Artmagazin, 2016 (14. évfolyam, 1-8. szám)
2016 / 2. szám
világ romlottságából adódik, hanem inkább az imagináció, a képzelet és a képzelőerő zavaráról van szó, ami még Böhme esetében azt jelentette, hogy a szubjektum már nem képes azonosulni a benne élő jóval, a szeretet és a humanitás pozitív energiáival, a Krisztusból áradó Szentlélekkel. Hamvasnál viszont a túrba nem pusztán az Istentől való elhagyatottságot jelenti, hanem inkább az ember magárahagyatottságát, illetve a szellemtelenséget, amikor a lélek már csak az anyagi örömöket képes hajszolni, és belevész az önző, egzisztencialista kapzsiságba. Szentjóby pedig mindehhez képest vezeti vissza a turbát a világ rosszaságára és az azzal történő kritikátlan azonosulásra, a „világi”, kapitalista értékrend elfogadására. Innen nézve tehát a látszólagos ellentmondás feloldódik, St.Turba nem a sötétség szentje és nem is a Sátán papja, hanem inkább egy új felvilágosodás prófétája, aki a Létminimum St. Andard Projekt 1984 W (LSP) és a Szt.Rájk új metafizikáját hirdeti. DUCHAMP TESTE A legfontosabb kérdés innentől kezdve akár az is lehetne, hogy vajon milyen szerepet tölt be ebben az új vallásban, illetőleg Mítoszban, a Létminimum St.Andard Projekt 1984-ben Duchamp és Krisztus? A Duchamp auf dem Ölberg ugyanis a művészettörténet bevett értelmezéséhez viszonyítva meglepő módon szakralizálja az ateista Duchamp-t, hiszen a mű célja vélhetően nem az, hogy Krisztust szekularizálja. Ez a szakrális Duchamp azonban meglehetősen furcsán hat a művészettörténet mai állása szerint, amelyben egyre erőteljesebben kanonizálódik egy új, testet öltött és erotizált, nagyon is evilági figura, aki legalább olyan mértékben tematizálta műveiben a társadalmi nemi szerepeket és sztereotípiákat, mint amennyire gúnyt űzött a művészet elméletéből és intézményrendszeréből. Amelia Jones nyomán ezt a ma is regnáló Duchamp-t nevezhetjük a posztmodern verziónak, aki ugyan elkészítette Man Ray-vel közösen saját maga női alteregóját (Rrose Sélavy, 1921), de 1963-ban a Nagy Üveg előtt mégiscsak egy meztelenre vetkőztetett szép (nem mellesleg művész) nővel, Eve Babitz-cel sakkozott. A látszólag degradáló és mizogün gesztus azonban Duchamp-ra jellemző módon meglehetősen ambivalens, hiszen egyrészt megalázó, alávetett szerepbe kényszerített egy nőt, másrészt viszont gúnyt űzött saját magából, az öreg kéjencből is, és nyilvánvalóvá tette a kultikus főmű, a Nagy Üveg erotikáját, amely az elemzők többsége szerint meglehetősen cinikus képet fest az emberi nem mechanikus szexualitásáról és érzelmi háztartásáról. A Duchamp műveiben rejlő provokatív erotika azonban az 1963-as aktus ellenére is csak lassan szivárgott elő, és az új, erotikus, fetisiszta Duchamp csak olyan parafrázisoknak köszönhetően épült be a köztudatba, mint Hannah Wilke 1976-os C’est la vie Rrose (Ilyen az élet, Rrose) című feminista performansza, illetve Sherry Levine aranyozott piszoárja (Fountain, After Marcel Duchamp, A. P. 1991). Tamas St. Turba (Agent of NETRAF/Neo-Socialist.Realist. IPUT's Global Counter Arthist.ory- Falsifiers Front/): Duchamp auf dem Ölberg. Offset on paper, 187x151 mm, 2010 Franz Anton Maulbertsch: Christus auf dem Ölberg. Öl, Leinwand, 44.5 x 34 cm, 1768/69. Sammlung Hanfstängl, München. In Klara Garas: Franz Anton Maulbertsch 1724- 1796 (Budapest, 1960, Verlag der Ungarischen Akademie der Wissenschaften, 218 p.) Tamas St.Turba (Agent of NETRAF /Neo-Socialist. Realist. IPUT's Global Counter Arthist.ory-Falsifiers Front/): Duchamp auf dem ölberg Offset on paper, 187 x 151 mm, 2010. Marcel Duchamp: ORDRE DES 15 Opérations de montage général. Blue ballpen ink on b&w, damaged photography pasted on paper between plastic sleeves, 8.5 x 11 cm, detail, 1966, collection of the Philadelphia Museum of Art. In Marcel Duchamp: Manual of Instructions for Étant Donnés: 1° la chute d'eau. 2° le gaz d'éclairage... (Philadelphia, 1987, Philadelphia Museum of Art, [48 ] p.) 63