Ars Hungarica, 1992 (20. évfolyam, 1-2. szám)

2. szám - Tanulmányok - Vadas Ferenc: A királypavilon

48 Ars Hungarica 1992/2 túl egy fél év előtt több oldalról az az óhaj közöltetett vele, hogy iparosok maguk léte­sítenének egy a felség látogatása alkalmából úgy is kívánatos király pavilont, amely ipa­rosaink remekje gyanánt mindjárt kiállítási tárgyul szerepelhetne. Minthogy az elnök nézete szerint ily ügy kényes természeténél fogva csak kellő előkészület mellett vezet­het biztos sikerre, felkérte Ybl Miklós kir.tanácsost és országos bizottsági tagot e rész­ben alkalmas terveket előkészíteni, és az illető iparosok közreműködésére szokott ta­pintatosságával és jártasságával hatni szíveskedjék. Ybl Miklós legnagyobb odaadással eleget tett e felkérésnek, elkészítette a pavilon műszaki tervezetét, érintkezésbe lépett a vállalkozó iparosokkal, s a pavilon létrehozását majdnem teljesen biztosította."­ A kései bejelentés oka tehát az volt, hogy mire az ügy az országos bizottság elé ke­rült, addigra már kiválasztották és közreműködésre bírták az érintett iparosokat. Ybl tervezősége evidenciaként hangzott el, pozíciójára, tapintatára és tapasztalatára történt utalás — építészi képessége nyilvánvaló lehetett. Ezt az is igazolja, hogy senki sem ki­fogásolta a közvetlen megbízást, a pályázat elmaradását - tekintélye kétségbevonhatat­lan volt. Mivel terveit már a márciusi összejövetelen bemutatta, komoly helyzeti előny­nyel rendelkezett, hiszen elgondolását jóval a hivatalos döntés előtt papírra vethette, így akár az is elképzelhető, hogy benne kell keresni a királypavilon ötletének iniciáto­rát. Presztízse, kapcsolatai módot adtak arra, hogy csendben előkészítse az ügyet, s amikor mások vetik fel, akkor kész tervekkel álljon elő. A direkt felajánlkozás idegen lehetett a természetétől. Minderre persze nincsen bizonyíték, csak arra, hogy nagyon korán kapcsolódott be az előkészületekbe, és hogy terveit hivatalos megbízása előtt készítette. Az országos bizottság májusi ülésén is bemutatta tervezetét, csak azt nem tudni, hogy ugyanazt-e, amelyiket márciusban, s akkor is melyiket? Az írott források szűkös­ségével szemben ugyanis, melyek csak a kész épületet írják le részletesen, Ybl tervha­gyatékában több változatban maradtak fenn vázlatok, melyeknek egyikéről sem zárha­tó ki, hogy a két alkalom valamelyikére készült, illetve, hogy akkor mutatta be.10 Közülük csak az egyiken van dátumnak tekinthető jelzés (17/2), illetve a végleges vál­tozat benyújtásának időpontja ismert (június 21). A vázlattervek anyaga, technikája megegyezik, egyforma kartonra is kasírozták őket, így akár egyszerre is készülhettek, bár ennyi egymástól eltérő változat egyidejű bemutatását talán említették volna a be­számolók.­ Viszont a tervek fogadtatása sem volt olyan a jelek szerint, ami újabb és újabb átdolgozásra késztette volna. Négy biztosan elkülöníthető tervváltozat létezik a megépültön kívül, továbbá egy alaprajz, melyhez nem tartozik homlokzati kép és talán csak az egyik változat alterna­tívája . A vázlattervek rendszerezésének egyik lehetséges módja, ha a megépülttől legin­kább különböző változatot tekintjük legkorábbinak és folyamatos tervmódosulást té­telezünk fel a megvalósult pavilonig. Az így kapott sorrend természetesen hipotetikus, de logikus és a tervváltozatok eltérései is így tekinthetők át a legkönnyebben. Az 1885-ös országos kiállítás a Városligetnek a Stefánia út—Hermina út és a tó ál­tal határolt területén létesült. Főépülete, az iparcsarnok a városligeti fasor tengelyébe, a ma is meglévő körönd mögött nyíló főbejárattal szembe épült. A másik jelentékeny épület, a kiállítási műcsarnok a terület szélére, a Stefánia út mellé került. A királypa­vilont e kettő közé helyezték, ahol több sétány is összefutott. (9-10. kép) Előteréről a kiállítás bármely pontja gyorsan elérhető volt, hátulról viszont zavartalanul lehetett

Next