Ars Hungarica, 1983 (11. évfolyam, 1-2. szám)
1. szám - Tanulmányok - E. Csorba Csilla: A Kossuth-mauzóleum építéstörténete
E. Csorba Csilla Ars Hungarica 1983/1 A KOSSUTH-MAUZÓLEUM ÉPÍTÉSTÖRTÉNETE BEVEZETÉS A századfordulót történeti, szociológiai, művészettörténeti szempontból megközelítő kutató számára szinte elkerülhetetlen a Kossuth-mauzóleum keletkezéstörténetével való behatóbb foglalkozás. A Kossuth halála után született felhívástól a díjnyertes pályamű kiválasztásáig, létrehozásáig (már maga a pályázat meghirdetése, annak körülményei és kimenetele is) a korra olyan jellemző, tipikusnak mondható elemeket sűrít magába, amelyek segítségével a dualista Magyarország művészeti közéletéről összetett képet alkothatunk. A Kossuth-síremlék keletkezéstörténete nem ismeretlen a szakemberek előtt, hiszen néhány kortárs : Fülep Lajos, Lyka Károly, Lázár Béla, Malonyai Dezső stb. és a Kossuthkultusz történetével foglalkozó művészettörténészek, például Vayer Lajos, főbb vonásaiban, a lényeget érintően, összefoglalták már ezeket az eseményeket. Az eddig fel nem használt források, elsősorban Gerster Kálmán építész hagyatéka az Országos Levéltárban és a Stróbl Alajos szobráról készült korabeli fényképek a Kossuth-mauzóleum bővebb, árnyaltabb elemzését teszik lehetővé. EMLÉKMŰ - SÍREMLÉK - MAUZÓLEUM A századforduló szobor, emlékmű, síremlék emeltetését szorgalmazó törekvése több szálból ered. A Monarchia konszolidálódása és viszonylagos liberalizmusa párhuzamosan az ország gazdasági megerősödésével lehetővé teszi, hogy az elhunyt kiemelkedő politikusok, írók stb. emlékét szoborral tiszteljék meg. Az 1848/9-es forradalom hőseinek - a kormány és a császár elnéző tudtával — már szabad emlékművet állítani, vagy évfordulókon megemlékezéseket tartani. (Pl. Március 15-i Petőfi-megemlékezés Segesvárott, ahol a szónokok beszédeiben igen gyakran a dualista rendszer eredményei mint 1848-49 célkitűzése jelennek meg, ahol a 48-as hős éltetése összefonódik a király dicsőítésével.) Albert Hoffmann megállapítása: „Ahol a hősök eltűnnek, ott a héroszkultusz lép a helyébe" — a dualista Magyarországra is érvényes. Amikor kis- és középszerű, a rendszert kiszolgáló politikusok népesítik be a parlamentet és a közintézményeket, belső szükségszerűséggé, követelménnyé lép elő a nagy emberekre való hivatkozás, életüknek példaként való említése. (Természetesen a hivatkozás minden korban lehet indok