Atomerőmű, 1979 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1979-02-01 / 1. szám
ATOMERŐMŰ ÉPÍTŐI Reflektorfényben: a vízlágyító A vízlágyító — nem éppen pontos megnevezés — óránként több, mint 200 tonna sótalan víz előállítására alkalmas, modern üzemrész. Feladata: a szekunder köri pótvíz előkészítése az erőmű üzembe helyezése után, addig pedig a szerelés során felmerülő egyéb vízigények kielégítése. A vízlágyító átadása azonban késik. A korábbi ütemtervhez képest 10 hónapot. A csúszás okai különbözőek — aszerint, hogy kinek a nézőpontjából vizsgáljuk. — A VEGYÉPSZER — ez Vízi János főszerelésvezető véleménye —, az elmúlt évben rendelkezett azzal a létszámmal, amellyel a vízlágyító határidőre történő próbaüzem kezdése biztosítható lett volna. A késés oka a szerelési feltételek hiányában keresendő. A szerződésben például komplett munkaterület - szolgáltatás volt előirányozva, helyette csak részlegesen kaptuk a munkaterületet, azt is többször vissza kellett adni. Így például kész tartályokat kellett a helyükről leemelnünk, mert hibásak voltak a tartályalapok, a regeneráló helyiséget pedig többször elfoglalták az építők. Voltak alvállalkozói problémák is: a gumigyárral kötött szerződés alapján például, minden gumizott vezetéknek és tartálynak el kellett volna készülni múlt év júniusáig. A gumizás ma sincs befejezve — annak ellenére, hogy szerződésen kívül vállaltuk a selejtesen gumizott csövek leégetését és a felület újbóli előkészítését. Sőt, saját dolgozóinkat küldtük a gumigyárba a munka meggyorsítása érdekében. És még valami: Ha a VEGYÉPSZER be is fejezte volna határidőre a szerelési munkákat, azzal még nem jutnánk előbbre, hiszen az energiaellátás és a hulladék vízelvezetés ma sincs megoldva. Enélkül pedig a próbaüzem nem kezdhető el. A szerelési munkák korábbi műszaki ellenőre Mach István emlékei szerint: — A vízlágyítóban a VEGYÉPSZER hónapokig csőtartókat, meg a segédépületi tartályok alaprácsait gyártotta. Az építészetről pedig jobb nem beszélni. A tartálypark csatornázásán sokáig senkit nem lehetett látni, aztán páran mégis nekiálltak. A levésett tartályalapok is hetekig várták a további fejleményeket. Mindez — tudjuk —, tervezői probléma is, hiszen rengeteg tervmódosítás volt. Az már csak külön bosszúság, hogy a kezdetben sem üzemeltetés-centrikus tervek a módosítások során (az üzemeltető szempontjából) tovább romlottak. A kaloritereket például eredetileg is túl magasra tervezték, aztán kiderült, hogy pont egy cső nyomvonalába esnek, ezért még följebb kerültek. Most — jobb híján — a plafont fogják fűteni. A vezénylő és a gépterem között — nagyon helyesen — üvegfalat építettek, hogy a diszpécserüzem közben kilásson az üzemrészre. Aztán jöttek a villamos tervek és most egy hatalmas panel az egészet eltakarja. A 22. ÁÉV illetékesei, nem mondjuk meg, milyen érvekkel tértek ki a nyilatkozattétel elől (nem akarunk senkinek tippeket adni.) Helyettük mondta Kovács Jenő, az ERBE műszaki ellenőre: — Az építészeti munkák elmaradása valóban sok esetben hátráltatta a szerelőiket. Ennek részben a létszámhiány volt az oka, néha a kellő együttműködési készség is hiányzott — úgy az építőkből, mint a szerelőkből —, de voltak objektív akadályok is. A tartályalapok levésésére késői tervmódosítás miatt került sor. A csatornázás — és általában a szennyvízelvezetés problémája csakúgy, mint a vegyszerlefejtő savburkolata még mindig — és már mióta — tervezői problémát