Ars Hungarica, 1992 (20. évfolyam, 1-2. szám)

2. szám - Tanulmányok - Vadas Ferenc: A királypavilon

49 Ars Hungarica 1992/2 hintóval megközelíteni. Ennek megfelelően két bejárata (és tulajdonképpen 2 főhom­lokzata) kellett, hogy legyen: egy az érkezés-távozás számára szolgált, a másik a kiállí­tási terület centruma felé nyitt. Az uralkodó a királypavilonon kilépve lépett be jelké­pesen a kiállításra. Mindegyik tervváltozaton közös elem a központi elhelyezésű szalon, melyhez a Ste­fánia út felőli oldalon vesztibül csatlakozott. A másik irányból közvetlenül lehetett a szalonba lépni egy teraszról, ahonnan rálátás nyílt a kiállítási területre. Kétoldalt a király és a királyné szobája helyezkedett el, mellékhelyiségeivel. A tervváltozatok ezt az alapelrendezést variálják. A pavilon valamennyi terven földszintes, de alépítménye által kiemelkedik a környezetéből. A legkorábbinak gyanítható változat a leginkább kidolgozott a tervvázlatok közül. Két lapból áll, egyedül ez tartalmaz alaprajz és főhomlokzat mellett keresztmetszetet és oldalhomlokzatot is. (11-12. kép) Az ábrázolt épület alaprajza 3 részre tagolt tég­lalap: középen a téglalap alakú szalon, kétoldalt a király, illetve a királyné helyiségcso­portja található. Ez az elrendezés a homlokzatokon is tükröződik, melyek hármas osz­tásúak: az 5 tengelyes hosszoldalak középső része felel meg a szalonnak. A bejárati oldalon széles lépcsősor vezet a nyitott előcsarnokba, melynek posztamensen álló jón oszloppárok által tartott hármas árkádíve a homlokzat uralkodó motívuma. A 2 szélső tengelyben szoborfülkék, felettük négyszögletes mezőben domborművek láthatók. A loggiát közrefogó, a homlokzat síkjából rizalitként enyhén kiemelkedő, korinthoszi pilaszterekkel határolt szélső axisok határozottan zárják le oldalról a homlokzatot, melynek sajátossága, hogy egyetlen ablak sem nyílik rajta. Ennek praktikus oka lehe­tett. Ez lévén a délnyugati oldal, a tervező a tűző napsütéstől kívánhatta így óvni a bent lévőket. A szalon az ellentétes, északkeleti homlokzaton lévő ablakokból kapott volna meg­világítást, ahol az erősen kiugró sarokrizalitok között hűs, pergolás terasz helyezkedett el, ahonnan az iparcsarnokra nyílt volna kilátás. (Erről az oldalról nem maradt fenn homlokzati rajz.) A 3 tengelyes oldalhomlokzatok kiképzése a hosszoldaliakéhoz ha­sonló, azzal az eltéréssel, hogy a szélső tengelyekben a szoborfülkék helyett azonos méretű ablakok vannak, a közrefogott középső falszakaszt csak az oldalsó, szintén pergolás teraszokra vezető ajtók törik át. Az épület rendkívül zárt, ha megépül, jórészt kiszorult volna a kinti nyüzsgés zsivaja. Tömege téglatest, a kis hajlásszögű tető való­sággal el van rejtve a kőbábos attika mögött, így a pavilon dobozszerű hatást kelt. Dí­szítése nagyon gazdag. Nemcsak a rizalitokat ékítik domborművek, hanem a loggia ívzugait is, a pilaszterek fejezetmagasságában ornamentális fríz fut körbe az épületen, a főpárkány képszékének hasonló díszítése viszont csak a hangsúlyos szakaszokon jele­nik meg. A metszetrajzból kitűnik, hogy a szalon oldalfala fő díszéül már ekkor nagy­méretű tükröt szántak. Ez a tervváltozat inkább emlékeztet villára, nyaralóra, mint kiállítási pavilonra. A következő tervvázlathoz vezet át az a homlokzati rajz nélküli alaprajz, mely nagy­fokú hasonlósága miatt talán az előző terv alternatívájának tekinthető. (13. kép) Az elrendezés lényege ugyanaz, részleteiben tér el: az uralkodópár helyiségei összefogot­tabbak, kevésbé aprózódnak szét. Mindkét hosszoldal középső szakaszát loggia tölti ki, a legfeltűnőbb eltérés az egyik előtt megjelenő, félkör alaprajzú, feltehetően pergolás terasz. A másik hosszoldal felvezető lépcsőzete szélesebb, mint korábban, szélső axisai­ban pedig fülkék helyett ablakok nyílnak (az elmaradt oldalhomlokzatiak helyett).

Next