Atlétika, 1975 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1975-01-01 / 1. szám

ATL­­ETIKA IX. ÉVFOLYAM A MAGYAR ATLÉTIKAI SZÖVETSÉG HIVATALOS LAPJA 1975. I. SZÁM­ ­Szövetségi kö Az atléta utánpótlás és ifjúsági válogatott keret 1975. évi felkészülési programja 1./ Nemzetközi viszonylatban: I. A VÁLOGATOTT JELENLEGI HELYZETE a. / egy-két kivétel­től eltem­etve, szinte valamennyi európai országban igen nagy és szervezett erőfeszíítéseket tesznek az utánpótlás fejlesztésére- Ez megmutatkozik a sportág népszerűsítésében, a kiválasztásban, a tehetségek felkészítésében egya­ránt. Elterjedt és közismert a fiatalok felkészítésének jelenleg legkorszerűbb­nek ítélt módja. Korán kezdett, sokoldalú előkészítés, széleskörű edzésmunka után fokozatosan speciálissá váló és egyre intenzívebb munkával elérni az ifjúsági kor után a minél nagyobb szintű egyéni csúcsteljesítményt. Az utánpótlás nemzetközi élvonala egyre szélesedő tendenciát mutat, a női súly­­lökést és diszkoszvetést leszámítva. A szervezett felkészítés hatására szinte valamennyi országban tűnik fel 1-2 versenyszámban komoly eredmények elérésére hi­vatott versenyző. Az utánpótlás fejlesztése érdekében egyre nagyobb szerepet kapnak a különböző­ korú ifjúsági és utánpótlás válogatottak nemzetközi találkozói, amelyeknek száma növekvő tendenciát mutat. A legszervezettebb utánpótlásnevelés - ebből adódóan a legnagyobb létszámú ifjú­sági és utánpótlás korú élversenyző - a szocialista országokban van. Ezek közül is kitűnik az NDK utánpótlása mind minőségi tömegével, mind egyes kimagasló ké­pességű versenyzőivel. b. / A minden második /páratlan/ évben megrendezésre kerülő ifjúsági EB az utánpótlás legfontosabb versenyévé vált. Színvonaluk, főleg az átlagokat tekintve, fokoza­tosan emelkedik. Egyre több olyan versenyző szerepel eredményesen a felnőtt vi­lágversenyeken, aki előtte szerepelt az ifjúsági EB-n. Ez nem jelenti viszont azt, hogy csak az ottani bajnokok és dobogós helyezettek kerülnek felnőtt korban a csúcsra. Az EB várhatóan további fejlődést hoz az eredmények tükrében, annak ellenére, hogy a kétévenkénti rendezés miatt több élvonalbeli fiatalnak nincs módja rajta kiemelkedően szerepelni. Az egyes versenyszámok közül a legnagyobb fejlődés - az életkorból adódóan is - a rövidtávfutó számokban, női középtávfutásban, ugrószámok közül a magasugrások­nál várható. A dobószámok eredményeinek javulása mögött valószínűleg több esetben most is szerepet fog játszani a tiltott, de még nem megfelelően ellenőrizhető anabolizálás. Az EB emelkedő népszerűsége következtében az IBV-k értékelése is egyre inkább a következő EB szemszögéből történik, az eddigieknél kevésbé látszik öncélúnak. Nagyon helyesen, a fiatalok felkészítésének, fejlődésük és versenyzési képessé­geik lemérésének csak első állomása és nem végcélja. c.­­ A magyar utánpótlás helyzete, az 1974-es eredmények és az 1975-ös fő versenyek szempontjából a kö­vetkezően alakul: Az 1974-es IBV közepesnek értékelt szereplése azt mutatta, hogy a szocialista országok viszonylatában a második vonalba tartozunk. Ez­­ más versenyek eredmé­nyeit is figyelembe véve - egyúttal európai viszonylatban a középmezőnyt jelenti. A szűk élversenyzői állomány következtében kevés olyan versenyzőnk van, akit eredményesen lehet felkészíteni az ifjúsági EB-re. Hirtelen kiugrásra ugyan e korban gyakran akad példa, de ezek lehetősége sem változtat alapvetően a fenti megállapításon. Az IBV-n való részvétel a korosztály legjobbjainak felmérésére szolgálhat ezúttal is. A jelenlegi versenyzőállományunkat figyelembe véve, futók mellett 1-1 ügyes­ségi versenyzőtől várható jobb szereplés.

Next