jelent. Új megvilágításba helyezte a vízlágyító helyzetét Nagy Zoltánnak, az ERBE létesítményi igazgatójának nyilatkozata: — Lemaradásról a vízlágyító esetében nem beszélhetünk. Ennek szerelését korábban beruházástechnikai megfontolások alapján kellett előbbre hoznunk, biztosítani akarván a VEGYÉPSZER számára a létszámfelfutáshoz szükséges munkaterületet. Bizonyos — elsősorban tervezési — lemaradások miatt az üzembe helyezés az elképzelt időpontban nem sikerült, ez azonban az építkezés további menetét műszakilag semmiben nem hátráltatja. Mit fűzhet ehhez az újságíró? Igaz, az építkezés menetét nem befolyásolja a vízlágyító késése (vagy nem késése). De az építkezés előrehaladtával egyre bonyolultabb, egyre több együttműködést igénylő rendszerek szerelése következik. A vízlágyító hagyományos üzemrész: „behúnyt szemmel is jól meg kellett volna csinálni”. Ezúttal azonban nem sikerült. Valamennyiünk feladata és felelőssége, hogy a továbbiakban közös célunkért, egymást segítve, összeszokottan végezzük mindennapi rendkívül fontos munkánkat. Fotó: Pákolicz SZOT munkavédelmi osztály ajánlásai a szocialista brigádok és az e címért versenyzők vállalásaihoz A munkavédelem fejlődésében, az üzemi balesetek gyakoriságának csökkentésében jelentős szerepe van a dolgozók aktív közreműködésének. A szocialista brigádok kezdeményezéseikkel elősegítik ennek megvalósulását, továbbá azt a törekvést is, hogy a munkavédelem megfelelő szerepet kapjon a napi munkában, a szocialista versenymozgalomban, a vállalásokban. Az ajánlás célja, hogy segítséget nyújtson a munkavédelmi vállalások minél szélesebb körű megszervezéséhez. A munkavédelmi vállalások akkor segíthetik megfelelően a munkakörülmények javítását, az üzemi balesetek és foglalkozási megbetegedések megelőzését, ha az általános ajánlások mellett a vállalatok illetékes vezető szervei konkrét útmutatást adnak a brigádoknak. Ezért azt tanácsoljuk, hogy ajánlásainkból kiindulva a vállalatok sajátos körülményeik és feladataik figyelembevételével szervezzék meg a brigádok munkavédelmi vállalásait. Ugyanakkor hangsúlyozzuk, hogy az ajánlások nem pótolják a gazdasági vezetők és a szakszervezetek helyi szervező, irányító munkáját. Mit tehetnek a szocialista brigádok a munkavédelmi helyzet javításáért, a munkavédelmi tevékenység fejlesztéséért? Amit ajánlunk és amihez továbbra is kérjük a szocialista brigádok segítségét, az már sok helyen élő gyakorlat. A munkavédelmi előírások, a technológiai utasítások megtartásával, a védőfelszerelések és egyéni védőeszközök rendeltetésszerű használatával, alkalmasságuk állandó figyelemmel kísérésével, gondozásával, valamint a rend, a fegyelem és a tisztaság megteremtésével mutassanak példát dolgozó társaiknak. A szocialista brigádmozgalom eddig is többet tett kötelességénél és ezután is többet akar tenni. Ebből kiindulva törekedjen arra, hogy vállalásaival elősegítse a munkavédelmi helyzet és tevékenység javítását, a munkakörülmények fejlesztését. A brigádon belül növeljék a felelősségérzetet egymás testi épségének és egészségének védelméért. Tetteikkel bizonyítva küzdjenek azért, hogy az egymás iránti felelősség erkölcsi normává váljék. Intő szóval, példamutató, helyes magatartással óvják egymás testi épségét és egészségét. Lépjenek fel a fegyelmezetlenekkel, a munkavédelmi előírások megszegőivel szemben (anyagi elismerés differenciálása, stb.). Segítsék elő, hogy a munkavédelem, illetve a dolgozók