Atomerőmű, 1983 (6. évfolyam, 1-8. szám)

1983-02-01 / 1. szám

ATOMERŐMŰ ÉPÍTŐI TECHNIKA A nagyaktivitású atomerműi radioaktív hulladékok Sorozatunk egy régebbi cikkében már kitértünk az atomerőműben keletkező radioaktív hulladékok tárolásának néhány kérdésére. A nagyaktivitású hulladékok az üzemanyag-kazettában keletkeznek, amiket mi néhány év ,,pihentetés” után visszaszállítunk a Szovjetunióba. Ott a „kiégett" üzemanyagot újra feldolgozzák — a még hasznosítható anyagot kivonják —, majd a visszamaradó erősen radioaktív anyagot biztonságos helyen tárolják. Ma már atomerőművek széleskörű elterjedése révén az egész világon megkülönböztetett figyelmet szentelnek a szakemberek a tárolás biztonságos megoldására. Jelenleg kivitelezhetőnek és a legbiztonságosabbnak ítélt megoldás az, hogy a hulladékot üvegbe ágyazzák, az így megszilárdított anyagot korrózióálló burkolattal látják el, majd egy elhagyott sóbányában mélyen a földfelszín alatti tárolókban kerülnek elhelyezésre. A jövőt illetően a kutatókat egyre inkább foglalkoztatja a hulladékok világűrbe való kijuttatásának a kérdése. A világűrbe történő szállítás költsége ma még igen magas — alacsony földkörüli pályára való juttatás kilogrammonként 1500 dollár—, de a szakemberek szerint másfél évtized alatt 20—50 dollárra fog csökkenni. Tehát a magas ár már nem sokáig lesz korlátozó tényező. A gyakorlati megvalósítás előkészítéseként meg kell vizsgálni, hogy a radioaktív hulladék világűrbe való juttatása műszakilag hogyan oldható meg maximális biztonsággal, hogyan alakulnak a költségek, milyen radioaktív hulladékanyagok igénylik ezt a szállítási módszert, évente milyen mennyiség elszállítása válhat szükségessé, és végül, hogy a világűrben hová kerüljön a radioaktív hulladék. Az atomerőművek üzemeltetése során évente 1000 MW-onként körülbelül 1 tonna nagyaktivitású radioaktív hulladék keletkezik. Az össz erőműkapacitást figyelembe véve tehát az elszállítható mennyiség könnyen kiszámítható. A radioaktív hulladékot szállító rakéta indítási helyét nagyon körültekintően kell meghatározni, mivel hibás indítás esetén sem veszélyeztethető a lakosság. Ebből a szempontból fontos, hogy az űrkomp indítási pályáiba a tenger fölé essen. Az amerikaiak űrszállító rendszere mintegy 30 tonna hasznos terhet tud majd földkörüli pályára juttatni. Ez annyit jelent, hogy a ténylegesen elszállítható radioaktív hulladék súlya kb. 1,7 tonna. A szállítás végcélját illetően több megoldás jöhet szóba. Ha az előbb említett hulladékmennyiséget a Napba juttatnánk, az 80 millió dollárba kerülne. Lényegesen olcsóbb ha a hulladékot csupán egy magasan elhelyezkedő Föld körüli pályára küldenénk — összegyűjtve nagyobb egységbe —, így az ellenőrzésük is megvalósítható lenne. Ha a pálya magassága eléri az 5000 kilométert, a hulladék Földre zuhanása — a csekély lefékeződés miatt — már elképzelhetetlen. Ha a radioaktív hulladékot eltávolítanánk a Naprendszerből, a lezuhanás miatti gondok megszűnnének, és a költségek is enyhébbek lennének, mint a Napba való továbbítás költségei. Bár számos részprobléma vár még megoldásra, azonban az idő sürget, ezért ajánlatos minél előbb megkezdeni a kísérleteket. Tíz-tizenöt év alatt lejátszódhatnak a kísérleti repülések és elindulhat az első tényleges szállítás. Műszakilag tehát minden feltétel adott ahhoz, hogy a radioaktív hulladékot a Világűrben tárolják. A nagyszámú repülés ugyanakkor hozzájárul a megoldás költségeinek csökkentéséhez és az űrkutatási ismeretek bővítéséhez. Benedeczky Ferenc DR. ÓTOS MIKLÓS: Az ionizáló sugárzás egészségügyi kockázata KIS DÓZISOK Az atomerőmű 1-es blokkjának üzembehelyezésével minőségi változás következett be a beruházás történetében olyan értelemben is, hogy ezen a területen egy új veszélyforrás jelent meg mint károsító tényező, ez pedig a sugárveszély. Az ionizáló sugárzás és annak veszélyessége az utóbbi hónapokban számos vita forrása volt, meglehetős