Ars Hungarica, 1992 (20. évfolyam, 1-2. szám)
2. szám - Tanulmányok - Vadas Ferenc: A királypavilon
A következő változat első benyomásra teljesen más. Neoreneszánsz nyaraló helyett miniatűr barokk kastélyra emlékeztet. (14. kép) Kupolás fő motívuma merőben új elem a korábbihoz képest. Ha azonban a két alaprajzot vetjük össze, az elrendezés hasonlósága meglepő. A helyiségek nagyrészt ugyanott vannak, csak arányaik módosultak. Megmaradt a bejárati oldal loggiás vesztibülje, az uralkodópár külön-külön helyiségcsoportja és az északkeleti oldal középső nagy szalonja. Ez utóbbival kapcsolatos a legfontosabb alaprajzi változtatás: téglalap helyett kör alapú terem, melynek fele rizalitszerűen domborodik ki a homlokzat síkjából. A háromszög alaprajzú összekötő terek mutatják, hogy nem sikerült igazán szervesen egybekapcsolni ezt a központi teret a többi helyiséggel. A két homlokzati rajz egybevetését nehezíti, hogy nem ugyanazt az oldalt mutatják (feltéve, hogy Ybl nem helyezte át a vesztibült az ellentétes oldalra, ami — közlekedési okokból — valószínűtlen). Az előző esetben a délnyugati, most az északkeleti homlokzat az izgalmasabb, ezért a rajz ezt ábrázolja. A királypavilont e terven immár 3 oldalról is kőbábos terasz veszi körül (oldalt tört vonalú, ponyvatetővel fedett, a szalon előtt félköríves), mintegy tálcára helyezve az épületet. A főhomlokzat változatlanul 5 tengelyes (az oldalhomlokzaton 2-2 ablak nyílik), nagy félköríves üvegajtókkal, melyeket 'te** és pilaszterek, a középrészben féloszlopok választottak el egymástól, alig hagyva nel 1 üres falfelületnek. A golyvázott párkányzat fölött magas attika húzódik, az épület markait szobrok hangsúlyozzák. Különösen díszes kiképzésű a középrész, ahol a kettős féloszlopok párkányzata fölött szobordíszes oromzatok emelkednek. A tambur nélküli kupola közvetlenül a párkányzaton ül, kerek ablakai az attikát törik át. Lanterna helyett a szentkorona felnagyított mása zárta volna le. 19 Ybl Ervin a tervvázlatokat sommásan reneszánsz jellegűnek minősítette; ezen a változaton aligha vonható kétségbe a barokk stílusjegyek dominanciája. Az előző, neoreneszánsz változattal való alaprajzi egyezések fölvetik azt a lehetőséget is, hogy egyidejűleg készültek, s ugyanazon koncepció más-más stílusban hangszerelt variációját alkotják. A következő két, egymásra nagyon hasonlító tervváltozaton (15-16. kép) már alaprajzi módosulás is megfigyelhető. A körülbelül egyenlő szárú kereszt alapú épület központja változatlanul a szalon, mely ezúttal négyzet alaprajzú. A királyi és királynéi budoár vele azonos hosszúságú téglalap; mellékhelyiségeik kijjebb, a főtömeghez tapadó, félkör alaprajzú, félkupolával fedett bővítménybe kerültek. A korábbi teraszt négyoszlopos portikusz váltotta fel, míg a másik oldalon a vesztibül a főtömegből előrenyúló, önálló (nyeregtetős) lefedésű timpanonos rizalitként jelenik meg. Középső nagy íves nyílását oszloppár határolja. Az egyik változaton félig nyitott előcsarnok, a Szent István bazilika bejárati motívumának kicsinyített másolata, a másikon már zárt. Mindkettőn közös a szalonhoz vezető ívelt kettős lépcső és a kupolával, pontosabban kupolaszerű tetőidommal való lefedés. Az egyiken a király és a királyné helyisége is ilyen kiemelést kap, a másikon csak a szalon. Az épület csúcsán e tervváltozatokon is a korona motívuma látható. E két változat (mely nagyjából egyidejű lehet) közelebb áll a megvalósult épülethez, mint az előző vázlatok. A relatív kronológiát a háromkupolás változat februári dátuma (ha ugyanaz) zavarja meg — így az összes vázlattervnek nagyon korán, 1884 legelején (talán az előző év végén) kellett készülnie. Logikus az lenne, ha a legelső vázlatokat ve-