egészségének és testi épségének védelme a vállalat, a szövetkezet, vagy intézmény dolgozóinak közügyévé váljon. Észrevételeikkel, javaslataikkal a munkavédelmi aktivisták és a munkavédelmi őrök támogatásával legyenek kezdeményezői, segítői a dolgozók akvitizálásának, egészségük és testi épségük védelme, munkafeltételeik állandó javítása érdekében. Legyenek kezdeményezői, résztvevői a munkavédelmi vetélkedőknek, versenyeknek. Az egészséges munkakörülmények megteremtése, a munkavégzés biztonságának fokozása, a balesetek megelőzése érdekében állandóan fejlesszék szakmai és munkavédelmi ismereteiket. Adjanak megfelelő támogatást a brigádokba újonnan bekerült dolgozóknak és szakmunkástanulóknak a beilleszkedéshez, továbbá ahhoz, hogy minél előbb elsajátítsák és elmélyítsék a szükséges szakmai és munkavédelmi ismereteket. Az egészséget és testi épséget veszélyeztető körülmények feltárásával és megszüntetésével, újítási javaslataikkal, tanulmányok készítésével, jobb munkaszervezéssel, a biztonságot szolgáló eszközök és megoldások korszerűsítésével, jelzéseikkel törekedjenek a munkakörülmények állandó javítására. A SZOT munkavédelmi osztálya meg van győződve arról, hogy társadalmi összefogással, a szocialista brigádok erejével, a gazdasági vezetők és a szakszervezeti testületek munkavédelmi tevékenységét irányító, szervező, segítő és értékelő munkája nyomán a munkavédelmi előírások mind maradéktalanabbul érvényesülnek a gyakorlatban, ami jelentősen hozzájárul az emberi tragédiák számának csökkenéséhez, az üzemi balesetek és foglalkozási megbetegedések megelőzéséhez. SZOT munkavédelmi osztálya Tanácskoztak a fiatalok December elsején az új Munkásművelődési Központ nagytermében rendezték meg a Paksi Atomerőmű Vállalat ifjúsági parlamentjét. A jól előkészített tanácskozás az írásban előre kiadott beszámoló kiegészítésével kezdődött. Kiegészítője után Pónya József, a vállalat igazgatója a KISZ-fiatalok által taggyűléseken összegyűjtött kérdésekre válaszolt. Az írásban leadott és a vitában elhangzott kérdések arról tanúskodnak, hogy a PAV fiataljait ugyanazok a problémák foglalkoztatják, mint a többi dolgozót. Nem csoda, hisz az atomerőmű 57 százaléka harminc éven aluli, az átlagos életkor 31 év. A fiatalok problémája egyenlő az egész vállalatéval. A vállalat feladata a fiatalok feladata. A vitában céljuknak megfelelően kellő körültekintéssel és határozottsággal hangzottak el a felvetések, válaszok. A nyílt légkörre jellemzően nem titkolták, vannak még olyan problémák is, melyeket ma megoldani semmiképp sem lehetséges. A hozzászólásokból az is kicsendült, a fiatalok nem csak igényeket támasztanak a gazdaságvezetéssel szemben, hanem segítői, biztos támaszai kívánnak lenni a feladatok végrehajtásában. Az eredményes tanácskozás a beszámoló elfogadásával, az intézkedési terv és az 1979. évi ifjúságpolitikai alap tervezett felhasználásának jóváhagyásával ért véget. 3 „aztán hozták a jó ebédet” Megszűnik az Ilai la carte” Régmúlt idők magyaros ebédjét idézik Móricz Zsigmond egyik regényének sorai: „Aztán hozták a jó ebédet. Volt az a jó pergelt leves. Pirított tarhonya volt benne, szalonnán feleresztve. Nagyszerűen ízlett... Második étel volt a birkapörkölt. Ez volt ám csak az igazi! Olyan íze volt, mint a boldogságnak. Még jobb, hiszen a boldogságot nem veszi észre az ember...” Vajon az Erőmű-étterem választékából fogyasztó dolgozóink részéről elhangozhatnának-e hasonló