Ars Hungarica, 2006 (34. évfolyam, 1-2. szám)
1-2. szám - Lovay Zsuzsanna: Thék Endre historizáló bútorművészete
Lovay Zsuzsanna THÉK ENDRE HISTORIZÁLÓ BÚTORMŰVÉSZETE A 19. század második felének magyarországi bútortörténete az iparművészet eddig kevéssé kutatott, ám fontos fejezete. A közel négy évtizedet átölelő korszak, az 1870-es évek közepétől az első világháború kitöréséig az építészetben és a vele szorosan összekapcsolódó belső berendezésben, bútorművességben számos stílust, irányzatot, művészi felfogást vonultatott fel. E széles spektrumban egymás mellett, ám egymást áthatva, eklektikusan összefonódva voltak jelen a romantikus historizmus, a neoreneszánsz, a neobarokk és a neoklasszicizmus, majd az új stílusirányzat, a szecesszió különböző változatai. Mindezt átszőtte a nemzeti stílusteremtés két főbb vonulata: a magyar történelmet és népművészetet konzerválni kívánó törekvés, illetve a magyar és külföldi - nem utolsósorban gyarmati indiai, perzsa és mór - építészeti elemeket a szecesszió floralizmusával ötvöző kísérlet. A magyar iparművészetben egyszerre volt jellemző az egymással párhuzamosan futó osztrák, német, francia neostílusok hatása és a historizálóeklektikus népi motívumkincset az önálló nemzeti művészet megteremtésének igényével felhasználó irányzat. A fenti törekvések szimbiózisa Thék Endre bútorasztalos munkásságában ugyancsak megtalálható. Thék Endre a tizenkilencedik század végének és a huszadik század elejének tipikus vállalkozója. Külföldi tanulmányai és tapasztalatai után Budapesten alapította meg az első nagyszabású magyarországi bútorgyárat. Művészi színvonalú bútorokat és belső berendezéseket készített, neves művészek, tervezők vázlatai, tervei alapján. A főváros legjelentősebb állami középületeinek reprezentatív enteriőrjei - az 1870-es évek közepétől közel negyven évig - többségében a Thék-gyárból kerültek ki, mintegy normát szabva a historizmus magyarországi berendezéseinek mind művészi, mind szakmaikiviteli szempontból. Thék Endre „igazi iparos self-made-man typus" - ahogyan kortársa, Gaál Károly jellemezte. Az asztalosinasként induló fiatalember hihetetlen elszántsággal és akaraterővel hozta létre Magyarországon az első valóban nagyipari szinten dolgozó bútorgyárat. Kitartó munkájának eredménye a „Thék Endre Bútor, Zongora és Épületmunkák Gyára Részvénytársaság", melynek értéke 1919-ben, Thék halálakor közel ötmillió korona volt. A Thék Endrében lakozó ambíció szerencsés pillanatban - a 19. század hetvenes éveiben, a magyar ipar születésének idején bontakozhatott ki. A nemzeti ipar megteremtésének 1842-ben, az első országos iparkiállítás körül