Átalvető, 2017 (101-104. szám)

2017-09-01 / 103. szám

54 Portré EKOSZ-EMTE A Toró Árpád által oly nagy szeretettel megidézett jeles művész alakját az alábbiakban villantjuk fel. Balogh Ferenc professzor Ha valaki belenéz Balogh Ferenc professzor úr egyetemi indexé­be, többek között ilyen aláírásokat lát: Waldbauer Imre, Weiner Leó, Kodály Zoltán, Gábriel Ferenc, Országh Tivadar, Kókai Rezső, Bartha Dénes, Major Ervin, Molnár Antal. Valamennyien a magyar művelődéstörténet jelentős személyiségei: Balogh Ferenc, a világhírű magyar hegedűiskola neveltje, Hubay Jenő egykori tanársegédjénél, Gábriel Ferencnél végzett, majd nyu­gati meghívásokkal a zsebében - töb­bek között a salzburgi Mozarteumot választhatta volna - Kodály Zoltán tanácsára nem nyugat, hanem kelet felé indult el, Erdélybe, ahol 1946- ban a székelyudvarhelyi Református Gimnázium és Tanítónőképző zene­tanári állását foglalta el. Azt mondja, választását sohasem bánta meg. Igazi magyar sors, Trianon árnyé­kában. Balogh Ferenc 1920-ban született Aszódon, a kiskunok vilá­gában. Édesapja az Isonzó vidékéről hazajövet találkozott leendő feleségével Fiumében, aki akkor még novícia volt. A háborúból leszerelt szászkonyhai születésű Balogh Salamon nem ment haza Erdélybe, hanem feleségül vette Kun Juliannát. Házasságukat Aszódon, a lány szülővárosában kötötték meg, s itt született meg Ferenc fiuk is. Édesapja, erdélyiként, nem maradhatott ki a Székely Hadosztályból sem, ahol Márton Áron, a későbbi gyulafehérvári római katolikus püspök volt a hadnagya. Akárhogyan is alakult az életük, a Balogh fiúk - hárman voltak testvérek - igazi erdélyiként nőttek fel, akkor is, amikor Budapesten éltek, s akkor is, amikor Erdélyben. 1932-ig a két ország, Magyarország és Románia között ingáztak attól függően, hogy a két szülő közül kinek volt nagyobb honvágya, s természetesen attól is függően, hogy hol volt biztosabb a megélhetésük. 1932-es, székelyudvarhelyi megtelepedésük után, a három Balogh fiú az ottani Római Katolikus Gimnáziumban tanult. Ferenc 1938- ban átkerült Marosvásárhelyre, mivel az anyaszékben már nem volt senki, aki megfelelő színvonalon taníthatta volna hegedülni. Vásárhelyen Haják Károly és George Ionescu voltak a mesterei. 1939-ben, az első Enescu versenyen - ahol maga George Enescu is jelen volt - az első díjat: Nicola Amati, cremonai hegedűkészítő mester műhelyéből kikerült hegedűt­­ Balogh Ferenc nyerte meg. George Enescu meghívta Párizsba, hogy további tanulmányait az ő vezetésével végezze. Ment is volna boldogan, de Marosvásárhely hírhedt román polgármestere, Dandea úr, azt a feltételt szabta kiutazásához, hogy térjen át az ortodox hitre és változtassa meg a nevét Baloghról­­ Bologára. Nem tette! Észak-Erdély visszatérése után ő is indult volna, sokadmagával Budapestre tanulni, de hogyan és miből? Végül, Székelyudvarhely értelmiségi és iparos rétege egyik, a városka mozitermében tartott hangversenye után, összeadta a tandíjához szükséges összeget. Így jutott ki, már a tanév megkezdése után, 1940 októberében, a buda­pesti Liszt Ferenc Zeneakadémiára, ahol az egyéni felvételi letétele után, hegedűből, azonnal harmadévre vették föl... 1942-ben nagy kitüntetés volt számára, hogy az anyaországhoz visszatért Észak-Erdélybe, ugyancsak Kodály Zoltán ajánlására, ő kísérhette el Lajtha Lászlót homoródmenti népzenegyűjtő útjára... 