Athenaeum, 1948 (4. évfolyam, 1-15. szám)
1948-05-25 / 5. szám
KONSZTANTYIN SZIMONOV: AZ OROSZ KÉRDÉS (A Nemzeti Színház előadása) Az Athenaeum kultúrjuttatásaként május 6-án műsorváltozás folytán Konsztantyin Szimonov : „Az orosz kérdés“ című darabját néztük meg a Nemzeti Színházban. Általában mindenkit zavar, ha műsorváltozással kerül szembe, mert már beállította magát bizonyos irányba. Ennek tulajdonítható, hogy a jelentkezők közül sokan lemondták jegyigénylésüket. Most már elmondhatjuk, hogy azok nyertek, akiket nem riasztott el a változás, mert Szimonov darabjában a szezon egyik legkiemelkedőbb előadását élvezhettük. A darab a néző elé tárja azt a hatalmas propagandát, amelyet az amerikai újságtrösztök és könyvkiadók folytatnak felsőbb politikai nyomásra, annak bizonyítására, hogy a Szovjet háborút akar. Irtsanak ki tehát minden olyan gondolatot, ami onnan ered, mert ismét katonazubbonyba kényszeríthetnék az amerikai polgárok millióit. (Az amerikai kapitalista nagytőke céljait szolgáló újságtrösztök vezérei nem válogatósak a propaganda eszközeiben, s gyenge oldaluk az igazság.) Amerikában általában csak az az író vagy újságíró maradhat meg biztos állásában, aki hajlandó a nagytőke által megkövetelt irányba állítani tudását, ismereteit és munkaerejét. Szimonov nagy író, nem jár kitaposott úton, új ösvényen halad, mert míg a színpadi írók nagy része álomvilágba vezeti a nézőt és ott kápráztatja el meséivel, ő éppen ellenkezőleg kézen fogja és észrevétlenül a színpad festett falai közül az életbe vezeti, lenyűgözi, magával ragadja és csak az előadás után veszi észre, hogy bepillantott egy egészen más világrész életébe, ahol másforma emberek élnek, akiknek más a céljuk, törekvésük, moráljuk és más az igazságuk. Minden művész, író, újságíró úgy indul el, hogy eszméi, álmai, hivatástudata, igazságérzete van. Látjuk, hogy a pénz mindenható ereje miként irtja ki belőlük ezeket a magasabbrendű, nemes érzéseket, hogyan szolgálják nyögve, lealjasodva, kiábrándultan tovább, — csak tovább a mindenható nagytőkét, mert kell a pénz, a heti 150—200 dollár, mert élni kell és élni már csak úgy lehet, ha megfelelő whiskyvel elaltatták háborgó lelkiismeretüket, igazságérzésüket A DUNAHIDAK FORGALMÁRÓL. Statisztikai felvétel készült a dunahidak forgalmáról. A legnagyobb forgalom a Szabadság hídon bonyolódik le, naponta átlag közel 12.000 jármű halad át a hídon, a Margit hídon 7809, (a közeljövőben készen lesz az egész híd , nyilván ez lesz a legforgalmasabb), a Kossuthhídon 7727 és a Petőfi-hídon 2380. A legnagyobb gyalogforgalom a Kossuthhídon bonyolódik le Pestről Budára hogy újra és újra meghajthassák egykor egyenes derekukat „Mammon“ őfelsége előtt. A darabot a Nemzeti Színház élgárdája játszotta olyan lendülettel és összehangoltsággal, hogy a néző előtt nem maradt kétség , így csak azok a művészek játszhatnak, akik átérzik a darab igazságának döbbenetes erejét. Somlay Artúr Macpherson újságtröszt vezérigazgatójának szerepében olyan élethűen varázsolja elénk az amerikai, minden emberi érzésen átgázoló, célratörő nagytőkést, akinek csak egy istene van, a business, hogy szinte kedvünk lett volna emberségre tanítani. Alakítása a legtökéletesebb jellemábrázolás. Básti Lajos művészetének egy nagyszerű alakját mintázta meg ebben a darabban. Töretlenül, egyre fokozódó érdeklődésre kényszeríti a nézőt egészen a befejezésig, amikor mindenkitől elhagyatva, anyagilag tönkretéve elbukik, mert érzi, tudja és vallja, hogy áldozata nem volt hiábavaló : ha csak elnyomva is, de már él az „új Amerika“. Major Tamás azt a figurát mutatja be, akit teljesen igájába hajtott a nagytőke, még fellobban benne egy-egy pillanatra az ideál, de sikerre, karrierre már nem számíthat, le is mondott róla. öt gyermeknek gondja megadásra kényszeríti, csak amikor néhány pohár potya whisky megoldja nyelvét, sír fel fel benne a nosztalgia a szép, a jó, az igaz után. Rajczy Lajos a bohém