Átalvető, 2009 (69-72. szám)
2009-03-01 / 69. szám
EKOSZ-EMTE Saját ügyeink Az EKOSZ küszöbön álló tisztújítása alakalmából lehetőséget adunk arra, hogy az elnöki funkció várományosai kifejtsék vezetői elképzeléseiket. Ennek jegyében közöljük az alábbi dokumentumot. 3 2009. március Látások és elképzelések (az EKOSZ jelenéről és jövőjéről) „Boldog vagy, óh kisded Erdély! Bár a csinos Európának legvégsőbb szellem fekszel is, boldog vagy, és te fogod bé a legutolsó Magyarnak szemeit, mikor mi már vagy Oesterreicherek vagy Rusznyákok leszünk..." (Csokonai) Mit? Meggyőződésem szerint, az ún. „rendszerváltás” óta eltelt húsz esztendő során többféleképpen is megváltozott társadalmi, politikai, kulturális, szociális helyzetek közepette az erdélyi körök létezésének és működésének legfőbb maradandó célja: a közösségépítés. A sokszor létezésében fenyegetett Erdély bebizonyította, hogy a viharok után újraszervezett, újjáépített közösségek voltak azok az alapok, melyekre építeni lehetett a jövendő országot. A meglévő és ránk nehezedő válságok között újra szükségünk van arra a cselekvő és öntudatos, igényes és elmélyült létezésre, amely szolgálatnak tekinti jelenlétét a mai magyar társadalomban. Ez a szolgálat mindazok részéről, akik részt veszünk az egyesületeink életében, áldozatvállalást kíván. Ennek hiányában azt mondhatjuk a „Kiáltó Szó” megfogalmazóival: aki ezt nem akarja, erre nem képes, álljon ki a sorból! Az összetartó és öntudatos, értékőrző közösségek példaadó kiépítéséhez mindnyájunknak időt, erőt és pénzt kell áldoznunk! E három vállalás nélkül nem maradhat fenn egyetlen egyesületünk sem! A látszat-, alig lézengő, kimutatásokat dúsító cégbejegyzésekre nincs szükségünk! Jól végzett munka meggyőződésem szerint csakis a kultúra keretei között folyhat. A biblikus „művelés” és „őrzés” kitartó és következetes teljesítése nyomán elismerést teremthet. Olyan elismerést és tekintélyt, amely akár szélesebb (politikai) körben is figyelemre méltó. Amennyiben politika alatt továbbra is a „közért cselekvést”, a számosabb közösség (nép, nemzet) gyarapítását értjük a tanítás, szórakoztatás, kikapcsolódás, közösségformálás útján is, úgy ez lehet a lehető legbékésebb és igazabb módja a közvélekedés formálásának. Hogyan? Az áldozatokat vállaló szolgálatban első lépésnek tekintem a leltározást: hányan vagyunk? milyen állapotban vannak helyi egyesületeink? Ha már tudjuk, hányan vagyunk, mit tudunk vállalni, következhet a működési alapfeltételek megerősítése. Kérdeznünk kell magunkat, hogy valóban azon célok jegyében vagyunk-e együtt, melyek összefogó cselekvésre ösztönöznek. Be tudjuk-e vonni tagjainkat a felelős munkába? Eleget teszünk-e a legalapvetőbb (megfogalmazásra vár?!) feltételeknek? Például: tagdíjak befizetése, lapterjesztés, rendszeres munkák... Elengedhetetlen a vezetői magatartások megvizsgálása azon egyesületekben, ahol működési zavarok léptek fel. Ebben meg kell erősíteni egy legalább háromtagú etikai bizottságot (?!). Szükség esetén, szupervíziós segítséget kell nyújtani a bonyodalmak tisztázásához. Szükségesnek tartom a további hatékony működés céljából a külső és belső kapcsolatok erősítését, a területi együttműködést. Az egymáshoz földrajzilag megfelelő közelségben lévő körök cseréljék ki egymás között az előre megtervezett éves programjaikat. Lehetőség szerint, látogassák egymás rendezvényeit. Hasznos volna egy-egy nevesebb előadó közös meghívása - terhek és örömök megosztása. Az együttműködések területi koordinálásával bízzuk meg egy-egy egyesület vezetését. Szintén elengedhetetlen feladata volna ennek a vezetésnek az új körök szervezésének ösztönzése. Ezen munkáról az éves közgyűlés során beszámolóval tartoznánk. Még két további területen szükségesnek tartom az összehangolt fellépést: legalább egy országos programba való rendszeres bekapcsolódást (Verőce?), vagy eleinte legalább a részvételt. Ugyancsak fontos lenne a közösségi élet hatókörének szélesítéséhez, hogy a körök rendszeresen szervezzenek erdélyi utazásokat, valamint erdélyi szórványokban élő gyerekek táboroztatását Magyarországon. A fenti célok és módok talán hozzájárulnak annak a hatékony munkálásához, hogy belátható időn belül egyetlen erdélyinek se kelljen lefognia az utolsó magyar szemét; s hogy ez a föld ne legyen se peszterreicherré, se rusznyákká! Mert nem erre teremtett minket Isten, s nem ezért adta a Hazát, hanem arra, hogy legyünk! Az Ő dicsőségére, a világ jobbítására! Az Úr 2009. esztendejében, január 15-én Székelyhídi Nagy Árpád, Izsák Felhívás Ady Endre születésének 90. évfordulóján jelen felhívás aláírói, mint kezdeményezők, azzal a kéréssel fordulunk mindenkihez, itt, a Kárpát-medencében és a nagyvilágban, hogy segítsék elő Érmindszenten, Ady Endre szülőfalujában, egy egészalakos szobor felállítását, amely egyik legnagyobb költőnk emlékét örökítené meg. Ady Endre, meggyőződésünk szerint, nemcsak egyik legnagyobb költőnk, hanem olyan szellemi és erkölcsi tekintélyünk is, akinek eszméi, emberi hite és reménysége a jelenben is hatékonyan szolgálhatják nemzetünk fennmaradását és megerősödését. Ady Endre érmindszenti szobrát olyan jelnek szeretnénk tekinteni, amely nemzeti összefogásunk és felemelkedésünk szellemi stratégiáját mutatja fel. Meggyőződésünk, hogy az idei esztendő, a Magyar Nyelv éve kiváló alkalmat kínál magyarságunk öntudatra ébredésére, művészi értékeink és nemzeti kegyhelyeink gyarapítására, egyáltalán: a közös cselekvésre. Adományaikat a nagyváradi székhelyű Pro Universitate Partium Alapítvány az alábbi számlán fogadja: Fundatia Pro Universitate Partium Unicredit - Tiriac Bank Oradea IBAN RO17BACX0000003007246003 - Cod fiscal: 12331679 SWIFT-Cod: BACXROBU - Jelige: Ady-szobor A gyűjtéshez a Magyar Írószövetség is hozzájárul. A Magyar Írószövetség Arany János Alapítványa fogadja az adományokat a magyarországi intézményektől és magánszemélyektől. A támogatásokat az alábbi címre és bankszámlaszámra várjuk: Arany János Alapítvány, 1062 Budapest, Bajza u. 18. Kereskedelmi és Hitelbank 10201006-50018291-00000000 Nagyvárad-Budapest, 2009. január 27-én, Ady Endre halálának 90. évfordulóján