Asztalitenisz, 1986 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1986-01-01 / 1. szám
ÚJ ÉV KEZDŐDIK... Ilyenkor időszerű az elmúlt évad mérlegének megvonása, hogy annak tapasztalatait feldolgozva a következő időszakban minden vonatkozásban előre léphessünk. Annak is most van itt az ideje, hogy a sportág egésze elé reális célokat tűzzünk. Először nagy általánosságban — a teljesség igénye nélkül — értékelve az elmúlt év teljesítményét — vegyes „színezetűnek" mondhatjuk. A nőknél mind a kupacsapataink, mind pedig a válogatott jól szerepelt. A Statisztika sorozatnyerő a BEK-ben, mögötte a Tolnai VL végzett. Az ETTU kupában a BSE öregbítette hírnevünket. A férfiaknál a Spartacus ETTU Kupa győztes lett, a BVSC a BEK-ben ezüstérmes. A SZUPER LIGA nem úgy sikerült, mint az elvárható lett volna. A 38. világbajnoksági eredményekkel nem tündököltünk, hiszen a nők a 6., a férfiak a 13. helyen végeztek, ugyanakkor az egyéni számokban sem kerültünk dobogó körelbe. Az év folyamán számos nemzetközi versenyen vettünk részt, több-kevesebb sikerrel. Jó eredményeket inkább a fiatalok értek el s ez a tény örömteli. Az ifi EB-n például bajnok lett Bátorfi Csilla a vegyespárosban az angol Preannal az oldalán és serdülő leány párosunk, a Wirth G., Hegedűs kettős. Barcelonában, az Európa 12-n Oláh második lett. A női Grand Prix-sorozaton Oláh 3., míg Urbán és Bátorfi ötödik helyen végzett. Rendeztünk mi is nemzetközi bajnokságot Miskolcon, és ott Oláh Zsuzsa állt a dobogó legmagasabb fokára, míg Bátorfi ezüsttel vigasztalódott. A női csapatunk imponáló játékkal szerzett bajnoki címet. A férfiak távol kerültek a dobogótól. Az év folyamán még részeredményeket (és kudarcokat) értek el versenyzőink, de részletes felsorolásukra (helyszűke miatt) nem vállalkozom — gondolom ennyi is elég. Esemény volt még, hogy Klampár és Gergely is „csatlakozott" Jónyerhez - külföldre távoztak, így az „újoncok" bevetése lépett előtérbe a férfiaknál. Egyértelműen gyengültünk ezáltal. A női vonallal egészen más a helyzet, hiszen az élvonalban vannak versenyzőink, csapataink, és egyre több a tehetséges fiatal, akik „bevethetők" bármikor — tegyük hozzá: — nem vallanak szégyent Baj van viszont a férfi utánpótlás területén. Nem, vagy csak lassan haladnak fiataljaink, míg más nemzetbeliek lényegesen előbbre tartanak e téren. Egy-egy nemzetközi versenyen új arcok jelennek meg és nyomban figyelemre méltó eredménnyel teszik le névjegyüket. A szakvezetésnek tehát van bőven tennivalója a jövőben ennek javítása érdekében. Ez természetesen elsősorban a klubedzők generális feladata kell legyen! Az utánpótlás gyorsabb ütemű felhozása magasabb szintre éppen úgy elengedhetetlen, mint a morális nevelési Sajnos ez mindennapi téma és sok benne a negatív tölteti Sokszor az az ember érzése, mintha a „farka csóválná a kutyát" - értendő ezalatt: sokat engednek meg maguknak egyes versenyzők annak reményében, hogy rájuk e pillanatban nagy szükség van, így az illetékesek enyhébben ítélik meg tetteiket — vélik. Igen. De nem minden áron. Nincs az a „nagy név", amely előtt akkor is meg kelljen hajolni, amikor sportemberhez méltatlant „produkál" a nyilvánosság előtti Lehet, hogy ezek a versenyzők „nem érnek rá számolni?" a következményekkel, az ezáltal elmaradható juttatások mértékével és mindazokkal a hátrányokkal, melyek magatartásuk „eredménye" lehet. Ha ez így van, akkor azoknak kell helyettük gondolkodni, akik nevelésükért, oktatásukért felelősek. Ugyanis minden (eredményesség, eredménytelenség, jutalom és büntetés) egyaránt visszahat azokra is, akiknek a versenyzők irányítása is feladatkörükbe tartozik. A menedzselés ma már új helyzetet teremt, de azzal csak élni, és nem visszaélni kell, illetve szabad. Sokat kell a jövőben változniuk többeknek magatartásban, hogy nyugodt lelkiismerettel lehessen őket menedzselni, hiszen képességük, tudásuk erre lehetőséget ad a szakvezetésnek. Ezt tudniok kell a szakosztályvezetőségeknek, edzőknek, szülőknek és az oktató-nevelő tevékenységük révén még az iskolák tantestületeinek is. Sokat tehetnek annak érdekében, hogy jó szellemű, igazi sportemberek képviseljék ezt a sportágat Ne olyanok, akik az elmúlt esztendőben „munkát" adtak, „fejtörést" okoztak az illetékeseknek. Persze nem belőlük van több — sőt nem számottevő azok száma, akik nem tudják magukat helyes arányban „értékelni", hanem túlértékelik önmagukat és lehetőségeiket. Új év van és gondolom új fogadalmak hangzanak el. Nyilván pozitív jellegűek - de ezeknek érvényt kell szerezni a gyakorlatban is minden szinten. Csak-a, is így érhető el, hogy a jövőben nem lesz „téma" a sportágunk sajtónak, rádiónak, Tv-nek és a nagyérdemű közönségnek. Ha pedig mégis „jelentkezünk", akkor az a nemzetközi és hazai porondokon elért figyelemre méltó eredmény legyen. Azt ország-világ biztos örömmel veszi (venné). Gondolom az új esztendőben e kívánsággal minden, asztalitenisszel foglalkozó sportember (és nem csak azt) egyetért - legyen az szövetségi- vagy klubvezető, edső, szülő vagy a lelátókon ülő szurkoló, • remélhetőleg minden korosztályú versenyző is. Zsolnai László 1