dicsérő szavak? Ironikus kérdésemre Vigh József, az étterem vezetője elmosolyodik, majd komolyra fordítva a szót, így válaszol: — Ha a dicséretekkel nem is halmoznak el bennünket, az számunkra mindenképpen elismerést jelent, hogy a rendszeres ERBE-értekezleteken — amelyen a vállalatok és az étterem képviselői egyaránt jelen vannak —, sem a minőségre, sem a mennyiségre vonatkozó kifogást nem jeleztek. — Valahogy mégsem tűnik ilyen rózsásnak a helyzet... — Ami kifogás merült, az a tisztasággal és takarítással volt kapcsolatos. Ez a probléma a pillanatnyilag sem megoldott létszámhiányra vezethető vissza. — Az igényekhez hogyan igazodnak az ételek választékával? — Minden ember kívánságát nem tudjuk kielégíteni. A közkedvelt ételekből — amelyek tapasztalataink szerint hamarabb fogynak el — általában többet készítünk. A munkások igénye főleg a pörköltféleségek, a zsíros, paprikás ételek felé irányul. Az úgynevezett korszerű táplálkozásnak megfelelő ételek nem elég népszerűek. — Nekem újra eszembe jut Móricz írása, hogy miként fogyasztották annak a bizonyos múltbéli ebédnek a második fogását: „S úgy ették, minden melléklet nélkül, nem volt semmi saláta, vagy ugorka, vagy zöldség. Húst a hússal, zsírt a paprikával.” Visszatérve a jelenhez, beláthatjuk, hogy a franciás ételek ezután sem fogják az étterem fő profilját képezni. Viszont van egy mindennap felvetődő kérdés, amellyel kapcsolatban a változtatás mindenképpen időszerű. Ez nem más, mint a hosszú ideig tartó sorbanállás. — Sajnos, ez valóban megoldatlan kérdés. Az ERBE felé ugyan leadtunk egy vállalatonkénti létszámbontást, de az étkeztetés abban a formában nem valósítható meg. A vállalatok nem tartották be a megadott időket, mi pedig képtelenek lennénk az ellenőrzésre, még úgy sem, ha minden vállalat különféle jegyet kapna. Az igazság az, hogy fél órán belül a leghosszabb sor esetén is meg lehet ebédelni. A létszámfelfutás következtében a sorbanállás nyilván még több időt fog elrabolni. — Az „a la carte” éttermi rész megszüntetésével, illetve jegyes étkeztetésre történő változtatásával tudunk csak a jövő követelményeinek megfelelni. — Hogyan fognak majd meleget enni azok, akik valamilyen okból nem rendelkeznek ebédjeggyel? — Egyik lehetőség szerint az aznapi jegyes menüt 15 forint 10 fillérért megvásárolhatják. A másik megoldás az lenne, hogy pecsenyesütődét hozunk létre, amely rendelkezik magával a sütő helyiséggel, egy eladótérrel, és a helyszíni fogyasztásra alkalmas térrel. Hurka, kolbász, pecsenye és sült hal fogyasztására lesz így lehetőség. — Az éjszakai műszakban dolgozók étkeztetése milyen formában történik? — Éjszaka is üzemel éttermünk. Éjféltől egy óráig van étkeztetés. Januártól bevezettük a reggeliztetést is, tehát hajnali öt órától már itt reggelizhetnek a beruházás dolgozói. — Természetesen nem várjuk el ugyanazt az üzemi konyhától, mint az otthoni koszttal. Nem lehetünk azonban közömbösek sem iránta, hiszen a jó étel jó körülmények között történő elfogyasztása csakis javíthatja közérzetünket. Milyen elképzeléseik vannak arra, hogy a növekvő feladatok megoldása ne történjen a minőség rovására? — Terveink megvalósítását összefüggésben látjuk a már említett létszámhiányunk megszüntetésével. Ezért itt is elmondom, hogy szívesen várjuk a felvételre jelentkezőket. Ugyanakkor feltétlenül számítunk a jelenlegi kollektíva további becsületes, odaadó munkájára. TORMA CSABA Sorban az igazság Fotó: Pákolicz