Ars Hungarica, 1992 (20. évfolyam, 1-2. szám)
2. szám - Tanulmányok - Vadas Ferenc: A királypavilon
49 Ars Hungarica 1992/2 hintóval megközelíteni. Ennek megfelelően két bejárata (és tulajdonképpen 2 főhomlokzata) kellett, hogy legyen: egy az érkezés-távozás számára szolgált, a másik a kiállítási terület centruma felé nyitt. Az uralkodó a királypavilonon kilépve lépett be jelképesen a kiállításra. Mindegyik tervváltozaton közös elem a központi elhelyezésű szalon, melyhez a Stefánia út felőli oldalon vesztibül csatlakozott. A másik irányból közvetlenül lehetett a szalonba lépni egy teraszról, ahonnan rálátás nyílt a kiállítási területre. Kétoldalt a király és a királyné szobája helyezkedett el, mellékhelyiségeivel. A tervváltozatok ezt az alapelrendezést variálják. A pavilon valamennyi terven földszintes, de alépítménye által kiemelkedik a környezetéből. A legkorábbinak gyanítható változat a leginkább kidolgozott a tervvázlatok közül. Két lapból áll, egyedül ez tartalmaz alaprajz és főhomlokzat mellett keresztmetszetet és oldalhomlokzatot is. (11-12. kép) Az ábrázolt épület alaprajza 3 részre tagolt téglalap: középen a téglalap alakú szalon, kétoldalt a király, illetve a királyné helyiségcsoportja található. Ez az elrendezés a homlokzatokon is tükröződik, melyek hármas osztásúak: az 5 tengelyes hosszoldalak középső része felel meg a szalonnak. A bejárati oldalon széles lépcsősor vezet a nyitott előcsarnokba, melynek posztamensen álló jón oszloppárok által tartott hármas árkádíve a homlokzat uralkodó motívuma. A 2 szélső tengelyben szoborfülkék, felettük négyszögletes mezőben domborművek láthatók. A loggiát közrefogó, a homlokzat síkjából rizalitként enyhén kiemelkedő, korinthoszi pilaszterekkel határolt szélső axisok határozottan zárják le oldalról a homlokzatot, melynek sajátossága, hogy egyetlen ablak sem nyílik rajta. Ennek praktikus oka lehetett. Ez lévén a délnyugati oldal, a tervező a tűző napsütéstől kívánhatta így óvni a bent lévőket. A szalon az ellentétes, északkeleti homlokzaton lévő ablakokból kapott volna megvilágítást, ahol az erősen kiugró sarokrizalitok között hűs, pergolás terasz helyezkedett el, ahonnan az iparcsarnokra nyílt volna kilátás. (Erről az oldalról nem maradt fenn homlokzati rajz.) A 3 tengelyes oldalhomlokzatok kiképzése a hosszoldaliakéhoz hasonló, azzal az eltéréssel, hogy a szélső tengelyekben a szoborfülkék helyett azonos méretű ablakok vannak, a közrefogott középső falszakaszt csak az oldalsó, szintén pergolás teraszokra vezető ajtók törik át. Az épület rendkívül zárt, ha megépül, jórészt kiszorult volna a kinti nyüzsgés zsivaja. Tömege téglatest, a kis hajlásszögű tető valósággal el van rejtve a kőbábos attika mögött, így a pavilon dobozszerű hatást kelt. Díszítése nagyon gazdag. Nemcsak a rizalitokat ékítik domborművek, hanem a loggia ívzugait is, a pilaszterek fejezetmagasságában ornamentális fríz fut körbe az épületen, a főpárkány képszékének hasonló díszítése viszont csak a hangsúlyos szakaszokon jelenik meg. A metszetrajzból kitűnik, hogy a szalon oldalfala fő díszéül már ekkor nagyméretű tükröt szántak. Ez a tervváltozat inkább emlékeztet villára, nyaralóra, mint kiállítási pavilonra. A következő tervvázlathoz vezet át az a homlokzati rajz nélküli alaprajz, mely nagyfokú hasonlósága miatt talán az előző terv alternatívájának tekinthető. (13. kép) Az elrendezés lényege ugyanaz, részleteiben tér el: az uralkodópár helyiségei összefogottabbak, kevésbé aprózódnak szét. Mindkét hosszoldal középső szakaszát loggia tölti ki, a legfeltűnőbb eltérés az egyik előtt megjelenő, félkör alaprajzú, feltehetően pergolás terasz. A másik hosszoldal felvezető lépcsőzete szélesebb, mint korábban, szélső axisaiban pedig fülkék helyett ablakok nyílnak (az elmaradt oldalhomlokzatiak helyett).