Nagy József szerk.: Athenaeum 1920. Új folyam 6. kötet (Budapest, 1920)
3-6. szám - Pauler Ákos: Új kultúrfilozófia [O. Spengler: A Nyugat alkonya]
ban, a mi nyugati kultúránkban pedig a számnak mint functiónak a fogalma merül fel Descartes, Pascal, Fermat, Newton, Leibniz tanításaiban a tizenhetedik században. Szerző relativistikus filozófiáját nem alapozza meg, hanem — úgy látszik — olyannak tekinti, mely magából kultúrbölcseletéből nyer igazolást. Alapfelfogását ezen felül, mint ő maga bevallja, Goethe és Nietzsche filozófiájára építi. Az előbbitől kölcsönzi a «lebendige Natur» és az« Orphanomen » fogalmát, az utóbbitól az «apollói lélek» conceptióját. Ennek ellentéte azonban Nietzschenél némileg más mint Spenglernél. A «dionysosi» lélek ugyanis a mámort képviseli, a «fausti» ellenben a sóvárgást. Sajnos, hogy szerző félreismeri a goethei világszemlélet történeti előfutárjait, alig vet ügyet Leibnizre s Aristotelesz pedig, kinek entelecheiája éled újra Goethe «geprägte Form»jában, teljesen félreérti (úgy véli, hogy Aristotelesnél nincs meg a kauzalitás fogalma!) s a mechanikus természetmagyarázók közé sorolja. Az egyes kultúrák összetartozó jelenségeinek felemlítésében Spengler nagy éleselméjűséget is megkapó szellemességet" árul el. Az «apollói lélek» központja a meztelen szoborban nyer kifejezést: a görög kultúra ős-symboluma a határok, a plastikus test. A vázafestészet, a freskó, a relief, az oszlopsoros építészet, az attikai dráma, a tánc, a statikai physika, valamint a görög mathematika egyaránt jellegzetes megnyilvánulásai az apollói léleknek, mely a ckosmosz fogalmában csúcsosodik. Az arab, a «mágikus» lélek ettől eltérőleg az egyes valóságban valami magasabbrendű dolognak megnyilvánulását látja. Ennek terméke az az aranyhátterű bizánci festészet csak úgy mint az algebra, az alchymia és az astrologia, valamint a kinyilatkoztatáson alapuló vallások, a kereszténység és az izlám. A fausti élek alapvonása a végtelenség után való sóvárgás, a messzeség kultusza, s alapsymboluma a végtelen tér. Ennek nyilvánulatai a kontrapunkciós zene, az infinitesimalis mathematika, a dynamikai physika, a tájképfestészet, a «jezsuita katholicismus» csakúgy mint a felvilágosodás protestán-