Vízisport, 1940 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1940-01-01 / 1. szám
SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL, BUDAPEST, II. KER., TOLDY FERENC U. 1/c TELEFON: 158-075. XIV. ÉVFOLYAM 1. SZ ELŐFIZETÉSI ÁRA: EGÉSZ ÉVRE 6 PENGŐ MEGJELENIK HAVONTA POSTATAKARÉKPÉNZTÁRI CSEKKSZÁMLA SZÁMA 49.018 A MAGYAR EVEZŐS SZÖVETSÉG, A MAGYAR VITORLÁS YACHT SZÖVETSÉG HIVATALOS LAPJA Út a tömegsport felé... Külön jelvény a legtöbb pontot szerzett versenyzőknek Ha az elmúlt vitorlás évad versenyei alapján összeállított munkapont-statisztikáit jól szemügyre vesszük, azonnal szembeötlik az a minimális különbség, mely az egyes egyesületek közötti helyezéseket eldöntötte és azonnal az a gondolatunk támad, hogyha az egyes egyesületek versenyzői — még a versenyek idején — ismerték volna a pontverseny akkori állását, úgy bizonyára az a cél lebegett volna a szemük előtt, hogy a pillanatnyilag több ponttal rendelkező egyesületet túlszárnyalva több pontot szerezzenek egyesületüknek. Ez a nemes verseny a magyar vitorlássport fejlődését van hivatva előmozdítani és azt, hogy az egyes osztályokon belül népesebb mezőnyök induljanak a rajtot jelentő ágyúlövésre. Ennek érdekében szükséges, hogy minden egyes verseny után nyilvánosságra kerüljön a pontverseny állása. Ez feltétlenül azt eredményezné, hogy egyesületeink nagyobb ambícióval küldenének olyan hajókat is versenybe, melyeknek biztos nyerési esélyük ugyan nincs, de 30—40 ponttal mégis csak növelné az egyesület pontjainak számát, amely — ha az idei végeredményt nézzük — elegendő lett volna egy jobb helyezésnek az elérésére. Nézzük csak a Hungária Yacht Club és a Királyi Magyar Yacht Club közötti 1997 és a MAC és a TYC között lévő 5.11 pont különbséget. Ez esetekben elég lett volna, ha egy ötös mezőnyű versenyben a reménytelen helyzetben lévő hajó a versenyt feladja és így a 20 pontkülönbség már elő is állott, amely a fenti helyezést megfordította volna. Ebből tanulság az, hogy — eltekintve a sportszerűtlenségtől — versenyt soha ne adjuk fel, hanem, mégha utolsónak érünk is célba, szabályosan fussuk le. Az, hogy a pontverseny ilyetén nyilvántartásának a propagatív ereje milyen nagy, látjuk akkor, ha egy olyan versenyt veszünk vizsgálat alá, ahol az indulók száma elég nagy. Vegyük példának a MAC egyik versenyét, ahol 9 hajó indult, melyből 4 BYC, 3 BSE, 1 HYC és 1 TYC színekben futott. A verseny helyezése a következő volt: HYC I. = 100 pont, BSE II., Ill. VII. = 148.80 pont, BYC IV., V., VI., IX. = 125.27 pont. Ebből tehát látszik, hogy hiába az első helyezés és a 100 pont, mert a fenti esetben több versenyző bár csak IV., V., VI. és IX. helyezéssel több pontot szerzett egyesületének, mint az, aki a versenyt nyerte. Ebből a példából megállapíthatjuk azt, hogy az elmúlt év rangsorát a IV., V., VI. és még ennél kisebb helyezést elért versenyzők által szerzett pontok döntötték el az egyesületek között. Ilyen megvilágításnál már azt látjuk, ha valamely egyesület minden tagját a versenyeken való részvételre buzdítja, úgy — bár talán győzelmi babért nem is sikerül szerezni — de megszerezhetik a szóbanforgó verseny legtöbb pontját. Ha ezt a felfogást versenyzőink magukévá teszik, elérhetnék azt, hogy az egyes versenyeken 3—4 induló helyett 8—10, sőt népesebb osztályoknál 15—20 hajó rajtolhatna, ami gyönyörű látványosságával, minden ékesszólást felülmúló propagandát jelentene, eltekintve attól, hogy versenyeken megedzett utánpótlást is kitermelne. Feltétlenül emelné az egyes versenyeken induló versenyzők számát az is, ha szövetségünk bevezetné a jelvényadományozást, az egyes versenyidény alatt elért bizonyos számú pont jutalmazásául, mely három minőségben volna adományozható: bronz 1000 pont, ezüst 1500 pont és arany 2000 pont elérése esetén. A jelvény megtestesítésére egy-egy zászló, vagy a vitorlára vont valamely jelzés szolgálhatna. A bronzjelvény megszerzéséhez szükséges 1000 pont hozzájárulna ahhoz, hogy ezentúl az a versenyző, aki eddig csupán 12 versenyen indult, a jelvény megszerzése érdekében több versenyen venne részt, mint eddig. Hála a magyar termelő erőnek, hajóparkunk fejlett, a sport érdekében minden hajótulajdonost rá kell venni a versenyzésre, mert ha nézzük például a 22 m2-es Yolk-osztályt, ahol jelenleg 50—55 hajó fut a Balatonon és ha versenyre kerül a sor, mindig csak az a 5—6 hajó rajtol állandóan, pedig ebben a nemzetközi osztályban nagy szükség van minél több jól összedolgozott csapatra, hogy külföldi viszonylatban állandóan tudjuk tartani azt az előkelő helyet, melyet kitűnő versenyzőink eddig megszereztek. IK. L.)