misztikum is övezi. Úgy gondolom ennek oka elsősorban abban rejlik, hogy kevesen ismerik ennek egészségügyi vetületét. Ezt bizonyítja az is, hogy az elmúlt években előfordult két kisebb ipari radiográfiás baleset kapcsán elsősorban a pánik és a kapkodás volt jellemző. Nem árt, ha tudatosítjuk, hogy egész életünket tulajdonképpen állandó sugárveszélyben éljük le. Ez több tényezőből adódik. A kozmikus sugárzás mértéke éves szinten mintegy 100—600 mrem értéket érhet el földünk különböző pontjain. Nem elhanyagolható a különböző orvosi vizsgálatok sugárterhelése sem. Ennek értéke évente 20—100 mrem között mozog egyes országoktól függően. Ezen kívül számolni kell még a talaj természetes radioaktivitásával, testünkbe került radioaktív izotópok valamint egyéb anyagok, pl.: televízió, széntüzelés, nukleáris kísérletek sugárhatásával is. Ezek összértéke éves szinten 80—480 mrem is lehet. Az egyes értékeket összesítve elmondhatjuk tehát, hogy földünk minden egyes lakóját évente átlagosan mintegy 200— 1180 mrem sugárterhelés éri. Hazánkra vonatkozó pontos adatokat nem találtam, de véleményem szerint a tartományon belül 200—500 mrem értéken belül lehet. A magasabb értéktartományok elsősorban olyan országokban fordulnak elő, ahol magas hegyek vannak, illetve ahol a különböző röntgendiagnosztikai vizsgálatokot kiterjedtebben alkalmazzák (Franciaország, USA). A nukleáris erőművekben dolgozók által kapott dózisokat minden ország rendszeresen nyilvántartja. Az USA Nemzeti Tudományos Akadémiájának 1980-as jelentése szerint az országban dolgozó 30 000 atomerőművi dogozó éves sugárterhelése 600—800 mrem között volt. Amikor testünket alfa, béta vagy gamma sugárzás éri mindig energiaátadás jön létre. Ennek hatására a biológiai szövetekben molekuláris szintjen különböző elváltozások jönnek létre, melyeknek hatása azonnali vagy késői típusú lehet. Az energiahatás azonnali következményeként például felszakad a vízmolekula kémiai kötése, hidrogén és hidroxil gyökök képződnek. Ezek szöveti szinten mérgező hatásúak. Eltörhetnek különböző biokémiai szénláncok, felszakadhatnak egyes sejtek biológiai membránjai, melyek fontos élettani szerepet játszanak. A sugárzásra elsősorban az élénk anyagcserét folytató sejtek érzékenyek. Itt főleg a sejtosztódásban rendkívül fontos kromoszómák sérülhetnek, eltörhetnek. Az eltört kromoszómák más kromoszóma darabokkal egyesülve további osztódások során késői hatásként kóros sejteket hozhatnak létre, különböző genetikai következményekkel járhatnak. Hasonló károsító hatásokat nemcsak az ionizáló sugárzás, hanem a táplálkozás során szervezetünkbe kerülő különböző aktív kémiai anyagok, élvezeti szerek (alkohol, nikotin) is kiválthatnak. Szervezetünk sugárhatásra legérzékenyebb sejtjei a csontvelő vérképző sejtjei, valamint a gyomorbéli rendszer hámsejtjei. Szerencsére szervezetünk rendelkezik hatásmódosító mechanizmusokkal is. Ha a kapott dózis nem nagy, akkor a keletkező elválasztásokat különböző enzimrendszerek ismét helyrehozzák, illetve a súlyosabban károsodott sejteket a szervezet védőrendszere eltávolítja. A sugárhatás kivédése szempontjából azért fontos az, hogy a hivatásszerű munkavégzés esetén csak egyenletes kis dózis érje a szervezetet, így annak védőmechanizmusai optimálisan tudnak működni. A besugárzott szövetek érzékenységétől függően az a küszöbdózis, mely észlelhető elváltozást nem okoz néhányszor 10 rém, évente egyenletes eloszlásban. Ez biológiai megfigyelések alapján a maximális biztonság érdekében állapították meg a megengedhető dózisterhelést egész testre számítva 5 rem/év értékben. (folytatjuk) 3 Luxus nélküli börtön Napjainkban, élve a jogszabályok adta lehetőséggel, egyre több azoknak a száma, akik a szolgáltatások, illetve a kisipar területén próbálnak szerencsét. Általában a legtöbben gyors és nagymértékű meggazdagodást remélnek, luxusautóról, luxusvilláról, s általában luxuséletmódról