Vízisport, 1940 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1940-01-01 / 1. szám

SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL, BUDAPEST, II. KER., TOLDY FERENC­ U. 1/c TELEFON: 158-075. XIV. ÉVFOLYAM 1. SZ ELŐFIZETÉSI ÁRA: EGÉSZ ÉVRE 6 PENGŐ MEGJELENIK HAVONTA POSTATAKARÉKPÉNZTÁRI CSEKKSZÁMLA SZÁMA 49.018 A MAGYAR EVEZŐS SZÖVETSÉG, A MAGYAR VITORLÁS YACHT SZÖVETSÉG HIVATALOS LAPJA Út a tömegsport felé... Külön je­lvény a legtöbb pontot szerzett versenyzőknek Ha az elmúlt vitorlás évad versenyei alapján összeállított munkapont-statisztikáit jól szemügyre vesszük, azonnal szembeötlik az a minimális kü­lönbség, mely az egyes egyesületek közötti helyezé­seket eldöntötte és azonnal az a gondolatunk támad, hogy­­ha az egyes egyesületek versenyzői —­ még a versenyek idején — ismerték volna a pontverseny akkori állását, úgy bizonyára az a cél lebegett volna a szemük előtt, hogy a pillanatnyilag­ több ponttal rendelkező egyesületet túlszárnyalva több pontot szerezzenek egyesületüknek. Ez a nemes verseny a magyar vitorlássport fejlődését van hi­vatva előmozdítani és azt, hogy az egyes osztályo­kon belül népesebb mezőnyök induljanak a rajtot jelentő ágyúlövésre. Ennek érdekében szükséges, hogy minden egyes verseny után nyilvánosságra kerüljön a pontver­seny állása. Ez feltétlenül azt eredményezné, hogy egyesületeink nagyobb ambícióval küldenének olyan hajókat is versenybe, melyeknek biztos nyerési esé­lyük ugyan nincs, de 30—40 ponttal mégis csak nö­velné az egyesület pontjainak számát, amely — ha az idei végeredményt nézzük — elegendő lett volna egy jobb helyezésnek az elérésére. Nézzük csak a Hungária Yacht Club és a Királyi Magyar Yacht Club közötti 19­97 és a MAC és a TYC között lévő 5.11 pont különbséget. Ez esetekben elég lett volna, ha egy ötös mezőnyű versenyben a reménytelen helyzetben lévő hajó a versenyt feladja és így a 20 pontkülönbség már elő is állott, amely a fenti he­lyezést megfordította volna. Ebből tanulság az, hogy — eltekintve a sportszerűtlenségtől — versenyt soha ne adjuk fel, hanem, mégha utolsónak érünk is célba, szabályosan fussuk le. Az, hogy a pontverseny ilyetén nyilvántartásá­nak a propagatív ereje milyen nagy, látjuk ak­kor, ha egy olyan versenyt veszünk vizsgálat alá, ahol az indulók száma elég nagy. Vegyük példának a MAC egyik versenyét, ahol 9 hajó indult, mely­ből 4 BYC, 3 BSE, 1 HYC és 1 TYC színekben fu­tott. A verseny helyezése a következő volt: HYC I. = 100 pont, BSE II., Ill. VII. = 148.80 pont, BYC IV., V., VI., IX. = 125.27 pont. Ebből tehát látszik, hogy hiába az első helyezés és a 100 pont, mert a fenti esetben több versenyző bár csak IV., V., VI. és IX. helyezéssel több pontot szerzett egyesületének, mint az, aki a versenyt nyerte. Ebből a példából megál­lapíthatjuk azt, hogy az elmúlt év rangsorát a IV., V., VI. és még ennél kisebb helyezést elért verseny­zők által szerzett pontok döntötték el az egyesüle­tek között. Ilyen megvilágításnál már azt látjuk, ha valamely egyesület minden tagját a versenyeken való részvételre buzdítja, úgy — bár talán győzelmi babért nem is sikerül szerezni — de megszerezhetik a szóbanforgó verseny legtöbb pontját. Ha ezt a fel­fogást versenyzőink magukévá teszik, elérhetnék azt, hogy az egyes versenyeken 3—4 induló helyett 8—10, sőt népesebb osztályoknál 15—20 hajó rajtol­hatna, ami gyönyörű látványosságával, minden ékesszólást felülmúló propagandát jelentene, elte­kintve attól, hogy versenyeken megedzett utánpót­lást is kitermelne. Feltétlenül emelné az egyes versenyeken induló versenyzők számát az is, ha szövetségünk bevezetné a jelvényadományozást, az egyes versenyidény alatt elért bizonyos számú pont jutalmazásául, mely há­rom­ minőségben volna adományozható: bronz 1000 pont, ezüst 1500 pont és arany 2000 pont elérése ese­tén. A jelvény megtestesítésére egy-egy zászló, vagy a vitorlára vont valamely jelzés szolgálhatna. A bronzjelvény megszerzéséhez szükséges 1000 pont hozzájárulna ahhoz, hogy ezentúl az a versenyző, aki eddig csupán 1­2 versenyen indult, a jelvény megszerzése érdekében több versenyen venne részt, mint eddig. Hála a magyar termelő erőnek, hajóparkunk fejlett, a sport érdekében minden hajótulajdonost rá kell venni a versenyzésre, mert ha nézzük pél­dául a 22 m2-es Yolk­-osztályt, ahol jelenleg 50—55 hajó fut a Balatonon és ha versenyre kerül a sor, mindig csak az a 5—6 hajó rajtol állandóan, pedig ebben a nemzetközi osztályban nagy szükség van mi­nél több jól összedolgozott csapatra, hogy külföldi viszonylatban állandóan tudjuk tartani azt az elő­kelő helyet, melyet kitűnő versenyzőink eddig meg­szereztek. IK. L.)

Next