Arc', 1999 (2-3. szám)
1999 / 3. szám
(1) Fordította: M. Gyöngy Katalin Amstrong: “What question comes to mind, when you think of Marcel Duchamp?” Conner: ‘‘The very idea of questioning.” Anna Klingmann The MEANING(less) POPularity of REM KOOLHAAS Anna Klingmann argues in her essay that much of Rem Koolhaas’ intensity derives from the very suspension between critical avant-garde and commercial architecture. Flirting with both sides, Koolhaas destabilises the status-quo between them. It is the very questioning more than anything else which - as the overriding characteristic of his work - represents him and his role in Architecture. It is the precision, with which he investigates the positioning of architecture within popular culture, that has fundamentally changed many of the ideological and aesthetic representations of the architectural avant-garde. The following paragraphs extract some of the key inspirations of Pop art and examine its profound effects on OMA’s work. (2) Interjú Elisabeth Armstronggal és Bruce Connerrel Marcel Duchamp életművéről. The Duchamp Effect (MIT Press, Cambridge, MA, 1996) Armstrong: „Ha Marcel Duchamp-ra gondolsz, milyen kérdés jut eszedbe?" Conner: „Maga a kérdésfelvetés gondolata.”(2) Ha Rem Koolhaas nem lenne, ki kellene találni. Alábbi kritikus vizsgálódásom tárgya a konceptuális művészet helyzete a Warhol fémjelezte 60-as években, valamint annak jelentékeny utóhatása az építészeti diskurzusra a Koolhaas fémjelezte 90-es években. Ahogy a hatvanas évek közepén a művészet, úgy a nyolcvanas évek közepén az építészet is megérett erre a forradalomra, és szerencsére Remre is, aki éleselméjűségével mindenkin túltett. Talán eltúlzom a jelentőségét, mindenesetre tény, hogy mint előtte Duchamp és Warhol, ő is elég sok mindent saját kutatásai alapján fedezett föl. Egyik legjelentősebb tette az volt, hogy újra feltárta a mindennapi életben rejlő komplexitást, és megmutatta, hogy abból építészetet lehet csinálni. Warholhoz és Duchamp-hoz hasonlóan az általában banálisnak vagy közönségesnek tartott dolgok alkalmazkodó jellegében talált rá a szabadság új lehetőségére. Valójában Koolhaas volt az első kritikus építész, aki újra felfedezte az építészet használati cikk voltát. Szerinte „a hatvanas évek művészeti mozgalmaiban az volt a közös, hogy okot találtak a fennkölt (the sublime) feltételezésére az általában banálisnak, primitívnek és szimplának tartott dolgokban.” e feltételezésre alapozva az építészetet az árucikk-féti- Anna Klingmann Rem Koolhaas népszerű(ségének) értelmetlensége)(1) Marcel Duchamp arcképe, 1930 Rem Koolhaas arcképe, 1995