Asztalitenisz, 1980 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1980-01-01 / 1. szám
Felelős kiadó: Szebeni István igazgató Előállítás helye: VI., Dózsa Gy.út 84/A. Terjeszti a Magyar Posta ISSN 0133—2317 1980. A MAGYAR ASZTALITENISZ SZÖVETSÉG 1. szám SZAKLAPJA Felelős szerkesztő: Zsolnai László Készült: Építők Borában Kiadja a Sportpropaganda Vállalat Műszaki vezető: Zsolnai László DR. LAKATOS GYÖRGY: Micsoda év volt! Milyen év lesz ? 1978. decemberében Hámori Tibor „Micsoda év volt!” címen értékelte versenyzőink tevékenységét, többek között az öt Európa-bajnoki címet, Duisburgit. Ha most értékeljük a tavalyi évet, 1979- et, ismét azt kell mondanunk: micsoda év volt!!! Ha három felkiáltójelet teszek a mondat végére, ez sem túlzás. Pedig 1979 nagyon rosszul kezdődött. Az angol nemzetközi bajnokságon nem tudtunk még játszmát sem nyerni Kuo Yao-hua, a birminghami VB ezüstérmese, valamint az ázsiai bajnok, Liang Ko-liang ellen. Mi történt három hónappal később? 27 év után újra hazahoztuk a Swaythling Kupát, megnyertük a megnyerhetetlent, a férfi csapat világbajnokságot. Klampár, Jónyer, Gergely egymást múlták felül. A KNDK ellen 5:1, Japán ellen 5:1, Kína ellen 5:2 arányban győztünk és végül a döntő: újra Kína volt az ellenfél. S ezúttal még nagyobb volt a magyar fölény. Mindenki láthatta a tv-ben. 5:1! Kiütéses győzelem a döntőben! A sportág hívei, de még olyan sportemberek is, akik távol állnak az asztalitenisztől, azt mondták, hogy ez az utolsó 25 év legnagyobb magyar sikere. Ezt nemcsak a közvélemény honorálta, hanem a kormányzat is. Magas kitüntetéseket kaptak a versenyzők, mesterük, vezetők, egyesületi edzők. A sportújságírók pedig a mieinket választották meg az „Év csapatának”. Lehet azon csodálkozni, ha ilyen nagy siker, ilyen fizikai és idegi igénybevétel után az őszi idény gyengébben sikerült? Azt hiszem, nem. A játékosok sem gépek. A magyar nemzetközi bajnokságon Miskolcon ugyan jól szerepeltünk, főleg Klampár és a női csapat teljesítményével lehetünk elégedettek. A francia nemzetközi bajnokság azonban gyengébben sikerült. De az évet szépen fejeztük be. A Szuper Ligában veretlenül állunk az élen. Lengyelország és Jugoszlávia ellen egyaránt 5:2-re, az NSZK ellen 6:1-re, az évzárón, december 6-án pedig a Nemzeti Sportcsarnokban Svédország ellen látványos nagy csatában 4:3-ra nyertünk. Ha azonban a jövőről írunk, sötétebb színekkel kell rajtolnunk. Az történt, amit vártunk. Kínában leváltották Li Fu-jung edzőt, kimaradt a csapatból Li Csen-shih, Huang Liang, Liang Ko-liang és Lu Csi-vej. Csak Kuo Yao-hua maradt meg és Shi Csin-hao. Négy új fiatal játékost építettek be a csapatba. Mind a négyen magyar stílust játszanak. Jól pörgetnek. És balkezesek, így kevésbé sebezhetők a fonákpörgetéssel. (A japán csapat is javult!) Ez bizony figyelmet érdemel. De nem kell pánikba esni. Brighton után Phenjan jött. Nincsenek megverhetetlen ellenfelek. Csak jól kell felkészülni. Az ünnepek után a szürkébb hétköznapoknak kell jönniük. Edzeni, edzeni és edzeni — ez legyen a jelmondat. Engedjenek meg egy nem egészen irodalmi kifejezést: rá kell rakni még egy lapáttal. Ez kell ahhoz, hogy Bernben, az Európabajnokságon jól szerepeljünk. Ez az 1980-as év fő feladata. Az 1981-es újvidéki világbajnokság még távolabb van. Van kétéves tervünk. A második. E szerint kell dolgoznunk. Az első kétéves terv nagy sikereket hozott, miért ne hozna eredményeket a második kétéves terv? Szövetségünknek hármas programja van: a válogatott csapat jó szereplését kell biztosítanunk, fel kell hoznunk a vidéket és előbbre kell lépnünk az utánpótlás területén. 1