érkeznek a csat­lakozási nyilatkozatok és táviratok az ország minden részéből. Az egyes tartományokban már az ünnepek után közvetlenül sor került az alakuló nagygyűlések megtartására. Márton Áron apostoli kormányzót gyulafe­hérvári püspökké nevezte ki a Szentszék. A Vorbuchner püspök halálával meg­üresedett püspöki szék betöltésére XI. Pius pápa — amint előrelátható volt — Márton Áron apostoli kormányzót nevezte ki. Márton Áron kanonoknak püspökké való kineve­zése nagy örömet és megelégedést keltett az erdélyi katolikusok között. Az új püspök eddigi működésével már bebizonyította, hogy erre a magas egyházi tisztségre a legalkalmasabb személyiség, akiben meg van minden hivatottság arra hogy a gyulafehérvári egyházmegye hajó­ját biztosan vezesse. Márton Áron az új püspök, 1896-ban született Csikszentdomokos községben. Most 42 éves. Középiskoláit a Csíkszeredai és gyulafehérvári katolikus főgimnáziumok­ban végezte. Gyulafehérváron érettségizett, utána a gyulafehérvári teológia hallgatója volt. A világháború kitörése idején tanul­mányait megszakította és mint tartalékos főhadnagy szerelt le. A világháború folya­mán több kitüntetést kapott. A békekötés után ismét folytatta tanulmányait és 1924 ben szentelték pappá. Pappá szente­lése után előbb a gyergyóditrói, majd a gyergyószentmiklósi egyház káplánja volt, utána Marosvásárhelyre nevezték ki hitta­­nárnak. Nem sokkal ezután a Terezianum tanulmányi felügyelőjévé nevezték ki, ké­sőbb pedig érdemeinek elismeréséül püspöki szertartónak. Kolozsvárra 1934 ben került, mint nagy tehetségű hitszón­ok. Itt rend­kívüli szervező erejéről tett bizonyságot, ő vetette meg alapjait a katolikus népszö­vetségnek is. Dr. Hirschler József beteges­kedése alatt, mint helyett a spUbinus ve­zette a róm. kat. egyházközség ügyeit. Hirschler halála után, mint Vorbuchner Adolf püspök bizalmasa, átvette a plébánia tényleges vezetését. Még ebben az évben címzetes kanonokká nevezték ki. Vorbuch­­ner halála után pedig a pápa az elhunyt püspök helyébe, apostoli kormányzóvá ne­vezte ki. Alig két hónapja vette át a gyu­lafehérvári egyházmegye vezetését és ez­alatt a rövid idő alatt is megnyerte az erdélyi római katolikusok egyházi és világi tagjainak rokonszenvét, bizalmát és szere­­tetét szentesítette a pápa azzal, hogy most püspökké nevezte ki. Népviselet és turistaság. Irta: Merza Gyula ny. muzeumigazgató. Amikor az EKE fölvette munkater­­vébe a néprajz művelését is, ennek a tu­rista egyesületnek akadt egy lelkes propa­ganda-vezére dr. Herrmann Antal egyetemi tanár személyében, aki brassói származá­sánál fogva és kolozsvári egyetemi tan­székére való tekintettel önként beállott Erdély néprajzi vándorapostolának. S jól­lehet mint ottani pedagógiumi professzor, Budapesten lakott, de a hét végét ország­részünkben töltötte. Az ő üdülést nyújtó »­weekend ̋-je abból állott, hogy rendre fölkereste városi és vidéki tekintélyes számú barátait, is­­kolatársait, kollégáit és volt tanítványait, hogy Erdélyben a néprajz iránt érdeklő­dést keltsenek. Így került az EKE zászló­jára is a jelszó, hogy a turisták és az et­nográfusok ikertestvérek. Tudniillik a turis­ták az úttörők és nyomravezetők, a nép­rajzi kutatók pedig a fölkutatott anyag összegyűjtői és tudományos leírói. Dr. Herrmann Tordán is gyakran megfordult, hiszen dr. Téglás István tan­felügyelőhöz és régiségbúvárhoz szoros ba­rátság fűzte. 1894 ben Tordán nagy feulturnnnep­­ség volt, melynek végén az EKE-tagok és más vendégek részvételével előkelő nagy társaság indult szekereken Torockóra, hogy a vasárnapi népviselet pompájában gyö­nyörködjék. A kirándulók élén ott voltak dr. Vetíts Ödön polgármester Lujza leányá­val, Harmath Lujza írónő Irma unokahú­­gával, természetesen jelen volt dr. Herr­mann Antal is, továbbá Radnóti Dezső akkori EKE. főtitkár, dr. Szádeczky Lajos egyetemi tanár, Szakáts Péter keresk. és ip. kamarai titkár stb. és e sorok írója. A Dunky Fivérek első csoportképe a Berkes­­pataki vízesésnél készült, majd az isten­tiszteletre fölvonuló népviseleti látványos­ság szemléltetésére idejében megérkeztünk. A pazar szíDpompa s a viruló fiatal­ság párzás és mentés mindkét nembeli alakj­ai a temp­omozás után belevegyültek a kirándulók csoportjai közé, minek folyo­­mányaként meghívást kaptunk a délutáni néptáncba. A nagy vendéglőben lefolyt turista­­ebéd végeztével elmentünk a szabad ég alatti „torockói bálba“ két tordai úrilány és két kolozsvári turista kivételével, aki­ket kedves torockói családok már előzőleg magukhoz invitáltak néprajzi szemlére, — a féltve őrzött ősi néőkincsek megtekin­tésére. Sikerült is néhány szép régi hím­zést megszerezni a Kárpátmúzeum számára. A szebbnél szebb női kézimunkák láttára és a díszes párták próbálgatása közben merült fel aztán az ötlet, hogy öl­tözzünk át népjelmezbe. A tervet rögtön tett követte. — A hölgyek bevonultak a birónéhoz, mi fér­fiak pedig a kisbiróhoz és íme néhány perc múlva két tözsgyökeres torockói pár alakjában osontunk be a táncoló párok közé. Annál nagyobb volt a meglepetés a táncszünet alatt, amikor fölfedeztek ben­nünket. A szűnni nem akaró ünneplés él­jenzésben és tapsviharban tört ki, de a dr. Herrmann öröme éppen utólérhetetlen volt, mert ő ebben a sikerült rögtönzés-

Next