1943-ban Finnországban járt hangversenykörúton, de mire hazaért, megkapta katonai behívóját az 51-es páncélos-gépágyús zászlóaljba 1944-es leszerelése után versenyvizsgát tett a budapesti Operaház zenekarába, ahová fel is vették. 1945 márciusáig, sokakkal együtt, it vészelte át a háborút, ugyanis az Operaház svéd és amerikai védnök­ség alatt állott, így a megszállók, németek vagy oroszok, nem léphet­ték át az épület küszöbét. Egyik hajnalban, már a gettó felszabadu­lása után, őrt állt a kapuban. Látta, hogy egy vedlett bundájú idős ember támolyog feléje. Ismerős is volt, meg nem is Az öregember megszólította: „Te vagy az, Balogh Feri? Adjatok valamit ennem, mert éhen halok...” Az idős ember Weiner Leó volt, a mindenki által nagyot tisztelt és szeretett Mester. Ilyen helyzetben nem is tudni, melyik indulat erő­sebb az emberben a düh vagy a szégyen... 1948-ban már Székelyudvarhelyen Balogh Ferencet bízták meg az 1848-as szabadságharc megünneplésé­nek szervezésével. A székely fiúkból és lányokból 250 tagú kórust állított ki, elénekeltette velük Kodály: Forr a világját, a Himnuszt, a Szózatot... A siker óriási volt, a hatás kettős. Volt tanítványai közül vannak olyanok, akik ma is így köszöntik volt mesterüket: Tanár úr, Forr a világ! De azonnal akadt olyan kolleganő is, aki feljelentette, mint irredentát, s kérte a Román Kommunista Párttól az ilyen káderek eltávolítását a tanügyből. Meg is történt. De szerencsére mindez egybeesett a Magyar Népi Szövetség művészeket és tanárokat toborzó akciójával: 1948-ban nyitották meg a Kolozsvári Magyar Operát, ahová Balogh Ferencet hangversenymesternek hívták meg, ahogyan az 1949-ben alapított Magyar Művészeti Intézethez tanárnak. Mivel neki volt a legmaga­sabb szintű végzettsége, budapesti Liszt Ferenc Zeneakadémia művész-tanár diplomája, már 29 évesen egyetemi tanárrá nevezték ki. A Magyar Művészeti Intézet erőszakos bezárása után, 1953-tól 1982-es nyugdíjaztatásáig a kolozsvári Gheorghe Dima Zeneművészeti Főiskola professzora volt. Százhét növendék végzett nála: négy román, öt szász és kilencvennyolc magyar... 1957-ben, David Ojsztrah hívására kimehetett Moszkvába. Ő mutatta be a moszkvaiaknak Bartók II. hegedűversenyét. Ojsztrah - akivel nemzetközi zsűrikben ismerkedett meg, akárcsak Yehudi Menuhinnal, Henryk Szeringgel, Szvjatoszlav Richterrel vagy Leonyid Kogannal s másokkal - azt kérdezte tőle: „Hogyan lehetsé­ges, hogy a román kollegák közül csak Ön ért el ilyen eredményeket, egy vidéki városban élve?” A válasz az volt, hogy ő nem román, hanem magyar, és Budapesten tanult a Zeneakadémián. Mire Ojsztráh: „Az egészen más!” Mivel nem engedték meg neki, hogy hangversenyező művész is lehessen­­ külföldi meghívásairól mindig csak utólag értesült -bejárta Erdélyt, s egyebek mellett Bartók és Kodály valamennyi hegedűre írt művét bemutatta, hol vidéki művelődési házakban, hol hangversenytermekben, hol pedig templomokban. A magyarországi zenei élet nagy hiányosságának és adósságának tartjuk, hogy e példátlanul gazdag életút és művészi tevékenység eddig nem kapott méltó értékelést. Ezért nagy örömünkre szolgál, hogy Balogh Ferenc hegedűmű­vész - mindnyájunk Tanár ura­­, Márton Áron-emlékérmet kapha­tott. (Részletek a szerzőnek a kolozsvári Művelődés­ben megjelent nekro­lógjából, Balogh Ferenc 2005. január 21-i halálát követően) Demény Attila Atalvető

Next