Artmagazin, 2010 (8. évfolyam, 1-6. szám)

2010 / 4. szám

20 //artmagazin 40 ALULNÉZETE Duna-parti szobrok 3. A Szabadság hídtól a Lágymányosi hídig Göbölyös Luca fotóival Nehru part, Boráros tér borárus szoborral, zikkurat, márványfüggöny, bronzkörhinta lánccal: csak kapkodja a fejét az ingerszegény környezetből idetévedt marslakó, ha a pesti oldal sorozatunk szempontjából utolsó sza­kaszára téved. A következő számban pedig jön Buda. Ha a jövő embere végigsétál majd a Lágy­mányosi hídig meghosszabbított Duna-kor­­zón, számos furcsa szobrot láthat a múltból. Rengeteg emlékmű, portré és bronzdísz tá­rul a 21. század végi futurisztikus flaneur sze­me elé, egyenként megnézni talán nem is lesz ideje. Miközben a Szabadság híd felől a történelmi személyiségek és események végeláthatatlan sora kíséri útját, a Petőfi hídnál kedélyes, mindennapi jelenetek so­kasága, a Nemzeti Színház környékén pe­dig a múlt nagy színészeinek serege várja, eszébe juthat az elmúlt — de most még előttünk álló — évszázad két szoborállítá­si alapelve. Az egyik, hogy a sétány mellé szobor is kell. Ez igazán nem újdonság, már II. Vilmos is így gondolta Berlinben, a má­sik viszont a békés évszázad termése: ha egy szobor a helyén áll, barbárság lenne elbontani vagy áthelyezni. A jövő embere számára nyilvánvaló lesz az is, hogy a szá­zad elején a kerületi önkormányzatok kezé­be adott korlátlan szoborállítási jog vezetett oda, hogy Budapest a kétezres évek folya­mán a sűrű szobrok városa lett. A láthatóan erős történeti tudattal megáldott jövő em­bere számára azonban igencsak nehéz fel­adat lesz eldönteni, melyik szobor állhatott már a 20-21. század fordulója környékén is. Az elmúlt száz évvel kapcsolatban gyak­ran ugyanilyen nehéz helyzetben van a mai budapesti szobornézegető, aki a jövőbeli potenciális sétány helyén, a villamossínek és az építési konténerek között nemegyszer életét kockáztatva sétál végig. Rögtön az Er­zsébet híd és a Szabadság híd között ren­deznie kell például önmagában, mely kor emelte és mely kaparta vissza a Tanácsköz­társaságra emlékeztető tengerészek dom­borművét. Az 1949-es felállítás idején a két alak ugyanis még csillaggal ékesített zászlót lobogtatott: a hátrakiabáló figura sarlóval és kalapáccsal, az előretekintő a Népköztársa­ság akkor épp friss címerével. A két, már an­nak idején is anakronisztikus alak ma a fel­ségjelektől gondosan megtisztított, fehér zászlókat viszi a semmibe. A Fővám té­ren a metróépítés miatt jelenleg a szobrok MÉLYI József A JÖVŐ A Török Péter kerttervező által megálmodott zikkurat a Nemzeti Színházat körülvevő parkban © Artmagazin, © Göbölyös Luca

Next