Ars Hungarica, 1992 (20. évfolyam, 1-2. szám)

1. szám - Tanulmányok - Szentesi Edit: Néhány megjegyzés az 1840-50-es évek építészeti ornamentikájához

Ars Hungarica 1992/­ 70 Ha ezek után újra megnézzük a fóti templom oromzattervét, azt kell látnunk, hogy Ybl a Mária-szobor kis pillérének fejezeteként a gelnhauseni palota oszlopfőtípusát és ugyan­azt az indás-leveles kompozíciót használja fel, mint amelyet Feszi Frigyes is választott. A környező indás-leveles ornamens viszont meglepően közel áll a gelnhauseni Mária-temp­lom egy, a szetély belső vakárkádsorának faragványaival rokon, de Feszi által tudtunkkal nem rajzolt és művein sem interpretált eleméhez, a déli kereszthajó kapujának timpanonját övező frízhez 30 (18. kép). Ilyen szemmel körülnézve immár, találunk Fóton további „gelnhauseni" típusú és orna­mensű fejezeteket is, így az altemplom szentélye vakárkádjainak fejezeteit és a templomot közrefogó plébánia illetve iskolaépület középrizalitjainak pillérfejezeteit. A kortársak között a „gelnhauseni" ornamentika még egy buzgó alkalmazójára találha­tunk. Máltás Hugó legalább öt 1855 és az 1860-as évek közepe között tervezett és épült házát díszítette indás-leveles ornamensekkel és „gelnhauseni" fejezetekkel i1. Máltás gyak­ran alkalmazta a "gelnhauseni" fejezettípusnak egy egyszerűsített, és oszlop helyett pillé­rek és lizénák lezárására alkalmassá tett változatát, amelyben az eredeti fejezettípus alsó része elmaradt, és a felső, két ellentétes irányba csavarodó indával és köztük álló levéllel díszített egyszerű lapos hasáb alakú rész önállóan jelenik meg (Kovács-Sebestény ház, Mas­ton-ház, Zitterbarth ház kapualja és belső udvari árkádsora [26. kép]). Jóllehet neki nincs olyan rajzhagyatéka, mint Yblnek és Feszlnek, amely igazolná,hogy épületeinek ornamentikáját a tárgyalt időszakban maga tervezte, de mivel Máltás „főállás­ban" rajztanár volt 32, talán joggal feltételezhetjük róla, hogy épületei ornamentális terve­zését nem adta ki kezéből. A sajátkezű rajzok hiánya azonban megnehezíti számunkra an­nak megítélését, hogy a „gelnhauseni" ornamens milyen közvetítéssel érkezett hozzá s ő hogyan rajzolta azt saját képére33. Miután sem Máltás Hugó utazásáról, sem Feszi Frigyes­sel való kapcsolatáról semmilyen adat nem áll rendelkezésünkre, vele a „gelnhauseni" or­namentikát talán mintakönyvek vagy lapok ismertették meg. Felmerül a gyanú, hogy a közvetítő személye esetleg Eduard van der Nüll lehetett, akinél a bécsi Akadémián Máltás épületornamentikát tanult. Eduard van der Nüll, az építészeti ornamentika legismertebb kortárs bécsi művelője, tanára és teoretikusa 34 olyan széles ornamentális repertoárral rendelkezhetett, amihez csak Ybl formakészlete mérhető. Azt a szerepet, amelyet van der Nüll hosszú tanári pálya­futása alatt az ornamentális formakincs Magyarország felé való közvetítésében betöltött, csak a bécsi Akadémia grafikai gyűjteményében esetleg fennmaradt segédletek, rajzok stb. , s tanulmányozása tisztázhatja . II. A művészettörténetírás azonban a gelnhauseni épületornamentika 13. századi magyaror­szági recepcióját is számon tartja. Marosi Ernő elsősorban Zsámbékon és Jákon számol gelnhauseni ornamentális jelenségek különböző közvetítéssel érkező kortárs hatásával36. Mind ő, mind Komárik Dénes utaltak rá, hogy Henszlmann Imre és építészbarátai, a Feszl-Gerster-Frey társulás tagjai összekapcsolták Zsámbékot és Gelnhausent, vagy, ahogy Marosi Ernő fogalmaz: „... már a század közepe táján e körben jelen volt a zsámbéki épület és a gelnhauseni Marienkirche stiláris rokonságának helyes felismerése."37 Ennek jeleként ér­telmezhető nemcsak Feszi Zsámbék iránti kitüntetett figyelme, amely számos rajzban és

Next