Atlétika - Az Atlétikai Szövetség Közleményei, 1948 (2. évfolyam, 1-22. szám)

1948-01-01 / 1. szám

1948. január 1. I. évfolyam 1. szám, ATLÉTIKA KÉPES ATLÉTIKAI SZAKFOLYÓIRAT. MEGJELENIK MINDEN HÓ 1-ÉN­ ÉS 15-ÉN. SZERKESZTI : CSAFI­ÁR A­NDRÁS dr. Garay Sándor: Téli edzésem A versenyzés befejezésétől, november köze­péig a pályán levezető edzést folytatok, mely fokozatosan csökkenő futa­­tásokból áll. No­vember közepé­től december vé­géig a tornate­remben kiegé­szítő, gimnasz­tikát, játékokat, labdajátékokat vég­zek. Ez „tervszerűtlen” és az a célja, hogy azokat az izmokat próbálom erősíteni, és megdolgoztatni, amelye­ket a nyáron az állandó versenyzés miatt kevésbé foglalkoztatok. Sokat gyógylabdázom, a bordásfalakat és a tornaszereket alaposan kihaszná­lom. Jó „belemenős” labdajátékokat játszom, mert ez fejleszti a küzdő­­képességet. Ilyenkor nem törődöm az apróbb sérülésekkel és zúzódá­­sokkal sem, mert hamar kiheverem. A tornatermi mozgás előtt, ha az időjárás megengedi, a bemelegítő mozgásokat a szabadban végzem el. Ekkor csak a megizzadásig futok. Január és február hónap a terv­szerű gimnasztika ideje. Ekkor már arra törekszem, hogy az ízületeimet jól kilazítsam és az izomszalagokat jól megnyújtsam. Ilyenkor szerzem meg a rugalmasságot. Igyekszem minél több frissességet és rugalmas­ságot átmenteni a következő évadra. Rengeteget gimnasztikázom és erő­sen. Nem kímélem magam. A téli időszakban több szórakozást engedek meg magamnak a sport­szerűség határain belül. Szórakozni kell, mert a jókedély a versenyző mozgató eleme. Mit várhatunk az „Atlétabarátoktól" ? , — erre válaszol Mező Ferenc dr. elnök Az „Athélika” felkereste a MABE első elnökét, hogy megkérdezze tőle, mi a programmja, s mit várha­tunk az új egyesülettől? — A vidékről szól­ az első szavam, — válaszolt Mező Ferenc. — Mutatóba 12 nevet sorolok fel, olyan atléták nevet, akik vidéken kezdték és akik büszkeségei lettek a magyar atlétikának. Szokolyi Alajos az ipolysági réteken gyakorolta a síkfutást, a gátfutást, hol a patak­parton, hol pedig a berneczei templom melletti fenn­síkon tanulgatta, mégis olyan futó lett, hogy a mai napig is ő az egyetlen sprinterünk, aki bekerült az olympiai döntőbe és ott harmadik lett. Szegedről indult Gönczi Lajos, akinek „magyar” magasugró stílusát, bár csak negyedik lett St Louisban, áradozva dicsérték az amerikai szakértők. Athénben második, Párisban pedig a harmadik lett. A kolozsvári Somody a londoni olympián második lett a magasugrásban. ■ Súlylökőink a vidéki őstalaj szülöttei: Porteleky László Nyíregyházáról, Szilágyi Gyula, Hódmezővásárhelyről, a Mudin-testvérek pedig Aradról származtak el. Imre volt az első, aki túl­dobta a 13, majd a 14 métert. István pedig 1906-ban Athénben egy máso­dik (pentatlon) és egy harmadik (hellén diszkosz) helyezést ért el. Pápa szülötte Darányi József dr. Ugyancsak ott izmosodott nagy atlétává a köz­­társasági elnökünk barátja, a későbbi világhírű diszkoszvető, Toldi. Polpai diák volt Kóczán Mór is. Ceglédi ifjú a ma is kitűnő Szilágyi Jenő, a Fel­vidék szülötte az első 190-es magyar magasugró, Wardener Iván. — Csak akkor fogjuk elérni a magyar atlétika magas szintjét, ha fel­kutatjuk a vidéki őstehetségeket és kiművelésükről — lehetőleg a vidéken — gondoskodunk. Az atlétamesterek kiválóbbjai közül néhányat állandóan vidéken kell foglalkoztatni. Sok őstehetség, főként súlyatléta lappang a gyárak és ipartelepek munkássága között is de meglepő erőket tartogat a katonaság is, csak megfelelő avatott kéz keresse őket. Ott van a milliónyi diákság, akik között az atlétika szeretetét az „Atlétika” minél szélesebb körben való terjesztésével is szeretnénk felkelteni. Az iskolán kívül nevelődő ifjúság állandó vetélkedése egymással, az egykorás iskolás ifjúsággal, a szomszéd országok ifjúságával, a legnagyobb eredményeket hozhatja. Ezeknek a gondolatoknak valóra váltását, illetve támogatását várom az atléta barátok egyesületétől. Ha az atlétikának szerelmesei, valamennyien összefogunk, nem kétlem, hogy ez a gyönyörű sportág hazánkban ismét el­éri azt a szintet, amelyen 1900-ban volt, amikor atlétáink a párisi olympiá­­szon a harmadik helyen végeztek s amelyre 1914-ben jutott, amikor a világ egyik legnagyobb atlétanemzetével, a svédekkel szemben, csak egyetlen ponttal (7:6 győzelmi arányban) maradt alul. —­­­ "Örülnénk, ha a magyar atlétika hívei tömegesen jelentkeznének, hogy segítségünkre legyenek nemes céljaink megvalósításában. Mit hozzon az új esztendő? — Szepes Béla rajta.

Next