Artmagazin, 2010 (8. évfolyam, 1-6. szám)
2010 / 4. szám
20 //artmagazin 40 ALULNÉZETE Duna-parti szobrok 3. A Szabadság hídtól a Lágymányosi hídig Göbölyös Luca fotóival Nehru part, Boráros tér borárus szoborral, zikkurat, márványfüggöny, bronzkörhinta lánccal: csak kapkodja a fejét az ingerszegény környezetből idetévedt marslakó, ha a pesti oldal sorozatunk szempontjából utolsó szakaszára téved. A következő számban pedig jön Buda. Ha a jövő embere végigsétál majd a Lágymányosi hídig meghosszabbított Duna-korzón, számos furcsa szobrot láthat a múltból. Rengeteg emlékmű, portré és bronzdísz tárul a 21. század végi futurisztikus flaneur szeme elé, egyenként megnézni talán nem is lesz ideje. Miközben a Szabadság híd felől a történelmi személyiségek és események végeláthatatlan sora kíséri útját, a Petőfi hídnál kedélyes, mindennapi jelenetek sokasága, a Nemzeti Színház környékén pedig a múlt nagy színészeinek serege várja, eszébe juthat az elmúlt — de most még előttünk álló — évszázad két szoborállítási alapelve. Az egyik, hogy a sétány mellé szobor is kell. Ez igazán nem újdonság, már II. Vilmos is így gondolta Berlinben, a másik viszont a békés évszázad termése: ha egy szobor a helyén áll, barbárság lenne elbontani vagy áthelyezni. A jövő embere számára nyilvánvaló lesz az is, hogy a század elején a kerületi önkormányzatok kezébe adott korlátlan szoborállítási jog vezetett oda, hogy Budapest a kétezres évek folyamán a sűrű szobrok városa lett. A láthatóan erős történeti tudattal megáldott jövő embere számára azonban igencsak nehéz feladat lesz eldönteni, melyik szobor állhatott már a 20-21. század fordulója környékén is. Az elmúlt száz évvel kapcsolatban gyakran ugyanilyen nehéz helyzetben van a mai budapesti szobornézegető, aki a jövőbeli potenciális sétány helyén, a villamossínek és az építési konténerek között nemegyszer életét kockáztatva sétál végig. Rögtön az Erzsébet híd és a Szabadság híd között rendeznie kell például önmagában, mely kor emelte és mely kaparta vissza a Tanácsköztársaságra emlékeztető tengerészek domborművét. Az 1949-es felállítás idején a két alak ugyanis még csillaggal ékesített zászlót lobogtatott: a hátrakiabáló figura sarlóval és kalapáccsal, az előretekintő a Népköztársaság akkor épp friss címerével. A két, már annak idején is anakronisztikus alak ma a felségjelektől gondosan megtisztított, fehér zászlókat viszi a semmibe. A Fővám téren a metróépítés miatt jelenleg a szobrok MÉLYI József A JÖVŐ A Török Péter kerttervező által megálmodott zikkurat a Nemzeti Színházat körülvevő parkban © Artmagazin, © Göbölyös Luca