álmodoznak. Egy takarítóbrigád tagjai sem voltak elégedettek sorsukkal, kevesellték a havi 12—15 ezer forintnyi jövedelmet, ami részben érthető, hiszen csak az éjszakai szórakozóhelyeken, valamint kevésbé színvonalas talponállókban jövedelmük nagy részét elköltötték, s persze nem adták magukat olcsón azok a belvárosi hölgyek sem, kiknek hagyományokban gazdag foglalkozását néhány évvel a felszabadulás után betiltották. Ezért aztán könnyen kitalálható, hátsó gondolattól vezérelve különösen nagy előszeretettel vállaltak munkát módosabb családoknál, nagyméretű öröklakásokban és villákban. A tulajdonosok közül néhányan megbíztak bennük, s olykor órákra is magára hagyták a társaságot. Ilyenkor aztán nagyon szorgossá váltak: kutattak készpénz, ékszerek és értékesebb műszaki cikkek után. Volt, ahol egész jelentős zsákmányra tettek szert, volt, ahonnan csak egy üveg Martinit vittek magukkal. Szerencsére a portörlős, partvisos bűnözők nem sokáig folytathatták kisded játékaikat. Az történt ugyanis, hogy egy jól sikerült „takarítás” után elfogyasztották a tulajdonos két üveg márkás konyakját, majd kissé bódultan leültek a házza szemben lévő parkban fáterozni, miközben továbbra is kortyolgattak. Tiltott szerencsejátékot folytatni vagy szeszes italt fogyasztani közterületen nem tartozik a legtörvénytisztelőbb magatartási formák közé, ezért egy, a szomszéd házban lakó rendőr úgy döntött, hogy értesíti a vidáman kártyázgató társaságról a kerületi rendőrkapitányságot. A kiérkező járőrök természetesen ellenőrizték a kártyások csomagjait, akiknek vidámsága akkora már — ki tudja, miért — elszállt. A rendőrök furcsállták, hogy a viseltes szatyrokban és a takarítószerek között csaknem százezer forintnyi készpénzt, továbbá néhány takarékbetétkönyvet és ékszereket is tartanak a kártyások, akiket immár nem az ördög bibliájához való túlzott ragaszkodás miatt állítottak elő. Az ékszerekről kiderült, hogy azok rendre onnan tűntek el, ahol a takarítóbrigád „dolgozott”, és ugyanez bizonyosodott be a náluk talált pénz nagy részének eredetéről is. Mi tagadás, azt nem lehetett rájuk mondani, hogy nem voltak alaposak a takarításoknál. E szenvedélyüket egyébként a bírósági ítéltet után valamelyik börtönben tovább gyakorolhatják, persze jóval szolidabb bérért. Vezda Megújuló brigádélet Kabarétréfák témája lett a szocialista munkaverseny-mozgalom néhány vadhajtása, azoknak a formaságoknak, sablonoknak az elterjedése, mint például a kulturális vállalások teljesítésénél a színház előterében összeszedett jegyek beragasztása a brigádnaplóba, vagy a félreértelmezett patronálások. Vannak a mozgalomnak egyéb hibái is, de több az olyan hasznos mozzanat, amely megérdemli a figyelmet, a megújítást. Az utóbbi időben nagyvállalatoknál, ágazati szakszervezeti szinten, kisebb kollektívákban egyaránt gyakran merült fel a fejlesztés szükségessége, a hibák megszüntetése érdekében tett intézkedések iránti igény. A téveszmék, a passzivitás, a fásultság elleni küzdelem lbssan mindennapossá válik. Egy minapi beszélgetés részletei is erre utalnak: — Ugyan, kérem, milyen brigád az olyan, amelyiknek úgy kell mindent megmondani,, hogy most ezt csináljátok, most arra tegyetek vállalást? — Igenis meg kell mondani, mégpedig pontosan rád, a szerelésvezetőre vár ez a feladat. — Van nekem éppen elég dolgom, nemhogy erre is én figyeljek oda. Hol van ilyenkor az a ,,nagy öntevékenység”? Ez éppen olyan, hogy a munkakedvet is nekem kell megteremteni. Nevetséges! — Nincs ebben semmi nevetséges, sőt, nagyon szomorú, hogy így fogod fel. — Nem is tudom, hol áll a fejem, annyit és annyi felé kell szaladgálnom, hogy valami határidőre elkészüljön, egyszerűen nincs időm, hogy még a brigádokat is gyámolítgassam. — Hát éppen ez az! A brigádokra támaszkodva könnyíthetsz a gondjaidon... Valóban az egyik legnehezebb feladat a különböző szintű vezetők rossz szemléletének megváltoztatása. Pedig annyira magától értetődőnek