Ars Hungarica, 1998 (26. évfolyam, 1-2. szám)

2. szám - Szemle - Szabó Júlia: Rippl-Rónai József gyűjteményes kiállítása

együtt van jelen. Talán egyetlen szerző a katalógusban, aki észreveszi Rippl-Rónai csoportportréinak jelentőségét, és azokat jelentésük szerint Buzási Enikő egy felvilágosodás kori portrékra vonatkozó korábbi megha­tározását követve „barátság-képek"-nek nevezi. A portré mellett felfigyel Rippl-Rónai tájképeinek jelentőségére, ezekhez is ki lehet dolgozni még a más műfajokkal való összefüggéseket. A már sokszor publikáló kutatók közül Szabadi Judit megoldhatatlan feladatot tűz maga elé: Paul Cézanne és Rippl-Rónai életképeit, portréit veti össze. Maga is rájön a dolog képtelenségére, mikor leírja, hogy a két festő személyisége és látásmódja erősen divergál. Cézanne rózsafüzéres Öregasszonya és Rippl-Rónai Öreganyám című képe bár „órára egyidőben készült", „élményben és karakterben" egyaránt erősen különbözik egymás­tól, stílusjegyeikről nem is szólva. Rippl-Rónai egyszer meglátogatta Cé­zanne-t, de ennél több nem mondható el kettejük kapcsolatáról. A merész gondolati kísérlet után Plesznivy Edit adatgazdag, sokoldalú, gazdagon illusztrált tanulmánya következik: Örömök és szenvedések föld­jén. Rippl-Rónai József franciaországi helyszíneinek és képi motívumainak nyomában. Ez a tanulmány tömény anyag egy még részletesebb életrajz­hoz. Örömmel olvastam jegyzetanyagában idézve Szalay Fruzsina írását Rippl-Rónairól A Hét 1897. június 6. sz. 368. oldaláról. Ez az írás is beke­rülhetett volna a katalógus erősen megrostált dokumentumanyagába, ahonnan hiányzott például Aristide Maillol és Rippl-Rónai levelezése is, melyet 1953-ban Wertheimer Klára publikált. Horváth János a Róma villa történetét, Pandúr József Rippl-Rónai Ödönt bemutató írásai nemcsak hangulatosak voltak, de fontos kultúr­történeti adalékokat nyújtottak. A katalógus értékes csattanója E. Csor­ba Csilla: Előhívás. Rippl-Rónai József és a fényképezés című tanulmá­nya. Alapos ismeretek a 19. századi festészet és fotó viszonyáról, Rippl-Rónai fényképészeti ismereteiről és fényképeiről (barátai fényképeiről) segíthették a szerzőt tanulmánya megírásában. Fantasztikusak a ta­nulmányt illusztráló fotók. Kár, hogy nem szerepeltek teljes számban a kiállításon. Ezt a munkát folytatni kell, mind Munkácsy és Rippl-Rónai, mint fényképészek, mind a titokzatos Yvonne-ok, a portrék modelljeinek vonatkozásában. Talán azért olyan rövid az idegen nyelvű rezümé ehhez a tanulmányhoz, mert a szerző más kiadványt tervez témájából? A Rippl kiállítás hatalmas műtárgyanyagából csak néhány kiemelt mű­höz fűzünk reflexiókat. A tárgyak bemutatói részben azonosak a tanulmá­nyok íróival (Bernáth Mária, Szinyei Merse Anna, Plesznivy Edit, Prékopa Ágnes­­ stb.) részben új kutatók tűnnek fel (Andorka Júlia, Szűcs György, Szatmári Gizella, Imre Györgyi és mások). A katalógusban a rendező csoport nagy tudása erdményeképpen a mű­vek autentikussága és datálása minden kétségen kívül áll. Egy-két eset­ben habozásukat is a nézők elé tárták a kép keletkezési évszámát illetően.

Next