Artmagazin, 2010 (8. évfolyam, 1-6. szám)
2010 / 4. szám
22 // artmagazin 40 Varga Imre: a Boráros téri borárus Melocco Miklós: A Nemzeti Színház kapuszobra Tolnay Klári és Latinovits Zoltán alakjával © Artmagazin: © Göbölyös Luca észre, hogy ez a minősítés már ma is érlelődik. A nagyszentmiklósi aranykincs egyik darabjának felnagyított mását a buszok és villamosok között a régi Nemzeti Színház egyik oszlopára helyezni - ez a merészség már egyértelműen indokolttá teszi a fenti kijelentést. Az a kérdés, hogy egy bikafejes ivócsónak hogyan kerül egy oszlop tetejére azonban eltörpül a Borárus szobrának problematikája mellett. Hogy az egykori pesti alpolgármesterről, Boráros Jánosról elnevezett téren egy kőből készült boroshordókkal körülvett bronzfigura áll, nagyjából hasonló tréfa ahhoz, mintha a Liszt Ferenc téren egy molnárlegény szobra állna, liszteszsákokkal. Ha elvonatkoztatunk a gondolat érthetetlenségétől, Varga Imre ötlete tulajdonképpen magára az emlékműállítás nehézségére világít rá, hasonlóan a Várban, a Sándor-palota előtt 2004-ben felállított, majd már Sólyom László elnöksége idején le is bontott harangvirághoz, amellyel Varga a nándorfehérvári diadalt próbálta emlékezetünkbe idézni. A jelenleg a nyolcvanas évekbe ragadt Boráros tér az elkövetkező száz év során nyilván átalakul majd, közben a most álló szobrok is talán kivételesen új helyet kaphatnak. Kicsit távolabb viszont, a Nemzeti Színház épülete felé - amelyet sem lebontani, sem burával lefedni nem mer majd senki — az idővel egyre abszurdabb, de már ma is burjánzó szobortömeg döbbenti meg az arra járót. A Siklós Mária és Igor Popov által tervezett minősíthetetlen színházépülethez méltó díszítés budapesti párhuzamaként talán csak a Népstadion szoborgalériája kínálkozik, azonban annak történeti dokumentumértéke nélkül. Míg ugyanis a Stadionnál egyelőre még látható, nagyrészt szocialista realista csoportkompozíciók sora egy korszak lenyomatának tekinthető, addig a Nemzeti Színház színészportréi — talán Bencsik István bábuszerűen idegen Ruttkai-szobrától eltekintve — kortalanul jellegtelenek. Melocco Miklós, Párkányi Raab Péter és Marton László szobrai patetikusak, emberközeliséget imitálok