tűnik, hogy a munkahelyen jelentkező új feladatokra irányuló vállalások megtételére, a szervezési, valamint munkafegyelmi tartalékok feltárására segítséget kell nyújtani a brigádoknak. Sok esetben a gazdasági vezetés a KISZ-től, a KISZ a szakszervezettől, a szakszervezet a gazdaságvezetéstől várja a megfelelő lépéseket a munkaverseny, formák korszerűsítéséhez, a rugalmas alkalmazkodáshoz és a feladatokhoz való gyors igazodás elősegítéséhez. Minden szervezetben az eddigieknél következetesebben el kell határolni a munkaverseny szervezéséért és irányításáért a felelősöket. A vállalaton belüli munkamegosztás kialakításánál abból az alapelvből kell kiindulni, hogy a gazdasági vezetés számára a munkaverseny szervezése munkaköri kötelesség. A szakszervezeti szervek felelőssége elsősorban a munkaverseny mozgalmi jellegének érvényesítésében van, amelynek során a munkaverseny fejlesztésének kezdeményezésével, a verseny dinamizmusának növelésével, a feltételek biztosításának szorgalmazásával kell növelniük a szocialista munkaversenymozgalom vonzását és társadalmi hasznosságát. A brigádoknak ismerniük kell a vállalat gazdasági és termelési célkitűzéseit, de a feladatok brigád, szintre való lebontása nélkül nincs meg a vállalások alapja, tehát csak általánosságokban, konkrétumok nélkül kerülhetnek megfogalmazásra a felajánlások. Ez pedig hiba! Egyszerűsítésre törekszik az az elképzelés is, miszerint a vállalások folyamatos nyilvántartása és értékelése a termelőegységek munkahelyi vezetőinek feladatkörébe kerülne, hogy megszüntessék a nyilvántartás bürokratikus vonásait. Ezzel a feladat-decentralzálással biztosítható volna a vállalásoknak a feltételekhez történő gyors hozzáigazítása. El kell érni, hogy az értékelés alapja minden versenyformában az elvégzett munka mennyisége és minősége legyen, és a munkaverseny keretein belül végre megérdemelt figyelmet kapjon minden gyorsításra, korszerűsítésre törekvő újítás, jó ötlet, és rövid idő alatt bevezetésre is kerüljenek. A szocialista brigádmozgalom tudatformáló funkciójának a jövőben is komoly szerepe lesz. A gazdasági vezetés, a KISZ és a szakszervezeti tisztségviselők együttes támogatása szükséges ahhoz, hogy minden szocialista brigád a hármas jelszó jegyében megtalálja a számára legalkalmasabb formákat, módszereket. T. Cs. A PAV „Fúzió" Szocialista Brigádja családtagjaikkal együtt kirándult Budapestre Hírek — Merőben új, a WER 440 típusú reaktoroknál eddig sohasem alkalmazott első gyártásokat valósítottak meg, műszaki munkacsoportba tömörülve a 22. sz. ÁÉV, az ERBE, az ERŐTERV, a KW, a GYGV, az ÉGV és a VEGYÉPSZER szakemberei a 3. blokk építésénél mutatkozó lemaradás csökkentésére. Negyvenhat, illetve ötven nappal rövidebb idő alatt sikerült ezáltal elvégezni a szllfonkonzol és az azt tartó K-pillérek szerelését a KW dogozóinak, az 1. blokkhoz képest. Részletes elemzés alá veti a beruházás művelődési bizottsága, február végi ülésén, az előző év közművelődéssel kapcsolatos tapasztalatait. Nagy szükség van erre, mivel az 1983-as évben a központi forrásból származó anyagi támogatás csökkenése ellenére jobb szervezései, a meglévő lehetőségek jobb kihasználásával szélesíteni kell a dolgozók művelődés iránti igényét. A minisztertanács, a SZOT elnöksége és a KISZ KB intéző bizottsága együttes határozatot fogadott el, amelyben módosította és kiegészítette a munkaversenyről szóló korábbi határozatát. A határozattal egyidejűleg kiadásra került a SZOT elnökségének a munkaversennyel kapcsolatos Irányelve is. ATOMERŐMŰ ÉPÍTŐI A paksi atomerőmű-beruházás dolgozóinak üzemi lapja. Felelős szerkesztő: Torma Csaba Szerkesztőség címe: Paks, Atomerőmű. Kiadja a Tolna megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Benizs Sándor. Levélcím: Szekszárd, Postafiók: 71. 7101 Engedélyszám: HI/OHV/306/T Megjelenik évente nyolcszor. Részei a Szekszárdi Nyomdában: 5000 83.459 Felelős vezető: Széll István.