agglegényíró szerepében elragadó humorával nagy sikert aratott. Ő is rabja a pénznek, a kényelem és az ital miatt, de odaadja utolsó dollárját is barátjának, akiben a jövő prófétáját látja. Remek játékával minden nézőt meghódított. Lukács Margit ábrázolja a jól ismert flappert. Szerepét úgy játssza, hogy a néző már előre érzi, hogy elhagyja majd férjét, akit ugyan szeret, de szegénységében többé nem osztozik. Gobbi Hilda, mint szerkesztőségi gépírónő biztos fellépésével, jó kedélyével, minden jelenésében jól megjátszott alakot formál, aki tisztában van szerepének igazával. Kőműves Sándor, Balázs Samu, Tapolczay Gyula és a többi szereplők lelkes játékkal segítették elő a darab sikerét, amiért hálásan gondolunk a Nemzeti Színház együttesére. Héry Árpád naponta átlag 15.500-an, Budáról Pestre 16.980-an közlekednek, összesen tehát 32.380-an ; a Szabadság hídon a gyalogosok forgalma naponta átlag 20.000, a Margit hídon 16.000 és a Petőfi-hídon közel 14.000. Kiderül a statisztikai adatokból, hogy a Pesten dolgozók nagy része gyalog megy át a hidakon, haza viszont már villamoson teszi meg az utat, ezért oly túlzsúfoltak a késő délutáni és koraesti órákban a villamosok. KRUPP neve szilárdan a porosz-germán militarizmushoz kapcsolódik. A Kruppok nagy nemzedéke volt szállítója a német királyoknak, császároknak és führereknek, akik végrehajtották a szomszédos országok elleni támadásokat, a rablóháborúkat, idegen földek elfoglalását és bekebelezését. „Az ágyúkat azért gyártják, hogy lőjjenek velük” — jelentette ki cinikusan Schacht 1935-ben az elhunyt Roosevelt elnök személyes megbízottjának. Kruppék azért gyártottak ágyúkat, tengeralattjárókat, páncélosokat Hitlernek, mert Németország új háborút akart indítani. Az amerikai bíróság ítélete most olyan új komplikációt igyekszik kialakítani, mintha Krupp az ágyúkat nem a hódító háború céljaira gyártotta volna. De hogy mire, szórakozásra vagy pedig múzeumok céljaira, erre a kérdésre nincs és nem is lehet más felelet, mint az, amelyet a német iparbárók úgynevezett szűk körének 1940 június 7-i titkos tanácskozásán adtak. Ebbe az 1938-ban létrehozott „szűk körbe” a hét legnagyobb német nehéz- és hadiipari konszern vezetői tartoztak. Annak idején azért gyűltek össze, hogy részüket követeljék a francia zsákmányból Hitler kormányától. A lotharingiai és elszászi gyárakról volt szó. A Krupp, Flieck, Mannesmann, Vereinigt Stahlwerke, stb. konszernek haladéktalanul birtokukba akarták venni ezeket a vállalatokat. Vajjon nem ilyen értelemben beszéltek-e háborúról a német ipar főkolomposai, akik között ott volt a Kruppcég vezetője, igazgatója, akit most ártatlannak találtak az 1940 júniusi összeesküvésben. A felmentő ítélet azt mondja, hogy a háború teljesen legális üzlet. Ezzel szemben milliárdokat keresett fegyverszállítással. Azért kereste ezt a pénzt, mert az általa gyártott ágyúk lőttek, nem pedig raktárakban hevertek. Krupp nagyszerűen idegértette és tudta, hogy Hitler a háború, azaz cégének nagy üzlet. Krupp annyira elégedett volt Hitlerrel, hogy milliókat adott neki a hatalomrajutás előkészítésére és 1932 végén csatlakozott aláírásával azokhoz, akik Hindenburgtól a hatalom átadását követelték Hitler javára. Ez azt jelenti, hogy nem Hitler vonta be Kruppot a béke elleni összeesküvésbe, hanem ellenkezőleg, az ágyúkirály helyezte Hitlert ennek az összeesküvésnek élére, mint végrehajtóját azoknak a terveknek, amelyeket Krupp és a többi német monopoltőkés ringatott és dolgozott ki. A második világháború elvesztése után a nürnbergi nemzetközi bíróság, az amerikaik részvételével, bebizonyítottnak nyilvánította a béke elleni összeesküvést, amelynek célja támadó háború folytatása volt, súlyos bűntettnek tekintette ezt a cselekedetet és bűnösnek találta Hitler segítőtársait is. Ugyanebben a Nürnbergben az amerikai bíróság Kruppot és embereit ártatlannak találta ebben a bebizonyított és elítélt bűncselekményben.