Ars Hungarica, 2000 (28. évfolyam, 1-2. szám)

2. szám - Dokumentum - Bor István: Bor Pál és a szocreál

DOKUMENTUM Bor István BOR PÁL ÉS A SZOCREÁL Mintha az érdeklődés kezdene a szocreál felé fordulni, mind a kutatásban, mind a piaci divatban. A közelmúltunkkal szembenézés vágya sarkallja, vagy az a furcsa emberi tulajdonság, hogy nincs olyan szörnyűség, ami kellő idő után ne keltene nosztalgiát - gondoljunk a megállíthatatlanul ömlő háborús rémtörténetekre - ki tudja. De ha már így alakult, talán nem lesz érdektelen megnézni, hogy milyen túlélési technikák alakultak ki ebben a kíméletlen korban. Talán túl vagyunk már az afféle elnagyolt sémákon is, hogy mindenki üldözött, ellenálló, vagy legföljebb kezdetben lelkes, majd kiábrándult volt. Egy szelíd természetű, de elveiben ma­kacs, öntudatos, vagyis önmagát figyelő, gondolatait többnyire megíró művész példáján próbálok megvizsgálni egyfajta szellemi magatartást. A szocializmus Bor Pál jómódú budai családba született. Friss gépészmérnöki diplomával a zsebében 1911-ben Párizsba ment, kitanulta a festő mesterséget, és belevetette magát a modern művészet születésének éppen akkor és ott zajló forgatagába. Nézett, tanult, olvasott. Aztán kitört a háború. Bretagne egyik régi várának kazamatájába internálták. A jó négyéves fogságot arra használta, hogy rendezze az előző évek élményeit, kidolgozza esztétikájának rendszerét. Egész életműve az itt lerakott alapelvekre épült. ,Apám már gyerekkoromban felrótta nekem, hogy elveim vannak és azok mellett ma­kacsul kitartok"- írja­. Ezek az elvek szembeállították családjával, és nemcsak a pá­lyamódosítást illetően. Megvetette azt a polgári világot, amely körülvette, az érdekköz­pontúságot, a pénz mindenek fölötti hatalmát és tiszteletét, a korrupciót és prostitúciót (ide sorolta az érdekházasságot is). Vállalta a szegénységet, az anyagiakat illetően rendkívül igénytelen volt. Munkáskocsmákban, a kikötők nyüzsgésében érezte jól ma­gát. 1924-es párizsi tartózkodásáról írja: rue Muffetard mellett laktam. Ez Párizs legolcsóbb utcája volt. Munkáslakta vidéken. Szerettem ennek az utcának az atmoszfé­ráját, a bisztróit, az életét. Az utolsó hat hetemben napi egy füstölt hering volt a főtáplá­lékom, s néha egy kis csokoládé, camembert sajt.''­ Ellenszenve a burzsoá világgal szem­ben, az átélt gazdagság, szegénység közel vitte a szocialistákhoz, Kassákhoz és köréhez, másokhoz. Bár a politika nem érdekelte, és pártba sohasem lépett. Egyszer, 1924-ben egy párizsi szállodai szobában reggelig beszélgetett Uitz Bé­lával. Ennek hatására írta meg Párizs és Moszkva című disputáját, mely 25-ben jelent meg a Magyar írásban.­* Rendkívül tárgyilagosan vázolja föl a francia művé­szi és az orosz társadalmi forradalom különbségét. Talán érdemes ide idézni egy részletét:

Next